Róna Péter és a magyar valóság

https://magyaridok.hu/velemeny/rona-peter-es-a-magyar-valosag-3592952/

2018. 10. 22. Fricz Tamás

ÉRTHETETLEN A KIZÁRÓLAGOS FEKETE-FEHÉR FELFOGÁS A BEVÁNDORLÁS MEGÍTÉLÉSÉBEN

Róna Péter közgazdásznak, az LMP volt tanácsadójának a szakmai kvalitásait kevesen vonják kétségbe. Viszont egy olyan interjút adott nemrég a Vasárnapi Híreknek, amelynek legtöbb állítása elfogadhatatlan, egyben tükrözi azt, miért tart ott az ellenzék, ahol tart – tehát sehol.

Először is kijelenti: „A magyar választópolgárok számára áprilisban világos volt, hogy ez a kormány Európától el kíván távolodni. Ennek ellenére a magyar társadalom úgy döntött, hogy ez a helyes irány. Nem Európa, nem Brüsszel, hanem Moszkva és Ankara.” És később: „[A magyar választó] arra adta voksát, hogy fordítsunk hátat Nyugat-Európának.”

Miféle állítás az, hogy a magyar választók számára világos volt, hogy a kormány el akar távolodni Európától, és Brüsszel helyett Moszkvát és Ankarát választja? A magyar kormány és maga Orbán Viktor soha, egyetlen nyilatkozatában sem beszélt arról, hogy ki akarunk lépni az Európai Unióból. A magyar kormány és Orbán Viktor viszont sokszor elmondta-elmondja azt, hogy a jelenlegi uniós vezetés, különösen a bizottság, rossz úton jár a migráció kezelésében, döntései önkényesek és nem kellően demokratikusak, a brüsszeli elit eltávolodott az európai választópolgároktól, a brexittel nem tud mit kezdeni, és hiányzik a gazdasági problémák hatékony kezelése is.

Vagyis az Euró­pai Unió működése átfogó reformokra szorul. Ez nem kilépési szándék, ellenkezőleg: annak a bejelentése, hogy Magyarország, a magyar kormány érdekelt az unió megújulásában, hatékonnyá, demokratikussá, polgárbaráttá válásában. Miért kell ezt egyoldalúan beállítani?

Másfelől egy most elkészült Eurobarométer-felmérés szerint a magyar emberek immáron 60 százaléka jó dolognak tartja az EU-tagságot (az uniós átlag 62 százalék), míg tavaly még csak 50 százalék vélekedett így. Vagy: a magyar emberek 75 százaléka (!) szerint hasznos az ország számára az uniós tagságunk (az EU-s átlag 68 százalék).

És még egy adat: mindezek ellenére a megkérdezettek mintegy fele nem elégedett az EU képviselte irányokkal. Szóval akkor kik is szavazták be kétharmaddal a kormányba a Fidesz–KDNP-t? Nem inkább arról van szó, hogy az unióval szemben ugyan kritikus, de attól elszakadni nem akaró választók alkotják azt a többséget, amelyikhez a legközelebb éppen a Fidesz–KDNP Euró­pa-politikája áll?

A tények tehát egészen mást mutatnak, mint amiről a közgazdászprofesszor beszél. De hát annál rosszabb a tényeknek, nem igaz?

Azt hiszem tehát, hogy itt a szándékolt fekete-fehér gondolkodás egyoldalúságával állunk szemben. Az a tény, hogy az Orbán-kormány és a mögötte álló választók kritikusan, gyakran szkeptikusan tekintenek az unióra, még nem jelenti azt, hogy a kormány és választó számára ettől a Kelet máris vonzóbb lenne, mint a Nyugat.

Róna Péternek aligha kell részletesen felidéznem a néhai neves történész, Szűcs Jenő tanulmányait Európa három történeti régiójáról. Szűcs meggyőzően mutatta be azt, hogy Nyugat- és Kelet-Európa között létezik a közép-európai régió, amelyik mindkettőtől megkülönböztethető, viszont társadalmi és gazdasági szerkezetében, kulturális hagyományaiban és vallásában mégis erősebben kötődik a nyugat-európai régióhoz. (Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról, Magvető, 1983.)

A közép-európai népek lelkileg mindig is inkább Nyugat-Európához vonzódtak, a nyugat-európai modellt tekintették mintának a maguk számára, azonban jól, még inkább közelről ismerték a kelet-európai, illetve a balkáni mentalitást is, tudtak hozzá viszonyulni, értették, hogy mi miért történik abban a régióban Ukrajnától Macedóniáig, Moldovától Oroszországig.

Felteszem tehát a kérdést: miért is kellene kizárólagosan választania Közép-Európának, benne Magyarországnak és az Orbán-kormánynak Párizs és Berlin, illetve Moszkva és Ankara között? Miért is kellene vagy-vagy-ban gondolkodni a magyar választóknak és a magyar kormánynak, miért ne vállalhatnánk fel azt a köztes, ha tetszik közvetítőszerepet, amely a közép-európaiságunkból ered, és nagyon is megfelel geopolitikai feltételeinknek és kihívásainknak? Miért kellene nekünk egyoldalúan imádni a Nyugatot akkor, amikor erőszakkal ránk akar kényszeríteni egy globalista, kozmopolita, nemzet- és családellenes életformát, illetve egy kevert fajúvá tett New-Európát?

Ha ez nem tetszik nekünk, és kritikával élünk ezzel az új modellel szemben, miért is kellene egyoldalúan imádnunk Moszkvát és Ankarát, amik egyébként – úgy mellesleg – semmilyen politikai és kulturális modellt nem akarnak ránk kényszeríteni? Minek ez a fekete-fehér gondolkodás, amely teljesen félrevezető és nem reális?

Azt hiszem, érteni vélem Róna Péter logikáját: az ő és még sokan mások számára csak az az elfogadható, ha fehéren-feketén, kritika nélkül követjük a Nyugatot, követjük a brüsszeli bürokraták elvárásait, normáit, követelményeit, a gazdasági-költségvetési modellektől kezdve a migránssimogatáson át a svéd semleges vécékig.

Ha valaki teljesen átgondolt, stabil értékrend talaján állva, ráadásul a választók nagy részének bizalmát élvezve kritizálja a nyugat-európai liberális fősodort, sőt veszi a bátorságot és közép-európai létére nem átallja egyenrangúként kezelni magát az ­uniós fórumokon a központi hatalmakkal szemben (Franciaországgal és Németországgal szemben, mint a magyar kormány), nos, abban az esetben ez a kormány Róna Péter és még sokan mások szemében végletesen Kelet felé fordult. Micsoda bődületesen egyoldalú gondolkodás ez? És mennyire nem igaz!

Ráadásul érzek Róna szavaiban egy jó adag liberális intoleranciát is: ha nem úgy gondolkodtok, mint mi, nyugatiak és nyugatimádók, akkor csak és kizárólag keletiek és barbárok lehettek. Sajnos ez a felfogás, amit Róna képvisel, tudatosan fekete-fehér, ezáltal árnyalatlan, de ami még rosszabb, kizárja a fősodorral szembeni másképp gondolkodás lehetőségét is.

Nem ártana ehelyett, ha végre felfogná és elfogadná a liberális oldal, hogy Magyarországnak és egyáltalán a közép-európai országoknak elemi geopolitikai érdekük a nyugati és a keleti nagyhatalmak közötti kiegyensúlyozott kapcsolatok ápolása, az egyensúlyozás kényes művészetének elsajátítása. Ez a túlélés záloga. Megtanultuk már, mivel jár az, ha kényszeredetten az egyik vagy a másik geopolitikai közeg rabja lettünk. És ez nem szakítás a Nyugattal: ez Közép-Európa és a közép-európai mentalitás újrafelfedezése.

Másodszor, Róna kijelenti: „Magyarországon illegális bevándorlási veszély nincs, illegális bevándorlást az égvilágon senki sem támogatott, Soros György ilyet soha nem mondott.” Felfoghatatlan számomra, hogy miért kell egyszerű dolgokat szétkenni. Vajon miért nincs Magyarországon illegális bevándorlás? „Csak úgy” nincs? Nem azért, mert a kormány kerítést húzott fel a kritikus szakaszokon, és ez valóban más irányba kényszerítette a migránsokat, ahová azóta is szakadatlanul érkeznek?

Ezzel a logikával – ha ez az – azt is mondhatná Róna, hogy nézzék meg, már Olaszországban is csökken a bevándorlók száma – „csak úgy”! Ugye semmiképpen nem azért, mert Matteo Salvini megtiltotta a migránsokat szállító hajók kikötését Itáliában?

Tehát Róna érvelésével szemben éppen a magyar kormány bevándorlásellenes lépései mentették és mentik meg Magyarországot attól, hogy az illegális bevándorlók egyik célországa legyen. Tehát a magyarok nem „elképesztően ostobák”, mint írja, hanem felismerik az ok-okozati összefüggéseket, és nem pusztán egy kimerevített állapotot láttatnak rosszul és hamisan.

És tényleg senki nem támogatja az illegális bevándorlást? Az unió bizottsága már jelezte: egyetért az ENSZ migrációs kompaktjával, amelynek egyik meghatározó eleme az, hogy a migráció minden formáját – beleértve a gazdasági, tehát alapjában véve illegális migrá­ciót is – alapvető emberi joggá kell tenni. Vagyis az illegális migráció így átalakulhat legális migrációvá. Szóval „csak” az ENSZ és az Európai Unió az a két „jelentéktelen” szervezet, amelyik az illegális bevándorlást nemhogy támogatja, hanem az egész világon természetessé kívánja tenni. Egyébként senki.

Róna végül elkeseredetten bejelenti: befejezi, elhallgat, mert értelmetlen a magyar emberekhez szólni. Nos igen, professzor úr: az emberekhez nem csak szólni kell, megmondva a tutit, azután pedig megharagudni rájuk, ha nem hallgatják meg a jó szót. Esetleg meg is kell érteni őket.

A szerző politológus

Felborulhat az autonóm Dél-Tirol békéje

https://magyaridok.hu/kulfold/felborulhat-az-autonom-del-tirol-bekeje-3593540/

2018. OKTÓBER 21.

A KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁGRA VONATKOZÓ BÉCSI AJÁNLAT MEGOSZTOTTA AZ OLASZ ÉS NÉMET NYELVŰ LAKOSSÁGOT

Zetelaki Réka

Feszültséget keltett az észak-olaszországi Dél-Tirolban, hogy a bécsi kormány kettős állampolgárságot ajánlott fel a német nyelvű lakosságnak. A dél-tiroliak most vasárnap választják meg az ­autonóm megye parlamentjét, ám a felvetés megbolygatta a két nemzet békés együttélését.

Dél-Tirol kérdése hosszú ideje feszültségforrás Olaszország és Ausztria között, és Sebastian Kurz osztrák kancellár nem javított a helyzeten júliusban, amikor meglebegtette, hogy Bécs lehetővé tenné a kettős állampolgárságot a német és a ladin nyelvet beszélő dél-tiroliaknak – az olaszokat kizárva e körből.

Olaszország leggazdagabb tartományában furcsa elegyet alkot a német és olasz ajkú társadalom, Bolzano autonóm megyét sikerreceptként is emlegetik a társadalomtudósok.

Választásokra készülnek a tartományban

Fotó: Europress/AFP

Az alpesi tájon az osztrák településeken is látható épületek között felbukkannak az olasz borozók, az utcatáblák kétnyelvűek, és már a vegyes házasságon sem lepődnek meg a közjegyzők.

A közigazgatásban egy etnikai arányossági rendszer működik, amely alapján mindhárom nyelvcsoport a lakosság arányának megfelelően jelenik meg a közalkalmazottak sorában, ahol kötelező a kettős nyelvvizsga is.

A külön anyanyelvű oktatás azonban sokak szerint nem segíti az integrációt, és a Dél-Tirolban gyakran megfordulók megtapasztalhatták, hogy a színfalak mögött a két nemzet féltve őrzi identitását.

Éppen ezt lovagolták meg a választási kampányban a német és ladin nyelvű pártok, amelyek támogatták Sebastian Kurz javaslatát is. A Bécs felé húzó német nyelvűek úgy érveltek, a kettős állampolgárság megerősítené az európai identitást, enyhítve a szélsőjobboldal nyomását.

A gyakorlatban persze több kérdést is felvet az elképzelés. „Az egyik lehetőség az állampolgárság történelmi, származási alapon való megadása, azaz az érintettnek bizonyítania kell, hogy felmenői az Osztrák–Magyar Monarchia állampolgárai voltak – magyarázta Günther Pallaver, az Innsbrucki Egyetem politikatudomány-professzora a The Local című hírportál olasz kiadásának.

– A másik lehetőség etnikai, avagy nyelvi: a dél-tiroliaknak hivatalosan dönteniük kell, melyik nyelvi csoporthoz tartoznak. Jelenleg ehhez nem szükséges semmilyen vizsgálat vagy ellenőrzés” – tette hozzá. A professzor szerint az is akadályt jelenthet, hogy Ausztriában jelenleg nem engedélyezett a kettős állampolgárság.

Az olasz anyanyelvűek ellenzik az ötletet, a három etnikai csoportot képviselő Zöldek pártja pedig jelezte, szerinte az olaszok kizárása tovább fokozná a feszültséget a két nemzet között. Az ellenzők azt is felvetették, hogy a kettős állampolgárság utat nyitna a migránsoknak az osztrák állampolgárság felé.

A római kormány Kurz javaslatát támadásnak titulálta Olaszország szuverenitása ellen. „Nem ajándékozhatsz állampolgárságot az anyaállam hozzájárulása nélkül” – jelezte Matteo Salvini olasz belügyminiszter, hozzátéve, hogy „a kettős állampolgárságot nem is vesszük kérdésszámba”. Az osztrákok jelezték, az intézkedést megelőzően egyeztetnének az olasz kormánnyal.

Dél-Tirol egészen 1919-ig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, a lakosság alig három százaléka beszélt olaszul. A tartományt 1920-ban annektálta Róma, Benito Mussolini ekkor kezdte meg az olaszosítást. Később autonóm státust kapott a tartomány, mindhárom nyelvet hivatalossá tették.

Együttélés

A mintegy ötszázezer főt számláló tartományban a becslések szerint a lakosság 60-70 százaléka beszéli a németet anyanyelveként, szemben a 25 százalék arányú olasz és alig öt százalékot elérő ladin nyelvű lakossággal. Korábban nem volt zökkenőmentes az együttélés. A német nyelvű lakosok elnyomása komoly társadalmi feszültséget generált, amelynek nyomán robbantásos merényletekben 19 ember vesztette életét. Az autonó­mia­statútum csak 1972-ben lépett életbe, a felmérések szerint a társadalmi és politikai együttélés támogatása 1994 óta nyolc százalékról ötven százalékra nőtt.

A NEMZET VÉDELME A TÖRTÉNELEM ÉRTELME

https://magyaridok.hu/belfold/a-nemzet-vedelme-a-tortenelem-ertelme-3597767/

2018. OKTÓBER 22.  Baranyai Gábor - Kis Ferenc

KÖVÉR LÁSZLÓ: JELENLEG AZ EU ÖNMAGÁT VERI SZÉT

Számunkra nem célja van a történelemnek, hanem értelme: az, hogy fennmaradjon az a nemzet, amelynek része vagyunk, és az a kultúra, amely otthonunkká teszi a szülőföldünket. Számunkra 1956 is erről szól – fogalmazott ünnepi interjújában Kövér László. Az Orszá­g­gyűlés elnöke kitért a kultúrharc aktualitásaira, a konzervatív értelmiség mulasztásaira, az utolsó töltényig harcoló balliberális értelmiségre és az Európai Unió létét fenyegető veszélyekre is.

– Gyakran elhangzik, hogy az 1956-os forradalom nélkül talán a rendszerváltozás is másként történt volna. Az sem biztos, hogy sor kerül csaknem harminc évvel ezelőtt Orbán Viktor máig ható történelmi beszédére Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-i újratemetésén. Miként élte meg azt a napot?

– Orbán Viktornak és nekem, a beszéd első változatát megfogalmazóknak, s a Fidesz vezetésében azoknak, akik egy előzetes megbeszélésen meghatározták annak irányát, nem volt kérdés, hogy ez a beszéd az, amit el kell mondani az akkori történelmi pillanatban. A Fidesz alapításától kezdve azt az elvet képviselte, hogy azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tegyük, amit mondunk. Senki nem tudhatta, hogy a szabad választások felé tartó politikai folyamat nem fordul-e a visszájára, nem lesz-e visszarendeződés.

– Sokak szerint hazárdjáték volt a szovjet csapatok kivonására utalni, szuverén Magyarországot követelni.

– Nem csak az állampárti oldal rea­gált a beszédre elutasítóan – ami velük szemben elvárás is volt a részünkről –, hanem meglepetésünkre az Ellenzéki Kerekasztalnál ülő néhány szövetségesünk is. Az Orbán-beszéd miatt abban az állampárt által felügyelt nyilvánosságban támadtak meg minket ellenzékiek is, amihez mi hozzá sem férhettünk, ahol az erre adott válaszunkat le sem közölték. Orbán Viktor a beszédében bátorságra hívott, arra, hogy ha elég ügyesek és merészek vagyunk, akkor tudunk egy olyan kormányt választani magunknak, amelyik haladéktalanul megkezdi a tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról. Azonban ez egy 1956-os emlékekkel, tapasztalatokkal teli országban, abban a történelmi pillanatban mégis azt jelentette, hogy „Ruszkik, haza!”. Miután a beszédet követő órákban, napokban senkit sem ért retorzió, ezt mi magunk és a magyar társadalom rendszerváltozást óhajtó többsége is felszabadulásként élhette meg.

– Orbán Viktor akkori beszédében utalt a jelképes hatodik koporsóra, amelyben az akkori fiatalok jövője volt. Közel három évtizeddel később sikerült kitörnie a magyar társadalomnak a metaforikus koporsóból?

– A beszédet ezerszer elolvastam azóta, és számomra egyszerre megnyugtató és csodálkozásra okot adó élmény, hogy a szöveg minden szava, mondata a mai napig, csaknem 30 év távlatából is vállalható. Semmit sem fogalmaznék meg másképpen, mint akkor, 1989 nyarán. Érdekes történelmi egyezés, hogy a koporsós metaforában szereplő húsz év majdnem pontosan 2010-ben járt le. Két évtizedig cipelte az ország a nyakában a posztkommunizmus koloncát. Közismert mondás, hogy a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik. A 2010-ben lezárult időszak – a kétségbevonhatatlan eredmények mellett is – tele volt gyötrelemmel, kacskaringókkal, elveszett illúziókkal, keserűséggel, elszalasztott lehetőségekkel. Szimbolikus módon a posztkommunista időszak 2010 tavaszára egy mély gazdasági, társadalmi és erkölcsi válságba torkollott. Az ország a katasztrófa szélére került. A Fidesz 2010-es, első kétharmados választási győzelme hozta el a történelmi változást, a rendszerváltozás átmeneti szakaszának befejezését.

– Vannak még olyan területek, ahol zajlanak bizonyos „utóvédharcok”. A rendszerváltozás lezárásának része lehet a mostanában újra fellángoló kultúrharc is?

– Keresztény nézőpontból a világ keletkezése óta kultúrharc, a jó és a ­rossz, a normális és az abnormális, a morális és az immorális, a rend és a káosz küzdelme zajlik. Politikai szempontból az értékrendek közötti küzdelem Magyarországon a XIX. század végétől a trianoni összeomláson át a mai napig levezethető. A rendszerváltozást követően, az MDF-kormány 1994-es bukása után úgy tűnt, hogy a kultúrharcot a liberális erők megnyerték. Az ­MSZP-t maga alá gyűrte az SZDSZ, és részben a saját képére formálta. A Fideszt is megpróbálták eltaposni a Demokratikus Charta alapításától az 1998-ig tartó hatéves időszakban. Azzal azonban sem a liberálisok, sem a posztkommunisták nem számoltak, hogy a „liberális”, illetve a „népi” demokrácián kívül van valódi is, amelyben az emberek valódi akarata érvényesül. Amit kultúrharcnak hívunk, az az emberek lelkéért folytatott küzdelem, az, hogy miként tudjuk az üzenetünket elmondani azoknak az embereknek, hogyan tudjuk az általunk képviselt, a közösségeinket megtartó értékek melletti kiállásra bírni őket, akiknek a szavazatai által kormányzunk. A kultúrharcnak a Fidesz húsz éven át elszenvedője és nem alakítója volt.

Az Országgyűlés elnöke szerint térségünk jelenthet esélyt arra, hogy Európa fennmaradjon

Fotó: Kurucz Árpád

– Még 1998 és 2002 között is, amikor a Fidesz először volt kormányon?

– A keresztény-konzervatív, nemzeti elkötelezettségű értelmiség a történelmi traumák és a több évtizedes elnyomás miatt a mai napig úgy érzi, hogy az anyagi források, az elfoglalt ­pozíciók tekintetében hátrányban, kisebbségben van azokhoz képest, akik az előző rendszer kegyeltjei voltak vagy a mostani ultraliberális világfelfogáshoz kötődnek. Nem feltétlenül van igazuk, mivel a tények, a számok mást mutatnak. Nem az a kérdés, hogy milyen tekintetben van fölényben a liberális-baloldali értelmiség, hanem az, hogy milyen eszközöket találunk ahhoz, hogy az oldalunkon álló értelmiség el tudja végezni a feladatát. A feladatot, hogy azokat – az alaptörvényben is összefoglalt – értékeket tegye minél szélesebb körben vonzóvá, amelyek Magyarországot, a magyar nemzetet megtartották, gyarapították az elmúlt több mint ezer évben.

– Az említett értékeket eddig nem sikerült megfelelően átadni, ezért is élénkült fel ez a vita a közelmúltban, nyolc év kormányzás után?

– Az elmúlt két ciklusban sok olyan kihívással voltunk elfoglalva – a 2010 utáni válságkezelés, a hazai és európai politikai küzdelmek –, amelyek sikeres megválaszolásán át juthattunk csak el 2018-ban a kultúra tartalmi kérdéseiig. Eddig ezek a feladatok kötötték le szinte minden erőnket, bár – megítélésem szerint – a kultúrpolitika anyagi, infra­strukturális kérdéseiben a Fidesz–KDNP-kormányok eddig is jól teljesítettek. Az elmúlt nyolc év költségvetési számait tekintve a magyar kultúra egyik aranykoráról beszélhetünk. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor nem érezhettük azt, hogy a magyar társadalom, a nemzetünk megkapta volna a kultúra hivatásosaitól azt a segítséget, támogatást, iránymutatást, amelyre a közös múltunk feldolgozásához, egy egészséges nemzeti öntudat kialakításához, a rendszerváltozás ellentmondásainak feloldásához, az egyre bonyolultabbá váló világban való eligazodáshoz, az élet emberhez méltó éléséhez szüksége lett volna. A polgári gondolkodású értelmiség egy része – félve a balliberális tábor egzisztenciális hátrányokkal is fenyegető kirekesztő reakcióitól – igyekezett távol tartani magát minden olyan konfliktustól, amely átpolitizálódhatott, különösen, amely a múlt újraértelmezéséről szólt. Sokaknak kényelmesebb volt panaszkodni a politika el nem végzett munkájára, mintsem a maguk közéleti terepén, hivatásában elvégezni azt a munkát, ami nem a politikának a feladata.

– Az emlékezetpolitika területén milyen adósságai vannak a jobboldali értelmiségnek?

– Mind a mai napig a marxizmusban gyökerezik a főáramú történelem­értelmezés, gyermekeink alapvetően azt tanulják, amit még nekünk is tanítottak. Felteszem a kérdést: hogy ez harminc évvel a rendszerváltozás után ne így legyen, ezt a munkát kinek kellett volna elvégezni? Nekünk, politikusoknak? Ez a jobboldali magyar értelmiség dolga lett volna. A mi táborunkból – tisztelet a nem kis számú kivételnek – hiányzott a kellő kurázsi ahhoz, hogy ugyanolyan vehemenciával vesse bele magát a kultúrharcba, ahogy azt a liberálisok tették. A baloldali-liberális kultúra képviselői húsz éven át minden egyes konfliktusban – mint a vlaszovisták Prágában – az utolsó töltényig harcoltak, a végén akár olyan parodisztikus helyzetekben is, amelyek inkább a Muppet-show-ba illenek.

– 1956-ban, ahogy 1989-ben is, sőt 1848–49-ben is, a szuverenitás kivívása volt a fő cél, ma pedig a függetlenség megőrzéséért kell küzdeni. Össze lehet hasonlítani az akkori helyzetünket a maival?

– Természetesen jelentős különbségek vannak a két világrendszer között. Nem mindegy, hogy mivel kell szembenéznie az embernek: terrorral, haláltáborokkal, börtönnel, vagyonelkobzással, mint a kommunizmusban, vagy „csak” a személyiség teljes feloldását szolgáló, puha nyomásgyakorlást napi szinten alkalmazó mostani törekvésekkel. Ez a politika nálunk már a Kádár-rendszer utolsó időszakában teret nyert. Az elvtársak az 1989-et megelőző években pontosan tudták, hogy a rendszerük fenntarthatatlan, felkészültek a rendszerváltozásra. Az Aczél György fémjelezte kultúrpolitika tudatosan egyengette az utat a liberális hegemónia irányába. A rendszerváltozás beköszöntekor ez a folyamat Európa nyugati felében gyakorlatilag már lezárult. Mára azonban ennek is vége van. A politikai korrektségnek nevezett szellemi elnyomás napjainkban ér véget, nem utolsósorban annak a politikai változásnak köszönhetően, amely Magyarországon az elmúlt nyolc évben végbement. Ahogy 1848–49-ben és 1956-ban is mi voltunk a világ eleje, úgy most is, a 2010 utáni magyarországi változások is komolyan hatnak arra, ami a világpolitikában és Európában történik.

A házelnök szerint a balliberális értelmiség húsz éven át az utolsó töltényig harcolt 

Fotó: Kurucz Árpád

– Ön milyen szintű átrendeződésre számít a jövő évi európai parlamenti választáson?

– A májusi EP-választással nemcsak a parlament, hanem az Európai Bizottság összetétele is megváltozik, ami egy új szakasz kezdetét is jelentheti, levéve a napirendről a migránsok tömegei­nek betelepítését és az Európai Egyesült Államok létrehozásának kérdését. A küzdelem azonban nem ér véget. Az EP-választás nem fog totális győzelmet hozni a normalitásban, a valódi európai értékekben hívők számára. Annál is inkább, mert „az ellenség álnok és könyörtelen”, ahogy egy régi jelszó fogalmaz. Annyi azonban látható, hogy a lopakodó birodalomépítés erői hogyan vonulnak vissza a kommunikációban azokról a harcterekről, amelyeket rosszul választottak meg, amelyekre idő előtt merészkedtek ki.

– Az általunk ismert Európa gyors etnikai és kulturális átalakulása felfogható a gyermekeink jövőjét magába záró, jelképes hetedik koporsóként is?

– Álláspontunk szerint az Európai Unió a legkedvezőbb érdekérvényesítési lehetősége Magyarországnak, de jelenleg az EU önmagát veri szét. Azok, akik az Európai Unió egyedüli letéteményeseinek, megmondóinak tekintik magukat, azok viszik katasztrófába kontinensünket részben a bevándorláspolitikájukkal, részben az írott szabályok áthágásával, az EU föderalista irányba való tolásával. Ezekkel az intézkedésekkel, a centralizációs törekvéseikkel ellenreakciót váltanak ki az EU-t alkotó nemzetekből, ami olyan centrifugális erőket indít be, amelyek szétvethetik a kontinens országai közötti együttműködést. Az olyan politikusok, mint az Európát egyszer és mindenkorra maga alá gyűrni akaró háttérhatalmak által háromdimenziós nyomtatóval – egyébként ördögi zsenia­litással – legyártott és piacra dobott Emmanuel Macron, a liberális megmondóember Guy Verhofstadt, Frans Timmermans vagy a többi nejlonpolitikus – hogy most udvariasan ne is ejtsünk szót némely néppárti barátunkról –, az EU sírásói. Ha sokáig ilyen politikusok állnak a nyugati országok és az unió élén, akkor nem sok jót jósolok nekik. Ameddig nem törik szét a választók ezt a politikai és kulturális értelemben hegemón vezetést, illetve nem tudjuk, hogy az új, feltörekvő erők mit akarnak, komolyan ­vehetők-e, a tagadáson kívül van-e megoldási javaslatuk a mostani kihívásokra, addig nem lehetünk túlságosan optimisták.

– Egyáltalán: van még visszaút Euró­pának?

– Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, ideértve még Ausztriát, Észak-Olaszországot, Németország keleti részét és Bajorországot, tehát a tágabban vett Közép-Európa jelenthet esélyt arra, hogy Európa eredeti valójában még fellelhető legyen a következő száz esztendőben is. Vagy tud ebből erőt meríteni Európa nyugati fele és vissza tud fordulni azon a – szerintünk téves – úton, amelyen elindult, vagy továbbra is megpróbálja integrálni azokat a befogadott és befogadandó tízmilliókat, akiknek viszont eszük ágában sincs igazodni új lakóhelyük kultúrájához. Integrálódni csak egy szilárd értékrendszerhez lehet, de olyan nincs már Nyugaton, ellenben az érkezőknek van saját, bigott világképük, ezért logikus, hogy az integráció fordítottan megy majd végbe. Ez van a hetedik koporsóban, csak az a kérdés, hogy mikor kezdik a fedelét leszögezni, és mi is ott fekszünk-e benne, ahogyan azt sokan akarják. Ezért nagy a tétje a jövő májusi EP-választásnak. Sőt minden magyarországi választás is – mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll – a lét-nemlét kérdését veti fel, mert a hazai ellenzék sajnos hajlamos a hazaárulásra. Mi az európai porondon saját álláspontunkért, annak kimondásának a jogáért, Magyarország szuverenitásáért küzdünk. Számunkra nem célja van a történelemnek, hogy egyszer majd a kommunizmus felépítésével vagy – ha már ez nem jött be – a liberális demokrácia totális diadalával véget érjen, hanem értelme: az, hogy az a nép, az a nemzet, amelynek része vagyunk, az a kultúra, amely otthonunkká teszi a szülőföldünket, fennmaradjon. Számunkra 1956 is erről szól.

Kiszelly Zoltán - Irányvita folyik az LMP-ben

https://magyaridok.hu/belfold/kiszelly-zoltan-iranyvita-folyik-az-lmp-ben-3599822/

2018. OKTÓBER 22. Budapest, 2018. október 22., hétfő (MTI) 

Irányvita osztja meg az LMP tagságát – mondta Kiszelly Zoltán politológus az M1 aktuális csatornán hétfőn, arra reagálva, hogy kilép az LMP-ből Meszerics Tamás, a párt egyetlen európai parlamenti képviselője.

A politológus szerint ugyanazok a konfliktusok jellemzik az ellenzéket, mint 2014-ben vagy 2018-ban, az országgyűlési választások előtt. A Jobbik nagyjából annyira erős, mint a baloldal, emellett négy kispárt versenyez ugyanazokért a szavazókért, és a baloldallal sem a Jobbik, sem a mikropártok nem akarnak összefogni – fejtette ki.

Az LMP-ből az elmúlt időszakban kilépett-kiszorult politikusok próbálnak új mozgalmaknál politikai karriert csinálni, ugyanakkor az LMP új társelnöke, Demeter Márta az MSZP-ből érkezett – mutatott rá.

A jövő májusig, az európai parlamenti választásig tartó időszak az ellenzéki pártok térfelén a versenyről szól. Ezután a májusi választási eredmény alapján októberig legalább a nagyvárosokban alkukat köthetnek arról, hogyan induljanak az önkormányzati választáson – mondta Kiszelly Zoltán.

A Néppártban van a FIDESZ helye

https://magyaridok.hu/kulfold/a-neppartban-van-a-fidesz-helye-3597662/

2018. OKTÓBER 22.Tóth Loretta (Lisszabon)

A LAPUNKNAK NYILATKOZÓ MANFRED WEBER A PÁRBESZÉDET PÁRTOLJA

– Az Európai Néppárt (EPP) számára nincs fontosabb az alapelveknél, ezért a tudomány szabadságát megkérdőjelező intézkedések és az NGO-k magyarországi helyzete aggodalommal tölt el bennünket: ez az oka annak, hogy a néppárt többsége elfogadta a Sargentini-jelentést. Mindazonáltal olyan embernek tartom magam, aki teljes mértékben tiszteletben tartja, hogy Orbán Viktor Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnöke, éppen ezért abban vagyunk érdekeltek, hogy párbeszéd útján rendezzük a nézeteltéréseket – nyilatkozta a Magyar Időknek Manfred Weber, az EPP parlamenti frakcióvezetője.

„Én nem megbomlasztani akarom Európát, éppen ellenkezőleg, az újraegyesülés a cél, hiszen csak együtt lehetünk elég erősek globális szinten” – tette hozzá a német politikus, aki a néppárt 21. Vallásközi dialógus című konferenciá­ján beszélt erről lapunknak.

A jobbközép erőket összefogó EPP csúcsjelölti tisztségére pályázó politikus azt is elmondta, nagy örömmel tölti el, hogy immár a pártcsalád összes tagja biztosította őt támogatásáról. A politikus ezzel arra rea­gált, hogy múlt csütörtökön a Miniszterelnöki Kabinetiroda bejelentette, a Fidesz és Orbán Viktor nem a néppárt liberális szárnyához tartozó Alexander Stubb volt finn kormányfőt, hanem a kereszténydemokrata Weber jelölését fogja támogatni a pártcsalád november 8-án, Helsinkiben megrendezendő kongresszusán, ahol az EPP listavezetőjének személyéről döntenek majd.

Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy amennyiben a pártcsalád nyer a jövő májusban esedékes európai parlamenti (EP-) választásokon, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnökhelyetteseként is funkcionáló, Angela Merkel német kancellár menekültpolitikáját gyakran kritizáló Manfred Weber veheti majd át Jean-Claude Juncker megüresedő székét az Európai Bizottság élén.

Az pedig mostanra egyértelmű, hogy a bajor politikus milyen prioritásokat szem előtt tartva vágna bele az Európai Unió megreformálásába, hiszen már az is jelzésértékű, hogy fontosnak tartotta, hogy megjelenjen az EPP brüsszeli csúcstalálkozójával egy időben megrendezett ­portugáliai konferencián, amelynek központi témája a keresztény értékek megvédése volt.

A politikus hangsúlyozta: teljesen nyilvánvaló, hogy az EU komoly válságba került, ahogyan az is, hogy a májusban esedékes választások tétje az európai identitás meghatározása lesz. Mint fogalmazott, véleménye szerint a kereszténység Európa lelke és jövője, ezt bizonyítja az is, hogy a kontinens bármely városába szállunk le a repülőnkkel, egészen biztosak lehetünk abban, hogy a keresztény ­templom központi helyet foglal el az adott közösség életterében.

Weber egyébként hosszú ideje jó kapcsolatot ápol a magyar miniszterelnökkel: korábban úgy nyilatkozott, hogy a Fidesz erős partnere az EPP-nek, Orbán Viktor kritikus szelleme pedig olyan vitákat is felhoz, amelyekre nagy szükség van az EU-ban. Elemzők éppen ezért úgy vélekednek, a bajor politikus elsősorban taktikai szándékkal szavazta meg a Sargentini-jelentés elfogadását, hogy ezzel javuljanak esélyei az EB elnöki pozíciójának megszerzéséért.

Ezt a forgatókönyvet támaszthatja alá, hogy noha a Magyarországgal szembeni uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítása óta számos pletyka felmerült a Fidesz néppártból való kizárásából, ezt hivatalosan eddig egyik tagpárt sem indítványozta. Ezt múlt héten Joseph Daul, az EPP pártelnöke is megerősítette.

Hölvényi György európai parlamenti képviselő ezzel kapcsolatban lapunknak elmondta: az EPP a legnagyobb párt az Európai Unióban, amely hosszú ideje megkerülhetetlen, és minden bizonnyal az is marad, ez pedig nem független attól, hogy ez az egyetlen képviselőcsoport az EP-ben, amely évtizedek óta személyes és strukturált párbeszédet folytat az egyházak képviselőivel. A portugáliai konferencia legfontosabb témája Európa újragondolása, a család, az oktatás, az ifjúság és a biztonság kérdése volt, amelyek szintén csak a néppártban kerülnek terítékre, miközben az európai politika másik része egyre inkább szekuláris akar lenni – tette hozzá a KDNP-s politikus.

Mint fogalmazott, nemzetközi téren – ahogyan az otthoni politikában is – a Fidesz és a KDNP nagyon jól kiegészíti egymást: a Fidesz egy hatalmi néppárt, amelynek a gyökerei a kereszténydemokráciában vannak, ezt pedig éppen a KDNP tudja erősíteni, biztosítani és fenntartani. „Annak nem látom komoly veszélyét, hogy a Fidesz néppártból való kizárására valóban sor kerülne, egészen egyszerűen azért, mert nem tudom elképzelni, hol máshol lehetne” – tette hozzá.

A hetedik koporsó

https://magyaridok.hu/ahelyzet/a-hetedik-koporso-3598592/

2018. OKTÓBER 22. Bayer Zsolt

Ünnepi számunkban interjút olvashatnak Kövér Lászlóval. Az utóbbi évek egyik legfontosabb interjúját. A házelnök ebben az interjúban emlegeti a hetedik koporsót. Abban az összefüggésben, miszerint Orbán Viktor emlékezetes, rendszerváltáskori beszédében a hatodik koporsót emlegette, amelybe a mi generációnk jövője nyugszik. S most az a kérdés merül fel, vajon nem a mi gyermekeink jövőjének szögelik-e éppen a hetedik koporsót.

Nos, ha 55-60 évet veszünk átlagéletkornak – és akkor nem járunk messze a valóságtól –, úgy a magyar história elmúlt 1100 esztendejét 18-20 nemzedék csinálta végig, élte át, s hagyta ránk örökül. S mind a 18-20 nemzedéknek összeszögeltek egy koporsót.

Az ’56-os nemzedéknek is. Nekik aztán igazán. Nekik, akik azért robbantották ki forradalmat, mert nem akartak többé „permanens” forradalmat – mert vissza akartak térni a normális életükhöz. S ők joggal hihették november 4-e után, hogy mindennek vége. De nem hitték. Nem akarták hinni.

18-20 halálra szánt nemzedék nem hitte el sohasem.

Hát miért éppen mi hinnénk el?

Csak azért, mert elkönyvelhettünk egy újabb csalódást? Mert kiderült, hogy ifjúságunk minden álma, a „szabad” Nyugat egy illúzió volt csupán? A pesti srácok az akkori világ leghatalmasabb szárazföldi hadseregével álltak szemben, s aztán a bitófákkal. S úgy mentek végig a folyosón, az utolsó úton, hogy a gyilkosok ne láthassák rajtuk az iszonyodást. Nekünk pedig csak ifjúságunk álma betegedett meg, a mi nagy és erős és „szabad” Nyugatunk készül felszámolni önmagát.

Ugyan micsoda ez Mansfeld Péterék áldozatához képest?

Semmi sem.

Mi vagyunk hát a tizenhetedik vagy a tizenkilencedik nemzedék. Egy páratlan generáció.

A mi tisztünk bebizonyítani, hogy hiába ácsolják újra és újra a koporsóinkat, soha, senkinek nem fog sikerülni.

Mert ez egy életre szánt nemzet – minden hősi halálával egyetemben. És jó, ha tudjuk: nincs új a nap alatt! Már dédapáink nemzedékének is csalódnia kellett a nyugatban. Íme, egy részlet Gyóni Géza 1914-ben írt verséből:

Levél nyugatra

Hol vagytok most, kis „intellektüellek”,

Kiket bús század baljós vége ellett?

Szent nyugat előtt rajongva térdeplők,

Kik lehánytatok minden józan gyeplőt;

Gúnyos mosolygók ideálra, honra,

Kiknek a „New-York” volt a Pantheonja;

Kik ígértétek a szent Holnapot,

S akik tegnap is hátra voltatok.

Hol vagytok mostan, fránya franciások,

Kis erótikák, tucatóriások?

Csörög-e még a sok kis szélkereplő,

Amelynek szép volt minden, ami szeplő?

Magyart és múltat szánva nézdelők,

Nyugati szesztől kótyagos velők,

Koraszült bölcsek, véznák, betegek,

Mit érez mostan horpadt melletek?

S még csak ezután jött Trianon, s még egy világháború, jött a rettenetes rendszer – és jött ’56 aztán. Mindezt a nagyszüleink és a szüleink csinálták végig, s nekik is oda volt készítve a koporsó.

Legyünk méltóak őhozzájuk. Életre ítéltettünk. A pesti srácok emlékével a szívünkben.

Csíkszenttamás nyerte a vándorkupát a Felcsíki Tűzoltóversenyen

http://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/103317-csikszenttamas-nyerte-a-vandorkupat-a-felcsiki-t-zoltoversenyen

2018. október 21.  Fülöp Orsolya

Nyolcadik alkalommal szervezték meg szombaton a Felcsíki Tűzoltó Vándorkupát, amelynek ezúttal Csíkszenttamás volt a házigazdája. A Szent Anna-feredőn versenyeztek az önkéntes tűzoltó csapatok, a programot autós felvonulással indították. A Csíkszenttamás község és a Felcsík Kistérségi Társulás által szervezett versenyre a csapatok a helyi önkormányzat épületénél gyűltek össze, ezt követte a tűzoltóautós felvonulás. 

A napsütötte, festői szépségű Szent Anna-feredőnél 11 órától kezdődött el a verseny, amelyen összesen kilenc csapat mutathatta be gyakorlati tudását. A résztvevő községek Csíkszentdomokos, Csíkszenttamás, Csíkkarcfalva, Csíkdánfalva, Csíkmadaras, Csíkrákos, Csíkvacsárcsi, Madéfalva és Csíkcsicsó voltak. Galéria megnyitása 

A múlt évben Madéfalva nyerte meg a versenyt, így idén nekik kellett tovább adni a vándorló kupát. A versenyszámok befejeztével technikai bemutatót tekinthettek meg az érdeklődők az önkéntesek prezentálásával: a felszerelések, légzőkészülékek használatát mutatták be csapatonként, együttes munkával és erőbedobással. Az önkéntes alakulatokat a községek polgármesterei is elkísérték, hiszen Felcsíkon a tűzoltók tevékenysége mindig aktív, készülnek, képzésekre és edzésekre járnak, versenyeket szerveznek. Ez évben a házigazda, Csíkszenttamás községe vehette át a győzteseknek járó díjat. A Vándorkupa ez évben is bebizonyította, hogy az összefogásnak mindig eredménye van, ha van jó csapatmunka, amellyel megelőzhetők a bajok, felmerülő problémák.

Megalakul az Országos Hulladékgazdálkodási Bizottság, ez lesz a feladata

http://www.maszol.ro/index.php/belfold/103373-megalakul-az-orszagos-hulladekgazdalkodasi-bizottsag-ez-lesz-a-feladata

2018. október 22.,   Agerpres

Országos Hulladékgazdálkodási Bizottság megalakításáról döntött Viorica Dăncilă miniszterelnök. A testületet több szaktárca képviselői fogják alkotni, és a környezetvédelmi minisztérium vezeti majd.  A Hivatalos Közlönyben hétfőn megjelent határozat értelmében a bizottságba a környezetvédelmi, a regionális fejlesztési, az európai alapokért felelős és a pénzügyminisztérium képviselője, valamint a közüzemek működését szabályozó országos hatóság (ANRSC), az országos környezetvédelmi ügynökség, a környezetvédelmi őrség és a környezetvédelmi alap igazgatósága delegál tagot.

A bizottságnak az lesz a feladata, hogy kitűzze az Európai Parlament és az Európai Tanács 2008/98-as ajánlásának gyakorlatba ültetéséhez szükséges lépéseket, intézkedjen annak érdekében, hogy behozzák a hulladékgazdálkodásra vonatkozó európai direktívák megvalósításában észlelt késéseket, és megtegye az országos hulladékgazdálkodási terv által megkövetelt legfontosabb kormányszintű intézkedéseket a városi hulladéktárolás helyzetének rendezésére.  A döntés értelmében a testület ülésein meghívottként részt vehetnek majd a civil szféra, a közélet és a szakértői csoportok képviselői. A bizottságnak havonta, és a kormányfő kérésére bármikor be kell számolnia tevékenységéről és az elért eredményekről.

Húszmillió lejes forgalmat célzott meg idén a székelykeresztúri Szél Mob

http://www.maszol.ro/index.php/gazdasag/103342-huszmillio-lejes-forgalmat-celzott-meg-iden-a-szekelykereszturi-szel-mob

2018. október 22.,   Ziarul Financiar

Öt százalékkal nagyobb, 20,5 millió lejes forgalmat célzott meg idén a székelykeresztúri bútorgyár, a Szél Mob. 

Szél Gábor vállalkozása a termelés bővítése miatt számíthat nagyobb forgalomra - írja a Ziarul Financiar. A Szél Mob évente körülbelül hatezer köbméter faanyagot dolgoz fel. Ennek 85 százaléka fenyő, 15 százaléka pedig tölgy. Tavaly körülbelül húszezer bútordarabot sikerült legyártaniuk. Idén ezt a számot kétezerrel szeretnék meghaladni.

A Szél Mob leginkább külföldre gyárt, termékeinek több mint 90 százaléka Franciaországba, Németországba, Belgiumba, Oroszországba és Olaszországba megy. Tavaly a romániai bútorgyárak 2,5 milliárd euró értékben készítettek bútorokat, ezeknek 86 százalékát külföldön értékesítették. 

Székelyföld gazdaságát támogató programot indít a magyar kormány

http://www.maszol.ro/index.php/gazdasag/102801-szekelyfold-gazdasagat-tamogato-programot-indit-a-magyar-kormany

2018. október 09.,   Kovács Zsolt 

Hamarosan indul a Székelyföld-program, amely mezőgazdasági-, fa- és erdőgazdálkodási-, turizmus és humánerőforrás fejlesztési tevékenységeket támogat. A magyar kormány által finanszírozott erdélyi gazdaságélénkítő stratégiát a sikeres Mezőség-programot követően terjesztik ki Kovászna, Hargita és Maros megyékre, jelentette be Kozma Mónika. A magyar kormány erdélyi gazdaságfejlesztési programjának lebonyolításával megbízott Pro Economica Alapítvány ügyvezetője a sepsiszentgyörgyi közgazdász vándorgyűlésen elmondta: a stratégia célja az, hogy olyan gazdasági környezetet teremtsenek, amellyel a Romániában élő magyar közösségek könnyebben boldogulnak szülőföldjükön. Emlékeztetett, hogy sikertörténet volt a mezőségi szórványtelepüléseken lebonyolított program, amelyre mintegy hatszáz pályázat érkezett, és 495-öt finanszíroztak. A magánszemélyek és cégek egy-egy pályázatra legtöbb 15 ezer eurót kaphattak. Kozma Mónika elmondta, a román politikum részéről volt egy ellenállás a Magyarországról érkező gazdaságfejlesztő programmal kapcsolatban – úgy érveltek, hogy két uniós tagállam között nincs szükség ilyen támogatási rendszerre, mert ez versenyelveket sérthet.

Kozma Mónika viszont rámutatott, hogy a Mezőség-program lebonyolításakor Maros megyében a pályáztatás idején ugrásszerűen megnőtt a magánszemélyek és vállalatok adóbefizetése, mivel az érintettektől adóigazolásokat kértek, így tehát a román állam begyűjtötte adóit. Emellett a pályázók 70 százaléka pedig helyi vagy Maros megyében bejegyzett cégektől vásárolták meg eszközeiket és berendezéseiket, így a profit is a megyében maradt, továbbá az állam 5 millió lej körüli áfával gazdagodott a gazdaságélénkítő program révén. A Pro Economica Alapítvány ügyvezetője elmondta, jelenleg a Székelyföld-program előkészítésén dolgoznak, ezt majd a www.proeconomicaalapitvany.ro oldalon hirdetik meg. Négy kiemelt területet azonosítottak be. Mivel Székelyföldre a családi, háztáji gazdaságok jellemzőek, ezeket kívánják támogatni. Emellett a családi gazdaságokat szeretnék szövetkezeti rendszerbe terelni, ahol teljes értékláncban az alapanyagtól a kész termékig hozzáadott értéket tudnak termelni. 

Kozma Mónika szerint Székelyföldön üdvös lenne egy erdőalap létrehozása is, továbbá az erdei, bogyós gyümölcsök hasznosítását ösztönöznék, hiszen ezekre nagy a kereslet, de jelenleg az erdőkben megtermett gyümölcsök 5 százalékát tudják törvényesen hasznosítani. A turizmus területén az épített örökségre, gyógyturizmusra, az ökoturizmusra és a gasztro és borturizmusra épülő vendéglátást támogatnák. A humánerőforrás-fejezet esetében pedig a vállalkozók életét kívánják segíteni, így cégek bevonásával duális képzéseket, illetve célzott ösztöndíjprogramokat támogatnak

Nem zárkózik el Biró Zsolt a pártelnöki és képviselői tisztség szétválasztásától

http://www.maszol.ro/index.php/belfold/102416-nem-zarkozik-el-biro-zsolt-a-partelnoki-es-kepvisel-i-tisztseg-szetvalasztasatol

2018, OKTÓBER 2, 

A Magyar Polgári Párt elnöke szerint „lehet vitatkozni” azon a javaslaton, hogy a pártelnöki tisztséget válasszák szét az általa betöltött képviselői mandátumtól. Biró Zsoltot az MPP választmányának pénteki döntéseiről kérdeztük.

(maszol.ro/MTI)

Elvi döntés született az MPP országos választmányának hétvégi ülésén arról, hogy a párt önállóságának hangsúlyozása érdekében érdemes lenne elválasztani az elnöki tisztséget a pártelnök által betöltött RMDSZ-es parlamenti képviselői tisztségtől – erősítette meg hétfőn a Maszolnak Biró Zsolt.

A politikus tájékoztatása szerint pénteken a párt rövid-, közép- és hosszútávú terveiről, stratégiáiról egyeztetett az MPP félévente ülésező vezető testülete. A tisztségek szétválasztása a hosszútávú tervezés kapcsán került terítékre. „Sajátos helyzet, hogy az MPP elnöke jelenleg az RMDSZ színeiben ül a parlamentben” – utalt a képviselői mandátumára Biró Zsolt.

A pártelnök szerint „lehet vitatkozni” ezen a javaslaton. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy az MPP alapszabályzata szerint nincs összeférhetetlenség a két tisztség között, ennek módosítása pedig az országos tanács (kongresszus) hatásköre. Soros ülését az országos tanács 2020-ban tartaná, ezért rendkívüli kongresszust kell majd összehívni az alapszabályzat-módosításhoz.

Az MPP elnöke szerint akár a jövő májusi EP-választások előtt megtarthatják a rendkívüli kongresszust. Arra a kérdésünkre, hogy a személye elleni támadásnak vette-e a két tisztség szétválasztására irányuló javaslatokat, Biró Zsolt kijelentette: „Ebben a kontextusban egyértelmű, hogy ennek van egy személyem ellen irányuló üzenete. De a javaslat mellett érvelő kollégák mindegyike kiemelte, hogy az indítvány nem a képviselői vagy pártelnöki munkával van összefüggésben”.

A pártelnök elmondta, a választmányi ülésen a referendumig hátralévő napok menetrendjét is egyeztették, illetve az EP-választásokon követendő stratégia is terítékre került. 

„Az önálló jelölt indulásától kezdve, a független jelölt támogatásán át a különböző koalíciókban való indulásig több lehetőség is felmerült. Ezekről azonban még korai még beszélni, mert a párton belül is csak a következőkben kristályosodnak ki a követendő alternatívák” – tájékoztatott Biró Zsolt.

Inog Biró Zsolt széke az MPP-ben? Szétválasztanák a pártelnöki és a képviselői tisztséget

Nagyon kétes információk alapján nem nagyon érdemes cikket írni, ha legalább két független forrásból nincs megerősitve. Deontológiai norma lenne ennek betartása, de egyeseket ez nem nagyon zavarja és nyugodtan leírnak mindenfélét sőt a karaktergyilkosságtól sem riadnak vissza, ugyanazok. Miután hónapokon  keresztül ment a "spágá"-zás - a magát korrektnek tartó lapban - most egy olyasmire vetemedtek, ami sokkal rosszabb, hiszen ki is az a BB, aki aláírja ugyan az alábbi cikket, de nem gondolta át, hogy egy fontos "forrás" nem messze tőle Kolozsváron található - akármikor - hiszen a Kolozs megyei MPP elnöke mindig nyitott a válaszok megadásában és kertelés nélkül kimondja azt amire gondol, de a cikkírót ez nem zavarta... 
Ugyan kiírja, hogy nem érte el a polgáriak elnökét, de biztosak vagyunk abban. hogy meg van a cikkírónak is a megyei elnöknek is a mobilszáma, igy nagyon kevésnek vélhető a "mea-culpázása"...
Ami a Facebook-os forrást illeti nem igen kezelhető valósnak, hiszen nincs aláíró és a leírt anyag pedig elég zavarosra sikerült... Igy a cikkírója a "zavarosban halászik" ...
Az, hogy a székely polgáriak mit mondanak hirtelenségükben nem kellene elég legyen hiszen - kis idő elteltével - sokszor megváltozik az álláspontjuk. 
Tény, hogy a polgáriak sok mindent CSAK a jelenlegi elnöknek köszönhetnek! 
Nagyon sok dolgot lehetne még felsorolni az edig elért eredményekből, amiért érthetetlen lenne ha a két tisztséget elválasztanák. A választmányi testületnek a vezetői tisztségek a megváltoztatására sem felhatalmazása sem pedig alapszabályi joga nincs! Igy a cikíró felvetése miszerint az elnöki és a képviselői mandátomot elválasztanák nem állja meg a helyét. A facebookos bejelentés pedig az alapszabály nem ismeretéről szól. De ha ez a testület még szavazott volna is akkor az sem alapszabály  szerinti!  
De tudtunkkal az alapszabály sem rendelkezik másként...
Ha az OT megváltoztatja azt, akkor elképzelhető lehetne a két tisztségnek a két személyre való elosztása, de kérdezzük mennyi pénze van a polgári alakulatnak, hogy két tisztséget akarna fizetni? Az elnöki iroda költségeit ki fizetné? 
Azonkivül felmerülhet, milyen hátsó gondolatokkal szólnak azok, akik a választmányban hatáskörüket átlépve cselekednek. 
A polgáriak el kell azon is gondolkodniuk, hogy a mostani elnök állhatatossága révén lett parlamenti párt az MPP! 
Nem kis eredmény az sem, hogy a szövetségiekkel "kiegyezés" több voksot hozott a polgári vonalnak (tessék utánna nézni), mintha a nemzeti vonallal együtt mentünk volna a választók elé, és most kivülről néznénk a parlament ablakait...
Igencsak felmerülhetnek még további kérdések is, pld. mit tettek le az asztalra azok közül, akik esetleg  változtatni szeretnének, azaz mivel és mit bizonyítottak eddig? Milyen gazdasági vagy szociális eredményekkel járultak-járulnak a tagság elé. A mostani 15 polgármesteri tisztséget sem lehetett volna elérni, ha a nemzetivonallal összeborulunk. Hiszen a választások után is voltak olyan helységvezetők akik csatlakoztak a polgári vonalhoz.
Az, hogy a néppárt részéről egyesek továbbra is irigykednek nem a polgári vonal dolga és eddig bebizonyitották, hogy nem a javunkat szeretnék, hiszen lassan-lassan áthivogatják a "gyengébbeket"... 
Ezek közzé tartoznának a mostani választmányi tagjaink? Nem igen tudjuk elhinni...  
Visszatérve az alábbi cikkre, érintettség miatt átvettük és leközöljük a polgári párt közleményét is, ha már a cikkíró "elfelejtette" ezt megtenni:

Közlemény

Pénteken ülésezett a Magyar Polgári Párt Országos Választmánya

A választmányi ülésen a párt rövid- és hosszútávú stratégiáiról folytak egyeztetések. A testület tagjai (az országos alelnökök, megyei elnökök és az MPP színeiben mandátumot nyert polgármesterek) a jövő hét végén esedékes népszavazással kapcsolatos feladatok tisztázása mellett, a jövő évi EP választás kapcsán fogalmazták meg elképzeléseiket. Ugyanakkor a hosszútávú stratégia kidolgozása kapcsán a párt önálló arculatának garantálása érdekében felmerült a pártelnöki és képviselői tisztség szétválasztásának gondolata. Az MPP Alapszabályzata értelmében a két tisztség között jelenleg nincs összeférhetetlenség, ezért az Országos Tanács összehívására tett javaslatot a Választmány.

2018. szeptember 30.

Magyar Polgári Párt

https://kronika.ro/erdelyi-hirek/erik-biro-zsolt-elmozditasa-az-mpp-elerol-az-egyik-alelnok-cafolja-a-partelnok-levaltasat

Bíró Blanka • 2018. szeptember 30., 

Egymásnak ellentmondó információk láttak napvilágot Biró Zsoltnak, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökének tisztségéből történő állítólagos elmozdításával kapcsolatban. Az alakulat két alelnöke cáfolta a Krónikának Biró leváltását, ám kiderült: a pártban konkrétan felmerült a pártelnöki és képviselői tisztség szétválasztásának gondolata.

Biró Zsolt MPP-elnök feltételezett eltávolítását lebegtette meg vasárnap a Nethuszár elnevezésű Facebook-oldal, közölve, információik szerint a Magyar Polgári Párt országos választmánya leváltotta a parlamenti képviselőt az alakulat éléről.
A Nethuszár azt állította, hogy a szavazás (amelynek időpontját nem nevezték meg) során a pártelnök mindössze egy szavazatot tudhatott magáénak, a megyei elnökök, az MPP-s polgármesterek és küldöttek által összeállt testület többi tagja a jelenlegi elnök ellen szavazott.
A Nethuszár úgy tudja, az MPP elnöki székét várhatóan Gyergyószentmiklós egykori polgármestere, Mezei János foglalhatja el. 

Fülöp Csaba országos alelnök vasárnap a Krónika megkeresésére cáfolta a Biró Zsolt leváltásáról szóló információkat. A politikus kérdésünkre kifejtette, pénteken valóban összeült a párt országos választmánya, de ezen az ülésen nem került szóba a jelenlegi elnök leváltása, hiszen ez a kérdés nem tartozik a választmány hatáskörébe.
Fülöp Csaba hangsúlyozta, az elnökválasztás az MPP szabályzata szerint az Országos Tanács feladata. „A választmányi ülésen arról egyeztettünk, hogy össze kell hívni az Országos Tanácsot, és ezen a fórumon kell egyeztetni a közelgő európai parlamenti választások kapcsán” – szögezte le lapunknak Fülöp Csaba.
Mezei János, az alakulat választmányának elnöke kérdésünkre közölte, Biró Zsolt tevékenységének értékelése nem szerepelt az MPP pénteken és szombaton tartott országos választmányi ülésének napirendjén, az elnök személyéről nem is beszéltek.
A gyergyószentmiklósi politikus kifejtette, sajnálja, hogy „ferdítések jelentek meg ezzel kapcsolatban, hiszen az alaptalan híresztelések szerinte zűrzavart keltenek. Nem értem, mi lehet a diverzió hátterében, hiszen szóba sem került, hogy leváltanánk a párt elnökét” – mondta Mezei János. 
Rámutatott, féléves rendes választmányi ülésük volt, amelyen több témát átbeszéltek, elsősorban a család alkotmányos meghatározásának módosításáról szóló referendum kérdését, amelynek kapcsán nagyszabású kampányt indítottak.
Hozzátette, a nyáron választmányi körutat folytattak, ennek a tapasztalatait is megvitatták. Kérdésünkre kifejtette, tervezik azt is, hogy a párt részt vesz az európai parlamenti választásokon, elvi döntések születtek, ám hamarosan összehívják a párt kongresszusát, és ez a fórum dönti majd el, hogy indulnak vagy sem a megmérettetésen. 

„A mandátum féléve lejárt, mindannyian úgy érezzük, hogy értékelnünk kell az elmúlt két évet, terveznünk a következő két évre, a közelgő EP-választásokra, előre kell néznünk” – fogalmazott a választmányi elnök, hozzátéve, hamarosan közleményt bocsátanak ki a témában, és beszámolnak a választmányi ülésen történtekről. A Mezei által említett, vasárnap délután kibocsátott rövid kommünikében az szerepel, "hogy a választmányi ülésen a párt rövid és hosszú távú stratégiáiról folytak egyeztetések, többek között az október 6-7-ei népszavazásról. A hosszú távú stratégia kidolgozása kapcsán a párt önálló arculatának garantálása érdekében felmerült a pártelnöki és képviselői tisztség szétválasztásának gondolata. Az MPP alapszabályzata értelmében a két tisztség között jelenleg nincs összeférhetetlenség, ezért az Országos Tanács összehívására tett javaslatot a választmány” – olvasható a közleményben. Az MPP élére 2012-ben megválasztott, tavaly pedig az elnöki poszton megerősített 

Biró Zsoltot tegnap többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült elérnünk telefonon. A marosvásárhelyi politikus a 2016 decemberi törvényhozói választásokon szerzett parlamenti mandátumot az RMDSZ színeiben, mégpedig a Kelemen Hunor vezette szövetséggel kötött együttműködés alapján. Biró nevéhez fűződik a „spágagate-ként” elhíresült botrány: egy 2016-ban kiszivárogtatott, 2013-ban elhangzott háttérbeszélgetés során az MPP-elnök azt fejtegeti: a pártnak azért kell legyen legalább két embere Bukarestben, hogy tudja, hány ezer euró csúszópénzt kell adni a különböző hivatalokban.

Szerk.megjegyzés
Egyik olvasónk nagyon letermtett, hogy mi is álhirrel próbálnánk az álhirt "elkenni", nos ideragsztjuk a szóbanforgó "forrás"-nak a sajátmagáról megadott "névjegyét":

De hogy még jobban érthető legyen megpróbáltuk a fentmegadott kapcsolati és elérhetőségi webcimeit, de csak egy üres lapot lehet ott találni, azaz a "facebookos forrás" egy álhirgyár, amire a neves lapnak dolgozó "ráharapott" és "továbbgörgette a hazugsággolyót"... de lássuk a szóbanforgó lapot:

Ez már felkéne keltse az illetéskesek figyelmét, hogy milyen kategóriába lehet sorolni az illető "forrás"-t... 

Népszavazási részvétel: 7,24 százalék szavazott 10 óráig

http://www.maszol.ro/index.php/belfold/102697-nepszavazasi-reszvetel-7-24-szazalek-szavazott-10-oraig

2018. október 07.,   Maszol

Vasárnap 10 óráig a szavazásra jogosultak 7,24 százaléka adta le voksát a család alkotmányos meghatározásának módosításáról szóló referendumon a Központi Választási Iroda (BEC) adatai szerint.

Továbbra is a magyar többség megyékben a legnagyobb az érdektelenség: Kovászna megyében 2,88, Hargita megyében 2,96, Szatmár megyében 4,48 százalékos volt a részvétel. A legtöbben Dâmbovița (11,30 százalék), Bihar (10,39) és Dolj (9,71) megyében mentek el szavazni.

Szombaton az első három órában 178 ezer polgár, a névjegyzékben szereplők 0,97 százaléka járult az urnákhoz, míg vasárnap reggel, az első három órában 279 ezren, több mint másfélszer annyian. Szombaton egész nap 1 millió 46 ezren adták le voksukat. 

Részvételi adatok Erdélyből: Máramaros megyében 4,87, Maros megyében 5,29, Szeben megyében 5,48, Szilágy megyében 5,93, Kolozs megyében 6,67, Beszterce-Naszód megyében 7,53, Brassó megyében 6,98, Temes megyében 7,41, Hunyad megyében 7,98, Arad megyében 7,90, Krassó-Szörény megyében 9,02, Bihar megyében 10,39 százalék szavazott 10 óráig. 

A BEC honlapján közzétett adatok szerint 1 324 642 szavazópolgár voksolt vasárnap 10 óráig, közülük 760 071 városon, 564 571 vidéken. A külföldi szavazókörzetekben 50 043 állampolgár járult az urnákhoz.

Robbant a volt miniszter aknája: ismét elbántak a magyar tanítókkal

http://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/102649-robbant-a-volt-miniszter-aknaja-ismet-elbantak-a-magyar-tanitokkal

2018. október 05., Cseke Péter Tamás, Kovács Zsolt

Jövő héten egyeztet az RMDSZ az ügyvivő oktatási miniszterrel arról, hogy vonja vissza elődje, Valentin Popa júliusban kiadott, jogsértő rendeletét, amely miatt a magyar tanítók októberre már nem kapják meg a román órákért eddig járó plusz pénzt. A rendeletet a diszkriminációellenes tanács is vizsgálja, a tanügyi szakszervezet pedig pert fontolgat a minisztérium ellen.

Valóságos aknát hagyott maga után a múlt héten lemondott Valentin Popa oktatási miniszter. Alig csitult el a románnyelv-oktatással kapcsolatos, utólag a posztjába kerülő intézkedése által kiváltott tiltakozáshullám, kiderült, hogy a volt tárcavezető júliusban hozott egy rendeletet, amely ismét a magyar tanítókat hozza méltatlan és hátrányos helyzetbe. A július 27-én kiadott, 4165-ös számú rendelet következtében ugyanis az elemi osztályokban oktató pedagógusok októbere már nem utalják ki azt a plusz pénzt, ami az román órák megtartásáért járt nekik. A többletösszeget eddig azért kapták, mert az óraszámuk meghaladta a román kollégáikét.

Demonstrálók a román nyelv elemi iskolai tanításában bevezetett módosításai miatt, a Magyar Szülők Szövetsége által rendezett tüntetésen a Kovászna megyei tanfelügyelőség előtt Sepsiszentgyörgyön | Fotó: MTI

A képviselőházi oktatási bizottságának tagja, Szabó Ödön szerint erre azért csak most derült fény, mert a magyar tanítóknak a vakáció idején amúgy sem jártak ezek a plusz összegek. Szeptemberre sem, mert a Valentin Popa által kezdeményezett, időközben hatálytalanított kormányrendelet-cikkely szerint a román órákat az előző hónapban még szaktanárok tartották. Októberre visszaállt a régi rend, de a jelenlegi állás szerint a magyar tanítók nem kapnak a román órákért plusz pénzt, mert kifizetésüket a volt miniszter nyár közepén kiadott rendelete nyomán a tárca az EduSal programban letiltotta.

Az Országis Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) hivatalból kivizsgálja a diszkriminációgyanús rendeletet. A CNCD elnöke, Asztalos Csaba a Maszolnak elmondta, hogy a testület október 15-i ülésére hívták be az oktatási minisztérium képviselőit. Közlése szerint a rendelet azért diszkriminációgyanús, mert "azonos munkáért azonos bér jár."

Az előzmények

A júliusi rendelet előzményeiről beszámolva Szabó Ödön emlékeztetett: a román és a magyar elemi osztályokban oktató tanítók hosszú évekig ugyanazt a fizetést kapták. Markó Béla kormányfő-helyettesi mandátuma idején, 2007-ben az akkori oktatási miniszter elrendelte, hogy a plusz órákat a magyar pedagógusoknak fizessék ki. Ez az óraszám egyébként évfolyamonként változik, az előkészítő osztálytól a negyedik osztályig fokozatosan nő.

Később a 2011-es tanügyi törvény ezt a miniszteri rendelet törvényerejűvé emelte. „A tanügyi törvényben mind a mai napig érvényben van, hogy a román és a kisebbségi kerettanterv közötti óraszámkülönbséget külön fizetik a kisebbségekhez tartozó diákokat oktató tanítóknak. Utóbbiaknak ez plusz jövedelmet jelentett, ami természetes, hiszen többet is dolgoztak román társaiknál” – magyarázta a Maszolnak Szabó Ödön.

Az oktatási minisztérium azonban idén tavasszal kérte, hogy ezeket a plusz órákat külön katedrává alakítsák át. Ezt azért akarták elérni, mert reményeik szerint több megyében létszámcsökkentést és pénzspórlást eredményezett volna. „Ezt a szándékot azonban részlegesen sikerült kivédenünk. A pedagógusok kifizetésére használt EduSal program lehetővé tette a plusz órák kifizetését órabérként” – idézte fel az RMDSZ szakpolitikusa.

A volt oktatási miniszter júliusi rendeletéről a Krónika számolt be elsőként. Karp Ágnes tanítónő, a marosvásárhelyi Szász Adalbert Sportlíceum pedagógusa a napilapnak elmondta: az új előírások diszkriminálják a kisebbségi tanítókat úgy, hogy megszüntetik a román és magyar tanítók közti fizetésbeli különbséget. „Ez csalás, kettős mérce, mert alsóbbrendű állampolgároknak tartanak bennünket, úgy gondolják, hogy velünk mindent meg lehet csinálni. Ez az egész egy előkészített, ördögi, hosszú terv, ami diszkriminálja a magyarokat” – nyilatkozta Karp Ágnes.

Valentin Popa azonban júliusban hozott egy rendeletet, amely nyomán az EduSal programban letiltották a plusz órák órabérként történő kifizetését. Szabó Ödön szerint ez a rendelet ellentmond a tanügyi törvénynek, illetve van két egymásnak ellentmondó cikkelye is.

„A tanügyi törvény előírja, hogy a kisebbségi és a román kerettanterv közötti különbözetet ki kell fizetni a kisebbségi tanítóknak. A rendelet összehasonlítja a román kerettantervet a kisebbségi pedagógusok által effektív leadott óráinak a számával. De a törvény nem ezt írja. Vagy a román pedagógusok effektív óraszámát kell összehasonlítani a kisebbségi tanítókéival, vagy a két kerettantervet. A rendelet tehát módosít a tanügyi törvényen, ami jogi képtelenség” – részletezte.

Szabó Ödön emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ elfogadtatott a parlamentben egy törvénymódosító tervezetet, amely még jobban pontosítja a tanügyi törvénynek a magyar tanítókra is vonatkozó cikkelyét. Az államfő azonban megtámadta az alkotmánybíróságon a jogszabályt. A szóban forgó cikkelyt módosító RMDSZ-es javaslatot alkotmányosnak nyilvánította az alkotmánybíróság, ám egy másik előírást alkotmányellenesnek talált, így most a tervezet visszakerült a parlamentbe. „Ám ettől a tervezettől függetlenül a jelenleg hatályos tanügyi törvénnyel is ellentmond ez a rendelet” – szögezte le a politikus.

A képviselő elmondta, az RMDSZ jövő héten egyeztetni fog a minisztériummal a szerinte jogsértő rendelet visszavonásáról. Megjegyezte, gondot jelenthet, hogy a tárcát egyelőre ügyvivő miniszter vezeti.

Így néz ki a miniszter „aknája”

Kiss Imre háromszéki főtanfelügyelő az előkészítő osztályos diákok példájával szemléltette a volt miniszter rendeletének Szabó Ödön által is vázolt ellentmondásait. Magyarázata szerint a magyar oktatásban a kerettanterv heti 22 órát ír elő, ebből a tanító 18 órát tart meg, mert a két tornaórát, az idegen nyelvet és a vallásórát szaktanárok tartják. Ezzel szemben a román osztályokban tanító pedagógusoknak heti 19 órájuk van a kerettantervben. Azért kevesebb, mint a magyar tanítóknak, mert a kisebbségi osztályokban pluszban vannak a román órák. Ugyanakkor a román tanítók sem tartják meg a tornaórákat, az idegen nyelvet és vallásórát, viszont az ő fizetésük meghatározásakor a kerettantervben előírt órákat veszik alapul, nem a gyakorlatban megtartott 15 órájukat.

A főtanfelügyelő szerint a miniszteri rendelet azzal próbálja kivédeni az ellentmondást, hogy előírja a román tanítóknak, hogy jelen kell lenniük a torna-, idegennyelv és vallásórákon is, vagy heti 4 órában iskola utáni tevékenységet kell szervezniük a diákjainknak.

„Mivel a magyar tanítók gyakorlatban 18 órát tartanak meg, nekik további heti 1 órát jelen kell lenniük vagy a torna-, idegen nyelv vagy vallásórák egyikén, a többi 3 órában elmehetnek például a piacra” – magyarázta Kiss Imre. Hozzátette: ez alapján a magyar és román tanítók egyforma fizetést kapnak, a kisebbségi tanítóknak nem fizetik ki a román órákért járó plusz juttatást.

A Szabad Tanügyi Szakszervezet Kovászna megyei elnöke, Nagy Gábor szerint a rendelet ellentmond a munkatörvénynek és a tanügyi törvénynek is, amely kimondja, hogy kisebbségek nyelvén tanítóknak ki kell fizetni a heti plusz négy órát, ezért ha kell, bírósági úton keresnek jogorvoslatot.

Magyarországot támadó Anne Applebaumot kiosztatta a londoni magyar nagykövet

https://figyelo.hu/szoveg/v/magyarorszag-londoni-nagykovete-kiosztotta-a-folyamatosan-hazankat-tamado-anne-applebaumot/

2018.10.06.Vizvári Soma

Újabb Magyarországot pocskondiázó véleménycikket írt nemrég Anne Applebaum amerikai történész. Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország londoni nagykövete nem hagyta szó nélkül.

Anne Applebaum nemrég azt állította egy, a The Spectator című brit lapban megjelent véleménycikkében, hogy a magyar establishment a bolondját járatja a brexitet pártoló politikusokkal, akik kétségbeesett emberekként szövetségest keresnek, a magyarok pedig felhasználják őket, mint „hasznos idiótákat.”

Most a lapban megjelent Szalay-Bobrovniczky Kristóf válasza, aki londoni magyar nagykövetként megszólítva érezte magát Applebaum botrányos cikkében.

Szalay-Bobrovniczky úgy véli, „Applebaum végső következtetése az, hogy lemondott rólunk. Ehhez megvan minden joga, de az már teljességgel elfogadhatatlan, hogy aktívan próbál tönkretenni bilaterális kapcsolatokat”. A nagykövet azt is elárulta, pontról pontra cáfolhatná a történész politikailag motivált állításait, melyeket cikkében tett, de egy korábbi személyes beszélgetésük során arra jutott, hogy inkább ő is lemond Applebaumról.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf

A londoni magyar nagykövet döntése érthető, még akkor is ha nem részletezte, mi történt az említett személyes találkozásukkor, hiszen Applebaum már jópárszor felfedte a nyilvánosság előtt is, hogy szinte beteges Orbán-fóbiában szenved. Ezt egyébként Kovács Zoltán kormányszóvivő egyszer kerek perec ki is mondta róla egy aktuális kirohanása kapcsán. (Az instabil személyiséggel megáldott történész neobilseviknek nevezte Orbánt.)

Ezen felül Applebaum igaztalan megnyilvánulásai Magyarországgal és a lengyel kormánnyal kapcsolatban valóban politikailag motiváltak, amire Szalay-Bobrovniczky is felhívta a figyelmet: „Hadd emlékeztessem a közvéleményt arra a tényre, hogy Applebaum annak a volt lengyel külügyminiszternek a felesége (Sikorski), akit a mostani lengyel kormány állított partvonalra, ebből kifolyólag Applebaum minden, csak nem független.”

De természetesen a történész politikai motivációi közé tartozik a Soros György elveivel való kapcsolata, amiről a nagykövet szintén megemlékezik: „Applebaumnak megvan a politikai oka arra, hogy ugyanazt a politikai napirendet követi, mint Soros György, akit cikkében hevesen védelmez”.

„Én, magyarként és egy több mint ezeréves állam polgáraként, a kormány képviselőjeként, amely a választásokon harmadjára szerezte meg az alkotmányozó többséget jelentő kétharmadot, visszautasítom egy önjelölt elitista ítélkezését. Applebaum és elvbarátai csak mérgesek, mert elveszítenek egy vitát a közös jövőnkről. Az az elit, amelyet nyilvánvalóan önös érdekből kifolyólag szolgál Applebaum, elveszti támogatását, és attól is fél, hogy elveszti mandátumaik többségét a soron következő európai parlamenti választáson. Applebaum frusztrált, mert Közép-Európa vezetői releváns és meggyőző alternatívával rendelkeznek, hogy lecseréljék az egyre elvakultabb jelenlegi európai elit zsarnokságát” - zárja válaszát Szalay-Bobrovniczky.

AZ 1848-49-es forradalom és szabadságharctól Trianonig

https://figyelo.hu/szoveg/v/az-1848-49-es-forradalom-es-szabadsagharctol-trianonig/

2018.10.06., Ditzendy Attila

Az aradi Golgotára 

Ráragyog a nap sugára,  

Oda hull az őszi rózsa, 

Hulló levél búcsucsókja; 

Bánat sír a száraz ágon, 

Ott alussza csendes álmát 

Az aradi tizenhárom.

 (Ady Endre: Október 6.)

A honvédtábornokok nyugodtak voltak, álmukban sem gondolták az augusztus 13-i fegyverletételt követően, hogy kivégzés vár rájuk. Nem, mivel az orosz hadak vezére, Paszkevics bírta Ferenc József császár ígéretét, miszerint nem lesz vérengzés a tisztek közt. Aztán lett olyan megtorlás, ami ellen maga – amúgy a császár rokona – I. Miklós cár is kikelt.

Mi vezetett az őrjöngő bosszúhoz?

Ferenc József 1848. december 2-án, 18 évesen lépett trónra. Mivel nem esküdött fel a magyar alkotmányra, s nem fogadta el az áprilisi törvényeket, öt napra rá az Országgyűlés trónbitorlónak nyilvánította. Elődje, a forradalom miatt lemondatott nagybátyja, V. Ferdinánd azonban megtette, így a magyar rendek számon kérhették volna azok betartását. Az új uralkodó az olmützi alkotmányt kényszerítette Magyarországra. Ez tulajdonképpen szétdarabolta a történelmi hazát, leválasztva Erdélyt, a Katonai Határőrvidéket, létrehozva a Dalmát-Horvát-Szlovén Királyságot.

Ezzel sem bírván leverni a szabadságharcot fordult az orosz cárhoz Ferenc József. A brutális túlerő győzelme után pedig így utasította Haynau táborszernagyot: „a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol”. S kezdetét vette a megtorlás, amelyet a Bach-korszak csendőrsége, az osztrák belügyi gépezet kellő kíméletlenséggel hajtott vére. S folytatta Magyarország feldarabolását. Megalapítva a Szerb Vajdaságot, a Temesi Bánságot.

Az 1867-es kiegyezést követően Ferenc Józsefet fejére került a Szent Korona. Ekkor lett jelmondatává: „bizalmam az ősi erényben”. E kifejezés olvasható a magyar rendekhez intézett 1892-es leiratában: „Bizalmam az ősi erényben volt jelszavam, midőn egy negyed század előtt dicső elődöm szent koronája a nemzet szine előtt fejemre tétetett s ez által Magyarország apostoli királya és hű népei közt a kölcsönös szeretet és bizalom megerősödve, új zálogot nyert”. A kölcsönös szeretet és bizalom a valóságban azt jelentette, hogy a kiegyezéskor kiharcolt kiváltságok kivívták a horvátok, szlovákok, csehek ellenszenvét.

Ferenc József 1916-ban meghalt, így nem szembesülhetett azzal, amint az általa előidézett törésvonalak mentén, a Nagy Trianon-palotában szétszaggatták Magyarországot.

Megkezdődött a voksolás a férfi és nő házasságán alapuló családfogalom alkotmányba iktatásáról Romániában

https://pestisracok.hu/megkezdodott-a-voksolas-a-ferfi-es-no-hazassagan-alapulo-csaladfogalom-alkotmanyba-iktatasarol-romaniaban/

Magyar idő szerint szombaton reggel 6 órakor (helyi idő szerint 7 órakor) kinyitottak a szavazóhelyiségek Romániában, ahol a férfi és nő házasságán alapuló család fogalmának alaptörvénybe iktatásáról dönt Románia csaknem 19 millió választópolgára a vasárnap estig tartó kétnapos alkotmánymódosító népszavazáson. A referendum sikere esetén úgy pontosítják az alaptörvényt, hogy a család “egy férfi és egy nő önkéntes elhatározásával létrehozott házasságon” alapul, meggátolandó az azonos neműek házasságkötésének legalizálását. A hatályos román alkotmányban a nemsemleges “házaspárok” fogalom szerepel.

Romániában az alkotmányt legalább kétharmados parlamenti többséggel elfogadott törvénnyel lehet módosítani, amelyet érvényes és eredményes népszavazásnak is meg kell erősítenie. A család fogalmának pontosítását célzó alkotmánymódosító népszavazás akkor lesz érvényes, ha a választói névjegyzékben szereplők több mint 30 százaléka (több mint 5 millió 685 ezer választó) leadja voksát, és a névjegyzékben szereplő polgárok több mint 25 százaléka (csaknem 4 millió 738 ezer polgár) igennel voksol.

Romániában a rendszerváltozás után, 1991-ben elfogadott alkotmányt egyetlen alkalommal módosították, 2003-ban, amikor az euro-atlanti és európai uniós csatlakozás követelményeihez igazították a román alaptörvényt. A mostani alkotmánymódosítást az egyházi hátterű Koalíció a családért nevű, 44 egyesületet tömörítő ernyőszervezet kezdeményezte. Első alkalommal történik meg, hogy polgári kezdeményezésként indult az alkotmánymódosító folyamat Romániában, amelyhez – a szükséges félmillió helyett – több mint hárommillió támogató aláírását mellékeltek. A román alaptörvény átfogó módosítására 2013-ban, az akkor kétharmados többséggel kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) is kísérletet tett, de tervezetük nem jutott el a népszavazásig, mivel az alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a változtatások meghaladnák az alkotmánymódosítás (alkotmányban rögzített) kereteit.

A család alkotmányos meghatározását módosító indítványt a törvényhozók három negyede és a parlamenti pártok többsége támogatta. A pártok nem fordítottak nagy erőket a választók mozgósítására, miután a kezdeményezők arra figyelmeztették őket, hogy ne próbálják politikai célokra kisajátítani a referendumot. A kampányban főleg az egyházak buzdították voksolásra híveiket.

A magyar pártok mindegyike azt kérte szimpatizánsaitól, hogy vegyenek részt a népszavazáson. A két kisebb párt – a Magyar Polgári Párt (MPP) és Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – igen voksra buzdít, míg az RMDSZ azt kéri választóitól, lelkiismeretük szerint szavazzanak a referendumon és ne engedjenek semmilyen uszításnak.

A népszavazás kétnapos lesz, a szavazókörök szombaton és vasárnap is mindenütt helyi idő szerint 7-től 21 óráig tartanak nyitva.

MTI; Fotó: AFP

Hosszú a 200 vegyesen is nyert. Újabb két világcsúcs a DUNA Arénában

https://magyaridok.hu/sport/hosszu-200-vegyesen-is-nyert-ujabb-ket-vilagcsucs-a-duna-arenaban-3552488/

2018. OKTÓBER 6. MTI

Akárcsak pénteken, Hosszú Katinka a szombati zárónapon is egy-egy arany- és bronzérmet nyert egyéniben az úszók világkupa-sorozatának budapesti állomásán. A 29 éves, háromszoros olimpiai bajnok versenyző így négy arany- és két bronzéremmel zárt a Duna Arénában.

Fantasztikus hangulatban, telt házat jelentő ötezer néző előtt, a férfi 400 méter vegyes döntőjével, benne három magyarral indult az esti program. A mezőny gyorsan több részre szakadt, a szám háromszoros világbajnoka, a japán Szeto Daija hamar ellépett, a második helyen pedig Verrasztó Dávidot nem volt esélyük a többieknek utolérni. A magyarok közül az ezüstérmes Verrasztó mögött Holló Balázs a hatodik, Grátz Benjámin pedig a futamban nyolcadik, az időeredményt tekintve pedig a tizedik lett. Bernek Péter végül nem állt rajtkőre.

Női 800 méter gyorson a kínai Vang Csiencse-ha 7:59.44 perces idejével új junior világcsúcsot állított fel, s mindössze egyetlen tizedre volt a spanyol Mireia Belmonte Garcia 2013-as felnőtt rekordjától. Sömenek Onon Katalin a 7., Gál Kincső pedig idejét tekintve a 9. lett. A 16 éves Vang Csiencse-ha csütörtökön 400 gyorson felnőtt világcsúcsot úszott.

Nem sokkal később megszületett a második világcsúcs a Duna Arénában: a brazil Nicholas Santos 21.75 másodperces idővel diadalmaskodott férfi 50 méter pillangón, a német Steffen Deibler 2009-es, „cápadresszes” idejéből faragott le öt századot, s vette át a medenceparton a 10 ezer dolláros bónuszt jelentő csekket.

Ezt követte a női 200 méter hát döntője Hosszú Katinkával, Burián Katalinnal és Szabó-Feltóthy Eszterrel: a háromszoros olimpiai bajnok az ötkarikás arannyal szintén rendelkező Emily Seebohmmal és Kathleen Bakerrel vívott nagy csatát, végül bronzérmes lett, míg Burián az ötödik, a 16 éves Szabó-Feltóthy pedig a nyolcadik helyen zárt. Bohus Richárd 100 méter háton utolsó, nyolcadik, Dudás Dániel pedig 200 méter gyorson hetedik lett.

Nem kellett sokat várni a harmadik világcsúcsra sem, a jamaicai Alia Atkinson 28.56 másodpercre javította önmaga két évvel ezelőtt felállított 28.64 másodperces rekordját.

A zárónap utolsó egyéni döntőjében 200 méter vegyesen Hosszú Katinka és Jakabos Zsuzsanna az első és a második legjobb idő birtokosaiként állt rajtkőre, s egy visszalépést miatt az előfutamban kilencedik Verrasztó Evelyn is elindulhatott: Hosszú végig vezetve magabiztosan nyert, míg Jakabos a hatodik, Verrasztó pedig a nyolcadik helyen csapott célba.

A világkupa zárásaként a 4×50 méteres vegyes vegyesváltók küzdelmeit rendezték meg: a Bohus Richárd, Horváth Dávid, Hosszú Katinka, Jakabos Zsuzsanna összeállítású magyar négyes a nyolcadik lett.

A világkupa-sorozat első szakaszát nagymedencében, Kazanyban, majd Dohában rendezték, a második etap rövidpályán Eindhovenben kezdődött a múlt hétvégén, és most Budapesten zárult. A harmadik, zárószakaszra – ugyancsak 25 méteres medencében – novemberen Ázsiában, sorrendben Pekingben, Tokióban és Szingapúrban kerül sor.

A világkupában az egyéni számok győztesei 1500, a másodikak 1000, a harmadikok 500, a negyedikek 400, az ötödikek 300, a hatodikak pedig 200 dollárt kapnak, míg a váltóknál az első hármat díjazzák 3000, 2000 és 1000 dollárral. A világkupa összesített győztese 150 000, a második 100 000, a harmadik 50 ezer dollárral gazdagodik.

A neoliberális politikafelfogásról

https://magyaridok.hu/velemeny/a-neoliberalis-politikafelfogasrol-3533624/

2018. OKTÓBER 4.  Fricz Tamás

MÁR AZ ELSŐÉVES POLITOLÓGUSHALLGATÓK IS TÖBBET TUDNAK A DEMOKRÁCIÁRÓL, MINT JUDITH SARGENTINI

Vannak politikusok, közéleti szereplők szájából elhangzó fontos mondatok vagy félmondatok, amelyek sokszor megvilágítóbb erejűek, mint a hosszú, százszor átgondolt beszédek és okfejtések. Ilyen mondatot fogalmazott meg az általunk hőn szeretett Judith Sargentini asszony, a holland Baloldali Zöldek parlamenti képviselője, a lisszaboni szerződés 7-es cikkelyét – az „atombombát” – hazánk ellen elindítani hivatott országjelentés szerzője.

Sargentini még a szeptember 11–12-i strasbourgi vita és szavazás előtt, szeptember 6-án interjút adott a Hvg.hu-nak. A hosszadalmas, időnként gyomorforgató, tévedésektől és csúsztatásoktól hemzsegő nyilatkozat külön elemzést igényelne, azonban most csak egyetlen mondatát emelem ki. Imigyen szóla Sargentini asszony: „A demokrácia szempontjából a választás olyan, mint a hab a tortán.” És enyhítésképpen annyit hozzátesz: „A demokrácia lényeges eleme, de önmagában nem egyenlő a demokráciával.”

Sargentini asszonynak nincs igaza, sőt brutálisan nagyot téved.

Már az elsőéves politológushallgatók is tudják, hogy a parlamenti választás – mert erről van szó – nemhogy nem a demokrácia tortájának a habja, hanem maga a torta. Másképpen: nem dísze a demokráciának, hanem a veleje, a lényege, a kiindulópontja. Tudálékosan fogalmazva: a választás a demokrácia conditio sine qua nonja, azaz elengedhetetlen feltétele.

Ezek szerint egy olyan parlamenti képviselő készítette el jelentését a magyarországi demokrácia és jogállamiság állapotáról, aki nincs tisztában a választások demokráciában betöltött fundamentális jelentőségével. Durvábban: olyan személy vizsgálta a demokrácia állapotát, aki nem ért a demokráciához. És ez egészen elképesztő.

De hogy ne legyek igazságtalan, azt is leírom, hogy Sargentini asszony számára a hab – a választások – helyett mi az, ami igazán fontos a demokrácia szempontjából. Ő sokszínű demokráciáról beszél, amelyben tisztességes igazságszolgáltatás ítélkezik a polgárok felett, ahol „a tájékoztatás teljes körű” (magyarul, ahol sajtószabadság van), az emberek szabadon gyakorolhatják a vallásukat és nem korlátozzák a gyülekezési jogukat.

Azután beszél az alkotmányosság fontosságáról, a kisebbségek védelméről, a korrupció elleni fellépésről, a szociális jogokról. Kifejti azt is, hogy a parlamenti többség nem egyenértékű a demokráciával, a „győztes mindent visz” elve nem működik a jogállamban. Konklúzió: e felfogás alapján – hangsúlyozottan: e felfogás alapján! – Magyarországon súlyosan sérül a jogállamiság és súlyosan sérülnek a közös európai értékek.

Árulkodó ebben az okfejtésben, hogy Sargentini másodszor is relativizálja a választások jelentőségét: kijelenti, hogy a választásokon megszerzett többség nem egyenlő a demokráciával. Tréfásan megkérdezhetnénk: hát akkor mi? Talán a megszerzett kisebbség egyenlő a demokráciával?

Ezen a ponton kell világossá tenni politikai és politológiai alaptételeket. A demokrácia az a politikai rendszer, amely a népszuverenitás elvén alapul: a nép az általános választójogon alapuló parlamenti választásokon képviselőket és pártokat juttat a parlamentbe, amelyek a többségi elv alapján létrehozzák a kormányzati hatalmat.

A nép tehát éppen a választások által adja át szuverenitását – hatalmát – az általa megbízott parlamentnek és a kormánynak. A megbízás a parlamenti ciklus idejére szól, s a következő – vagy előrehozott – választásokon a nép visszahívhatja az általa megbízott képviselőket és pártokat, s ezen keresztül az adott kormányzatot. A választás tehát a demokrácia alfája és ómegája: belőle származik a hatalom és oda kerül vissza. Nincs és nem is lehet ennél fontosabb mozzanata a demokráciának.

Nem véletlen az, hogy az angolszász, tágabban nyugati politikatudomány egyik meghatározó irányzata az, amelyik a demokratikus és a nem demokratikus rendszereket éppen a szabad választások meglétével vagy hiányával különbözteti meg egymástól. Nagy pechje Sargentini asszonynak, hogy az általa és neoliberálisok, globalisták által gyűlölt Orbán-kormány, pontosabban a Fidesz–KDNP éppen a demokrácia legfontosabb mozzanatában teljesít és teljesített a legjobban: szabad és tiszta választásokon, immáron harmadszor egymás után kétharmados felhatalmazást kapott a démosztól a hatalomgyakorlásra.

Mit tehet ebben a helyzetben egy olyan baloldali, liberális politikus és a mögötte álló hálózatok, akik/amelyek már régen eldöntötték, hogy Magyarországot meg kell büntetni az európai globalista fősodorral való szembenállása, renitenssége miatt? Annyit, hogy eltorzítják a demokrácia, a jogállamiság valódi tartalmát. Ebben a megközelítésben egyszer csak minden fontosabbá válik, mint a választás, minden fontosabbá válik, aminek éppen a szabad választások adják az alapját: a független igazságszolgáltatás, a sajtószabadság, a kisebbségek jogai, a szociális jogok, a vallásszabadság stb.

Félreértés ne essék: természetesen szó sincs arról, hogy az emberi jogok, a gyülekezés joga, a bíráskodás függetlensége ne lenne a demokráciához tartozó érték, Sargentini asszony és társai azonban cinkelt lapokkal játszanak, ugyanis annak érdekében, hogy lejárathassák és megbüntethessék a magyar kormányt s ennek következtében Magyarországot, meghamisítják a demokrácia eredeti értelmét. A tortát habnak nevezik, és tortának a habot.

Olcsó és ócska játék ez, mert a politikai és ideológiai céljaik oltárán félrevezetik a közvéleményt. Persze mindez korántsem előzmény nélküli, ugyanis az európai és nyugati neoliberális körökben már régen megtörtént a fordulat: a demokráciából számukra csak a liberalizmus a mérvadó, amely a mindenkori – politikai, kulturális, vallási, szexuális, etnikai stb. – kisebbségek jogait és támogatását tartja a legfontosabb szempontnak. Ám riasztó és veszélyes számukra az a mindenkori többség, vagyis maga a plebs, a kiszámíthatatlan, irányíthatatlan tömeg, amely ostoba és bunkó, amely egyre gyakrabban „populista” politikusokat és pártokat bíz meg a hatalom gyakorlásával.

S mivel Európában egyre több országban kerülnek hatalomra a fősodor számára elfogadhatatlan pártok és politikusok, ezért nem marad más megoldás számukra, mint annak hangsúlyozása, hogy a demokrácia csak liberális lehet – ami valójában annyit jelent, hogy egy kiválasztott, liberális elitnek kell akkor is uralkodnia, ha a nép, az istenadta nép képtelen felismerni a neoliberális, globalista és multikulti világkép nagyszerűségét. Mindez nem áll távol attól a gunyoros brechti gondolattól, hogy a legjobb lenne, ha nem a nép választaná ki az uralkodó elitet, hanem az elit választana magának megfelelő és felkészült népet, akik felérnek a liberális gondolatok magasságáig.

Ezért kell a demokrácia elengedhetetlen alapfeltételét, a parlamenti választásokat s annak eredményeit bagatellizálni. Sargentini asszony egy korábbi interjújában úgy fogalmazott, hogy ő valójában a magyar népnek akar jót tenni, mert a magyar nép érdeke az Orbán-kormány megregulázása. Vagyis egy Hollandiában élő zöld-liberális parlamenti képviselő komolyan azt gondolja, hogy az elsöprő erejű választási eredményeket figyelmen kívül hagyva a magyar nép helyett megmondhatja, hogy mi az igazi érdeke a magyar népnek. Ez valóban szakítás a demokratikus szellemiséggel – de ez jellemzi a teljes uniós elitet és Nyugat-Európa úgynevezett fősodratát.

A neoliberális elit, köztük az olyan személyek, mint Sargentini asszony, nemcsak a nemzeti szuverenitásunkat akarják korlátozni, sőt megszüntetni, hanem a demokráciától is fokozatosan megfosztanának bennünket. Minket, magyarokat, ezenkívül a lengyeleket, a cseheket, a közép- és kelet-európaiakat.

Mi azonban régimódi emberek vagyunk. Nem akarunk a nemzetnél és a demokráciá­nál modernebbek lenni.

A szerző politológus