2021. január 19., kedd

Itt az új Dacia, ez lehet az eddigi legnépszerűbb modell


GULYÁS PÉTER 2021.01.18. 
Az ígéretes Dacia Bigster Conceptből pár éven belül biztosan szériaautó lesz, Renault-alapokon.
A Renault-konszern a középtávú terveiről szóló Renaulution stratégia részeként leplezte le a Dacia a legújabb tanulmányautóját, amely egy középkategóriás, modern és divatos szabadidő-autó.
Ezen a tanulmányon látható először a román gyártó új emblémája, amely hamarosan minden Dacia szériamodellen is ott leszFORRÁS: DACIA
A 4,6 MÉTERES BIGSTER A DACIA-KÍNÁLAT CSÚCSÁRA ÉRKEZIK MAJD,a középkategóriás SUV műszakilag a Renault-Nissan-Mitsubishi Szövetség CMF-B platformjára épül, akárcsak a 2022 és 2025 között érkező másik két új Dacia-modell (azokról még semmit sem tudni).ELKÉPZELHETŐ, HOGY A BIGSTERT HÉTÜLÉSES VERZIÓBAN IS PIACRA DOBJÁK MAJD,ami a szögletes, jó helykihasználású karosszéria és a hosszú tengelytáv alapján könnyen megvalósíthatónak tűnik.
A Bigster rendelhető lesz kétféle alternatív hajtással: LPG-gázüzemre átalakított benzinessel és hibridként isFORRÁS: DACIA
Büszke rá a Dacia, hogy a Bigster tanulmányon nem találhatók olyan, más SUV-kon elterjedt öncélú díszítések, mint a krómozások és az alumínium hatású alsó védőlemezek.EZ A KOCSI A SZABADIDŐ-AUTÓK ESSZENCIÁJÁT NYÚJTJA A ROMÁN GYÁRTÓ SZERINT,egyszerű, de karakteresen szögletes formája már a következő Dacia-formanyelvből ad ízelítőt. A dizájn jellegzetes elemei az Y-alakú fényszórók, a 3D-s Dacia feliratok, a szögletes és kiszélesített kerékjáratok, valamint a nyers, újrafeldolgozott műanyagból készült, fényezetlen védőelemek.
A Dacia azt állítja, hogy a Bigster Concept szériaváltozata egy lesz a 2022 és 2025-ig érkező három vadonatúj modellje közülFORRÁS: DACIA
De nem muszáj éveket várni új Daciákra. Idén alaposan megújul a márka kínálata, ugyanis már februárban megérkezik a hazai szalonokba a Sandero és a Logan új nemzedéke, ősszel pedig jön a nagy szenzáció, a Spring nevű olcsó, elektromos SUV is.
Bejegyezte: dátum:

Vera Jourová, a többségi

Bíró Béla2021. január 18.
Vera Jourovát legfeljebb Karl Marxhoz vagy Friedrich Engelshez hasonlíthatnám.
Minden jel szerint pontosan tudja, hogyan lehetne összeházasítani a kínai kultúrát az arabbal vagy japánnal, az angolt a némettel, a kelet-európait a nyugat-európaival, az amerikait a nigériaival, a magyart a románnal. Erre ez idő szerint rajta kívül senkinek sincs receptje. Mert – akárcsak elődeinek esetében – nem is lehet. A zöldek, akik ennek az esztelenségnek a legelvetemültebb hívei, kövér könnyeket hullatnak a biodiverzitás hanyatlása miatt. A szociodiverzitás mint fogalom nem is létezik számukra.
Egyszerűen nem értem, hogy mit akarnak elművelni velünk. Megszüntetni a szociodiverzitást, a mellesleg az általuk is folyton hangoztatott másságokat, s az emberi jogok nevében összemosni valamiféle azonossággal? Minden ember egyenlő, de az azonosság tétele sajnos összeférhetetlen az emberi társadalmak különbözőségének evidenciájával.
Ez a kommunisztikus álom ugyanolyan képtelenség, mint amilyen az osztályok nélküli társadalom elmélete volt. Arról azonban záros határidőn belül kiderült, hogy voltaképpen a szocialista elit és a gleichschaltolt társadalom – titkosszolgálati gyöngédségekre alapozott – különbségén „nyugodott”.
Ahogyan ez a fantazma a Szovjetunióban nem működött, újabb jelek szerint a világdemokrácia mintaállamában, az Amerikai Egyesült Államokban sem nagyon akar működni.
Megáll az eszem, hogy a mai szociológia egyszerűen képtelen felfogni, hogy nincs, és nem is volt olyan hatalom, mely lényegbevágó ellentéteket merőben hatalmi eszközökkel képes lenne és lett volna huzamosabban összefércelni.
Ez tökéletes őrültség. Ha efféle egyáltalán lehetséges, csak és csakis a másik elfogadásának, s az ebből fakadó kompromisszumoknak a stratégiája révén válhat működőképessé.
Jourová asszony egyszerűen lesöpri az asztalról a nyelvi-kulturális kisebbségek jogainak kérdését. A gesztus nem lep meg, főként, ha egy poznani konferenciára emlékszem vissza… Ott véletlenül egy cseh fiatalemberrel kerültem egy szobába. Közösen törtük az angolt. Annyit azonban megértettem, hogy ő engem mint magyart – akkor még Csehszlovákia volt – szinte már hivatalból rühell. Aztán rájöttem, hogy nem velem van baja, hanem azzal, hogy egykor – nyilván „jogosan” – kizsuppolták országukból a németeket. Azt persze tudta, hogy nem vagyok német – bár az előadásomat németül tartottam –, a jó francia hagyomány szerint ugyanis (lásd Kuncz Aladár Fekete kolostorának idevonatkozó passzusait) magyarként én is valamiféle gyűlöletre méltó boche gyanánt skatulyáztattam be fantáziadús elméjébe.
Nem sértődtem meg. Nekünk, magyaroknak van ebben némi gyakorlatunk. Tudtam, az egykor jelentős részben német Prágát és az egykor német tartományokat ugyanolyan nehéz megbocsátani, mint a kezdetben jobbára német, majd csaknem teljesem magyar Kolozsvárt. Azaz nem volt túlságosan nehéz ráismernem – a számomra egyébként nyilván ismeretlen – Vera Jourovára…
A kommunizmus és (sajnos a fasizmus is) szociális és faji utópiákra építette azokat az elméleteket, melyek a világot katasztrófába taszították. Az újabb elmélet kulturális természetű. A német még nem az volt. Az angol–francia sem. Utóbbiak még a civilizációt terítették szét a földgolyón. A civilizáció kultúrával való összemosása, és mindenféle identitás fasizmussá minősítése azonban minden korábbinál megdöbbentőbb.
Főként, mert pofátlanul paradox. A világ minden állama – fogalmam sincs, hogy milyen alapon – megköveteli, hogy minden állampolgára az államnyelvnek és államkultúrának minősített nyelvet és kultúrát erőltesse rá minden állampolgárára. Ez az igény – egy minimálisan is komoly tudományos nézőpontból – nem csak paradox, de abszurd is. Hiszen ha tömegesen beszélt nyelvek és kultúrák nem államnyelvek és kultúrák, értelmét veszti az állampolgári közösség fogalma is. Hiszen ettől kezdve már nem állampolgári közösségről, hanem önmagát diktatórikusan állampolgári közösségnek nyilvánító többségről van szó. A kisebbségek nem számítanak (hogy európaiság tekintetében talán a legeurópaibbnak tekinthető szülőhazám nyelvén fogalmazzak, nu există cu desăvâșire), legyinteni sem érdemes rájuk. Esetenként felhasználhatjuk őket – mondjuk – politikai célokra. Az alku, melyet velük megkötünk, bennünket nem kötelez semmire. Őket viszont igen.
Vera asszony szerint ezek európai emberi jogok.
Én javíthatatlanul kivénhedtem. Szeretnék kisebbségi lenni. És erre miden esélyem meg is van. Ma már férfiként és nőként is eladhatnám magamat. Egyik szempontból sem lennék túlságosan kelendő áru. De azért ragaszkodom az emlékeimhez. Viszonylag ép fizikumommal (feleségemmel még a koronavírust is szerencsésen átvészeltük) inkább férfi akarnék maradni. Tudom, hogy ez nem helyes, és azt is, hogy ezzel az esztelen vágyakozással semmi esélyem arra, hogy kisebbségivé váljak.
De – tetszik ez Vera asszonynak vagy sem – magyar szeretnék maradni.
Végre jog szerint is.
Bejegyezte: dátum:

2021. január 18., hétfő

Maia Sandu kész kockáztatni a Dnyesztert

Ökológia I. Sveta BATRAKOVA © DD
Váratlan fordulat a Novodnistrovskaya GRES építésében, amelynek építéséről már régóta álmodnak Ukrajna a Dnyeszteren. A környezetvédők azonban kategorikusan ellenzik ezt az elképzelést. Mivel az építkezés teljes kiszáradáshoz vezetDnyeszter . És már alig él a hatóságok ezen a területen az elmúlt 30 évben végrehajtott ragadozó politikájától.
Fotó: ojevi
De hirtelen kiderült, hogy a moldovai és ukrajnai elnök találkozóján Maia Sandu és Volodymyr Zelenskyy , a Dnyeszteren egy új hidrotechnikai szerkezet felépítésének kérdését nagyon élénken megvitatták. ÉSMaia Sandu nagyon támogatta ezt a projektet. De ez vízellátási problémákhoz vezet nemcsak Moldova, Dnyeszteren túli és Ukrajna part menti városaiban, hanem Moldova fővárosában, Kisinyovban is. Azoknak az országoknak pedig, amelyek területein a Dnyeszter folyik, érdemes lenne egyhangúlag foglalkozni üdvösségének kérdésével, és nem megvitatni a régió fő artériájának teljes megsemmisítésének módjait.
Bejegyezte: dátum:

A "Mágnit" üzlethálózat története

Több üzlet van a „Magnit” láncban, mint bármely más Oroszországban - már 20 ezer van belőlük. Régóta és határozottan elfoglalták a kisboltok fülkéjét, de a cég a kereskedelem más formátumait is kifejleszti. Meglepő módon a Magnit több mint 20 éve létezik, amelynek többségét egy személyhez - Szergej Galitskihoz - fűzték.
Ma a "Magnit" üzletláncnak mintegy 20 ezer üzlete van Oroszország szerte közel 3 ezer településén. A vállalat csaknem 300 ezer embert foglalkoztat, és a hálózat mérete csak az X5 csoport (Pyaterochka) mögött áll.
Természetesen a Magnitnak nem mindig voltak ilyen mutatói, a cég történetében egyaránt vannak hullámvölgyek. És ezt a történetet nem lehet elmesélni az alapító és a hosszú távú vezető - Szergej Galitsky - megemlítése nélkül .
Szergej Nyikolajevics a "Magnetnek" köszönhetően néhány évig bekerült a Forbes világlistájára. Annál meglepőbb, hogy karrierjét a Kuban Állami Egyetem második évében kezdte - 1989-ben a krasznodari egyik kereskedelmi bankban kapott munkát. Ezt a munkát tudományos folyóiratban tett publikációinak köszönhetően találta meg. Meglepő módon azonnal felvették az igazgatóhelyettes pozíciójára.
Ez a foglalkozás nyilvánvalóan nem tűnt túl ígéretesnek Galitsky számára (bár rendkívül jövedelmező volt), és az üzletet meghagyta partnereinek, és saját vállalkozást indított. A Tander céget 1995-ben alapították , és három évvel később megnyitotta az első Cash & Carry üzletet Krasznodarban. A globalizáció folyamatai akkor is elérték Oroszországot, és nagy kiskereskedők voltak az országban. Annak érdekében, hogy ne versenyezzen velük, Galitsky úgy döntött, hogy a kisvárosokban működő kis üzletekre összpontosít.
Galitsky összes üzlete a "Magnet" nevet kapta közelebb a 2000-es évek elejéhez. A név eredete érdekes: ez az „olcsó üzletek” rövidítése, amelyet a vállalat egyik felső vezetője talált ki.
2001-re az üzletlánc 250 üzletből állt. Vannak saját márkájú termékek , amelyek később a vállalat egyik növekedési pontjává válnak, és az áruházlánc 9% -át hozzák forgalomba. 2002-ben megnyitották Moszkvában az első üzleteket, majd egy évvel később létrehozták az OJSC „Magnit” céget, amely megszerezte a „Tander” JSC részvényeinek 100% -át.
Érdemes néhány szót mondani a társaság második személyéről - Vladimir Goredychukról. 1996-ban csatlakozott a Magnithoz, először teherautó-sofőrként, majd előléptette értékesítési képviselővé, értékesítési vezetővé, majd vezérigazgatóvá
2004-re a vállalat már elérte a vezető helyet az oroszországi üzletek számában, de Moszkvában még mindig kevesen voltak, és a láncot szövetségi szinten nem vették észre.
Annak érdekében, hogy hangosabban megismerjék magukat, a Magnit a hálózat úgynevezett „újraindításáról” döntött. Ennek eredményeként számos üzletformátum jelent meg. Ez mindenekelőtt a „közel otthon” formátum - talán ezek közül az üzletek közül a legismertebb Oroszországban. Hipermarketeket is kiosztottak - a megfelelő formátumú nagy szupermarketeket. Kicsivel később, 2010-ben megjelent a Magnit Cosmetic, 2 évvel később pedig a Magnit Family (átlag az üzletek között, valamint a ház és a hipermarketek között).
Később Galitsky cége olyan projekteken kezd dolgozni , amelyek alapvetően újak az orosz kiskereskedelem számára :
2004-ben a nagykereskedelmi központot Krasznodarból Kropotkin kisvárosba helyezték át;
2009-ben a „Magnit” közvetlen termékimportot vezet be oroszországi termelőüzemekkel rendelkező vállalatoktól (közvetítők nélkül alacsonyabb árakat lehetett megállapítani);
2011-ben a Krasznodari Területen létrehozták saját zöldség- és zöldségtermelésüket - a "Green Line" üvegházkomplexumot;
2013-ban megnyílt a „Magnitenergo” társaság - ez az egyedülálló eset, amikor a hálózat üzleteit saját energiacégük látja el villamos energiával. Ez egyúttal mínuszt adott az árakhoz, és közelebb hozta a Magnit a piaci vezetéshez.
2005 óta a Magnit hihetetlenül gyorsan növekszik . Az ország különböző régióiban tömegesen nyílnak üzletek. Aztán a folyamat résztvevői elmondták, hogy a vállalat új városba érkezett, gyorsan talált egy szabad helyet, a lehető leggyorsabban és olcsóbban díszítette, és új üzletet alapított. Egyik versenytárs sem tudott olyan gyorsan üzletelni, mint a Magnit.
2018. február 18-án ismertté vált, hogy Szergej Galicszkij eladta a Magnit hálózatban lévő részvényeinek 29,1% -át az állami banknak, a VTB-nek, így egy kis 3% -os részesedést hagyva maga után. Lemondott a "Mágnes" vezetői posztjáról is.
Ez lett az egyik legnagyobb M&A ügylet Oroszországban. Galitsky 138 milliárd rubelt kapott részvényeiért , ami csak 4% -kal alacsonyabb a tranzakció napján érvényes jelenlegi árfolyamon. Sőt, a teljes összeget azonnal kifizették neki, az ügylet lezárásának napján.
A Magnit eladása és Galitsky távozása a cégtől további 27% -kal esett. Az új tulajdonosoknak sikerült "csábítani" Olga Naumovát az X5 Retail Group-tól a vezérigazgatói posztra, amely egy időben nagyon sikeresen frissítette Pyaterochka-t. Jaj, miután valamivel több mint egy évig dolgozott, Naumova elhagyta a céget. Helyére Jan Dunning, a Lenta korábbi vezérigazgatója lépett.
A Magnit továbbra is Oroszország egyik legnagyobb magáncége, közel 300 ezer embert foglalkoztat.
De ami a munkakörülményeket illeti, minden nem annyira rózsás. A vállalat sikere kimerítő munka eredménye, mind az alapítók, mind az alkalmazottak minden szintjén. A "Magnet" -ben sok kritikát gyűjthet a munkáról, és ezek teljesen ellentétesek lesznek.
Bejegyezte: dátum:

Az EU elkaszálta a székelyek petícióját

2021. 01. 18. Hetzmann Róbert
A NYÍLT TÁRSADALOM VEZÉRIDEOLÓGIÁJA KIZÁRJA A NEMZETI KÖZÖSSÉGEK LÉTÉT
„Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának érté­kein alapul” – ezzel a szépen csengő, ámde üres szólammal kezdődik az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke. Ezek volnának tehát a sokat hivatkozott európai alapértékek, közöttük a kisebbségi jogok védelme, amelyek elvileg az unió szegletköveit képezik, és amelyekre hivatkozással oly sokszor kioktatnak bennünket.
Ez utóbbi uniós alapértéknek, a kisebbségi jogok védelmének kívánt érvényt szerezni a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezéssel az őshonos nemzetiségeket képviselő érdekvédelmi szervezet, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója. 2018 tavaszán sokan jártuk az utcákat és gyűjtöttük az aláírásokat a petícióhoz, amit végül az előírtnál is többen, 1,1 millióan támogattak az uniós országok területéről. Ez a kezdeményezés arra irányult, hogy az uniós szervek fogadjanak el általános érvényű kisebbségvédelmi csomagot a nemzeti, nyelvi közösségek jogainak szavatolása érdekében. Nem meglepő, hogy a legtöbb aláírás Magyarországról, Romániából és Szlovákiából érkezett, hiszen a Minority SafePack magyar nemzeti ügy is volt: azt remélhették az aláírók, hogy az EU végre nem nézi tovább tétlenül azt, hogy a külhoni magyarok országuk másodrendű állampolgárai.
Nem így történt. Az Európai Bizottság múlt pénteki döntése értelmében nem lesz uniós nemzeti kisebbségvédelmi politika, az 1,1 millió aláírás pedig mehet a szemeteskosárba. Az egykoron a tagállamok közös akaratából felállított, de évtizedek óta önálló életet élő ­uniós csúcsszerv azzal magyarázza a kezdeményezés elutasítását, hogy „bár a kisebbségekhez tartozó személyek jogai az euró­pai uniós alapértékek közé tartoznak, az EU-nak nincs jogalkotási hatásköre a nemzeti kisebbségek védelmében”.
A nemzetiségi jogok védelmezése tehát nagyon fontos, de fájdalom, ez tagállami hatáskör, az EU sajnos nem tehet semmit.
Ugyanaz az EU mondja ezt egy uniós alapértékről, amelyik máskor derékig gázol a tisztán tagállami hatáskörökben – természetesen csak ha a brüsszeli deep state érdekei úgy kívánják. Az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnökét ráadásul éppen Věra Jourovának hívják, aki az unió „lopakodó jogalkotásában”, trükkös hatáskör-kiterjesztésében jelentékeny tapasztalatokat szerzett. (Most épp nem aggódik a jogállamiságért.)
Az Európai Bizottság (EB) döntése önmagában is keserű csalódás, ám közleményükben a megaláztatásunkról is gondoskodtak. ­Miután a testület „alaposan megvizsgálta” a kezdeményezők javaslatait, arra a cinikus megállapításra jutott, hogy az unió területén élő kisebbségek helyzete az utóbbi időben olyan mértékben javult, hogy mára elérte a kielégítő szintet. Lefordítva magyarra Brüsszel üzenetét: az EU nem lát kivetnivalót az évek óta erősödő romániai magyarellenes represszióban, a rangos sportesemények magyar nyelvű közvetítéseinek „lelövésében” vagy éppen a szabad jelképhasználatot korlátozó primitív, zsarnoki intézkedésekben.
Az EB azonban egy-két „vigasztaló” mondatot is szentelt a kezdeményezőknek: a határozatban utalnak arra, hogy az EU antirassziz­mus-akcióterve, nemi egyenlőségről szóló stratégiája és LMBTQI-stratégiája máris továbbfejleszti az egyenlőséget a tagállamokban, így az aláírók akarata mégiscsak teljesülhet. Igazán megnyugtató! Az antirasszizmus- és az LMBTQI-stratégia úgy általában jól jön az őshonos nemzetiségeknek, hiszen nyilván megoldják a Beneš-dekrétumok alapján kifosztott XXI. századi erdőtulajdonosok vagy a székely zászlók miatt megbírságolt erdélyiek problémáit. Az irományban ezenkívül az uniós roma­stratégiáról ejtenek szót – megszokhattuk már, a többi őshonos nemzetiség úgysem számít az EU-ban.
A brüsszeli bürokrácia múlt pénteki közleménye félreérthetetlen üzenet számunkra: miközben egy rovott múltú, idegen kultúrájú illegális bevándorló az unió maximális támogatására számíthat, addig az őshonos nemzetiségek jogainak megóvása, kontinensünk etnikai sokszínűségének fenntartása nem fontos nekik.
A Minority SafePack lerázós stílusban megírt elutasítása – mit sem törődve a szervezők és a támogatók által belefektetett rengeteg munkával – jól mutatja azt, ahogy a brüsszeli bürokrácia a számunkra fontos ügyekhez viszonyul. A bizottság közleménye nem egy civilizált intézménytől elvárható kulturált válasz, hanem ebek arcátlansága, fennhéjázó birodalmi közönnyel. Aki nem várt mást az EU-tól, azt is meglephette most az eljárás modortalansága. Aligha vonhatjuk kétségbe, hogy a hazájuk feljelentgetéséből sportot űző és a magyar külpolitikát szakmányban ekéző ellenzéki politikai erőknek is lehetett némi szerepük abban, hogy ezt a magyar érdekeltségű ügyet ilyen gyorsan levették a napirendről, meg sem próbálva fenntartani az „értékalapú politizálás” látszatát.
Megint igazuk lett azoknak, akik szerint az utolsó foszlánya is szertefoszlott annak a látszatnak, hogy az uniós szervek jelenlegi felállásukban megoldást kínálnak a szétszakított Kárpát-medencei magyarság problémáira. A „demokratikusabb unió” ideája jegyében a lisszaboni szerződéssel bevezetett petíciós intézményről, az európai polgári kezdeményezésről pedig kiderült, hogy csak papíron mutat jól, a valóságban az elszabadult brüsszeli bürokrácia kénye-kedve szerint söpörheti le emberek millióinak akaratát az asztalról. Mindez azért is nagyon szomorú, mert van egy másik, a magyar ügy szempontjából fontos európai polgári kezdeményezés, a nemzeti régiókról szóló, amely hamarosan szintén az Európai Bizottság asztalára kerül. A Minority SafePack elkaszálása tükrében túl sok reményt aligha fűzhetünk a Székely Nemzeti Tanács petíciójának sikeréhez. A befektetett munkáról talán jobb szót sem ejteni (több év pereskedés, iszonyú energiákat felemésztő kampányolás világjárvány idején).
Az Európai Unió célja saját önmeghatározása szerint az általa vallott értékek elmozdítása. Feltehetjük a kérdést: mi ez, ha nem szemfényvesztés? Az EU üresedett ki teljesen és vált a globális vezérideológia elvtelen végrehajtó hatalmává, vagy eleve sohasem gondolták komolyan? Tudomásul kell vennünk, hogy a tények szerint az unió nem értékközösség, hanem egy kőkemény birodalmi logika szerint működő erőközpont, amely politikai hatalmat gyakorol a tagállamok felett.
Brüsszel határt nem ismerő cinizmussal pontosan azt teszi, amit ez a logika megkövetel tőle: a muszlim bevándorlók istápolása (az antirasszizmus-stratégia erről szól) és a terroristasejteket is jócskán magában foglaló migránstömegek felé irányuló majomszeretet jó dolog, ám a székelyek, déltiroliak vagy baszkok sorsa legjobb esetben is csak a tűrt kategóriába tartozik, de semmiképpen sem méltó a kék zászlós birodalom támogatására. Nincs is ebben önellentmondás: az őshonos közösségek oltalmazása nem szolgálja a nyílt társadalom eszményét, azt a vezérideológiát, amely az elszabadult brüsszeli apparátust zsigerileg áthatja. Az ő álmuk egy kevert népességű, identitás nélküli massza, a tökéletesen irányítható-terelhető tömeg, nem pedig a nemzeti közösségek alkotta valódi sokszínűség.
Ez a brüsszeli kotta, minden más csak önámítás; aki nem ebből játszik, annak nincs helye a nap alatt.
Bejegyezte: dátum:

"Kijev elfoglalása, jelzés Moszkvának": Nuland visszatér az Egyesült Államok Külügyminisztériumához

Rafael Fakhrutdinov 2021.01.16, 
Victoria NulandAndrew Harnik / AP
Biden Nulandot jelölte a Külügyminisztérium vezetőhelyettesi posztjára

A kijevi "Maidan" kurátort és a posztszovjet országok szakértőjét, Victoria Nulandot nevezik ki az Egyesült Államok külügyminisztériumának politikai ügyekért felelős helyettesének - ezt a döntést Joe Biden, a megválasztott amerikai vezető hozta meg. Szakértők szerint a hír örömet szerez az ukrán hatóságoknak. Politikai elemzők szerint azonban Nuland kinevezése aligha jelenti a Fehér Ház vágyát az orosz-amerikai kapcsolatok javítására.
Joe Biden megválasztott amerikai elnök bejelentette Victoria Nuland orosz szakember kinevezését a külügyminisztérium politikai ügyekért felelős helyettes vezetőjévé - közölte a leendő amerikai vezető adminisztrációja.
A kommentár Nulandot „elismert és megbízható amerikai diplomatának” minősítette, 32 éves tapasztalattal.
„Nuland nagykövet mindkét amerikai párt öt amerikai elnökénél és kilenc államtitkáránál dolgozott. Nuland rendelkezik a szükséges tapasztalatokkal és kapcsolatokkal ahhoz, hogy az amerikai érdekek előmozdításával körülvegye a világot, ő volt az európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkár és az Egyesült Államok NATO-nál állandó képviselője .
Az üzenet arra is emlékeztet, hogy a diplomata az Egyesült Államok különleges megbízottjaként és főtárgyalóként dolgozott az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződésről, amelyben Oroszország 2015-ben felfüggesztette részvételét.
"Az Egyesült Államok diplomáciai szolgálatában a legmagasabb rangú nagykövetként külföldön dolgozott Oroszországban, Kínában és Mongóliában, és két védelmi miniszter magas szolgálati díjakat kapott" - mondta a Biden- kormány 
„Victoria Nuland jövőbeli kinevezéséről szóló üzenetek minden bizonnyal örömet okoznak az ukrán hatóságoknak.
Hasonlóképpen, az Egyesült Államok Moszkvának küldi azt a talán legegyértelműbb jelet, hogy a Biden-kormány alatt az értelmes orosz-amerikai közeledés kilátásai rendkívül homályosnak tűnnek ”- írja a The National Interest ezzel kapcsolatban
Nuland az USA külügyminisztériumában dolgozott Barack Obama elnök elnöksége alatt, és aktívan részt vett az Oroszország és a posztszovjet tér területein folytatott politikában.
2014-ben, a kijevi Függetlenség téren történt események során megérkezett Ukrajnába, és a "Maidan" során személyesen kommunikált a tüntetőkkel, és sütikkel és szendvicsekkel kedveskedett nekik. Ezt követően ezek a felvételek az amerikai beavatkozás egyik szimbólumává váltak Ukrajna ügyeiben, és maguk a csemegék népszerű mémmé alakultak - "Külügyminisztériumi sütik".
Kijelentette, hogy Washington támogatja a kijevi tömeges akciókat Viktor Janukovics elnök csapata ellen , elítélve a helyi rendőrség erőfeszítéseit a tüntetések visszaszorítására.
Ugyanebben az évben Nuland diplomáciai botrányba keveredett a Geoffrey Pyatt amerikai ukrajnai nagykövettel folytatott telefonbeszélgetése kiszivárgott felvétele miatt. A felvételen hallható, hogy Nuland trágár szavakat használ, sértő módon kommentálva az EU- országok vezetésének az ukrajnai válság megoldására vonatkozó terveit .
Angela Merkel német kancellár akkor azt mondta, hogy Nuland kijelentései "abszolút elfogadhatatlanok".
Érdemes megjegyezni, hogy Nulandot mindig is érdekelte Oroszország és a Szovjetunió. Talán nagyapja származása apja felől - Meyer Nudelman - a besszarábiai Novoselitsa (Orosz Birodalom) város szülötte, amely ma Ukrajna Csernivcsi régiójának városa volt.
Karrierjét Oroszországban kezdte az amerikai moszkvai nagykövetségen, ahol az 1990-es évek elején dolgozott.
Az 1991. augusztusi puccs napjaiban Nuland összekötő tisztként szolgált az orosz kormányépület és az Egyesült Államok Nagykövetségének védői számára .
"Azt mondta, hogy akkor még nem voltak mobiltelefonok, és rövid szoknyájában futott a Fehér Háztól a nagykövetségig és vissza" - emlékezett vissza az amerikai moszkvai misszió egyik volt alkalmazottja.
Nuland a Gazeta.ru-nak adott interjúban, miközben még helyettes államtitkári pozícióban volt, megjegyezte, hogy a Nyugat által az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban bevezetett oroszellenes szankciók "mély hatást gyakoroltak az orosz gazdaságra".
"Az oroszok kezdik érezni a Kreml választásának következményeit, amely továbbra is destabilizálja a szomszédos országot, ahelyett, hogy beilleszkedne a külvilágba, és gazdasági növekedésbe és az export növelésébe fogna" - mondta a diplomata.
2019 májusában Oroszország betiltotta Nuland beutazását, aki akkor az Atlanti Tanács intézetében szakértőként dolgozott.
A diplomata részt akart venni egy zárt nemzetközi konferencián, amelyet az Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsa (RIAC), a Német Társaság a Külpolitikáért (DGAP) és a Johns Hopkins Egyetem Haladó Nemzetközi Tanulmányok Iskolája (SAIS) szervezett.
2020 júniusában a Foreign Affairs magazin közzétette Nuland cikkét "Putyin falra szorítása: Hogyan kellene Amerikának kiépítenie a kapcsolatokat Oroszországgal" címmel.
Feljegyzésében Vlagyimir Putyin orosz elnököt azzal vádolta, hogy megpróbálta helyreállítani a szovjet birodalmat, "agresszióval" a határok teljes peremén, sőt még tovább - Ukrajnától Szíriáig és Líbiáig - emberi jogi jogsértésekkel, hiperszonikus fegyverek létrehozásával és az európai demokratikus folyamatokba való beavatkozással. ...
Azt is kijelentette, hogy Washingtonnak fel kell ajánlania Oroszországnak az ütemtervet a szankciók fokozatos feloldására cserébe a nemzetközi színtéren tanúsított viselkedésváltozásért.
Nuland jelenleg az Albright Stonebridge Group globális stratégiai tanácsadó cég vezető tanácsadója és a Brookings Institution vezető munkatársa, amely az egyik vezető amerikai társadalomtudományi, önkormányzati irányítási, külpolitikai és globális gazdasággal foglalkozó agytröszt.
Emellett a Yale Egyetem jeles globális stratégiai szakembere és a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért igazgatótanácsának tagja. BA diplomával rendelkezik a Brown Egyetemen

Bejegyezte: dátum:

2021. január 17., vasárnap

Hogyan osztja meg a kurd kérdés Törökországot és Iránt

Vladislav Rudnev
A közel-keleti eseményekről szólva méltányos lenne azt mondani, hogy van bennük bizonyos ciklikus jelleg. Pontosabban, hajlamosak megismételni magukat a modern katonai politika logikájában, amely bármit is mondhat, összességében lineáris. Véleményünk szerint pedig a jelenlegi ciklusban egyértelműen látható analógiák vannak hasonló helyzettel, mint amelyet a kurd mozgalom Nyugat (Szíria) Kurdisztánban, Rojava néven tapasztalt, 2015 végén és egész 2016-ban.
Ankara eleje óta, ez év június 15-én eltelt utolsó hónapok lefolyása, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) ellen a déli (iraki) Kurdisztánban folytatott katonai művelet, amelybe a török ​​fél aktívan megpróbálta bevonni Teheránt, a következőket mutatja: a szíriai konfliktus utáni rendezés megkezdése előtt, különösen Rojavában ( autonóm terület a szíriai északon és északkeleten, amelyet Törökország és az általa ellenőrzött iszlamista bandák részben elfoglalnak) még mindig nagyon messze van. Irakban és Szíriában különálló helyszíneken folytatott konfrontáció, az extraterritoriális szereplők aktív részvételével, amelyek rontó hatásukat vetítik előre az ügyek helyzetére, egyre inkább növekszik. Így a békés építkezés kérdését határozatlan időre elhalasztják
A közel-keleti eseményekről szólva méltányos lenne azt mondani, hogy van bennük bizonyos ciklikus jelleg. Pontosabban hajlamosak megismételni magukat a modern katonai politika logikájában, amely bármit is mondhat, összességében lineáris. Véleményünk szerint pedig a jelenlegi ciklusban egyértelműen látható analógiák vannak hasonló helyzettel, mint amelyet a kurd mozgalom Nyugat (Szíria) Kurdisztánban, Rojava néven tapasztalt, 2015 végén és egész 2016-ban.
Kurdok (ss) kurdishstruggle
Valami hasonló van az akkori helyzet és a jelenlegi helyzet között, amely azóta alakul, hogy Törökország 2019 októberében megkezdte működését Szíria északkeleti részén, hogy létrehozza az ún. "30 kilométeres biztonsági zóna", amely valójában a katonai veszélyek, a kifosztások, a terror és mindenféle bűncselekmények zónájává vált. Az irónia kedvéért nem tettük idézőjelbe a „biztonság” szót, mert valójában a törökök Rojavába irányuló folyamatos katonai inváziója kiterjesztette az instabilitás csíkját Afrintól távol keletre. E tekintetben valakinek joga van feltenni egy kérdést: ha tetszik, mi a közös a jelenlegi dinamikában és abban a helyzetben, amely a régióban 2015-2016 között kialakult?
Azonnal megadjuk a választ, és következtetéseinket tovább alátámasztjuk a szövegben. Szó lesz a regionális "tektonika" kardinális változásairól, amelyek miatt nemcsak az általunk figyelembe vett régió új megjelenést nyer, hanem változik azoknak a játékosoknak az összetétele is, amelyek meghatározzák annak fejlődését a távoli jövő számára.
A gyorsan változó események, karakterek és rövid távú politikai döntések hosszú sora mögött, amelynek hátterében egy egyszerű laikus a priori nem képezhet teljes képet a történésekről, valamilyen oknál fogva az úgynevezett "projekt" létrehozásának projektje, amelyet Irán egyszer aktívan támogatott, kiesett látóterünkből. "Kurd tengely". Igen, 2016-ban de facto kudarcot vallott, de Teherán terve egyedülálló regionális jelentéssel bírt, és egyetlen geopolitikai mező létrehozását feltételezte a Földközi-tenger medencéjéhez való hozzáféréssel annak érdekében, hogy Qandilből ( az iráni-iraki hegyvidéki régió teljes körű közlekedési és logisztikai folyosót alkosson). Kurd határvidékek) a Feish-Khabur és Sinjar ellenőrzőponton át Észak-Latakiáig. És ami érdekes: ez a beteljesületlen tengely lett a kiindulópontja a török ​​hadsereg inváziójának, először Jerablusba, amelyet azután az ISIS terroristái (egy szervezet, amelynek tevékenységét az Orosz Föderációban tiltják) teljesen irányították, majd később Afrin megszállása , Rojava három kantonjának egyike, Kobanival együtt. és Jazira .
Úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést két dimenzióban kell megvizsgálni: geopolitikai és geo-gazdasági:
földrajzi szempontból fontos volt, hogy Irán a PKK-YPG tényezőt használja a dzsihadista "internacionálé" erőinek semlegesítésére és Rojava-i helyzetének megerősítésére, megőrizve e régió területi integritását és megakadályozva annak végső széttöredezését;
Geoökonómiai szempontból Teherán számára fontos volt a megszakítás nélküli logisztika kialakítása egészen Irakon keresztül a szíriai alavita övezetig, ahol barátságos erőkre támaszkodott a Kurdisztáni Hazafias Unió, valamint a Goran mozgalom formájában.
Ha ez megtörtént volna, akkor nem valószínű, hogy Irán olaj- és gázszállítási infrastruktúrát hozna létre ott, de Katar, Törökország és az Egyesült Államok szénhidrogén-érdekeit károsíthatja a régióban a „kurd tengely” létrehozására irányuló katonai-politikai terv végrehajtása révén. Ennek pedig komolyan és tartósan meg kellett volna változtatnia a regionális erőviszonyokat Teherán javára. Nem történt, nem történt meg ... De ugyanakkor az "iráni-szír tengely" ötletének kudarca az egyesült Kurdisztánon keresztül valójában nem hagyott olyan lehetőségeket, amelyek megfelelhetnek Rojava autonóm hatóságainak a Damaszkusszal folytatott párbeszéd során.
Szóval, mi történt azokban a távoli ( mai mércével mérve ) napokban öt évvel ezelőtt? És pontosan hogyan próbálta Teherán kijátszani a "kurd kártyát" regionális kontextusban?
A rojavai kurdok öntudatának gyors növekedése, amely a 2011-es "arab tavasz" alatt kezdődött, egyidejűleg az autonómia megszerzésének reményeinek megjelenésével, hamarosan akadályokba ütközött a dél felől sürgető dzsihadisták és "pártfogóik" formájában a politikai körök és Törökország hatalmi blokkjának személyében, akik valóban cselekedtek őket hátsó alapként.
Felismerve, hogy a török ​​elit és a "Szalafi Internacionálé" egyesülése mit eredményez, Irán úgy döntött, hogy a kurdokat részesíti előnyben, hogy 2015 nyarán erőszakkal kényszerítse az Eufrátátot, és támadást alakítson ki a Menbij - Al-Bab - Aazaz irányában, hogy áttörje az Afrin kanton tényleges blokádját és egyesítse azt Rojava többi alkotórészével. Afrint továbbra is elszakították a transz-Eufrátáttól mind a természeti földrajzi akadályok, mind az Ankara politikai és gazdasági tengelyének megerősítése, a Shanly-Urfa-Raqqa, amely akkor a terrorista "Kalifátus" fővárosa volt.
Az észak-szíriai térképet nézve a következtetés önkéntelenül arra enged következtetni, hogy az irániak mélyen kidolgozták stratégiájukat Ankara külpolitikai érdekeivel szemben, amely ambícióit követve abban az időben jól szervezte az üzemanyag-logisztikát a terroristákkal.
Ennek a szövetségnek a megszüntetése érdekében Ankarát leválasztva az ISIS (az Orosz Föderációban tilos tevékenységet folytató szervezet) által termelt illegális olajforrásokról, valamint keletről Aleppóba ( és ekkor a város dzsihadisták kezébe került ) eljutni , Irán természetesen leginkább politikailag megfelelő regionális erő - a kurdok. Ugyanakkor ösztönözte a katonai "Népi Önvédelmi Osztályok" (Yekineyen Parastina Gel - YPG) gyors fejlődését, amelyeket aztán mind a PJAK testvérpárt személyében , mind a fegyverekkel és lőszerekkel megerősítettek. A kurd szakértők, különösen az irániellenes nézetek hívei, nem nagyon szeretik ezt felidézni, de ezek a tények történtek, ezért érdemesek egy objektív elemzésre.
Most egy kicsit arról, hogy valójában mi volt Teherán terve, és miért nem volt hivatott megvalósítani.
Az YPG 2016-os nyári kampányának idején Aleppo még mindig vitatott terület volt, amelyet félig a "kalifátus" irányított, negyedét a Jabhat al-Nusra szalafisai (olyan szervezet, amelynek tevékenységét az Orosz Föderációban tiltják), egynegyedét (ha a Sejk Maksud régiót vesszük) kurdok, amelynek jó logisztikai támogatása volt Afrintől, akit akkor légi úton szállítottak és az orosz részvétel támogatott. És ha az YPG nyári offenzívája, az Eufrátesz Hezbollah és az IRGC különálló egységeinek keresztezésével párhuzamosan, sikeresen befejeződött a kurd fellegvárak láncolatának létrehozásával Kobanitól Menbijig, majd tovább Afrinig, akkor az iráni terv első szakasza befejeződött volna. A második szakasz az volt, hogy elvágják Idlibet a török ​​határtól, ahova a kurd csapatok, a Rojavába érkező PKK harcosok megerősítésével, jól eljuthatnak, a határ menti területek irányításának átvétele. Ehhez szükség volt Aszad kormánycsapataira a Hezbollah támogatásával, hogy legyőzzék a dzsihadistákat Hama területén(jó, hogy abban az időben a Nusra (az Orosz Föderációban tilos tevékenységet folytató szervezet) és az ISIS (az Orosz Föderációban tilos tevékenységet folytató szervezet) ellentmondásai az ellenségeskedés formátumára váltottak) és Maaret en-Numan irányába folytatják az offenzívát, az M-4-es autópálya irányítása alatt.
Egyébként abban az időben még nem voltak közvetlen kapcsolatok a PKK és a Hezbollah között, de néhai Qassem Soleimani tábornok gondoskodott arról, hogy a libanoni "meghatalmazottak" aktív akciókkal támogassák az Aleppo régióbeli YPG-t. Úgy tűnt, hogy minden egy terv szerint zajlik, amely lényegében teljesen korrekt és időszerű volt, ami azt a reményt adta a kurdoknak, hogy a jövőben Szíriában - "Szíria terroristák nélkül" - méltó helyet kapjanak a széles autonómia jogaival, független önkormányzati szervek telepítésének lehetőségével.
Ennek az elképzelésnek azonban nem volt a megvalósítása a célja. A terroristák álláspontjának taktikai szempontból kiemelt jellege nem tette lehetővé a Hezbollah számára, hogy délről teljes értékű frontot hozzon létre az északi kurd offenzíva támogatására. Ennek eredményeként emlékezünk arra, hogy Al-Bab és Aazaz városai heves harcok közben felváltva haladtak kézről kézre. Emlékszem, hogy Aleppóban a terroristák aktív műveletekhez folyamodtak Maksud sejk frontvonalán.
És ennek ellenére az olvasónak feltétlenül felmerül a kérdése, miért emlékeztünk erre a bizonyos cselekményre? Végül is eltelt öt év ( Irán fel akart keverni valamit ott, és mi van ott ...), és miért kell a múlt történetét a jelenlegi helyzethez kötni? Válaszunk a következő lesz.
Először is, katonai szempontból a sikertelen offenzíva oda vezetett, hogy a kurd YPG erők visszahúzódtak keletre, az Eufrátesz mögé, ezt követően Törökország először hivatalosan is bevitte csapatait az országba, elindítva a híres Eufrat-pajzs műveletet. Ennek eredményeként Afrin azon kapta magát, hogy teljesen elszakadt a külvilággal való kapcsolattól.
Másodszor, a 2016-os nyári kampány kudarcának, amely valójában Irán stratégiai vereségét és a déli visszalépést jelentette Törökország javára a Hezbollah egységeinek a Deir ez-Zor frontra való áthelyezésével, csak egy olvasata volt: nem sikerült, ezért nem volt itt az ideje. Valójában Irán ekkor elhagyta szövetségeseit. Soleimani tábornok békében nyugszik, így nincs kitől kérdeznie. Bár az YPG - PKK által elszenvedett áldozatok számát ma nehéz megbecsülni.
Általában milyen célból indult Irán erre a kalandra? Első pillantásra a kérdés megválaszolása nem nehéz. Teherán még abban az időben is elég jól érezte magát az észak-iraki szektorban az ún. A Kurdisztáni Népi Önvédelmi Erők (Hêzên Parastina Gelê Kurdistan - HPG) központi parancsnokságának "média védelmi zónája". Emlékeztetni kell arra, hogy ez év június 15-től ott folytatódik Törökország katonai művelete a PKK ellen. Természetesen nem valószínű, hogy Teherán azt várta volna, hogy a "kurd tengelyt" bármely geogazdasági érdekeiben felhasználja. Alig motiválta egy csővezeték kiépítésének gondolata, amikor annak biztonsága ugyanolyan nehéz lesz, mint maga a régió stabilitása. Semmiképpen. De fel kell számolni Törökország és az iszlamista "internacionális" szövetséget Szíriában, demonstrálva Damaszkusz iránti elkötelezettségét az ország integritásának gondolata mellett,
A PKK katonai-politikai szövetsége az YPG-vel és a Demokratikus Unió Pártja (PYD) a Kurdisztáni Közösségek Uniójával (Koma Civakên Kurdıstan - KSK) képes volt végrehajtani a közel-keleti rendezésre vonatkozó "harmadik út" tervezetét, amelyet ma a kurd vezetők javasolnak. Irán abban a pillanatban egyszerűen nem volt ereje, hogy legyőzze Törökország nyomását, amely akkor és ma is több mint nyugodtan érzi magát Szíria ezen részén és Rojavában. Teherán akkor még nem volt kész Ankarával folytatott komoly összecsapásra, ami valójában közvetlen katonai összecsapást jelentene a szír hídfőn. Ezért ezt a sikertelen projektet szerencsejátéknak nevezzük, amelyet rövid távú kudarc után gyorsan elfelejtettek. A kurdokon kívül mindent elfelejtett.
Tehát kérdés megválaszolása a ciklikus jellegét a folyamatokat a régió és az ismétlés a helyzet körül a kurd mozgalom Rojava, azt kell mondani, hogy az egyes képviselői a regionális hatalmak és a területen kívüli játékosok, hogy megvalósítsa, elsősorban a politikai, gazdasági, úgy azok változata kapcsolatokat a kurd mozgalom. De a tény, hogy a kurdokat ismét elfogadható ürüggyel használták, hisz a tárgyalási folyamatban Damaszkusz széles autonómiájának és megfelelő rendelkezésének ígéreteiben, de egyedül maradtak az ezt követően kialakult status quóval... Abban az időben a háború még folyt, és minden politikai és katonai szempontból értelmes kísérlet a taktikai kezdeményezés megragadására és az észak-szíriai hadszíntér operatív megnyerésére abszolút igazolt volt.
És mégis mit találunk a 2016-os és a 2020-as nyári helyzetben? A válasz egyszerű: elszigetelődés történt. Irán északról történő visszalépése és a déli stratégiai irányba való áttérése a 2016-os katonai művelet kudarca után az afrini, kobani és jazerai kurdok fizikai elszigeteléséhez és a köztük fennálló kommunikáció megzavarásához vezetett. Ezután a kurdokat magukra hagyták, hogy túléljék. Ettől a pillanattól kezdődött a PKK és az YPG-PYD intenzív húzása a nyugati pályára. Az Egyesült Államokkal kötött szövetség, mint kényszerintézkedés, amelyet a fegyverek, lőszerek és egyéb felszerelések beszerzésének szükségessége diktál, egy időre a kurdok élcsapatát a tengerentúli "barátoktól" függő helyzetbe hozta, akik a régió fő bábjátékosaként kizárólag egyedül döntöttek .feladatok. De nyilvánvalóan akkor is Washington ideiglenes szövetségeseinek tekintette a PKK-t és a hozzá közel álló YPG-PYD-t. A kurd nemzeti tanácsot (ENKS), Rojava felépítését, amelyről az Egyesült Államok és Törökország megállapodott, és amelyet a szíriai barzanista struktúrák (KDP-C) finanszíroztak, már a kurdok ügyvivőjének (nyugatról ) választották.
A kurd párt Demokratikus Uniójának (PYD) támogatói Afrinben. Szíria
A Törökország által vizsgált régiók tényleges elfoglalása az iszlamista bandita csoportok támogatásával együtt jár az ENKS-tagok aktív előléptetésével Északkelet-Szíria Autonóm Közigazgatás hatalmi struktúráiba, amelyeknek áruló szerepéről elég sokat beszéltünk. A következtetés önmagát sugallja: a PKK és az YPG-PYD extraterritoriális játékosok általi felhasználása a kurd mozgalom fejlett erőinek politikai elszigetelődéséhez vezet Rojavában és Nagy-Kurdisztán más részein. Ennek eredménye nyilvánvaló - mély válságnak vagyunk tanúi ebben a mozgalomban.
Valójában 2016-ban, miután az iráni projekt nem sikerült létrehozni a "kurd tengelyt", megalapozták azokat az eseményeket, amelyeknek ma tanúi vagyunk. Afrin 2018-as elvesztése csak fokozta pusztító hatásukat. Mint mindig a történelemben, a kurd avantgárdot pillanatnyi játékokban használták. Most, hogy nem sikerült egyetlen politikai körvonalat sem tartania Rojavában, a PKK kénytelen volt nagyszabású katonai műveleteket kezdeni Ankara ellen, amely aktívan előrenyomul Kurdisztán déli részén, amely minden okot megad a megszállás kimondására. Az a romboló szerep, amelyet most az ENKS játszik, a Masud Barzani klán és az általa vezetett KDP lényének lévén, kiemeli a PKK "zugzwang" helyzetét, amelyben az egyetlen lehetséges lépés a háború a külső és belső fronton.
Bejegyezte: dátum:

2021. január 16., szombat

"A Föld pulzusa": Titokzatos szeizmikus remegés 26 másodpercenként ismétlődik

2020. december 5
Az 1960-as években a tudósok felfedezték, hogy 26 másodpercenként a Föld egy metronóm pontosságával titokzatos szeizmikus impulzust bocsát ki.
A "Föld pulzusa" 26 másodpercenként ismétlődő szeizmikus sokkok jelensége.
A jelenséget "a Föld impulzusának" hívják, és 1962-ben dokumentálta először a Columbia Egyetem tudósa, John Oliver.
A kutató rájött, hogy az enyhe, 26 másodpercenként ismétlődő szeizmikus sokkok forrása valahol az Atlanti-óceán déli részén található. Sőt, a remegés a nyári hónapokban intenzívebbé válik.
Közel két évtizeddel később, 1980-ban, Gary Holcomb, az Egyesült Államok Geológiai Intézetének geológusa is felhívta a figyelmet a rejtélyes szeizmikus tevékenységre, megjegyezve, hogy ez fokozódik. viharok idején . 
Valójában a föld impulzusai mikro-földrengések. Kép forrása: wikimrdia.org
Valamilyen oknál fogva a két kutató felfedezései gyakorlatilag több mint 20 évig felügyelet nélkül maradtak, mígnem Greg Bensen, a Colorado Egyetem hallgatója ismét felfedezte a „Föld pulzust”, és úgy döntött, hogy kivizsgálja.
Michael Ritzwoller, akkor Bensen felügyelője mondta a magazinnak Fedezze fel a Magazint, hogy amint megnézte a hallgató által összegyűjtött adatokat, rájött, hogy van valami furcsa a hullámzásban.
A kutatók a pulzációkat minden lehetséges helyzetből elemezve kezdték el tanulmányozni a rejtélyes jelenséget. Ezután háromszögeléssel megtalálták az impulzus forrását Afrika nyugati partjainál, a Guineai-öböl Biafra-öböl nevű területén .
Michael Ritzwoller, szeizmológus. Kép forrása: Colorado Egyetem /experts.colorado.edu
Ritzwoller és csapata folytatta Oliver és Holcomb kutatását, és publikálta azokat tanulmány a titokzatos pulzusról, de nem tudták megmagyarázni, mi is ez valójában.
Milyen változatai vannak a "pulzus" eredetének a tudósok?
A 2011-ben bemutatott elmélet azt állítja, hogy a Föld pulzusát a kontinentális talapzatra csapó hullámok okozzák. A keletkező nyomás deformálja az óceán fenekét és szeizmikus sokkokat okoz.
2013-ban egy újabb hipotézist vetettek fel, amely a vulkáni tevékenységet okolja a térségben.
Guineai-öböl. A Biafra-öböl, amelyben a vizsgálatok szerint a pulzációk forrása, piros színnel van jelölve.
Pedig egyik elmélet sem képes teljes mértékben megmagyarázni a pulzus okát. Miért csak a Biafra-öbölben jelenik meg? A hullámok az egész világon partot érnek, és a bolygó tele van más vulkanikus aktivitású régiókkal. Miért található a lüktetések forrása ezen a helyen? Mitől olyan különleges ez a hely?
Ezek olyan kérdések, amelyekre még senki sem válaszolt. És a "Föld pulzusának" oka nem az egyetlen rejtély, amelyet a tudósoknak még meg kell oldaniuk, de a szeizmológusokat, úgy tűnik, ez még nem nagyon érdekli.
Bejegyezte: dátum:

Hogyan válasszuk ki a megfelelő alaplapot a számítógéphez

2020. december 13
Helló mindenkinek, kedves barátok. Örülök, hogy látlak! Sokszor választottunk processzorokat, videokártyákat, sőt SSD-ket is szerelvényekben, de valamilyen oknál fogva olyan fontos részletet hagytunk ki, mint az alaplap. Jobbulni kezdjük!
Mit befolyásol az alaplap?
Először derítsük ki, hogy az alaplap valójában mit csinál. Egyszerűbben fogalmazva: az alaplap feladata, hogy az alkatrészeket egyetlen számítógéphez csatlakoztassa, hogy az egész működjön. Ehhez az alaplap rendelkezik logikai készletekkel, valamint az összes szükséges csatlakozóval.


Itt van egy kép az Online PC felhasználói kézikönyvéből. Itt láthatja az elemek helyét a táblán.
A logikai készletek tartalmaznak hidakat, amelyek korábban kettő (északi és déli) voltak, de most főleg egy híd van az alaplapon - az Intel esetében az északi híd közvetlenül a processzorban helyezkedik el (mint a memória vezérlő), és a Az AMD mindkét híd egybe van kötve, de ez nem annyira fontos.
Az igazgatóság célja fontos. Az északi híd biztosítja a kommunikációt a fő alkatrészek között - összeköti a videokártyát, a processzort és a RAM-ot, valamint magával a déli híddal is kommunikál.
Ugyanakkor a déli híd összeköt minden mást: meghajtókat, PCI buszokat (nem tévesztendő össze a PCI-E-vel), a BIOS-t, valamint az összes számítógép-csatlakozót, hidat összekötik egymással. A PCI-E sávok száma és az egész tábla célja is a logika halmazától függ, mivel a H-lapkakészleten jó processzor-teljesítményű tábla inkább kivétel, mint szabály.
A tábla egyéb jellemzői
Kitaláltuk a logikát és annak célját, most térjünk át magára a táblára. Érdemes figyelni a legfontosabb jellemzők többségére (a logika halmazán kívül):
A processzor energiafázisainak száma: befolyásolja, hogy az alaplap mennyi áramot tud adni a processzornak. Minél több van, annál magasabb a CPU-fogyasztási határ. Például egy háromfázisú tápellátó rendszerhez nem ajánlom a 95 wattnál nagyobb hőelvezetésű CPU-t. A fázisok száma önmagában azonban nem mond sokat, sokkal fontosabb tudni, hogy az áram milyen áramterhelésre készült, és most ismerve az áram mennyiségét és áramát, már meg lehet ítélni, hogy a kártya milyen képességekkel rendelkezik.
A teljesítményfázisok száma megtalálható az induktorok megszámlálásával. A legtöbb esetben ez a módszer működni fog, de érdemes megjegyezni, hogy nem minden fázis táplálja a processzort, van memória is. Fotó az iGuides.ru oldalról
Különböző portok száma: ha több dolgot kell csatlakoztatnia, akkor győződjön meg arról, hogy A - a processzor és a chipset rendelkezik-e elegendő PCI-E vonallal (videokártyák és M.2 meghajtók esetén), és B - hogy az alaplap rendelkezik-e elegendő hellyel / csatlakozók (például SATA vagy PCI / PCE-E X1).
Csatlakozók száma a ventilátorokhoz és az RGB-port: minél több csatlakozó van a ventilátorokhoz, annál több ventilátort, ill. Természetesen több ventilátor is csatlakoztatható egy porthoz, de teljes áramfelvételük nem haladhatja meg az 1 ampert. Azt tanácsolom, hogy ne vigye fel egy amperre úgy, hogy legfeljebb egy pár ventilátort bedug egy portba.
Az RGB-portra valóban szükség van a számítógép háttérvilágításának szinkronizálásához (és néha elvileg a működéséhez). Néhány ház külön RGB vezérlõvel van ellátva, de az RGB vezérlõvel ellátott legtöbb modell nem.
Memória üzemmód: közvetlenül befolyásolja a memória alrendszer sebességét. A legtöbb modern alaplap kétcsatornás, a rajongóknak szóló táblákban lehetnek 4 csatornásak is.
Nos, feltétlenül tisztáznia kell, mire van szüksége, néhány konkrét paramétert.
Melyik táblát válassza?
Ha Ön, mint bármely ésszerű ember, processzort nyitott szorzó nélkül vásárolt, akkor is figyeljen az Intel Z és B lapkakészletén alapuló alaplapokra, mivel némelyikük fel tudja oldani a processzor TDP-jét, jelentősen növelve annak teljesítményét.








Más szavakkal, ha nincsenek nagyon szigorú követelmények, akkor az i5 10600-ig egészen elfogadható, hogy a H-chipseten alapuló táblát vegyünk, ami olcsóbb lesz. Ezeknek a köveknek nincsenek különösebb táplálkozási igényeik, mivel még a feltöltődésnél sem lépik túl a 75 wattos TDP-t.
Az AMD esetében jobb, ha jó B tápellátású B-chipsetet veszünk. Ezek a táblák lehetővé teszik még a blokkolt processzor túlhajtását is a buszon keresztül. Mindenesetre először is meg kell vizsgálnia az alaplap képességeit a csatlakozók és a processzor teljesítménye, valamint a chipset szempontjából, ha továbbra is komoly túlhúzásnak akarja eleget tenni.
Bejegyezte: dátum:

Sandu megengedte a Dnyeszteren túli lakosok "Sputnik V" oltását

https://iz.ru/1112445/2021-01-16/sandu-dopustila-vaktcinatciiu-pridnestrovia-sputnikom-v-iz-rossii?utm_referrer=https%3A%2F%2Fzen.yandex.com

2021. január 16. 
Maia Sandu moldovai elnök elmondta, hogy az ország hatóságai nem tudják a Romániában megígért COVID-19 elleni oltóanyaggal ellátni az elismert Dnyeszteren túli régiót, ám ezek nem akadályozzák meg a nem elismert köztársaság lakóit abban, hogy az orosz Sputnik V. gyógyszerrel beoltassák magukat. Ezt január 16-án, szombaton jelentette be.
„Van egy ilyen ötletünk - meghívni a bal part egészségügyi dolgozóit, ha akarják, itt oltassák be őket. Az oltást azonban a bal partra nem tudjuk eljuttatni, mert erre nem jöttek létre feltételek ”- mondta Sandu az RTR-Moldova tévécsatorna adásában .
Szerinte a moldovai hatóságok nem szándékoznak beavatkozni a Dnyeszteren túli lakosok orosz "Sputnik V" gyógyszerrel történő oltásába.
- Az embereknek választaniuk kell - mondta Sandu.
Tavaly novemberben Igor Dodon moldovai volt elnök kijelentette, hogy kész az elsők között beoltani az orosz "Sputnik V" kábítószerrel. Megjegyezte, hogy várhatóan mintegy 100 ezer adag orosz vakcinát szállítanak a köztársaságba, ezek egy részét a Dnyeszteren túli régióba viszik át - jelentette a RIA Novosztyi.
Korábban, október 19-én, Dodon elmondta, hogy Moldova 2020 végéig orosz oltást kíván vásárolni a koronavírus-fertőzés ellen.
Bejegyezte: dátum:

Hogyan változtak a szocialista blokk országainak címerei és zászlói

https://zen.yandex.ru/media/loveflag/kak-menialis-gerby-i-flagi-stran-socialisticheskogo-bloka-5fa5023f47a34812ce9553b9
A Szovjetunió köztársaságai nem rendelkeztek nemzeti szimbólumokkal. A szocialista blokk országai meg tudták őrizni őket, bár nem eredeti formájában.
A lengyelek voltak ebben a tekintetben a legmakacsabbak . Még mindig van nemzeti emblémájuk sasszal. Az egyetlen dolog az, hogy levették róla a koronát. Zászló - nincs változás.
1/2
Lengyelország címere 1939-ig
A bolgárok megőrizték történelmi szimbólumukat - az arany oroszlánt is . Igaz, koszorúval, piros szalaggal és csillaggal körözték. Szinte azonnal nemzeti színeket adtak a szalaghoz, és 1971-ben az oroszlán fehér lett. A zászló ugyanaz, mint korábban, de új címerrel.
5-ből 1

Bulgária címere 1948-ig
Csehszlovákia, miután a Szovjetunió fennhatósága alá került, még a makacsabbnak bizonyult, mint a lengyelek, és teljesen megőrizte a régi címert - a fehér oroszlán a koronában sétált. De 1960-ban Csehszlovákia megadta magát. Hagyományos francia pajzs helyett valami érthetetlenet fogadott el - korona helyett vörös csillagot helyeztek el, sőt tűzre helyezték a szlovák keresztet. A zászló nem változott, a címer nem fért rajta.
1/2

Csehszlovákia kis címere 1938-ig és 1945-től 1960-ig

A szocialista tábor másik országa, amely megőrizte hagyományos szimbólumát, Albánia . Az albánok nem változtatták meg a kétfejű sasot. Csak a Skanderbeg sisak helyett vörös csillagot helyeztek el. Nos, a madarat szalaggal megkoszorúzták. De eleinte izgultak a zászlótól - kalapácsot és sarlót tettek rá. Majdnem olyan lett, mint a Szovjetunió. Két év után azonban az albánok meggondolták magukat, és eltávolították az eszközöket.
5-ből 1

Albánia címere 1939 előtt

De nem mindenki őrizte meg olyan jól a nemzeti szimbólumokat. Például a magyarok . Miután a Szovjetunió hatalma alá kerültek, azonnal elfogadták a koszorú címerét, és még kalapáccsal is, a sarlót azonban füllel helyettesítették. 1957-ben a hatalmas csillagot lecsökkentették, a kalapácsot és a fület a magyar színek hagyományos pajzsára cserélték. Ugyanebben az évben a magyar zászló elvesztette címerét a központban, és olyan lett, mint a régi szép időkben.
1/3

Magyarország címere 1938-ig
Románia azonnal elhagyta a nemzeti szimbólumot - a sasot. A szocialista címer többször megváltozott, de ez mindig koszorú és szalag volt, 1952-ben egy vörös csillag került hozzájuk. A szocialista táborban élő szomszédokhoz hasonlóan a címer is a zászlón volt.
5-ből 1

Románia kis címere 1947-ig

Egy másik, aki elhagyta a sasot, a németek . Az NDK első címere egyszerűen kalapács volt a koszorúban. Ezután iránytűt adtak hozzá, és a koszorút fekete-piros-sárga szalagokba tekerték. Érdekes módon a címeren nem volt vörös csillag.
1/3

Az NDK címere (1950-1953

Bejegyezte: dátum:

Grúzia elveszítette az Örményországba történő áruellátás monopóliumát.

Orosz Vasutak
Moszkvában folytatott tárgyalások után Örményország és Azerbajdzsán vezetői a Szovjetunió idejéből ismertté váltak a régi vasút helyreállításának terveiről. 
Ez lehetővé teszi Oroszország-Azerbajdzsán-Örmény-Törökország vasúti összeköttetését. 


Vasúti terv Oroszpországból Azerbadzsánon keresztül Törökországba

Oroszország már régóta tervezi ennek a vasúti artériának a helyreállítását, különben hogyan magyarázhatnánk, hogy Örményország 2008-ban átadta Oroszország vasútjaink összes vasútját 30 év használatra, meghosszabbítási joggal?
Akkor ezek az utak valójában csak Grúziáig vezettek, és Oroszország gyakorlatilag nem lép kapcsolatba vele.
Ez azt jelenti, hogy már akkor is volt stratégia az örmény közlekedési blokád problémájának megoldására.
Örményország kénytelen volt árut fogadni Grúzia kikötőin keresztül. Ugyanakkor a katonai felszerelések ellátása szóba sem jöhetett.
Oroszország a lehető legjobban minimalizálta az áruszállítást Grúzián keresztül. 2013 és 2020 között a száraz rakomány szállítása 6,6 millió tonnára esett vissza, ami megfelezte a grúz vasutak bevételeit.
Nem meglepő, hogy Grúzia komolyan aggódik amiatt, hogy Örményország elláthatja a területét. Az Oroszországra nehezedő nyomás egyik utolsó eszköze elveszett.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Grúzia elveszítheti az orosz áruk tranzitjának utolsó morzsáit vasútján.
Ennek fényében néhány grúziai elemző nyilatkozata nagyon mulatságosnak tűnik:
Ha Törökország kezdeményezésére a Transzszibériai Kaukázus összekapcsolódik egy másik, már működő tranzitfolyosóval, Baku-Tbiliszi-Akhalkalaki-Kars, akkor Grúzia ebben az összefüggésben aktív részese lehet a projektnek.
Minden nagyon hasonlít a balti országokkal kialakult helyzethez, ők is reménykedtek az Oroszországból érkező végtelen tranzitban, valamint Európában és az Egyesült Államokban nyújtott segítségben.
Most, ha nem a FÁK-ban, az EAEU-ban és a CSTO-ban tartózkodik, akkor ne várjon ingyenességet Oroszországtól. Ha barátok akarsz lenni Oroszország versenytársaival, készülj fel a következményekre, különben sok vektor van
Bejegyezte: dátum:

A szomszédok elváltak, mert a férj mesterséges intelligenciával rendelkező feleséget akar vásárolni magának

A feleség összepakolta a holmiját, és elment. A szomszédoknak azt mondta, hogy nem keres új "agyhullámot".
Most van a csúcstechnológia kora - mondta a férj.
- És akkor mi van? kérdezeték a szomszédok 
- Rendelek magamnak egy robotfeleséget, aki hallgat rám és végrehajtja az összes parancsot. - válaszolta. a férj.
Azonnal az a gondolat fogalmazódott meg, hogy: Vajon hány feleség emgedné meg a férjének az ilyen házi játszótársat?
De , miről is van szó?.
- Információkat keresve az interneten, kiderült, hogy mi ez és hogyan "működik", mert a mesterséges inteligecia ellenére mégis csak egy "gép" vagy egy robotbaba.
Fotó a https://aliexpress.ru webhelyről
Nos ... lássuk részletes, hogy milyen "terminátor" telepedhet meg a kerítésónkön belül.
Természetesen nem tűnik nagyon szépnek, de a kínai bácsik gondoskodtak arról, hogy a vevő kiválaszthassa az arc formáját és a bőr színét.
Fotó a https://aliexpress.ru webhelyről

Ami vezérli ezt a robotot, a paraméterek a következők:
Processzor: ARM CortexTM-A8
RAM: DDR2 RAM 512 MB, NAND Flash 512 MB
SD: egy micro SD foglalat
Antenna: Wi-Fi és Bluetooth, beépített kerámia antenna IPX porttal
Operációs rendszer / szoftver: Android4.0.3
Fotó a https://aliexpress.ru webhelyről
De, ha a házadban nincs WI-FI, akkor ez a "feleség" csak rendes vasdarab. 
Fontos szempont, hogy ez a baba mindent rögzít és minden információt átad a kínai szervereknek, a felhő tárolására.
A test M-TPE-t módosító polimer anyagból készül, új technológia. Szilikonnak tűnik, de sokkal jobb, bár nem érezhető egyszerre mindkettő.
36 voltos töltés, speciálisan a hátoldalán., annak érdekében, hogy ő maga ne töltsön esetleg magától elinduljon, elmeneküljön,
Fotó a https://aliexpress.ru webhelyről
Tud angolul és kínaiul, fordítóként tevékenykedhet. Képes online csevegésről tárgyalni, tud SMS-t írni, matematikai problémákat megoldani és még sok minden mást, pld.liheg, sóhajt időnként bátorítóan nyögni is tud... 
Fotó a https://aliexpress.ru webhelyről
De egy ilyen "feleség" ára 200 000 ezer dollár körül mozog,
Bejegyezte: dátum: