Az MPP górcső alá venné az RMDSZ-szel kötött protokollumot - Jövő héten újabb RMDSZ–MPP-találkozóra kerül sor

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/az-mpp-g%C3%B3rcs%C5%91-al%C3%A1-venn%C3%A9-az-rmdsz-szel-k%C3%B6t%C3%B6tt-protokollumot

JÚNIUS 24, 2014 -MÓZES EDITH

Az RMDSZ-szel kötött protokollumról szólva tegnapi sajtótájékoztatóján Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke azt mondta, hogy ez egy olyan keretegyezmény, amelyet időről időre tartalommal kell feltölteni, valahányszor a nemzeti ügy ezt kívánja. Az, hogy az európai parlamenti választások képezték a tárgyalások elkezdésének apropóját, nem azt jelenti, hogy a megállapodás a választások lejártával érvényét veszíti.

Éppen ezért újabb találkozót kezdeményeztek az RMDSZ csúcsvezetésével, mivel eltelt két-három hónap a protokollum megkötése óta, és át kell beszélni a szerződésben foglaltakat, meg kell vizsgálni, hogy milyen volt az eddigi együttműködés, és az az európai parlamenti választások tekintetében milyen eredményeket hozott.

– Az aláírás óta eltelt időszak, gondolom, elegendő volt ahhoz, hogy egy picit górcső alá vegyük a megállapodásba foglaltakat, és megnézzük, tudunk-e és hogyan tudunk együttműködni a továbbiakban. Hiszen nem titkoltuk azt sem, hogy vannak bizonyos fenntartásaink, vannak hiányérzeteink, de azt gondolom, hogy a politikában, különösen, ha a nemzetpolitikáról beszélünk, mindig is a párbeszéd útját kell követnünk, és ezeket a nézeteltéréseket tisztázni kell – jelentette ki.

Mint mondta, a jövő héten kerül sor erre a találkozóra vagy Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen, ebben egyeztek meg Kelemen Hunor szövetségi elnökkel, és ezen a találkozón szándékukban áll átnyújtani az RMDSZ-nek egy olyan munkadokumentumot, amely a következő időszakra az autonómiapolitikában is meghatározó erővel kell bírjon.

– Tehát azon kívül, hogy kiértékeljük az együttműködés eredményeit vagy eredménytelenségeit, ez lesz ennek a találkozónak a legfontosabb pontja. Köztudott, hogy az RMDSZ-nek van egy általunk nem túl jónak vélt autonómiatervezete, talán van még más autonómiatervezetük is, amelyekről időnként ilyen-olyan hírek röppennek fel a sajtóban, és mi is át szeretnénk adni egy elképzelést, amely a következő időszak politikai cselekvéseinek a lehetőségeit tartalmazza – tette hozzá az MPP elnöke.

Az RMDSZ cinkelt kártyákkal játszik?

Újságírói kérdésre válaszolva Bíró Zsolt elmondta, hogy az RMDSZ-szel kötött protokollum az európai parlamenti választások tekintetében sikeres volt:

– Együtt 6,3%-os eredményt értünk el, ami jóval magasabb volt, mint amit 2012-ben tudott produkálni az RMDSZ. A választási térkép azt is kirajzolja, hogy ahol a Magyar Polgári Párt erős területi szervezettel rendelkezik, jól tudott mozgósítani, vagyis az MPP szavazói megértették az együttműködés lényegét. Az EP-választások tekintetében működött a dolog.

Rámutatott, hogy néhány elvi kérdés is van a megállapodásban, ezekben szeretnének konkrétumokat: – Nem a kampányfinisben tett ígéretekre gondolok, hanem arra, hogy töltsük fel tartalommal. Itt fogalmazódnak meg a hiányérzetek, mert ha együttműködésről beszélünk, mi a magunk részét teljesítettük a vállaltak szerint. Kérdés, hogyan fogják ezeket képviselni az Európai Parlamentben, hogyan fogja képviselni az RMDSZ a törekvéseinket a román kormány tagjaként. Az autonómiastatútummal kapcsolatban fogalmazódnak meg leginkább a hiányérzetek, hiszen úgy érezzük, az RMDSZ – nem akarom azt mondani, hogy cinkelt kártyákkal játszik, de minekutána átadott egy tervezetet, amelyről mi megfogalmaztuk a bírálatainkat, kiderült, hogy az csak egy olyan munkapéldány, amely mellett még három létezik – komolytalanná teszi az együttműködést, és úgy gondolom, hogy komolytalanságokat nem szabad megengedni – jelentette ki.

Remélhetőleg nem csak sajtónyilatkozat…

Bíró Zsolt üdvözölte Peti András alpolgármesternek a kijelentését, hogy Marosvásárhelyen megegyezésre kell törekedni 2016 tekintetében. Emlékeztetett, hogy a Magyar Polgári Párt mindig is ennek volt a híve.

– Az MPP 2008-ban, amikor polgármesterjelöltet állított, messzemenően azt a szempontot tartotta szem előtt, hogy ne pártpolitikust jelöljünk, hanem olyan köztiszteletnek örvendő személyt, aki nemcsak a város magyarságának, hanem az összes polgárának a bizalmát tudja élvezni, és meg tudja nyerni adott esetben a választásokat. Illetve, megválasztása esetén a város minden polgárának polgármestere tud lenni. Azt gondolom, ez az út, ez a jövő. Természetesen, 2014-ben elvekről kell beszélni, nem személyekről, és ahhoz, hogy 2016-ban le tudjuk váltani a jelenlegi városvezetést, azt gondolom, hogy igenis szükség van minden magyar szavazatra, következésképpen szükség van egy olyan szervezetre, amely mögött magyar szavazók állnak. Ezért üdvözlöm az RMDSZ marosvásárhelyi elnökének a nyitottságát, mindenképpen új szemléletet tükröz. Bízunk benne, hogy ez nemcsak egy sajtónyilatkozat, hanem tényleg komolyan gondolta – fogalmazott a Magyar Polgári Párt elnöke.

Az MPP beterjeszti az önkormányzati határozattervezeteket

http://www.erdely.ma/autonomia.php?id=167304&cim=az_mpp_beterjeszti_az_%F6nkorm%E1nyzati_hat%E1rozattervezeteket_audi%D3

2014.06.25.

Forrás: frissujsag.ro

A Magyar Polgári Párt (MPP) önkormányzati képviselői valamennyi székelyföldi önkormányzati testületben, amelyben jelen vannak, kezdeményezni fogják az elkövetkező napokban az autonómiapárti önkormányzati határozat elfogadását – jelentette ki egy keddi marosvásárhelyi sajtótájékoztatón Biró Zsolt, az MPP elnöke.

Biró Zsolt a sajtótájékoztatón az önkormányzati határozatok nemzetközi vetületeit hangsúlyozta. „Másfélszáz ilyen határozat Strasbourgban jelzésértékű, hogy Romániában a helyi közösségek akaratát nem veszik figyelembe" – idézte a pártelnök által mondottakat az MPP sajtóirodája.

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kezdeményezett autonómiapárti határozatot eddig 11 székelyföldi önkormányzat fogadta el. A prefektusok mindhárom székelyföldi megyében a közigazgatási bíróságon támadták meg ezeket. „Ezek a határozatok elvi állásfoglalást jelentenek arról, hogy Székelyföld létezik, az adott település pedig annak része, ezt nem lehet bíróságon vitatni" – jelentette ki a pártelnök.

Biró Zsolt üdvözölte a tényt, hogy a román kormány első alkalommal választolt egy a Székelyföld autonómiáját sürgető petícióra. „Ez azt is jelenti, hogy esély van a párbeszédre" – jelentette ki a pártelnök, aki szerint vitatkozni kell a kormánnyal. Szerinte a kabinet megfeledkezik arról, hogy Románia 1918-ban, az Erdélyi és Románia egyesülését kimondó Gyulafehérvári kiáltványban ígéretet tett az erdélyi népek önrendelkezésének biztosítására. „Aki tagadja az autonómiához való jogot, az 1918. december elsejét kérdőjelezi meg" – fogalmazott Biró Zsolt.

Biró Zsolt arról is beszélt, hogy az MPP és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői a jövő héten közösen elemzik, hogy milyen mértékben teljesültek a két párt által március 21-én aláírt politikai együttműködési megállapodás kitételei. Hozzátette, hogy elsősorban az autonómia-tervezet kapcsán van hiányérzetük, amelynek közvitára bocsátását és parlamenti benyújtását a jelenlegi parlamenti ciklusra ígérte az RMDSZ.

MTI

Borboly Csaba pálfordulása

https://www.facebook.com/magyarpolgaripart.csikszereda

Míg az RMDSZ kis lépések politikájának köszönhetően belügyként kezelték az erdélyi kisebbség problémáit, addig a parlamenten kívüli pártok és civilszervezetek munkájának eredményeképpen ma már nemzetpolitikai kérdésként van kezelve és nemcsak az Európai Unióban, hanem a tengeren túl is követik sorsunkat.

Az autonómia törekvések ellen érvel Hargita megye tanácsának elnöke?

Mi készteti ilyen nyilatkozatokra?

Kinek segít ezzel?

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=167049&cim=borboly_csaba_ideje_van_a_kozeleti_onvizsgalatnak

ÚJABB CSECSEMŐKET KÖSZÖNTÖTT A GYULAI VÁROSVEZETÉS ÉS A GYULAI KREATÍV VARRÓNŐK SZÖVETKEZETE

http://www.gyulaihirlap.hu/index.fcgi?rx=&nyelv=hu&stype=1&stype2=&menuparam_28=104085&mtitle=%DAjabb%20csecsem%F5ket%20k%F6sz%F6nt%F6tt%20a%20gyulai%20v%E1rosvezet%E9s%20%E9s%20a%20Gyulai
GYULAI HÍRLAP • O. Sz. • HÍREK • 2014. június 24. 

Alt Norbert: Gyula város egy nagy család, ahol minden újszülöttet, minden kis jövevényt nagy szeretettel várunk

Képünkön (balról jobbra) Serfőző Adrienn, ölében Kristóf, Számfira János Zalán nevű gyermekükkel, dr. Ökrös István és Kiss Imréné. Fotó: Gyulai Hírlap - Oláh Szabolcs

Újfent gyulai újszülötteket köszöntött Gyula Város Önkormányzata és a Gyulai Kreatív Varrónők Szociális Szövetkezete. Az áprilisban indult akció során a körzet önkormányzati képviselője, valamint a szövetkezet munkatársa egyedi hímzésű babaruhával, virággal, illetve Póka György gyulai alkotó festményével ajándékozza meg a közelmúltban világra jött csemetéket és anyukáikat.

Múlt csütörtökön dr. Görgényi Ernő polgármester, önkormányzati képviselő Flender Beátátés Szekán Bella Kata nevű lánykáját ajándékozta meg. Pénteken dr. Ökrös Istvánkörzetében folyatódott a köszöntések sora. A képviselő és a Gyulai Kreatív Varrónők Szövetkezetének egy tagja Miklós Gyöngyinek és kisfiának, Gulyás Levente Botondnakadta át ajándékok kíséretében jókívánságait.

Dr. Ökrös István és Kiss Imréné varrónő néhány utcával arrébb Serfőző Adriennt és babáját, Számfira Kristófot köszöntötte. Az édesanya lapunknak elmondta, az újszülött kislegény második gyermekük, akinek bátyja, Zalán rövidesen kétesztendős lesz.

A Gyulai Hírlapnak dr. Ökrös István elmondta, egy újszülöttnél nagyobb áldás nincs a Földön, ő maga is két unokával büszkélkedhet.

- Az új jövevény öröm a családnak, de a körzet képviselőjének is, hiszen oly kevés baba születik mostanában Gyulán, és országos szinten is – mondta a képviselő.

Aznap délután Gyulaváriban és Dénesmajorban több babát is üdvözöltek. Szabó Károly önkormányzati képviselő és a Kreatív Varrónők egyik tagja ellátogatott Kiss Andreához, hogy gratuláljanak Király Zsófia nevű kislányukhoz, majd Káslerné Rábai Hajnalkát és Kevenevű csemetéjét köszöntötték. Fábián-Marozs Anettnek is a közelmúltban született kisfia, akit Fábián Benett Zalán névre kereszteltek. Őket is babaruhával, virágcsokorral és egy olajfestménnyel köszöntött Szabó Károly és a Gyulai Kreatív Varrónők Szövetkezetének képviselője, akik ugyanazon a napon Sebestény Renátának is gratuláltak Mira nevű csöppségéhez.

Szombaton Torma Béla önkormányzati képviselő Mag Enikő és Molnár Viktória Anna nevű kisleányához látogatott el törökzugi otthonukba.

A babavizit hétfőn Alt Norbert alpolgármester, önkormányzati képviselő körzetében folyatódott, ahol Alb Juditot és kisfiát, Szigeti Balázst ajándékozta meg a képviselő ésKrébesz Izabella varrónő. A kisded anyukája lapunknak elmondta, három gyermekkel áldotta meg az Ég: a piciny Balázsnak van még egy kétéves bátyja, Szabolcs és egy 13 éves nővére, Viktória. Édesanyjuk hangsúlyozta, a három gyermek után most már szívesen átadják más családoknak is a lehetőséget a gyarapodásra.

A Gyulai Hírlapnak Alt Norbert, a babaruha-program ötletgazdája kifejtette, az akció szimbolikus üzenet a gyermeket vállaló szülőknek, hogy a város, illetve annak közössége, vezetése fontosnak tart minden gyulai újszülöttet.

- Ezzel az üzenettel azt a szemléletet kívánjuk erősíteni, hogy Gyula város egy nagy család, ahol minden újszülöttet, minden kis jövevényt nagy szeretettel várunk, hogy legyenek részei ennek a nagy családnak – mondta Alt Norbert, aki két gyermekkel "járult hozzá" városunk népességéhez. 

Balogh Lajos körzetében is jöttek világra új jövevények. Az önkormányzati képviselő tegnapMárk-Czifrák Melindát és Márk Ráhel nevű kislányát, valamint Sallainé Szabó Juditot ésSzilárd névre keresztelt babáját üdvözölte.

Alb Juditot köszönti Alt Norbert és Krébesz Izabella. Fotó: Gyulai Hírlap - Oláh Szabolcs

Bakk Miklós: cél az aszimmetrikus regionalizmus

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=166697&cim=bakk_miklos_cel_az_aszimmetrikus_regionalizmus

2014.06.14. 

epkkonferencia.wordpress.com

Az autonómia olyan eszköz, mely lehetővé teszi, hogy a magunk dolgában mi döntsünk

 Dr. Bakk Miklós politológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára elmondta: az autonómia éppen annak az eszköze, hogy az adott térség gyorsabban, jobban, saját adottságainak megfelelően fejlődjön.

– Több mint 10 évvel ezelőtt a székelyföldi önrendelkezés követeléséhez két autonómiastatútumot készítettek. Az elsőt Csapó I. József írta, míg a másodikat ön állította össze 2003-ban. Mi késztette ennek az autonómiaszabályzatnak a kidolgozására?

- Amiket ön említ, azok csupán a rendszerváltást követő első autonómiastatútumok. Hiszen Székelyföld státusával kapcsolatosan az I. világháború után, a két világháború között, és a még a II. világháború után is – egészen a párizsi békeszerződés aláírásáig – elkészült néhány tervezet. Ezekről a tervezetekről Bárdi Nándor és Vincze Gábor történészek írtak remek öszszefoglaló tanulmányokat. 1995-ben Csapó I. József tette közzé Székelyföldre vonatkozó statútum-tervezetét. Azzal a szándékkal készült, hogy ezt az RMDSZ majd fölvállalja. Az ezt támogató, RMDSZ-en belüli „autonomista frakció” azonban igen hamar marginalizálódott, s ahogy a szövetség kormányra került, az autonómia kérdése lekerült a politika napirendjéről. Székelyföld kérdése 2003-ban került újra napirendre, amikor az RMDSZ-en belül bekövetkezett a szakadás, tehát Tőkés László és az őt követők kiváltak a szervezetből. Ezzel újra feléledt az autonómiáról való nyilvános gondolkodás, a kérdés megvitatása. 2003-ban két mozgalom jött létre: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). 

Az utóbbi fölvállalta a Csapó-féle tervezetet, és kisebb módosításokkal a mozgalom alapdokumentumává tette. Ez a tervezet a belső önrendelkezés alapján áll. Tehát egy nagyfokú politikai-közigazgatási autonómiával rendelkező területet szeretnének megvalósítani az egységes szerkezetű román állam kellős közepén. Az EMNT-n belül létrejött egy munkacsoport, amelynek a koordinációjával engem bíztak meg, és 2003-ban kidolgoztunk egy három részből álló tervet. Az első – és talán a legfontosabb – rész egy kerettörtvény-tervezet a romániai régiókról. Ennek az volt a kiindulópontja, hogy Romániában 2000 után kezdett előtérbe kerülni a fejlesztési régiók és a regionalizmus problematikája. Akkor úgy tűnt, hogy az ország egy regionális reform felé halad. Ezért úgy gondoltuk, érdemes Székelyföld autonómiáját úgy prezentálni, hogy az beleilleszthető legyen a román regionális reformba. Nos, ennek lett „kulcsszava” az aszimmetrikus regionalizmus.

– Mit jelent ez a fogalom?

– Azt jelenti, hogy olyan regionalizmusra van szükség Romániában, amely lehetővé teszi a sajátos jogállású régiók, azaz, a mi szempontunkból a Székelyföld régió kialakítását. Ez a kerettörvény-tervezetünk leírja a régiókat, de nem foglalkozik azzal, hogy területileg azokat hogyan kell pontosan meghatározni, hanem hatásköreiket, közjogi helyzetüket, a régiós szervek működését mutatja be. Abból az elvből kiindulva, hogy amikor regionális reformra kerül sor, akkor a területi kérdésre való összpontosítás „ki is siklatja” a kérdést. Általában a nyilvános vitákban a területi kérdés tűnik a legfontosabb, legizgalmasabb aspektusnak, és emellett könnyen háttérbe szorulnak a régiók alkotmányos jogállásával, biztosítékaival, hatásköreivel kapcsolatos témák. Mi ezzel a kerettörvény-tervezettel pedig éppen ezekre összpontosítottunk. Ugyanakkor a tervezetünk azt is tartalmazza, hogy saját jogállású régiók is létrejöhetnek a kerettörvény bizonyos feltételei mellett. 

A munkacsoportunk által létrehozott dokumentum még két törvénytervezetet tartalmazott; egyik a Székelyföld régió létrehozásáról, míg a másik annak statútumáról szólt. Tehát ez a három törvénytervezet alkotta a „csomagunkat”. 2004-ben vita alakult ki az EMNT és az SZNT között. Az utóbbi úgy vélekedett, hogy Székelyföld autonómiája kérdésében egyedül ő illetékes statútumot megfogalmazni. Az EMNT pedig a megegyezés érdekében lemondott az általunk kidolgozott három részből álló tervezet politikai érvényesítéséről. Így ez a „csomag” 10 évig ad acta tétetett, és csak a mostani kontextusban került újból előtérbe, miután már Romániában ténylegesen is lezajlott egy vita a regionális reformról. Ezzel összefüggésben vált újra aktuálissá Székelyföld kérdésének regionális megközelítése. A másik ok, amiért az Erdélyi Magyar Néppárt fölvállalta 2003-as javaslatainkat, nem más, mint az, hogy az RMDSZ a saját maga által meghirdetett tervezethez igencsak tétován viszonyul.

A 2013-as RMDSZ-kongresszuson bejelentették, hogy elkészítenek egy Székelyföld-tervezetet, és még az év végéig nyilvános vitára bocsátják azt. Erre a nyilvános vitára nem került sor, s közben az RMDSZ a kormánykoalíció tagja lett, tehát érezhető, hogy a kormányzati pozíció egyfajta „szűrőt” jelent az autonómiatörekvések útjában. Victor Ponta miniszterelnök egyértelműen kijelentette, hogy Székelyföld autonómiájának kérdését nem lehet napirendre tűzni. Így az RMDSZ a korábbi ígéretét nem tudja betartani kormányzati szerepvállalása miatt. Az Erdélyi Magyar Néppárt éppen ezért nyúlt vissza a 10 évvel ezelőtti tervezethez, és aköré próbál nyilvános vitát fölépíteni. A most zajló autonómiakaravánnak ez a fő célja.

– Több politológus szerint az autonómiafogalom egyértelmű tisztázásában a nemzetközi szakirodalom sem segít, mert az elismert szakértők igen különböző álláspontokat képviselnek. Ön miként definiálná az autonómia fogalmát?

- Annak a közösségnek, amely meggyőzően és politikailag képes artikulálni az akaratát, továbbá számbeli és társadalmi súlyánál fogva is jelentős, meg kell tudnia teremteni azokat a közjogi kereteket, amelyek közt saját ügyeiben döntési jogkörökkel rendelkezik. A fő kérdés az, hogy melyek azok a „saját ügyek”. Azok mindig politikai egyeztetésekkel, bizonyos mértékű kompromisszummal alakulnak ki. Tehát az autonómia fogalma alatt olyan megoldást kell értenünk, amely egy területi és identitással is rendelkező közösségnek a saját ügyeiben döntési jogköröket és annak megfelelő végrehajtó kompetenciákat biztosít, miközben a magasabb szintű entitásnak is biztosítani kell azt, hogy a közös ügyekben intézkedhessen. 

A saját és a közös ügyeket egy konkrét autonómiastatútumban vagy -törvényben, valamint az annak megfelelő jogszabályi és alkotmányjogi rendelkezésekben kell meghatározni. Az is lényeges, hogy az autonómia csakis akkor működik jól, ha nem csupán elismerik egy közösség döntési jogköreit, s mindent, ami ezzel jár, tehát a közösségi létezés szimbólumait, hanem mindehhez garanciákat is nyújtanak. S ezeknek a garanciáknak olyan természetűeknek kell lenniük, hogy a kialakult autonómiamegoldás stabil maradjon, tehát egyoldalúan egyik fél se módosíthassa az autonómia statútumát. Mindez tulajdonképpen megosztott szuverenitást jelent, ami lényegében már a föderalizmus irányába mutat.

– A Néppárt autonómia-csomagterve csak Románia azon területére vonatkozik, ahol nagy számban magyarok is élnek, vagy az ország minden területi közösségének önrendelkezést adna?

- Valójában az ország egész területére vonatkozik ez a csomagterv, hiszen az egyik kiindulópontja a régiók jogállásáról és működéséről szóló kerettörvény-tervezet. Emellett a Néppárt 2013- ban az ország regionális felosztására olyan koncepciót alkotott, amely 15 régiót határoz meg Romániában, köztük három metropolisz régiót. Ebben az alapelv az volt, hogy a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni szükséges. Tehát a régiók Romániában alapvetően történelmi-kulturális örökségként léteznek. Ezért az elsődleges követendő elv a történelmi-kulturális valóság elismerése. Természetesen, mindez önmagában nem elegendő, mert tekintettel kell lenni a gazdasági, térszerkezeti tényekre is, továbbá arra a modern regionalizmusban jól leírt fejlődési jellegzetességre, hogy egy gazdasági és kulturális potenciállal rendelkező nagyváros az, ami az adott régió fejlesztési pólusaként szolgálhat.

– Mi a lényeges különbség a Néppárt és a többi párt, mozgalom autonómia- csomagterve között?

- Az összes többi tervezet, melyeket a román kormánypárt és az ellenzék alkotott, a létező fejlesztési régiókra alapoz. Amelyek a jelenlegi megyékből tevődnek össze. Ezek tehát a jelenlegi megyék csoportosításával határoznak meg régiókat. A Néppárt tervezete viszont abból indul ki, hogy szükség esetén át kell alakítani a megyéket is, sőt új megyéket is létre kellene talán hozni. Tehát átírja a jelenlegi megyei-területi kereteket, s így közelít a történelmi-kulturális adottságokhoz. Mert csak így lehet olyan régiókat kialakítani, mint amilyen a Bánság, a Partium vagy a Székelyföld.

– Mit tapasztal: az Erdélyben, Partiumban, Székelyföldön élő románok tartanak-e a területi autonómiától?

- Több irányzat létezik az autonómiával kapcsolatban a román közgondolkodásban. S ezeknek az arányát, súlyát nehéz fölmérni. Kétségtelen, nagy súlya van annak az irányzatnak, amelyet a politikai elit favorizál: ez a nemzetállami gondolkodás. De az elmúlt évtizedben az erdélyi román társadalomban is felszínre került egy olyan regionális gondolkodásmód, amely az erdélyiség eszméit tartja lényegesnek. Nem túl sokan, de egyre többen úgy látják az északi országrészben élő románok körében, hogy a román nemzetállamon belül Erdély egésze nem más, mint egy hátrányosan adminisztrált nagyrégió, amelyet lényegében belső gyarmatként kezelnek Bukarestben. Ez a regionális gondolkodásmód jelent meg 10 évvel ezelőtt a Sabin Gherman neve által fémjelzett mozgalomban, s most úgy tűnik, hogy ez a gondolat tér vissza az újonnan szerveződő Erdélyi Demokratikus Ligában. 

Ez a szervezet egyértelműen erre a gondolatkörre próbál egy új stratégiát fölépíteni, politikai értelemben is – de egyelőre civil mozgalomként. Úgy gondolom, hogy a következő időszakban követni kell ennek a szervezetnek a tevékenységét, s ezáltal követhető lesz, hogy a román közegben milyen fogadtatása van az említett gondolatnak. Az is kérdés persze, hogy ez az erdélyi román civil szervezet képes-e párttá alakulni majd. Hiszen a román párttörvény rendkívül szigorú, s ha elvileg nem is tiltja, de gyakorlatilag megakadályozza a regionális pártok bejegyzését. Ez történt annak idején Sabin Gherman esetében is, mert a bíróság akadályozta meg azt, hogy az általa vezetett mozgalom párttá alakuljon.

– A területi autonómia meglétének helyi forrás-felhasználási haszna is lehet?

- Az aszimmetrikus regionalizmus azt is jelenti, hogy a régióknak valamilyen külön hatáskört kell biztosítani a saját erőforrásaik kihasználására. A dél-tiroli minta alapján pedig kijelenthetjük, hogy az autonómiának nem előfeltétele a gazdasági fejlettség, hanem maga az autonómia az eszköze annak, hogy az adott térség gyorsabban, jobban, saját adottságainak megfelelően fejlődjön. Természetesen ezeket a potencialitásokat mindig konkrét megoldásokkal kell alátámasztani. Nincs tehát konkrét, mindenütt jól beváló „recept” az autonómiára. Mert az autonómia megegyezést is jelent, ami gyakorlatilag a különböző erőforrások tekintetében specifikus engedményeket, lehetőségeket teremt egy adott régió számára.

– Mit tapasztalt, mekkora az érdeklődés az autonómiakaraván különböző állomásain?

- Eddig még nem sok állomáson tartottam előadást, de ahol jelen voltam, azt vettem észre, hogy főleg az erdélyi magyar társadalom képzettebb, közéletileg aktívabb része teszi ki a hallgatóság többségét. Az is felmérhető, hogy a romániai magyar szavazók többsége az autonómia fogalmára pozitívan tekint, azonban az autonómiáról mint a megoldás konkrét formájáról a közvélemény elég keveset tud. Tehát az autonómiakaraván állomásain kettős célt követünk: népszerűsítünk egy politikai víziót és vitaalapot a Néppárt autonómiafelfogásáról, de közben igyekszünk az autonómia fogalmát szakszerűen is megismertetni az érdeklődőkkel.

Magyar FóruM

Nocsak-nocsak.... Lemondott Dan Sova közlekedési miniszter

http://www.erdely.ma/gazdasag.php?id=167253&cim=lemondott_dan_sova_k%F6zleked%E9si_miniszter

2014.06.24. 

Forrás: www.enational.ro

Bejelentette lemondását Dan Sova közlekedési miniszter, a következő négy hónapban az év végi elnökválasztási kampányra akar összpontosítani.

A tárcavezető cáfolta, hogy Victor Ponta miniszter elégedetlen lehetett tevékenységével. Korábban a román médiában olyan hírek jelentek meg, miszerint a kormányfő felrótta neki a főbb autópályák épülésének lassú ütemét és kifogásolta a közlekedési minisztérium alárendeltségébe tartozó állami vállalatoknál végrehajtott személycseréket.

Sova 2012 májusa óta tagja a Ponta-kormánynak, amelyben sokáig a jelentős közberuházási projektekért felelős tárca nélküli miniszteri tisztséget töltötte be. Márciusban nevezték ki közlekedési miniszterré. 

MTI

Erdélyi hitvallás

https://www.facebook.com/magyarpolgaripart.csikszereda?hc_location=timeline

"A múlt (...) szerves és elválaszthatatlan része a jelennek, mint ahogy a jelen sem egyéb, mint a jövendő kezdete."

Wass Albert

Uram, én hiszek Tebenned, egy örök Istenben, 

és hiszem azt, hogy igazságos vagy, 

bár emberi elmémmel megérteni nem tudom 

igazságodnak szörnyű módszerét. 

Hiszek jóságodban is, 

bár szemem csak gonoszat lát, 

amikor Erdély felé tekint. 

Mint Szent Fiadat hajdani időben, 

ma népemet feszítik keresztre 

az istenkáromló gonoszak. 

Júdások árulják el naponta, 

rongyain martalócok osztozkodnak, 

s a Nyugat farizeusai szemforgatva fordulnak 

másfelé, hogy kínjait ne lássák. 

Szeretlek, Uram-Isten, a Szentírás parancsa 

és hitem kívánsága szerint, 

de szeretem a népemet is, Uram, 

szegény elesett erdélyi magyar népemet, 

s bocsáss meg nekem, Uram, 

ha népem felé ma hangosabb, fájóbb, 

lelkesebb és türelmetlenebb bennem 

ez a szeretet talán, mint Tefeléd. 

De lám, Te hatalmas vagy, uram, 

mindeneknél hatalmasabb, 

míg ők szegény bús erdélyi véreim véresen 

és mezítelenül fetrengnek a világod porában, 

mindenkitől elhagyottan, 

s bizony őnékik ma nagyobb szükségük van 

az én szeretetemre, mint Teneked, 

ki Minden Világok Ura vagy. 

Azt is tudom, Uram, 

hogy minden ember egyforma Teelőtted, 

bármilyen nyelven imádkozzon is, 

vagy káromoljon. Bevallom azonban, 

hogy az én szívemben elfogultság lakozik, 

és ma csak az testvérem 

nekem ezen a földön, aki magyar, 

s ez mindaddig így lészen, 

míg a magyar a világmindenség 

legtestvértelenebb népe, 

míg minden csizma a magyart rúgja, 

mindenki a magyart tapossa, 

addig, Uram, bocsásd meg bűnömet, 

más testvérem nekem 

nem lehet ezen a földön! 

Én kell pótoljam azt, 

amit mások megtagadnak tőle. 

Kiknek szemét kiszúrták, 

azoknak én adok szemet. 

Kiknek kezét béklyóba kötözték, 

azoknak én adok kezet. 

Kiknek nyelvét kivágták a gonoszak, 

azok helyett ma én vagyok a hörgés, 

a segélykiáltás, a zokogó szó, átok és imádság, 

ez ma mind én vagyok! 

Köszönöm, Uram, hogy kimentettél 

a pokolból és szabad földre irányítottad 

tévelygő lábamat. 

Köszönöm jóságodat, köszönöm. 

Igazi, égig fölcsengő háladalt azonban 

csak akkor hallasz éntőlem, Uram, 

amikor rab népemen megkönyörülsz 

s Erdély földjére, magyarok földjére 

rámosolygod szabadságod fölkelő napjának 

áldásos fényét. 

Legyen meg a Te akaratod, Uram. 

De alázatos szívvel megkérlek nagyon: 

legyen már egyszer a Te akaratod jó 

a magyarnak, áldás, békesség, 

szabadság, öröm! 

S legyen már végre egyszer valóban 

Tied az ország, s ne a gonoszaké, 

Tied a hatalom, s ne a másokat sárba tipróké, 

mert bizony, Uram, mindaddig, 

amíg ez meg nem történik, 

nehéz lesz elhinnünk, 

hogy Tied a dicsőség, örökkön-örökké.. 

Ámen

Nem tett vallomást a rendőrségen Tóth Ferenc

http://erdely.ma/autonomia.php?id=167030&cim=nem_tett_vallomast_a_rendorsegen_toth_ferenc

2014.06.20. 

Forrás: Tóth Ferenc

Csütörtökön ügyvédje jelenlétében a Maros megyei rendőrségen járt a szovátai Tóth Ferenc, akit háborús bűnös kultuszának ápolása gyanújával rendeltek be kihallgatásra, amiért a fürdővárosban saját magánterületén mellszobrot állíttatott Wass Albertnek – számol be Gligor Róbert László a szekelyhon.ro portálon.

Magyar ügyvédnő képviseli Tóth Ferencet és ügyét, ketten jelentek meg csütörtökön Marosvásárhelyen, de a szoborállító férfi nem tett vallomást a rendőrségen, számolt be róla a Székelyhonnak az érintett. Ugyanis törvényadta joga, hogy mindaddig ne nyilatkozzon, amíg nem ismeri a peranyagot. Ezért azt kérték a rendőrségtől, hogy bocsássa rendelkezésükre dossziéja tartalmát, hogy annak ismeretében készítsék elő a vallomást vagy a védelmet. Továbbá azért sem nyilatkozott Tóth Ferenc, mert nem tartja magát bűnösnek, és nem kíván egy politikai koncepciós per részese lenni. Iratcsomójához csatolták azt a dokumentumot, amely kimondja, hogy az 1946-os népbíróság nem ítélte el Wass Albertet. A kirendelt nyomozótiszt tudomásul vette a nyilatkozat megtagadását, ezzel a rendőrség részéről a kérdést lezárták, az ügyet pedig átadják a segesvári ügyészségnek.

Hogy mi várható a közeljövőben, Tóth Ferenc sem tudja, de kíváncsi, hogy az ügyészség folytatja-e a pert s ha igen, milyen formában. Ő mindenképp megbízik ügyvédjében, akit szakmailag igen felkészültnek tart, és aki szerinte képes lesz végigvinni az ügyet. Hosszabb távon gondolkodva az sem kizárt, hogy ha szükség lesz, nemzetközi fórum elé viszik az ügyet és ott keresik majd igazukat – nyilatkozta portálunknak Tóth. De az sem elképzelhetetlen, hogy ők maguk emeljenek vádat, hiszen ahogyan a hatóságok és a politikum kezeli Wass Albert személyiségét, az már sértő: Wass író, közéleti személyiség volt, egy nemzet fia, és ahogyan őt kezelik, az kimeríti a nemzet elleni uszítás fogalmát – írja a szekelyhon.ro.

Hozzászólások:

Partizan írta (2014.06.23. 22:53:49)

Kiemelném a cikk egyik mondatát:

"Iratcsomójához csatolták azt a dokumentumot, amely kimondja, hogy az 1946-os népbíróság nem ítélte el Wass Albertet."

Ez a dokumentum sorsfordító, hiszen minden Wass Albertel kapcsolatos üldözést/elkobzást azonnal jogilag is végérvényesen érvénytelenít, nyugodtan lehet köztéren is Wass Albert szobrot állítani, sőt akár a tantervbe kerülésének sincs semmilyen jogi akadálya.

Big Bang írta (2014.06.22. 15:25:14)

Sylvain írta (2014.06.22. 09:55:18)

A bíróságok nem foglalkoznak összehasonlító irodalmi elemzésekkel.

Eminescut fel kell jelenteni a szövegeiért. Ő csak egy másik per tárgya lehet. De indítani kell egy másik pert, vagy több hasonló pert is! A románokat is a saját pályájukon kell legyőzni. Ők szeretik a jogot csürni-csavarni, tehát nekünk is ezt kell megtanulni. Sok energia, kitartás szükséges. De ha ők nem sajnálják, akkor mi sem sajnálhatjuk erre az időt, az energiát!

András írta (2014.06.22. 15:14:50)

Kedves Ferenc barátom! Nehéz keresztet vettél a válladra. Legyen erőd és kitartásod! A fejleményeket fokozott figyelemmel kísérem. Kitartás, veled vagyunk!

Sylvain írta (2014.06.22. 09:55:18)

Kedves Erma, kérem, juttassák el valamiféleképpen azt, amit az előbb írtam, Tóth Ferenchez és ügyvédjéhez. Köszönöm. Mert igenis feltehetik a kérdést a román bíróságnak és rendőrségnek, hogy milyen jogon akadályozzák a magyar írók tiszteletét, de olvasását is, miközben a magyarok kiirtásáról gyűlölettől csepegő verseket és cikkeket író román költők és írók művei kötelező tananyag Romániában? Vagy miért van tele Erdély a magyarok tízezreit kiirtó Avram Iancu, vagy Horeáék szobraival? Miért van ez a kettős mérce?

Sylvain írta (2014.06.22. 09:49:47)

Kedves Tóth Ferenc, a perre mindenesetre vigye el Eminescu La arme című versét, amelyben a román nemzeti költő a magyarok kiirtására buzdítja a románokat kutyafejű tatároknak nevezve minket, akiknek a románok az állkapcsaikat megfogják, és szétnyitják a koponyáikat, majd a nyelveiket kitépik a fejükből. Ugyanebben a versben azon siránkozik Eminescu, hogy Dragos, Moldva megalapítója miért a bölényekre vadászott, és nem a magyarokra? De utána lehet nézni Eminescu cikkeinek is, amelyekben a magyarokat és a magyar nyelvet a legdurvább és legtrágárabb fasiszta kifejezésekkel illeti. És tegyék fel a kérdést a bíróságnak, hogy mutassák meg, hogy Wass Albert, vagy akár Nyírő József hol írtak ezekhez hasonlókat a románokról? És tegyék fel a kérdést, hogy miért van ez a kettős mérce? Miért kötelezik a magyar gyermekeket, hogy olyan magyargyűlölő költők, mint Eminescu, verseit tanulják, közben megtiltják az erdélyi magyarságnak még a saját nemzeti íróik olvasását is.

Kis ember írta (2014.06.22. 07:55:17)

Csak igy tovább!

Lilla írta (2014.06.22. 04:04:56)

Isten tartsa meg es oltalmazza az ilyen Toth urakat, csak tobben kellene melle alljunk, mert "egy fecske nem csinal tavaszt".Sikert es kitartast kivanok !

Vasszékely írta (2014.06.21. 17:46:03)

Kitartást Feri bácsi,veled vagyunk!!!

Figyelő írta (2014.06.21. 17:25:36)

Tóth úr figyelmébe ajánlom.Lehet,hogy tévedek.Úgy Nyirő Józsefnek,mint Wass Albertnek a büne az,hogy leirják világosan,hogy az ortodox papok voltak,akik pl.Wass Albert házát kirabolták.Itt nem háborús bünről van szó,hanem a mai ortodox egyház bosszúja.De különben úgy rabolják ki az ortodox papok Romániát és Erdélyt is.Ők Erdélyben a mindenhatók és a titkosrendőrség kinyujtott karja.Erre jó figyelni.

Anna írta (2014.06.21. 11:13:51)

Tudom, "könnyű" Pestről beszélni, de adjon az Isten erőt, egészséget és sikert Tóth Ferencnek!

M-core írta (2014.06.20. 23:49:26)

Támadás a legjobb védekezés!

Margit írta (2014.06.20. 22:20:37)

Minden tiszteletem és elismerésem a Tóth úré és az őt képviselő ügyvédnőjé.Isten segítse őket!

Áron írta (2014.06.20. 21:17:08)

Kitartást, mi veletek vagyunk!

FelsoMarosi írta (2014.06.20. 20:32:10)

Kitartas Toth ur, csak igy tovabb!!

Egy székely írta (2014.06.20. 19:41:37)

Legjobb védekezés a támádás.

Panaszt kell tenni a rendrség ellen hivatali visszaélés miatt és vissza kell követelni a szobrot.

-Hívő- írta (2014.06.20. 17:30:47)

Ne feledjük atyámfiai Tóth Ferenc nem csak a saját igazát védi, hanem a mienket is! Igazi magyar ember!

Mezőgazdasági területek erdősítésére is lehet pályázni

Mielőtt elindulna valaki is erdősítés végett előbb érdeklődjön a helyi Romszilva kirendeltségeknél, mert meglehet, hogy le kell mondjon a tulajdonában levő terület erdősítéséről, ha megtudja milyen "feltételeket teremt" az erdészeti hivatal! 

Többek közt az egyik az, hogy az erdősitésre "beadott" területről 20 éves terminusra le kell mondjon a tulajdonos, mert addig csak az erdészeti hivatal emberei járhatnak oda... 

Az egyik olvasónk nagyon "érdekes" adalékokkal keresett meg benünket az erdősítéssel kapcsolatosan... arról nem is szólva, hogy nálunk még érvényes a "római jog" azaz ha valaki igazolni tudja, hogy húsz évig használt egy területet akkor a nevére írhatja annak ellenére, hogy annak van-e jogos tulajdonosa... (Erdélyi Polgár)

http://erdely.ma/gazdasag.php?id=167204&cim=mezogazdasagi_teruletek_erdositesere_is_lehet_palyazni

2014.06.23.

Forrás: immromania.ro

A parlagon hagyott mezőgazdasági területek erdősítésére is pályázhatnak hamarosan a gazdák az Országos Vidékfejlesztési Programban.

A Romsilva igazgatója elmondta, hogy a földtulajdonosok támogatást kaphatnak, ha beerdősítik a megműveletlen területeket. A Romsilva e célból facsemetéket ad az érdekelteknek, mind a magánszemélyeknek, mind a helyi közigazgatási egységeknek.

marosvasarhelyiradio.ro

Igazságot Wass Albertnek!

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=167231&cim=igazsagot_wass_albertnek

2014.06.24.

Minden fronton támadásba lendült a Bukarestben pöffeszkedő román hatalom az erdélyi magyarság ellen, s buta gőgjében olyan lépésekre ragadtatta magát, melyekre Európában csak az inkvizíció által uralt középkorban, a fasiszta rémuralom alatt és a kommunista diktatúrában volt példa. Wass Albert műveinek a csíksomlyói búcsún jelen lévő könyvárusoktól történt rendőrségi begyűjtése, valamint szovátai magánterületen felállított szobrának lefoglalása ugyanis olyan cselekedetek, melyek a történelem legsötétebb éveire emlékeztetnek. A szellemi termékek szabad terjesztésének megakadályozása és egy nemzeti közösség megfélemlítése ugyanakkor az emberi jogok lábbal tiprása is, ezért abban az országban, melynek hatóságai elkövethetnek ilyen visszaéléseket, a jogállamiság csak papíron létezik.

Az előzményekhez tartozik, hogy Wass Albertet egy rögtönítélő kolozsvári bíróság, az 1946-ban lefolytatott kirakatperek egyikén háborús bűnösnek mondta ki anélkül, hogy az ellene felhozott vádakat bizonyítani tudta volna. Az ítélet még mindig érvényben van, így Romániában a mai napig megbélyegzik, miközben az illetékesek megtagadják annak a pernek az újrafelvételét, melynek során kiderülhetnének a valós tények. És teszik ezt annak ellenére, hogy az Amerikai Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma már évtizedekkel ezelőtt kivizsgálta az ügyet, és felmentette a vád alól Wass Albertet, mivel bizonyítást nyert, hogy a kérdéses időszakban jókora távolságra tartózkodott a rá fogott bűntettek elkövetésének színhelyétől. De Kincses Előd ügyvéd is olyan iratokra akadt a pitești-i katonai levéltárban, melyek egyértelművé teszik az író ártatlanságát.

Wass Albert mindannyiunk példaképe. Vagy ha mégsem, azzá kell válnia és maradnia, hiszen életével és tevékenységével a magyar nemzetet szolgálta. Arisztokrataként, közéleti személyiségként, íróként, katonaként és gazdálkodóként egyaránt. Hol az eke szarvát fogva, hol tollat vagy fegyvert ragadva, mikor hogy követelte a helyzet. És tette ezt mélységes alázattal az övéi iránt, s kellő elszántsággal az elnyomókkal szemben. Sorsa a mi sorsunk, igaza a mi igazunk is, éppen ezért ki kell állnunk mellette, s elszántan követelnünk, szolgáltassanak végre igazságot nekünk és neki! 

Bedő Zoltán
Székely Hírmondó

Traian Basescu nem mond le

http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=167200&cim=traian_basescu_nem_mond_le

2014.06.23. 

Forrás: www.szatmar.ro

Utolsó napig ki akarja tölteni mandátumát Traian Basescu államelnök, nem kíván lemondani államelnöki tisztségéről azt követően, hogy családját korrupciógyanú érte – erről maga Basescu beszélt hétfőn.

Basescu ismét elhatárolódott az előzetes letartóztatásban lévő testvére, Mircea Basescu korrupciós ügyétől, akit befolyással való üzérkedéssel és 250 ezer euró kenőpénz elfogadásával gyanúsítanak. Elmondta: nem tudott semmit testvére ügyleteiről, és nyomatékosította, a titkosszolgálatok sem értesítették arról, hogy testvére egy kétes üzletekből meggazdagodott alvilági család tagjaival került közeli kapcsolatba.

Hétfőn kiderült, hogy a legfőbb ügyészség az államfő veje, Basescu nagyobbik lányának férje, Radu Pricop ügyvéd ellen is bűnvádi eljárást indított, egy másik korrupciós ügyben. 

MTI

A helyi gazdaságot erősítené az LMP

http://veszprem.lehetmas.hu/hirek/2310/a-helyi-gazdasagot-erositene-az-lmp-2/

2012. november 15. csütörtök

Alternatív költségvetést készített a Lehet Más a Politika. A párt veszprém megyei szervezete szerdán sajtótájékoztatón mutatta be a tervezetet.

Tóth Balázs, a párt veszprém megyei választmányi tagja elmondta: a Lehet Más a PolitikaMagyarország talpra áll című alternatív költségvetési javaslatában, a munkahelyteremtésről szóló fejezetben részletesen foglalkozik a helyi termelés – helyi gazdaság – emberléptékű vállalkozások témakörrel.

A közmunkára fordított egyre nagyobb források egy részét az LMP szerint közösségi gazdaságfejlesztésre kell fordítani, és egy alapban megközelítőleg a közmunka 2010-es mértékű forrásait kell biztosítani, hogy országszerte jelentős és mintaértékű programok valósulhassanak meg. Az alapot Közösségi Gazdaságfejlesztő Alapnak hívnák. Ez paradigmaváltást jelentene a mostani és az előző kormányok közfoglalkoztatási gyakorlatához képest.

Gerstmár Ferenc veszprémi önkormányzati képviselő szerint a cél az, hogy a települések olyan programokat hozzanak létre a helyi lakosok bevonásával, amelyek segítik a településeken a közösségfejlesztés, a szociális szolgáltatások, a fenntarthatóság szempontjainak érvényesülését. A program további célja, hogy segítse az önkormányzatokat a munkahelyteremtésben. A vállalkozások kezdőtőkéjét és első 2-3 évének működését finanszírozná, amíg azok nem lesznek – legalább részben – önfenntartóak.

A mostani igények ismeretében a program például olyan területeken bizonyulhatna működőképesnek, mint a helyi piac fenntartása, szociális bolthálózat, helyi energia-előállítás. A közösségi gazdaság terén további lehetőség kínálkozik a helyi humán (ápolási, szociális, nevelési, gyermekvédelmi, kulturális, sportszolgáltatási) szolgáltatások erősítésére. Továbbá olyan szolgáltatási egységek is létrehozhatóak, amelyek a tartós, illetve a hétköznapi fogyasztási cikkek javítását, felújítását, újraértékesítését végzik. A közösségi gazdaság kialakulása értelemszerűen hozzájárulhat a helyi gazdaságok erősítéséhez.

Tóth Balázs hozzátette: az alap létrehozásával párhuzamosan szükség van központi minőségbiztosítási és tanácsadó rendszer felállítására is, mely helyben adaptálható tudással segíti elő a programok piaci kifutását, valamint biztosítja a szükséges szolgáltatásokat, a jogi tanácsadást, a vállalati tervezést és képzést. A programok a helyi viszonyokhoz igazodva, a gazdasági szereplőket is bevonva hivatottak lehetőséget teremteni a tartós munkanélküliek számára a munka világába való visszatérésre, a helyi gazdaság fenntartható fejlesztésére. A helyi gazdaságfejlesztésnek fontos kiegészítő eszköze lehet a helyi pénz, amely összeköti a helyi keresletet a helyi kínálattal. Ezért is sürgető a Balatoni Korona elterjedésének ösztönzése.

(vehir.hu)

MEGERŐSÍTENÉ ÖNKORMÁNYZATI BÁSTYÁIT AZ LMP

http://vehir.hu/cikk/2014-06-22/megerositene-onkormanyzati-bastyait-az-lmp

2014.06.23.

szerző: Söge

fotó: Cseh Zoltán

Tavaly március óta tagja a Lehet Más a Politika országos választmányának Gerstmár Ferenc. A párt újabb tisztújításához közeledve arra kértük, értékelje az elmúlt bő egy év munkáját.

– Milyen célokat fogalmazott meg, amikor az országos választmány tagja lett?

– A tavaly márciusi tisztújító kongresszusunkat nem sokkal azután tartottuk, hogy a pártból kiléptek azok, akik más politikai irányvonalat kívántak képviselni. Az ezt megelőző fél évben folyton azt hallottuk, hogy az LMP-nek csatlakoznia kell valamiféle összefogáshoz, különben a párt léte is veszélybe kerülhet. Mi másként gondoltuk. Adott volt a feladat: bebizonyítani, hogy létezik Magyarországon önálló, életképes zöld alternatíva, ami nem ágyazódik be az eddig ismert jobb- vagy baloldali tömbbe; és ezzel új irányt mutathat, ha nem is azonnal, de hosszabb távon megváltoztathatja a politikát. Azt látjuk, hogy a politikai elit teljesen elszakadt a valóságtól, és mára már leginkább csak magával van elfoglalva. Kihívást jelentett, hogy az országgyűlési választások után megmaradjon a remény a változásra, amit a LMP képvisel. Az egy év munkájának sikere, hogy a Lehet Más a Politika ma is országgyűlési képviselettel rendelkezik. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen tavaly bő fél évre megszűnt a parlamenti frakciónk, nehezített pályán kellett elérnünk ezt az eredményt.

Ami a saját szerepemet illeti, az országos választmányba az észak-dunántúli régió delegáltjaként kerültem be. Feladatom volt, hogy a régió öt megyéjének szervezeteivel folyamatosan tartsam a kapcsolatot, és az ő észrevételeiket, álláspontjaikat megjelenítsem az országos választmányban. Kiemelt feladatom volt az önkormányzati ügyek kezelése, tavaly április óta én vagyok a párt önkormányzati szakszóvivője, ami egy hónapja egészült ki egy újabb területtel, a rendészettel. Ebben a szerepkörben a munkámhoz tartozott, hogy helyben használható témajavaslatokat juttassunk a területi szervezeteinknek, nagyon fontosnak tartom ugyanis, hogy a helyi és az országos szint aktív kapcsolatban legyen egymással. 

– Ha jól értem, ez sok utazással járó feladat.

– Igen, mivel folyamatos a kapcsolatom a régió tagságával. A régió több helyszínén tartottam sajtótájékoztatót, például a kapuvári húsüzem vagy a szombathelyi futballstadion ügyében, de ennek a munkának kevésbé látványos része is van. Például, amikor a helyi szervezetek közgyűlésein, választmányi ülésein, összejövetelein vettem részt.

Egyébként az LMP kongresszusának döntése értelmében a következő tisztújításon ez a régiós logika már nem jelenik meg. Ennek a rendszernek az volt a lényege, hogy ellensúlyozzuk a Budapest-központúságot, ne csak a fővárosi politikusoknak legyen esélye az országos vezetői feladatok ellátására. Úgy látjuk, hogy az LMP eljutott egy olyan életszakaszba, amikorra már a vidéki politikusok is képesek voltak megmutatni az arcukat, a régiós rendszer nélkül is országos szinten meghatározó szereplői lehetnek a pártnak.

– Mennyire erős az LMP vidéken – akár támogatottság, akár humán erőforrás tekintetében?

– Vannak gócpontok, erős bástyák, amelyek jellemzően ott alakultak ki, ahol önkormányzati képviselettel rendelkezünk. Ezek elsősorban a megyei jogú városok. Az előttünk álló önkormányzati választás azt a kihívást állítja elénk, hogy megtartsuk az eddigi önkormányzati helyeket, és olyan településeken is bekapcsolódjunk az önkormányzat munkájába, ahol eddig nem volt képviseletünk – és nem csak megyei jogú városokban, de kisebb településeken is ebben bízunk.

– Önkormányzati szakpolitikusként milyen szerepet vállal az LMP választási felkészülésében?

– Jelenleg egy tervezési fázisban vagyunk. Azt már májusban kimondta a kongresszusunk, hogy a főváros, a fővárosi kerületek, a megyei közgyűlések és a megyei jogú városok szintjén nem állítunk közös jelölteket a jelenlegi parlamenti pártokkal – beleértve azokat is, amelyek nem rendelkeznek önálló frakcióval (a Demokratikus Koalíció és az Együtt-PM ilyen – a szerk.). Az egyéb együttműködések szabályozása az országos elnökség hatásköre. Ezzel kapcsolatban már előterjesztettem egy anyagot, egy másikat pedig az alapmondásokról, fókusztémákról. Utóbbi ajánlásként használható a helyi szervezetek számára.

– Amikor tavasszal, a parlamenti választások előtt megkérdezték Schiffer Andrást, hogy az LMP listáján miért jobbára ismeretlen, új arcok szerepelnek, ő azt felelte, hogy a pártnak több méltatlanul ismeretlen politikusa van, akiknek helye lenne az országos közéletben. Önt név szerint is megemlítette, ám végül úgy alakult, hogy nem sikerült mandátumot szereznie. Hogy látja, mennyire lehet hatással az LMP országos munkájára egy politikus a frakción kívülről?

– Az LMP-ben törekszünk arra, hogy az öt parlamenti képviselőn kívül is nagyobb lehetőséget biztosítsunk néhány politikusnak, erre alakítottuk ki a szakszóvivői rendszert. Jelenleg nyolc-tíz szakszóvivőnk van, akik különböző területekkel foglalkoznak. Nyilván a média fogékonyabb a már ismert személyek megszólaltatására. Aktívnak kell lenni, át kell törni ezen a falon.

– Mindezt összegezve, hogy értékeli a választmányban végzett munkáját?

– Az alapvető céljainkat elértük: parlamenti párt vagyunk, európai parlamenti képviselőnk is van. Előttünk áll egy tisztújítás, aztán nekifutunk az önkormányzati választásoknak. Már elkezdődtek az egyeztetések a jelöltekkel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy az eddig elvégzett munkáról igazi mérleget az önkormányzati választások után tudunk majd vonni, és utána dönthetünk arról, hogyan építsük fel a következő három évet, hogy 2018-ra kormányzóképes párttá váljon a Lehet Más a Politika.

Közlemény

http://www.polgaripart.ro/kozlemenyek/kozlemeny-89.html

A szokás hatalma

A Hargita megyei tanácsban lezajlott alelnökválasztás ismételten bebizonyította, hogy az RMDSZ képtelen a kompromisszumra. 

Miközben a megyei tanács elnöke sorozatosan nyilatkozgat az együttműködés fontosságáról, és a teljeskörű összefogás elmaradását gyászolva próbálja magyarázni miért maradt otthon 10 magyarból 7 az EP választások alkalmával, az általa vezetett önkormányzati tanácsban a gesztusértékű együttműködés lehetőségét is elvetik. 

A Hargita megyei második alelnök választásánál Salamon Zoltánt, aki a megyei elnökválasztáson a második legtöbb szavazatot kapta, a megyei tanács második legnagyobb frakciójának a tagja kétséget hozzá nem férő beleegyezéssel kellett volna fogadják, ezzel szemben a tulipános frakció továbbra is erőből politizál és a kizárólagosságra törekedik. Felmerül a kérdés: mitől tart az RMDSZ frakció? Mit rejteget a megyei tanács elnöke? 

A Magyar Polgári Párt a felelős politikát folytatva kész az együttműködésre a nemzeti ügy érdekében, de ellenzéki pártként nem veheti magára a néma kutyák prófétai vádját (Ézsaiás 56, 10-11) és mindig felemeli szavát a közösség érdekében. 

A mostani döntés világosan tükrözi: egy funkcióba kerülő ellenzéki alelnök kényelmetlen lehet a megyei vezetés számára. Jogosak tehát azok az aggályok, amelyek egyre gyakrabban fogalmazódnak meg az RMDSZ berkeiben is: az ártatlanság vélelmével együtt jár a zsarolhatóság lehetősége is!

2014. június 18.

Német és olasz levéltárak iratai bizonyíthatnák be Wass Albert ártatlanságát

Úgy néz ki, hogy a most elindított néppárti cselekevések, semmiképpen sem fogják segíteni a Wass család rehabilitáló törekvéseit. Szerintünk az európai képviselőink mellett az expüspök is arra kellett volna összpontositania, hogy amerikai útja alatt a kommunista túlkapásokra derítsen fényt vagy lebegtesse meg a helytelen hozzáállását a mostani vezető pozicóban leledzőknek , hiszen  a rendőrség nem magától "indult el" minthogy az sem éppen a csiksomlyói búcsú alatt lett annyira fontos, hogy háborús bűnösöket lásson mindenhol ahol a népközösségünknek fontos eseményei vannak. Úgy néz ki, hogy a "húzd meg ereszd el"-elv még mindig eredményesnek érzi a mostani csúcs vezetés...
Ami a háborús bűnösséget illeti, nagyon kétes lehet, az ügyvéd úr által említett  német-olasz bizottsági jelentés, hiszen a Demeter Béla által összegyűjtött és kiadott adathalmazt sem tekintették valósnak, sőt a CASBI dokumentunokat sem tartották igaznak és a "kölcsön kenyér visszajár" elvet is elfogadták, természetesnek vélték. (Erdélyi Polgár)

http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=166843&cim=nemet_es_olasz_leveltarak_iratai_bizonyithatnak_be_wass_albert_artatlansagat_audio

2014.06.17.

Forrás: irodalmilap.net

A román hatóságok újabb Wass Albert-allergiája miatt pert indít az EMNT, és az EMNP, ugyanis a csíksomlyói búcsú idején a könyvárusoktól a rendőrség összegyűjtötte az író műveit, a Romániában bejegyzett Mentor Kiadó könyveit, pár nappal később pedig a rendőrség elvitte egy szovátai magánterületről a házigazda által felállított Wass Albert-szobrot is.

A történtek mindkét esetben hatósági túlkapásnak minősülnek, mondta Kincses Előd, aki hat évvel ezelőtt Wass Albert fiának a megbízásából perújrafelvétel révén próbálta bebizonyítani, hogy Wass Albertet 1946-ban a kolozsvári népbíróság koholt vádak alapján ítélte halálra, mint háborús bűnöst. A perújrafelvételt elutasították, pedig nincs bizonyíték Wass Albert bűnösségére vonatkozóan.

Kincses Előd ügyvéd Erdei Edit Zsuzsannának nyilatkozott. 

A jogász szerint a könyvek esetében túlkapásról van szó, hiszen Wass Albert könyvei nem szerepelnek tiltólistán, szabadon árusíthatók. A szoborral kapcsolatosan pedig Kincses azt mondta: mindaddig, amíg nem született egy bírósági ítélet, hogy azt a szobrot el kell távolítani, a rendőrségnek nem lett volna joga egy ilyen lépés megtételére.

Wass Albert háborús bűnösségéről, pedig Kincses Előd, aki ismeri a peranyagot, kijelentette, hogy a népbírósági ítéletek nem jogállami körülmények között születtek. Wass Albert bűnösségével kapcsolatosan semmilyen bizonyíték nincs – tette hozzá az ügyvéd.

Kincses Előd azt is elmondta, hogy ezelőtt hat évvel a pitestii katonai levéltárból sikerült olyan katonai dokumentumokat előbányászni, amelyek a Wass Albert ártatlanságát igazolták, de ezeket a bizonyítékokat a kolozsvári táblabíróság nem tartotta elegendőnek ahhoz, hogy Wass Alberttel szemben az ítéletet megváltoztassa és felmentse.

Arról, hogy milyen esély van Wass Albert ártatlanságának bebizonyítására, az ügyvéd kifejtette: a németországi, és az olaszországi levéltárakban meg kellene találni azt a jelentést, amit a német-olasz vegyes bizottság állított össze, amely a Bécsi-döntést követően az Észak-erdélyi románellenes, illetve a Dél-erdélyi magyarellenes atrocitásokat kivizsgálta, mert ebből a jelentésből minden bizonnyal kiderülne, hogy Wass Albertnek semmi köze nem volt a magyar hadsereg által elkövetett atrocitásokhoz. 

Kossuth Rádió

Nem a rendszerben van hiba, maga a rendszer a hiba! – Reflexió Borboly Csaba írására

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=167050&cim=nem_a_rendszerben_van_hiba_maga_a_rendszer_a_hiba_reflexio_borboly_csaba_irasara

2014.06.21. 

Forrás: Facebook

Székely közösségünk megmaradása szempontjából nincs különbség beolvadás, szórványosodás és kivándorlás modellek között. Mindhárom modell az önfeladást jelentené. 

Egyetértek a közéleti önvizsgálat gondolatával, a 24 éves építkezés elég egyoldalúra sikerült. Az eredmények elmaradása, a fiatalokat célzó jövő biztosítása nem volt prioritás azok számára, akik annak idején jeleskedtek a privatizációs folyamatok lebonyolításában. Idejében kellett volna gondolni azokra a fiatalokra (szüleikre és nagyszüleikre), akik a „londoni jeggyel” a zsebükben, nem a világot felfedező, élményekre vágyó gondolatokkal állnak a reptereken, hanem a megélhetést, a fenntartható élet lehetőségét keresik.

Némi ellentmondást vélek felfedezni Borboly Csaba megyei tanácselnök szavaiban. Pontosan az általa használt hasonlatnak mond ellent, miszerint „többszólamúságra van szükség”, azzal hogy minden más próbálkozást elutasít, amely a saját véleményétől eltérő.

Az én értelmezésemben a többszólamúság azt jelenti, hogy egyidejűleg más-más hangszerek segítségével ugyan, de a közös produkció sikerének érdekében összehangolt dallamok születnek. Azért, mert néha kényelmetlenül sértő egyesek fülének a hegedű szava, nem határolódhatunk el saját zenekarunktól.

Lehet különbséget tenni – sőt kell is – az RMDSZ, mint parlamenti képviselettel rendelkező szervezet és a parlamenten kívüli pártok vagy közéleti civilszervezetek szerepe között. Mert míg a parlamenten kívül tevékenykedő magyar szervezetek többször felemelték szavukat a közösséget ért sérelmekért, addig az RMDSZ helyzetpolitikát folytatva legtöbbször csöndben maradt. A megalkuvó politika nem hozott eredményeket. A folyamatos diszkriminálás, a kettős mérce és a másodrendű állampolgárként való kezelés nem mondható eredménynek.

A mindenkori román hatalom törekvése az asszimilációs politika érvényre juttatása. Elsősorban az ortodox egyház „közbenjárásával” végzik a munkát. Felvásároltatják vagy odaajándékozzák ingatlanjainkat, földjeinket, sokszor olyan áron, amit nem lehet túllicitálni, a piaci értékén fölül, de hisz a cél mindennél „nemesebb”. A többségében magyar lakta településeken az elmúlt időszakban szinte kizárólag ennek a törekvésnek vetették alá az államilag finanszírozott fejlesztéseket. A gazdasági előrelépést segítő infrastrukturális beruházások rendszerint elmaradnak, kikerülnek a gyorsforgalmi utak, a befektetőket idevonzó feltételekkel is hátrányban vagyunk. Önrendelkezési igényünket szélsőséges viselkedésnek tartják abban az Európai Unióban, amelyben több működő autonómia forma is elismert. Láthatóan zavarja őket az, hogy Székelyföld saját jogállású autonómiát akar. Képesnek tartja magát az önszerveződésre és nem kíván azonosulni sem sorsában, sem tehetetlenségében az ország többi részével.

Azért tartottam fontosnak mindezeket felsorolni, mert a „zenekar” néhány tagja nem tartotta be a „többszólamúság” elvét és emiatt a közösség fokozatosan elhatárolódik az érdekképviselettől. A közélettől való csalódott elfordulás pedig azokat erősíti, akik nem a mi közösségünk problémáit tartják fontosnak.

Bizalomvesztett politikai konjunktúra

Legtöbben nem tudják eldönteni, hogy mi ebben a valós és mi a valótlan. Ki az, aki őket valóban képviseli és ki az, aki kihasználva a lehetőséget úgynevezett „politikai vállalkozásnak” tekinti a képviseletüket. Idő kell ahhoz, mire az emberek ezt fel tudják dolgozni, letisztul a fejekben „ki miért dolgozik” értük.

Minden terület befolyás alatt van. A társadalomépítés alá van rendelve a mindenkori politikai hatalomnak. Ezzel együtt elhalnak a konstruktív ötletek, a fejlődés lehetősége is korlátozott. Az érvényesülést kizáró módon azok könyvelhetik el, akik behódolnak az éppen hatalmat gyakorló erőknek, vagy kizárják mindezt és bólogató-Jánosként végzik létfenntartásukhoz elengedhetetlen munkájukat.

Szemlélet és arculatváltásra van szükség az erdélyi magyar politikában

Sok mindent levonhatunk az elmúlt időszak történéseiből, de mindenekelőtt a politikai szereplőknek kell ezeket a következtetéseket a magyarság javára fordítaniuk. Az összefogással mindegyik párt nyert volna, a legtöbbet a magyar közösség. Az RMDSZ-nek látnia kell, hogy az egypártrendszerrel nem képviselhető az egész erdélyi magyarság. Egyre kevesebben érdeklődnek a közélet iránt, egyre kevesebben voksolnak meggyőződésből. 

A parlamentáris képviselet megőrzése vagy az attól való félelem, hogy anélkül elveszünk már nem meggyőző érv a mindennapjaikkal küszködő magyarság számára. A célkitűzések ködbevesző eredményeinek tendenciái elfordulást mutatnak, az eredménytelenség hiteltelenné teszi a közéletet. A megoldást a „személyzeti cserében" látom. Teljes vonalvezetéscserére van szükség, többszintes és széles társadalmi réteget megszólítani tudó új politikai szereplőkre, arculatváltásra, sőt azt is megkockáztatnám, hogy mindezt egy új keretben képzelném el. Az eredménytelen közélet fogalmát asszociálta az erdélyi magyarság a pártokat megjelenítő logókkal, emberekkel minden jó és rossz velejárójával együtt. 

A másik és talán mindennél fontosabb szempont, amiért forradalmasítani, korszerűsíteni kellene az erdélyi magyar közképviseletet az az, hogy közben generációváltás is történt. Akkor lehet politikai programot, elképzeléseket hitelesen közvetíteni a választók fele, ha az azokat megjelenítő szervezetet magukénak is tudják érezni. A meglévő politikai konjunktúra kialakulása más körülmények, más életszemlélet mellett jött létre. A 25 évvel ezelőtti célokat maga elé tűző apparátus sem szemléletében sem eszközeiben nincs a mai generációval egy hullámhosszon. Ezt a hipotézist támasztják alá az egyre elkeserítőbb részvételi eredmények. A többpártrendszer nem a közösségi jogérvényesítés akadályozója, hanem annál inkább annak katalizátora lehet.

Sajátos helyzetünkben pedig a magunk javára kellene fordítani a politikai pluralizmus lehetőségeit. Meghatározni az erdélyi magyar nemzeti minimumot és létrehozni annak érvényesítését leghatékonyabban működtetni tudó közképviseleti szerkezetet. Ha tudjuk mit és hogyan és ezt egy felfrissült, saját generációjáért küzdeni tudó képviselet teszi, akkor annak lesznek követői, lesznek támogatói és akkor nem a közömbösség lesz a legnagyobb kihívó egy rólunk szóló választáson. 

Salamon Zoltán, a Magyar Polgári Párt Hargita megyei elnöke

Mivel nagyobb visszhangot kapott a Hargita megyei elnök cikke mint a Borboly úré, igy a hozzászólásokat is ideragasztjuk:

Hozzászólások: 

Sasszemjankó írta (2014.06.22. 23:41:24)

Megpróbálom érthető módon leírni, mert nem én, hanem Önök nem értik, Big Bang és Nyilas.

1.Tőkés a politikai siker szomjúságát nem tudta oltani az RMDSZ holdudvarában. 

2. Amíg észbe kapott, hogy pártot kellene alapítson, mert az a megoldás, addig az MPP megalakult.

3. Nem tudta elviselni mások sikereit, ezért mindent megtett, hogy kioltsa azt.

4. Abban az egyben tévedett, hogy magát nézte mindvégig ahelyett, hogy besoroljon a nemzeti oldalra becsülettel.

5. Tönkre tette a jobboldalt, ténykedéseivel kb. 10 évre lefullasztotta a nemzeti jobboldal lehetőségeit. Ezzel az RMDSZ malmára hajtva a vizet. Ki a nemzetáruló?

Az MPP felismerte, hogy milyen csapdát állított Tőkés és saját kispártja, ezért a magyar kormány politikáját követve nemzetpolitikai lépésként konstruktív ellenzékiséget vállalt. Nagyon úgy néz ki, hogy anyaországunk leírta az EMNP-t, nagy lebőgéseit nem tudja tovább felvállalni. Nincs kizárva, hogy helyzetbe hozzák ismét az MPP-t.

Big Bang írta (2014.06.22. 23:30:59)

-Hívő- (2014.06.22. 17:27:59)

Észlelem, hogy az RMDSZ aktuális propagandája a "csinálás". Az RMDSZ nap mint nap "dolgozik" valamit, vagyis megszakadnak a magyarság érdekében. Nem kételkedem, hogy Borboly is nagyon dolgos pártkarrierista.

Kár, hogy nem arról írt, hogy a magyarság RMDSZ-érdeknek megfelelő félrevezetésén, vagyis a látszatok keltésén kívül még milyen, és kinek hasznos konkrét eredményt ért el Borboly Csaba. Melyek ezek?

(Borboly nem buta ember! Pontosan tudja, hogy mit miért csinál. Amit Hívő tévedésnek gondol, az szerintem nem tévedés. Inkább színészkedés.)

Az RMDSZ 30 fős vezetőségéből Ön hány embert ismer név szerint? Közülük mennyinek ismerte meg nyilvánosan a véleményét egy-egy fontos, a magyarságot érintő témában? Azért kérdezem, mert nekem olyan ez az RMDSZ vezetés, mint egy titokban működő elit-klub, vagy szabadkőműves páholy. Ön mit gondol?

-Hívő- írta (2014.06.22. 17:27:59)

Big Bang úr én azt mertem mondani a legnagyobb tisztelettel, hogy tevékeny ember, nem azt mondtam, hogy kővárat épített! És nem hiszem, hogy ön be tudná bizonyítani az ellenkezőjét. Csak úgy van jogunk egy ember felett ítélkezni ha elismerjük a közösségre hasznos tulajdonságait is! Ugyebár, bármilyen székely vonatkozású kezdeményezést ő, segít, szervez vagy éltet a megyében. Hogy vannak tévedései ezt mindannyian tudjuk! Önnek ha nincsenek akkor ön nem is létezik!

Nyilas írta (2014.06.22. 17:20:12)

Nem volt félreérthető Sasszemjankó, tökéletesen érthető volt a mondanivalója. És ha még ötször elismétli is, akkor is ugyanaz lesz.

Az ön gondja az, hogy Tőkés a magyar nemzetet képviseli Brüsszelben Fidesz színekben is, ön pedig a román képviselőségét hiányolja.

Big Bang írta (2014.06.22. 15:36:06)

Sasszemjankó (2014.06.22. 10:13:04)

SASSZEM szerintem téved. Az MPP célja az volt, hogy "valamit valamiért" alapon kiegyezik az RMDSZ-el, vagyis néhány jó állásért beolvad a nagy pártba. De úgy látszik, az RMDSZ-t nem érdekli a néhány kósza MPP-s lélek.

Az MPP semmiféle befolyással nem lehet az RMDSZ-re! "Testközelből" sem! Nem értem, hogy az ábrándos SASSZEM miért írt ilyesmiről? Lehet valaki ennyire naiv?

SASSZEM írta:

"Míg Tőkés a biztonságos zónából ossza az észt eredményt nem tud felmutatni. Ha ennyire büdös az erdélyi politika akkor el kellett volna induljon minden áron itthon. Na akkor lenne erkölcsi alapja ostorozni a többit." Ezek itt csak rosszindulatú, megtévedt állítások egy rendkívül tájékozatlan SASSZEMjankó tollából. Tájékozódni nem árt okoskodás előtt!

Sasszemjankó írta (2014.06.22. 10:13:04)

Elnézést kérek, ha félreérthető voltam.

Nem védem és tartom jellemesnek az RMDSZ-t Isten is őrözzön meg attól, mindössze azt próbáltam érzékeltetni, hogy az MPP testközelből próbálja befolyásolni az RMDSZ döntéseit, menteni ami még menthető, rávenni arra, hogy eredmény legyen a statútumból ne csak kampányfogás stb.

Míg Tőkés a biztonságos zónából ossza az észt eredményt nem tud felmutatni. Ha ennyire büdös az erdélyi politika akkor el kellett volna induljon minden áron itthon. Na akkor lenne erkölcsi alapja ostorozni a többit.

Nyilas írta (2014.06.21. 15:11:46)

Nem Sasszemjanó.

Jellemre, erdélyi magyarként, romániai magyar listán díszelegve, Bukarestből politizálva bizonyítani az EU-nak, hogy Románia kisebbségpolitikája példa értékű, és a Romániában a magyarság nemzetiségi jogai kimagaslóan érvényesülnek, na ez utal.

Ön szerint legalábbis.

Big Bang írta (2014.06.21. 14:50:48)

-Hívő- (2014.06.21. 09:08:26)

Borboly is tagja az RMDSZ 30 fős "majdnemcsúcs"-vezetésének. Milyen eredményt ért el az RMDSZ amióta Borboly is a vezetők között van?

Ez nem énekkar, hanem politikai párt.

Erzsébet (2014.06.21. 09:20:08)

Sokan másfél évtizede kétkedés nélkül állítjuk, hogy az RMDSZ a magyarság csapdaszervezete, zsákutcája. Hogy-hogy eddig ilyesmit még nem hallott???

Sasszemjankó írta (2014.06.21. 11:13:58) Kérdezte:

"Magyarországról politizálni, erdélyi magyarként Fidesz listán díszelegni, és onnan osztani az észt Ön szerint jellemre utal?" - ezt kérdezi SASSZEM.

Az RMDSZ kérésére nem indulni választásokon, nem résztvenni a jogkövetelő gyűléseken, és alkudozni az RMDSZ-el pozíciókért, - ezek jellemes dolgok.

Miért zavaró az SASSZEMNEK, ha valaki magyarul bárhol a világban véleményt mond magyar ügyben? Többet ér az Erdélyben fogalmazott vélemény? Miért?

Miért zavarja SASSZEMET az, ha Tőkés Fidesz listáról megy Brüsszelbe? Mi a gond ezzel SASSZEM? Ne titkolj

Sasszemjankó írta (2014.06.21. 11:13:58)

Akkor lenne nemzetáruló az MPP tisztelt Sylvain, ha hagyná hogy azt csináljon amit akar az RMDSZ. Közelről kell őket moderálni nem elhúzni a búsba.

Kérdés Sylvainhoz: Magyarországról politizálni, erdélyi magyarként Fidesz listán díszelegni és onnan osztani az észt Ön szerint jellemre utal?

Sylvain írta (2014.06.21. 09:27:54)

Kedves irma, tudom, véletlenül elírta, de teljesen helyes az elírása, mintha maga Isten fogta volna a kezét: MPP = MSZP. Sőt: RMDSZ + MPP = MSZP 

És mt jelent az MSZP? Nemzetárulók szövetsége.

Erzsébet írta (2014.06.21. 09:20:08)

Végre valaki nyíltan is kimondja, hogy az RMDSZ csúcsvezetése az akadályozója mindennek. A régieknek menniük kell! Gratulálok a helytállásért Salamon úr!

-Hívő- írta (2014.06.21. 09:08:26)

A szerzővel igazat adok abban, hogy a RMDSZ, el nem lehet több szólamúan egy zászló alá kerülni, csak akkor ha már startból az ők szólamukon kezdel vagy! Különösen nem lehet Borboly úrral aki nem ismer el más véleményt csak a sajátját. Hargita megyében mindenki tudja, hogy igaz tevékeny ember, de hamar kirúgatja vagy keresztbe tesz a másképpen gondolkodóknak!

irma írta (2014.06.21. 08:00:03)

Kedves Salamon László,

minden szavával egyetértek. De mondja már meg nekem, az MSZP miért lett szövetségese az udemerájnak? Hatalmi pozíciókat kapott? Nézze csak meg kérem a nagy menetelés napján készített m1-es interjút a 3 párt vezetőjével, hogy hogy bólogatott Bíró Zsolt Borbély minden szavára, miközben egyedül csak Tóró Tibor beszélt a tárgyban kellően felkészülve, érvekkel, nyugodtan.

Hajnalka írta (2014.06.21. 07:44:44)

Igaza van, a mai politikai vezetés nem képes csak komunista módon viselkedni, mert abban éltek 4- éven keresztül. Természetesen sokan koruptak is, ezért nem tesznek semmit a magyarság érdekében. Ugyanakkor, azok akik ellen eljárást folytatnak a román hatóségok, (Borbély, Borboly stb.) azoknak nincs már hitelük a magyarség előtt, mert zsarolhatók. Egy bűnügyi dosszié elég visszatartó erő, nem merik felvállalni az autonómia harcot. A román igazságszolgáltatás egy fabatkát sem ér, mindig a magyar veszít, teljesen mindegy, hogy miről van szó. Ezért van szükség az SZNT-re, MPP-re és az EMNP-re is, legyen aki kitátja a száját és harcol a magyarságért, amikor az RMDSZ (felsőbb parancsra) mélyen hallgat. Hajrá SZNT, hajrá Izsák Balázs

Vasúti menetrend 1865-ből

1865 május 1-én adták közre az alábbi vasúti menetrendet, amiből kiderül, hogy akár Nagyváradról, akár Aradról indult az utas aránylag könnyen utazhatott Bécsbe.

Igaz majdnem 24 órát utazott, de ha reggel 10-kor elindult másnap reggel 6 órakkor már Bécsben koptathatta  járdákat.

Az Aradról induló vonat Cegléden csatlakozott a nagyváradi szerelvénnyhez és onnan együtt mentek Budapestig, ahonnan az utasok kb egy órás várakozás után átszállhattak a bécsi járatra és reggelre már Bécsben találták magukat...

A visszaút este 8-kor volt lehetséges és reggelre érkeztek Budapestre ahonnan tovább Ceglédig, ahol az aradi vonatrészt kb 20 perces várakozás után indították el,  miután a nagyváradi vonatrész már elment előle.

A nagyváradi állomásra délután 4,38-kor míg az aradira 5-re érkeztek az utasok.

E menetrend kedvező lehetett annak, akinek a reggeli órákban kellett ügyes-bajos dolgaival Bécsbe utazzon, és dolga végeztével este indulhatott haza Erdélybe!

Nézem a mostani vonatrendet, és nagyon irigylem az akkori utasokat, mert most nem igen sikerülne hasonlóan eljárni,  részben a rossz kapcsolatok miatt részben a határok miatt sem... (Erdélyi Polgár)

 

Egymás ellen

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=166922&cim=egymas_ellen

2014.06.19.

Forrás: szekelyfold.ma

Tiszavirág-életűnek bizonyult, és mind egyértelműbb: az RMDSZ kormányra lépésével semmivé vált a tavaly oly örömtelien körvonalazódó erdélyi magyar–magyar összefogás. Ősszel a pártok, szervezetek képesek voltak félretenni sérelmeiket, és közösen részt vállalni a székelyek nagy menetelésének sikeres életre hívásában – ma magyar tanácselnök dorongolja le autonómiázó kollégáját, és magyar polgármester szerelteti le a zászlórudat, nehogy ismét kihívja a román hatóságok haragját a lobogni kitűzött székely zászló.

Hargita megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba ugyancsak megszelídült, mióta a korrupcióellenes ügyészség bíróság elé citálta. A hitet, reményt és szeretetet hirdeti, s ha korábban maga is bátran követelte Székelyföld területi autonómiáját, ma már azt fejtegeti, hogy lám, az EP-választások eredményei is bizonyították: „az autonomista szólamok (lásd Kovászna megye) kevesebb szavazatot hoznak, mint ha a konkrét eredmények bemutatására és az etnikumok közötti megbékélésre (lásd Hargita megye) helyezzük a hangsúlyt”. Teszi mindezt kizárólag románul, magyar választóival csak egy utalás szintjén osztja meg véleményét blogján. 

Statisztikákat bűvöl, hogy saját sikerességét igazolja, de kevés szót ejt arról, hogy az RMDSZ öt év alatt Hargita megyében is majd 17 ezer voksot veszített, és kétezerrel kevesebben támogatták most a vetélytársak nélküli megmérettetésen, mint másfél éve a parlamenti választásokon. Borboly háromszéki kollégáit támadja, akik szerinte a sok autonómiázással feszültséget szítanak, Ma­ros­vásárhely és Nagyvárad gyakorta nacionalista húrokat pengető polgármestereihez hasonlítja őket. „Ha nincsenek ötleteid, eredményeid, de sikeres akarsz lenni a választásokon, legkézenfekvőbb, ha nagy magyarként vagy nagy románként jelensz meg választóid előtt. 

Ám látható, ez a számításuk nem jött be, ez biztos kudarcot jelent” – vonja le a következtetést a Hargita megyei tanács elnöke. Érdekes Borboly Csaba pálfordulása, annál is inkább, mert pár éve még a háromszékiekkel közösen építette, álmodta Székelyföldet. Elfogytak a közös pályázatok, tervek, s úgy tűnik, immár odalett a közös cél is.

Igaza van Borboly Csabának, miként Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek is abban, hogy „őszinte párbeszédre” van szükség a többségi nemzettel. Nem most kellene újra és újra felfedezni a spanyolviaszt, hanem már hosszú évekkel ezelőtt el kellett volna kezdeni. Nem nyilatkozatokkal, hanem konkrétumokkal, és nem apró kérések teljesítéséért eladván a fontos ügyeket.

Ám addig, amíg egymással hadakozunk, nem támogatni, erősíteni, hanem éppenséggel akadályozni próbáljuk azokat, akik kicsit másképp látják a célhoz vezető utat. Amíg az egyik politikusunk a másik megsemmisítésén ügyködik, a nagy párt a kicsik ellehetetlenítésén, addig nem várhatjuk, hogy a románság komolyan vegye követeléseinket, valós igényeinket. Röhöghetnek a markukba ellenségeink – mi meg fuldokolhatunk saját nyomorunkban. Farkas Réka Háromszék

Borboly Csaba: ideje van a közéleti önvizsgálatnak

Borboly Csaba | 2014.06.20.

Az utóbbi időszakban a médiafogyasztók csak amúgy kapkodhatják a fejüket: lassan követhetetlen a Székelyföld egységéért, autonómiájáért, a székely emberek sorsának javításáért indított perek, aláírásgyűjtések és mindenféle közéleti akciók száma. 

Megyei tanácsi elnökként vagy területi RMDSZ-vezetőként az elmúlt években tartózkodtam az ilyen akciók szervezésétől, mert úgy gondoltam, hogy az emberek tőlem megyeelnökként nem petíciózást, perelést várnak el, hanem konkrét dolgokat, tehát a székely gazdákat, termelőket segítő programokat, a székely fiatalok identitását erősítő tankönyv megjelenésének a támogatását, Hargita megye kisfalvait segítő programot, kalákaprogramot.

Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni, szól a mondás. A perelés, petíciózás egyfajta közéleti attitűd, szerepfelfogás, amelynek megvan a helye és a szerepe a közéletben, erre vannak a pártok (EMNP, MPP), politikai érdekképviseletek (RMDSZ), közéleti ügyek iránt elkötelezett civil szervezetek (SZNT).

De nem ez a dolga és szerepe egy helyi közigazgatási intézménynek, mint a megyei tanács vagy helyi tanács. És ha a kérdést még inkább szeleteire bontjuk, meg kell különböztetnünk az RMDSZ mint parlamenti képviselettel rendelkező szervezet szerepét a parlamenten kívüli pártok vagy közéleti civilszervezetek szerepétől. 

Dolgozni kell

A lényeg, hogy többszólamúságra van szükség, és nem szabad összemosni a szerepeket, mert azzal érdekeink érvényesítését hátráltatjuk. Természetesen adódhatnak olyan helyzetek, amikor törvény adta jogukkal élve a helyi, megyei tanácsok is petíciózásra, tiltakozásra kényszerülnek, például egy hátrányos regionalizációs kormányzati elképzelés ellen, de alapesetben az emberek mindennapjait érintő ügyek vitele a dolguk, és nem más.

Nagyon sokszor elmondtam az SZNT vezetőinek, hogy az erdélyi, székelyföldi közéletben mindenki azt végezze, ami a dolga, végezze azt maximális hatékonysággal, és ne azzal foglalkozzon, hogy a másiknak szerinte mit kellene tennie. Én voltam az egyedüli vezető funkciót betöltő RMDSZ-es politikus, aki nyilvánosan síkraszállt a magyar összefogásért, és tettem ezt akkor, amikor e kérdés felvetésének tétje volt, mert a néppárt meg a polgári alakulat a jelenleginél erősebb befolyással rendelkezett az erdélyi magyar politikai mezőben.

Az erdélyi magyar közéletben szerepmegosztás kell, sőt állítom, hogy az MPP, majd az EMNP léte serkentőleg, újítóan hatott az RMDSZ-re.

Tehát kell a perelés, kell a petíciózás, ám nagyon kell a munka. Mondhatunk bármit, szidhatjuk Románia regionális beosztását meg mindenét, de valljuk be: nemzeti közösségünk megmaradására a legnagyobb veszélyt a fiatalok, értelmiségiek elvándorlása jelenti. Hogy milyen a jelenlegi területi beosztás, és hosszas viták után milyen lesz az, érdekfeszítő kérdés, de teljességgel érdektelen azon fiatal (illetve szülei, nagyszülei) számára, aki a sikertelen érettségit vagy a több hónapos sikertelen munkakeresést követően rendeli meg a londoni útra szóló repülőjegyet.

A fiatalok Románia minden szegletéből kivándorolnak, de e kivándorlás – ma még – Székelyföldön némileg alacsonyabb, mint más térségekben. Az okokat ismerjük, alapvetően a hazainál jobb megélhetést biztosító élet perspektívája az, ami e nem könnyű döntés meghozatalára készteti a fiatalokat. A petíciózás, perelés hívei, ha megkérdezi őket az ember, hogy mégis mit gondolnak, mi az, amivel a jelenlegi helyzeten változtatni lehetne, mantraszerűen bármire rávágják: Dél-Tirol, mert ott, ugye, kolbászból van a kerítés.

Szerintük logikus, ha valami csoda folytán valamely autonómiastatútumból Románia Hivatalos Közlönyében publikált jogszabály lesz, akkor nálunk is kolbászból lesz a kerítés, és minden jó lesz. Természetesen a fél méterrel a föld felett lebegő álmodozók megfeledkeznek arról, hogy Dél-Tirol olyan térségben helyezkedik el (Észak-Olaszország és Ausztria között), amely Európa egyik legprosperálóbb térsége már a rómaiak óta, ahol nem volt kollektivizálás, nem volt szocializmus, ahol virágzó kisvállalkozások ontják termékeiket Európa piacaira évszázadok óta, és ahol a gazdáknak, ha lekaszálják a füvet, nem kell azonnal hazaszállítaniuk attól való félelmükben, hogy polgártársaik a mezőről órákon belül mindent ellopnak, ami mozdítható. Dél-Tirol, Észak-Olaszország gazdasági lehetőségei nem azonosak Székelyföld, Erdély, Románia perspektíváival. Az ő problémáik nem a mi problémáink.

Azt ajánlom mindenkinek, nagyon óvatosan vonjon párhuzamot. Az oly sokat dicsért, hivatkozási alapként kezelt dél-tiroli autonómiamodell nem a gazdaságról szól, hanem a többnyelvűség biztosításáról, illetve arról, hogy az olasz, német, ladin ajkú polgárok etnikai arányuknak megfelelően vehessenek részt a közhivatali pozíciók elfoglalásában.

A dél-tiroli autonómiamodell lényege, hogy a 250 ezer német ajkú polgár ne olvadjon be az őt körülvevő 50 milliós olasz közösségbe. Erről szól, nem másról. Nem beszélhetünk viszont dél-tiroli gazdasági modellről, ugyanis a tartományt körülvevő, olaszok lakta régiók legalább olyan fejlettek gazdaságilag, mint Dél-Tirol.

Így feltevődik a kérdés: biztos-e, hogy Székelyföldön a beolvadástól kell nekünk tartanunk, a beolvadás ellen megalkotott dél-tiroli modellben kell nekünk gondolkodnunk, amikor a legutóbbi népszámlálás alapján a történelmi Székelyföldhöz tartozó települések mindegyikén növekedett a magyarság aránya? Székelyföldön, amint a legutóbbi népszámlálás is igazolja, a magyarság románságba való beolvadásáról nem beszélhetünk, legfeljebb fordított folyamatokról.

Dél-Tirol és Székelyföld

Aki nem tudja, hogy miről is szól Dél-Tirol, annak ajánlom, keressen rá a Wikipédián (http://hu.wikipedia.org/wiki/Auton%C3%B3mia_D%C3%A9l-Tirolban). Tulajdonképpen tizennégy hatáskörről beszélhetünk, melyek az alábbiak, és amelyekhez rövid megjegyzéseket fűzök:

A dél-tiroli parlament saját hatáskörei	Megjegyzéseim
Kultúra	Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön működik nemzeti színház, továbbá van állandó társulata Gyergyószentmiklósnak, Székelyudvarhelynek és Csíkszeredának. Hivatásos táncegyüttesből is van minimum négy (Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely). Kíváncsi vagyok, hogy a dél-tiroli testvérek e téren hogy állnak. Nekem az a sejtésem, hogy e téren állunk legalább úgy, mint ők.
Területgazdálkodás	Hargita Megye Tanácsában és Kovászna Megye Tanácsában az RMDSZ kétharmaddal rendelkezik, tehát bármely döntést meghozhatja e téren. Sajnos Maros megyében a legutóbbi választáson megoszlottak a magyar szavazatok, ezért a 25 éves demokráciánkban először fordult elő az, hogy nem RMDSZ-es a döntés-előkészítésért érdemben felelős szakmai apparátust irányító megyei tanács elnöke. Bízom benne, hogy két év múlva megint RMDSZ-es vezeti majd a megyét, és nem honosítjuk meg Maros megyében a dél-tiroli modellt, hogy X évig az egyik nemzetiséghez tartozó vezet, utána meg egy másik nemzetiséghez tartozó. Nekem az a véleményem, hogy egy választáson ne a nemzetiséghez való tartozás legyen a döntő, hanem a hozzáértés, a hozzáállás, az alkalmasság a tisztségre. Szatmárban is panaszkodnak, hogy amióta nem Csehi Árpád az elnök, sokkal rosszabbul mennek a dolgok.
Környezetvédelem	Romániában az a szabály, hogy a környezetvédelmet RMDSZ-es miniszter irányítja, akit vagy Borbély Lászlónak, vagy Korodi Attilának hívnak. Tehát e téren nem egy térség, hanem egy egész ország környezetvédelmi kérdéseinek szabályozására van meghatározó befolyásunk.
Vízgazdálkodás	RMDSZ-es minisztereinknek köszönhetően sok millió euró értékben került sor árvízvédelmi munkálatokra megyénkben, tehát e téren nem panaszkodhatunk.
Lakásépítés	Amíg működött állami lakásépítési program (ANL), azt RMDSZ-es miniszter felügyelte, nem két vagy három megyében, hanem az egész országban.  Egyébként ami érdekes, az építőanyagot forgalmazó cégek száma megyénkben nagyon magas a lakossághoz viszonyítva, ugyanis a székely emberek nem autóvásárlásra, utazgatásra költik el pénzüket, hanem lakásuk, házuk felújítására, csinosítására, bővítésére. A cégvezetők mondják, nem én mondom. És ami még érdekes, Hargita megyében a legalacsonyabb a lakosság eladósodottsága, ami szerintem szintén pozitívum.
Vásár és piac	Önkormányzataink nagy erőfeszítéseket tesznek vásárok és piacok nyitására, aminek látszik is az eredménye, egyre fontosabbá válnak az emberek bevásárlásaiban. E téren sem beszélhetünk igazán Székelyföldet érintő, célzott központi akciókról, ugyanis a nagyon gyorsan lezavart európai uniós tárgyalások kapcsán Románia számos olyan dolgot felvállalt, amit a rég csatlakozott uniós tagok sem vállaltak fel, nem tartanak be. A sajtkészítésről mint konkrét példáról az alábbiakban írok.
Bányászat	Bányák nincsenek, amelyek voltak, már mind bezártak. Ha kő-, illetve kavicsbányák nyitása kerül napirendre, e téma kapcsán helyi népszavazások döntenek, nem Bukarest.
Földművelés	Az elmúlt évben Hargita megye hívta le a romániai megyék közül a legtöbb vidékfejlesztési támogatást, 60 millió eurót. A Caritas gazdaképző programja segítségével több ezer fiatal juthatott el német, svájci gazdákhoz tanulni, tapasztalatot gyűjteni. Bízzunk benne, hogy a látottakat itthon érvényesítik. Ami még fontos, Románia más térségeihez képest örvendetes dolog, hogy a föld a helyben lakó emberek tulajdonában, használatában van, szemben a bánsági vagy Kárpátokon túli régiókkal. Nálunk a falusi emberek túlnyomó többségének van földje, amely után uniós támogatást kap, van erdeje a közbirtokosságban, amely után szintén kap évente részt, és nálunk annak a fiatalnak, aki gazdálkodni akar, megvan rá a módja, lehetősége.
Vadászat, halászat	Medvében nagyhatalom vagyunk mi is, Kovászna megye is. Szívesen adunk szaporítási célzattal néhány macit Dél-Tirolnak is.  Bukarest e téren egy dologba szól bele, a medvék számának szabályozásába, de úgy tudjuk, hogy ezt uniós kérésre teszi. (http://szekelyhon.ro/aktualis/csikszek/medvet-es-bocsokat-fogtak-be)
Ipar	Ami Hargita megyét illeti, van sikeres város, mint Székelyudvarhely, van problémás, mint Csíkszereda, és van, ahol próbálkoznak, mint Gyergyószentmiklós. Itt is szabad a pálya. Saját tökéletlenségünkön túl nem igazán mutogathatunk másra, ha a kudarcok okát elemezzük.
Idegenforgalom	Sikerült komoly uniós forrásokat szerezni Hargita és Kovászna megye tanácsának a térségi turizmus népszerűsítésére, de még van mit dolgozni ezen a témán. Bukarest ebbe se szól bele, nem is szólhat bele.
Közgondozás	Történelmi egyházaink nyugati mintára olyan szociális ellátórendszert építettek ki megyénknek, amelynek csodájára járnak a Románia többi megyéjét vezető politikusok, szakemberek.
Kereskedelem	Van egy székelyföldi kereskedelmi hálózat, amely állja a multik versenyét. E cég állítja elő a Góbé terméket. Nincs tudomásom hasonló térségi kereskedelmi hálózatról Románia más vidékein.
Szakmai képzés	E téren sem igazán mutogathatunk Bukarest felé, ugyanis helyi döntés tárgya a szakmai képzés.
Óvodák	Bukaresti kormánypénzen nagyon sokat felújítottak önkormányzataink az utóbbi években. Működtetésükbe Bukarest nem szól bele, helyi döntés tárgya minden fontos kérdés.

A hatáskörökön túl a dél-tiroli autonómia legérdekesebb színfoltja, egzotikuma az etnikai arányoknak megfelelő személyzeti politika, tehát az etnikai arányosság jegyében betöltött közigazgatási tisztségek követelménye. Ha a dél-tiroli modell egyik napról a másikra meghonosodna nálunk, az többek között azt is jelentené, hogy, mondjuk, a csíkszeredai vagy sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalból az etnikai arányoknak megfelelő reprezentativitás okán el kellene bocsátani az alkalmazottak minimum 15–25 százalékát és helyüket feltölteni román alkalmazottakkal.

Természetesen, ugyanilyen akciókat kellene szervezni, mondjuk, a rendőrség vonatkozásában is fordított irányban. Felvetődik a kérdés, kikkel és hogyan, mert én még nagyon jól emlékszem arra, hogy az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének összes munkatársa, karöltve az RMDSZ-es önkormányzatisokkal, hetekig azzal volt elfoglalva, hogy a bukaresti Ioan Cuza Rendőrtiszti Akadémián fenntartott magyar helyekre hajtsunk fel kellő számú, esélyes jelöltet. Emlékeim szerint erőlködésünket kevés siker koronázta.

És még nem beszéltünk a politikai posztokról, polgármesterekről, megyeelnökökről. Az etnikai arányokat tekintve Székelyudvarhelyen még talán nem, de Csíkszeredában vagy Gyergyószentmiklóson 2016-ban kötelező módon román polgármestert kellene választani/kinevezni, ugyanis e városok lakosságának egyötöde román nemzetiségű, és a rendszerváltás óta több mint öt önkormányzati választás zajlott le.

Az etnikai arányosság jegyében minden negyedik Kovászna megyei és minden hatodik Hargita megyei önkormányzati választás után szintén román kellene legyen a megyei tanács elnöke, és Maros megyében is várnunk kellene három ciklust, amikor megint magyar tanácselnökre kerülne a sor, ugyanis 40 százalékos etnikai arányunkkal 2012-ig több cikluson keresztül az etnikai arányosságot sértő módon „bitoroltuk” e pozíciót.

Ahogy számolom, Dorin Floreának is lehetne még egy ciklusa az etnikai arányosság jegyében, és csak utána kellene átadnia a helyét magyar polgármesternek.

A közigazgatási intézményekre visszatérve: ha mondjuk egy szervezeti egységen, egy osztályon, igazgatóságon belül nincs egyetlen román sem, csak magyar, akkor mi lesz majd a teendő? Románosítunk? Megpróbálunk néhány munkatársat rábeszélni, hogy az etnikai arányosságot felügyelő bizottság soron következő ellenőrzésén vallja magát románnak? Szépen kérjük, hogy tegye meg, mert ha nem, kénytelenek leszünk őt vagy néhány kollégáját elbocsátani az etnikai arányosság  jegyében, tehát vállalja be, hogy személyi igazolványában az s vagy t betű alá kerülhessen egy vesszőcske?

Kérdem én, nekünk tényleg az 1200 kilométerre levő Dél-Tirolban kell keresgélnünk a megoldást? Nem tennénk jobban, ha konkrét problémáink megoldására helyeznénk a hangsúlyt, és érdemi közvitát követően azon szakmák, állami tisztségek kapcsán, ahol egyértelműen nagyon alacsony a magyarok aránya, az okokat orvosolnánk?

Mindenki tudja, hogy azon szakok esetén, ahol a román nyelv és irodalom felvételi tárgy, ha éles verseny van, a székelyföldi magyar felvételizők nem nagyon rúgnak labdába, különösen a magas presztízsű felsőoktatási intézményekben, például jogi, rendészeti területen. Az autonómiázgatás helyett nem azzal segítenénk a felvételizni induló székelyföldi középiskolásokat, ha azért érvelnénk az illetékes minisztériumokban (oktatás, belügy, igazságügy) és a törvényhozásban, hogy a magyar nyelv és irodalom felvételi tárggyá tételével segítsenek a versenyhátrányból induló magyaroknak, ha azt akarjuk, hogy a szülők az óvodától az egyetemig magyar intézményben taníttassák gyerekeiket? Nap mint nap azon kell lennünk, hogy ez a döntés ne csak emocionálisan, hanem a pályaválasztási esélyek tekintetében racionális is legyen.

Aki ennek ellenére is rázendítene Dél-Tirolra, annak felhívom a figyelmét arra, hogy az olasz meg a német világnyelv, a román meg a magyar nem az. Tehát ha azt akarjuk, hogy minél több román anyanyelvű állami tisztviselő tanulja nyelvünket, akkor etnikai listázás helyett előrébb leszünk, ha olyan javaslatokkal állunk elő, mint, mondjuk, egy 10–15 százalékos bérpótlék a kétnyelvűségért.

Kivándorlás elleni modell szükséges

Ami megnyugtató: a székely nem beolvadós fajta, legalábbis nem a Székelyföldön. Ezer esztendeje él egy tömbben. Nem kell nekünk félnünk a beolvadástól, de igenis komolyan kell aggódnunk a kivándorlás okozta népességfogyásért. Nem beolvadás, szórványosodás elleni modellekben kell nekünk gondolkodnunk, hanem kivándorlás elleni modellekben, ezek lényege pedig a munkahelyteremtés.

És itt tényleg van mit tanulnunk Dél-Tiroltól, akárcsak az Alpok lábánál elhelyezkedő minden egyes osztrák, olasz, svájci vagy francia régiótól, amely kivétel nélkül nagyon jól áll a családi gazdaságokra, kisvállalkozásokra alapozott gazdasági szerkezetével. E térségek mindegyikében autonómia van, gazdasági autonómia, ami a legfontosabb, és ami azt jelenti, hogy nem a gazda, a vállalkozó, a polgár van az államért, mint nálunk, hanem fordítva.

Ezért  például a svájci, francia, olasz hármas határ mellett elhelyezkedő Valle D’Aosta tartományban – amely Hargita megye testvértartománya – a helyi gazdának, ha tejfeleslege keletkezik, e tejből készít néhány sajtot, bepakolja gépkocsija csomagtartójába, és elszállítja egy begyűjtőközpontba, amely nem más, mint egy elhagyott bánya. Itt fából ácsolt állványokon szárítják a sajtot és terítik egész Európa-szerte az azonos recept alapján készülő terméket.

Jártam e sajtszárító bányába, nincs ott inox, nincs ott semmiféle hókuszpókusz, szárítják a sajtot úgy, ahogy évszázadok óta szokták, és keletje van a terméknek, igen magas áron értékesítik. A gazdáknak nem kell bíbelődniük az értékesítéssel, ezt megoldja egy értékesítési szövetkezet. Nem kell odaadniuk a tejfelesleget a hízódisznónak, nem kell bíbelődniük a sajt tárolásával, szárításával, egy dolguk van: fejjék meg a tehenet, készítsék el a megadott recept szerint a sajtot, és vigyék el a begyűjtőbe. Szerintem ez az autonómia, mert az autonómia lényege az önálló családi egzisztenciák sokasága.

Nekem az a bajom az időről időre felröppenő SZNT-s felhívásokkal, petíciókkal, hogy a lényegről vonják el a figyelmet. Az autonómiát, megmaradásunk zálogát a munkahelyet teremtő és megőrző vállalkozások építik, a családok, amelyek gyereket vállalnak, a pedagógusok, akik felkészítik az életre a fiatalokat, a köztisztviselők, akik alacsony fizetés és hatalmas felelősség mellett végzik a dolgukat, nem pedig azok, akik reggeltől napestig járják az éppen aktuális, autonómiakoncepcióval meg felhívással a tévéket, rádiókat.

A sajtszárító bányára visszatérve, meg lehetne nálunk egy ilyet valósítani? Ha megnyitnánk egy ilyet, percek alatt rohanna ránk 15 hatóság és szabna ki igen borsos büntetéseket. És akkor nekünk az a fő problémánk, hogy mi van Dél-Tirolban?

Szerintem nem ez a fő problémánk, hanem az, hogy jó pár posztkommunista országhoz hasonlóan nálunk még nagyon sok a tennivaló az állam és polgár, az állam és vállalkozás viszonylatában értve e tennivalók alatt az állampolgár, vállalkozás autonómiájának igencsak alacsony voltát, és kiszolgáltatottságát az állam fele.

És nemcsak ez a probléma, hanem az is, hogy 25 esztendő igencsak rövid időszak a demokratikus vitakultúra elsajátításához, különösen olyan érzékeny kérdésekben, mint az etnikai együttélés, és az erről szóló viták nagyon gyorsan süketek párbeszédébe, tehát monológokba torkollanak.

Csodák nincsenek, sem a dél-tiroli autonómia, sem más önmagában nem gyógyír a problémáinkra, és bölcsebben tesszük, ha a csodavárás helyett a munkára koncentrálunk, mert azt a munkát, amit mi kell elvégezzünk, más nem fogja helyettünk elvégezni, és ha csak petíciózunk meg perelünk, azzal valójában egy helyben toporgunk, elvonva az energiát a sorsunkat ténylegesen jobbá tevő közösségi munkától.

Téves információk, magyar keresztbe tevések

Mindezeket előrebocsátva az alábbiakban arról írok, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban felröppent az SZNT luxembourgi bíróságon folyó peréhez való csatlakozás kérdése. E témával mostanáig nem foglalkoztam, én is annyit tudtam e kezdeményezésekről, mint az egyszerű újságolvasó.

Elárulom az SZNT-s dokumentum címét is: „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért”. A címe világos, nem a területi autonómiáról szól, de ez nem akadályozta meg az SZNT képviselőit abban, hogy  közel egy éve a székelyföldi területi autonómiáért vívott küzdelem zászlóshajójaként vezessék fel azt, ami valójában egy ladik.

Ne panaszkodjunk. Az utóbbi időben brüsszeli petíciók tekintetében a bőség zavarában szenvedünk, az SZNT, az EMNP és az RMDSZ is rendelkezik saját beadvánnyal, de sajtózás tekintetében kétségtelen, az SZNT-s viszi a prímet. Egyébként akik még nem olvasták, azoknak megsúgom, hogy az SZNT kérelmét alapvetően két, a beadvány címével csak köszönő viszonyban levő, tartalmát tekintve vitatható érvre alapozza.

Az SZNT álláspontja szerint a székelyföldi megyék uniós kohéziós politika terén tapasztalható sikertelenségeinek a területi, regionális beosztás az okozója. A másik érv, amely különösen a beadványt övező sajtóanyagokban olvasható, azt állítja – egyébként tévesen –, hogy a székelyföldi megyékben negatívabb demográfiai folyamatok játszódnak le napjainkban, mint a környező megyékben, beleértve ebbe a velünk azonos régióba tartozó három dél-erdélyi megyét (Brassó, Szeben, Fehér), ezért kell uniós szinten változtatni a szabályokon.

Rátérve az első SZNT-s érvre, „Brüsszel kohéziós politikájának a régiók közti egyenlőtlenségek felszámolását kell követnie, ezen elv érvényesítése Székelyföld javát szolgálhatja”, olvashatjuk az SZNT szóvivőjeként fellépő polgári párt sajtóközleményéből. Első olvasatra az ember bólogat, igen, kohéziós politika, EU, Székelyföld, nagyon profi, itt minden stimmel.

De ha alaposan belegondol az ember, hogy mit akart ezzel a kijelentéssel mondani az SZNT, akkor értetlenkedve kezdi csóválni a fejét. Én még jól emlékszem azokra az időkre, amikor a Hargita megyét érintő, uniós kohéziós forrásból finanszírozandó három beruházás esetén az MPP ex-elnöke ott tett keresztbe, ahol csak lehetett.

Volt két éve (2006–2008), amikor a különböző jogi csűrcsavaroknak köszönhetően Románia modern kori történetében először – és minden bizonnyal utoljára – egy személyben lehetett egy városnak (Székelyudvarhely) a polgármestere és a helyi tanácsa. Abban az időszakban, mint tudjuk, nem volt rest, úgy kiprivatizálta a város közműszolgáltatásait, mint a huzat. E privatizációi viszont a három kohéziós projekt kapcsán felértek egy-egy haslövéssel, amelyek mint tudjuk nagyapáink katonatörténeteiből, lassú és nagyon fájdalmas, de biztos végzetet jelentenek.

A témát számos alkalommal kifejtettem, nem szeretném ismételni magam. Mindezen keresztbe tevések ellenére a regionális víz- és csatornaprogram beruházásai folyamatban vannak, és lassan beindul a regionális hulladékkezelési program is, de ebben nagyon sok munka és kínlódás van. Majdnem sikerült a privatizációkkal e projekteket kisiklatni és ezáltal Hargita megye lakosságát megfosztani 140 millió eurónyi, 2%-os önrész mellett nyújtott fejlesztési forrástól. Nem buktuk el az említett kohéziós projekteket, mert, mondjuk, Bukarestben olyan RMDSZ-es környezetvédelmi miniszterek (Borbély László, Korodi Attila) követték egymást, akik pártunkat fogták egyes magánosítók lobbistái ellenében.

És szerencsénkre, az Ungureanu-kormány bukását követően, amikor ellenzékbe került az RMDSZ, és amikor úgy tűnt, minden el van veszve, környezetvédelmi miniszterré egy olyan bihari román asszonyt, PSD-s politikust neveztek ki – Rovana Plumbot –, aki amikor szembesült azzal, hogy milyen akciók folynak megyénk hulladékgazdálkodási projektjének elbuktatása céljával a minisztérium környékén, odacsapott az asztalra és azt mondta, ennek legyen vége, majd nagyon hamar meglett az aláírt támogatási szerződés. 

Ne bújjunk az ujjunk mögé. Nézzünk szembe a valósággal, azzal, hogy önös anyagi vagy politikai érdekből, de bizony a legnagyobb kártevői nemzeti közösségünknek az elmúlt években magyar emberek voltak.  Hargita Megye Tanácsának döntéshozó testületébe a választási eredménytől függően két vagy három román nemzetiségű tanácsos jut be, de előfordult olyan választás, amikor egyetlen román nemzetiségű tagja sem volt a testületnek.

A 29 fős megyei tanácsban nehezen lehet beszélni román túlsúlyról. Brüsszel meg Bukarest 2007-ben biztosította számunkra lakosságarányosan a 140 millió eurós kohéziós forrást, és a megyei tanácsban, illetve e beruházások kimenetele szempontjából meghatározó szereppel bíró csíkszeredai, székelyudvarhelyi tanácsban elvétve volt román tanácsos.

Megyénknek 2 százalékot kell biztosítani, a 98 százalék pedig támogatás, mégis majdnem elbuktuk az egészet. Ennek tükrében felteszem a kérdést, hogyan is állunk a kohéziós forrásokkal, és hol kell keresni a sikertelenségekért a felelősöket: Bukarestben, Brüsszelben vagy magunk között?

Nos, itthon kell keresnünk, és tanulnunk kell a múlt hibáiból.  A jövőre vonatkozóan tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy soha többé ne kerülhessenek döntéshozói pozícióba olyanok, akik szemrebbenés nélkül képesek elzálogosítani egy város, egy megye jövőjét évtizedekre.

Az Európai Unión sok mindent számon lehet kérni, de óriási hibát követünk el, ha úgy ostorozzuk a támogatáspolitikáját, hogy közben megfeledkezünk annak számunkra biztosított előnyeiről. Romániában egy olyan uniós támogatási program van, ahol nincs kecmec, uniós jog alapján történik minden, nem lehet egyik megyét a másik kárára preferálni, ahová nem lehet Dâmbovița-parti stikliket bevinni, és uram, láss csodát, ki az első, Hargita megye!

A vidékfejlesztési támogatások esetében az országban elsők vagyunk mind a lehívott források értékét, mind a pályázó gazdák számát tekintve. Azért emelem ki a két dolgot egyszerre, mert vannak megyék, ahol nem több mint tízezer család (Hargita megye) részesül e támogatásokból, hanem két-három zöldbáró, aki pattintja is kifelé az adóparadicsomokba az uniós támogatások millióit. Az elmúlt évben 60 millió euró feletti összeg jött a gazdák zsebébe e jogcímen.

Kérdem én, kell nekünk szidni az Uniót, kell nekünk panaszkodni, amikor egy év alatt nettóban (az emberek zsebébe) annyi pénz jön be megyénkbe, mint amennyi a pitești-i Dacia gyár éves bérkerete (http://www.borbolycsaba.ro/blog/egy-kis-szamolgatas/)?

Természetesen van baj, éppen elég, a kohéziós politikával, de nem az úniós jogban, nem Brüsszelben hanem Romániában. Elmondható, hogy komoly problémák vannak a fejlesztési források elosztásával a három székelyföldi megyén kívül még nagyon sok megyében. A bukaresti pénzosztó intézményektől függő központi média naponta azt sulykolja az olvasóknak, nézőknek, hogy a falu,  a kisváros, az nem hatékony, azt nem kell fejleszteni, hagyni kell, sorvadjon el.

Össze kell vonni a településeket, a falusi iskolákat be kell zárni, és úgy általában mindenre, ami vidéki közintézmény, lakatot kell tenni, mert nem hatékony a működtetése, városra, minél nagyobb városba, lehetőleg Bukarestbe kell vinni mindent. Romániában, minél nagyobb egy település, annak annál könnyebb, a fővárosnak pedig a legkönnyebb. A bukaresti főpolgármester egyik nagy projektje az volt, hogy aranyozott órákkal töltse meg sok millió euró értékben a főváros köztereit.

Az egyik bukaresti kerület most írt alá százmillió euró értékben karbantartási szerződést parkjaira, tehát kaszálásra, gyomlálásra. A bukaresti útszegélyező köveket, az úgynevezett bordurákat, tudjuk már, hányszor felszedték, és tudjuk azt is nagyon jól, hogy nyolc romániai nagyvároson és 20–30 kilométeres körzetén, az úgynevezett fejlesztési pólusokon kívül nagyon kevés fejlesztési forrás jutott más térségekbe, így a maradék 33 megyeközpontba és a többi városba.

Tehát nagyon sok baj van, de akkor erről beszéljünk, és keressünk magunknak szövetségeseket, mert e hátrányos politika okán nemcsak Csíkszereda, Sepsiszentgyögy vagy Székelyudvarhely járt rosszul, hanem Marosvásárhely és még nagyon sok más romániai város is.

Nekünk szövetséges kell, ha eredményt akarunk elérni, tehát olyan akciókra van szükségünk, amelyeknél magunk mögé állítunk nagyon sok romániai megyét, várost, az egész romániai vidéket. Az SZNT-s perelés erre nem jó eszköz, és természetesen a perben érvényesített érvelés is sántít, bár jó szándékú, jó célt szolgál. Nem mellékesen jegyzem meg, a következő hónapokban dől el a Románia uniós fejlesztési forrásainak elosztását a következő hét évre meghatározó megállapodás sorsa. Hargita Megye Tanácsa e megállapodás  kapcsán jelezte észrevételeit, javaslatait, de az illetékes minisztérium figyelmen kívül hagyta azokat.

Írtunk Brüsszelbe levelet az uniós illetékeseknek, hogy súlyos problémákat látunk, és fittyet hánynak javaslatainkra, így a megállapodás következő verziójába már bekerült számos javaslatunk. Sajnos volt egy következő forduló is, jelenleg megint ott tartunk, hogy érveinket, javaslatainkat kidobálták, mert Bukarestben az az álláspont kerekedett felül, hogy maradjon minden úgy, ahogy volt az előző hétéves uniós ciklusban.

Nem adjuk fel, megint írunk Brüsszelbe levelet, azt ugyanis mindenki tudja, hogy a mögöttünk hagyott hétéves fejlesztési ciklus nem térségek felzárkóztatásáról, hanem leszakadásáról, kiszipolyozásáról szól, minden erőforrást a fővárosba és még hét nagyvárosba irányítva.

Mindezeket csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, bőven akad tennivaló, van, mivel foglalkoznunk, a következő hét év fejlesztési politikája most dől el, és az SZNT-s perben felvázolt megoldási javaslatnál sokkal komplexebb problémakezelésre van szükség.

Meggyőződésem, nekünk nem az Európai Uniót kell ostoroznunk támogatáspolitikájáért, hanem azt a becsontosodott bukaresti mentalitást, hogy mindent elvonnak a vidéktől a főváros és néhány nagyváros jóléte, fejlődése érdekében, vissza pedig csak csontokat, morzsákat adnak. Abban, hogy ezt megtehetik, nem Brüsszel, nem az Európai Unió a hibás.

Könnyű préda jogászoknak

Azt látom, hogy minden jó szándék és tenni akarás mellett az SZNT, pontosabban fogalmazva Izsák Balázs és Dabis Attila magánszemélyek polgári kezdeményezése köré olyan érvrendszert sikerült építeni, amelyet bukaresti segédlettel az Európai Unió Bizottságának jogászai ízekre szednek majd. Az SZNT-s beadvány érvelésének másik sarokkövét az etnikai szempontból a magyarság számára hátrányos székelyföldi demográfiai folyamatok jelentik.

Mit mondjak erre, öngól a javából, különösen, ha a perbeli ellenfél jogászcsapatatát az a Bogdan Aurescu államtitkár vezeti, aki néhány éve Ukrajnától visszaperelt 10 ezer négyzetkilométernyi, jelentős kőolaj- és gáztartalékokkal rendelkező fekete-tengeri talapzatot. Nem amatőr, az biztos. Nem tartom bölcs dolognak számunkra hátrányos demográfiai folyamatokról beszélni egy ilyen komoly perben, miközben Székelyföldön nő a magyarság aránya a románságéhoz képest, ezt bizonyítja a legutóbbi népszámlálás. Fogyunk, ez tény, de fogyás jellemzi Romániát és a környező országokat egyaránt, sőt még Németországot is.

Ami kiemelendő: a magyar közösség fogyásának aránya alacsonyabb Székelyföldön, mint a székelyföldi román közösségé, és lényegesen alacsonyabb, mint a Románia más térségeiben tapasztalható népességfogyás. Egyáltalán nem mellékesen jegyzem meg, sajnos nem mondhatjuk el ezt Közép- és Dél-Erdélyben vagy a Partiumban a helyi magyar közösségek vonatkozásában. Tehát a lényeg az – ha esetleg nem tudnák az SZNT vezetői –, hogy a demográfiai folyamatokat tekintve a székelyföldi megyék előkelő helyet foglalnak el az országos rangsorban.

A legutóbbi népszámlálástól visszafelé számított tízéves időszakban két megyében, Ilfovban és Temesben növekedett a lakosság száma, 39 megyében csökkent. De e 39 megyén belül a legkisebb mértékű csökkenés Kolozs megyében (egyetemi központ) volt, utána pedig Hargita következik, és Kovászna meg Maros is az élbolyban található. Mégis, az SZNT-s polgári kezdeményezést támogató érvrendszer fajsúlyos eleme a székelyföldi magyarságra hátrányos demográfiai viszonyokra való hivatkozás. Az ilyen fals érvelés a valós állítások hitelességét is aláássa.

És ami még károsabb, amiért valójában megírtam e cikket: azzal nem foglalkoznak az SZNT vezetői, hogy a középiskola vagy egyetem elvégzése után a „Budapesten, Londonban vagy Gyergyószentmiklóson boldoguljak” típusú dilemmán töprengő fiatalnak egyáltalán nem jelentenek a szülőföldön való boldogulásra ösztönző támpontot az ilyen közéleti megnyilatkozások. A fiatalok nem szenvedni, önmagukat sajnálni, búsulni akarnak, hanem munkahelyet keresni, családot alapítani, boldogulni. Eredményeket akarnak látni, nem bukott pereket és sirámokat.

Természetesen a székelyföldi régió mellett vannak érvek, súlyos érvek, olyan érvek, amelyeket talán még a brüsszeli bürokraták, illetve az uniós bíróságon eljáró bírók is megértenek, és amely az uniós alapelveknek minősülő helyi autonómia és szubszidiaritás elvén nyugszanak. A legfontosabb érv, hogy a Székelyföldön élő emberek többsége ezt akarja. Ez ilyen egyszerű. A székelyföldi magyarság álláspontja egyértelmű és világos.

És ha sikerül elérni hogy a székelyföldi románság is magáénak érezze e célkitűzésünket, belássa, hogy a három székelyföldi megyéből álló régió románnak és magyarnak egyaránt jó, akkor nyert ügyünk van.  Ha nem tudjuk magunk mellé állítani a székelyföldi román közösséget, akkor az autonómiadiskurzus következmények nélküli polémia marad.

Sajnos e problémára, tehát a románság meggyőzésére vonatkozó érvet még nagyítóval sem találunk az érvelésben. Ezért mondom: ha eredményt akarunk elérni, nem CSAK perléssel, petíciózással kell tölteni az időt, hanem párbeszéddel, a mindenki számára előnyöket hordozó közös megoldások keresésével.

Egyébként is, nekem az a véleményem, hogy a közéleti perléseket, petíciózásokat nagyon óvatosan kell szemlélni, mert az esetek többségében e kezdeményezések mögött valójában nincs más, mint egy kis politikaipecsenye-sütögetési szándék. Jelentsük be nagy dérrel-dúrral, hónapokig sajtózzuk, és hogy majd mi lesz a kifutása, az eredménye, az másodlagos.

Ha pedig kudarcot vallott az egyik, már indulhat is a másik, ugyanis jön a soron következő választás vagy tévészereplés, és valamit már csak fel kell mutatni. Sajnos ez a mentalitás egyre jobban elburjánzik, és egyre több erdélyi magyar közéleti szereplő erre a siránkozáspolitikára áll rá. Könnyebb összecsapni néhány oldalas brüsszeli, bukaresti, luxembourgi beadványt, mint megbirkózni, mondjuk, azzal a problémával, hogy nagyon sok középiskola, szakiskola egy dolgot tesz teljes erőbedobással: élete első nagy kudarcára (munkanélküliségre, érettségi elbukására) „készíti fel” négy éven keresztül a székely fiatalt, hogy az utána nagyon gyorsan úgy kivándoroljon, hogy még hátra se nézzen.

Csodavárás és autonómia

A perlésre, petícióra is igaz, kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben méreg. Számomra nem kétséges, hogy e tekintetben már jó pár éve gyógyszer-túladagolásban szenved az erdélyi magyar közélet. Perre per, petícióra petíció, petícióra per, és fordítva – ez ismétlődik ciklikusan. Nem tudom, hogy van ezzel a tisztelt Olvasó, de én ezt nem tudom követni, és nem is akarom, mert a 2012. év júniusában 92 500 Hargita megyei polgár azért szavazott rám és az RMDSZ megyei tanácsi frakciójára, hogy a konkrét problémáival foglalkozzunk, és amit lehet, a polgármesterekkel és helyi tanácsosokkal közösen megoldjuk.

A petíciók és perek egy dologra alkalmasak, elvonják a figyelmet a valós problémákról, azon kérdések megoldásától, amelyektől ténylegesen függ nemzeti közösségünk megmaradása (munkahelyteremtés, az oktatás színvonalának emelése, beruházások idevonzása stb.). A problémáinkat nekünk kell megoldanunk, hiába várjuk a sült galambot Brüsszelből, Strasbourgból, Luxembourgból, Bukarestből, Budapestről, egyik városból sem fog berepülni Székelyföldre.

Jó lenne, ha a közbeszédben a csodavárás időszakát felváltaná a valós problémák feltárására és megoldására való koncentrálás, mert ez az autonómia. Az autonómia lényege, hogy eldöntöd, melyek a problémáid és azokat te magad oldod meg, és nem mástól várod a megoldást. Az autonómiát nem adják, az nem valahonnan hull alá, hanem azt te magad építed, szélesíted. Valós problémáink megoldásának nem képezi akadályát sem Bukarest, sem Brüsszel, hanem csak és kizárólag saját korlátaink.

Azt mondjuk, Székelyföldben gondolkodunk, és közben olyan mellékes kérdéssel, mint a soron következő helyhatósági választás, nem foglalkozunk, amikor is ismételten terítékre kerül a marosvásárhelyi polgármesteri tisztség, illetve Maros Megye Tanácsának elnöki pozíciója. Arról már nem is beszélek, hogy még a gondolkodás szintjén sem jutottunk el oda, hogy Hargita, Maros, Kovászna megye megvizsgálja az egészségügyi, oktatási, közszolgáltatási, közlekedési intézményhálózat, infrastruktúra közös felügyelet alatti működtetését. Konkrét példa, igaz, kényszerűségből, Székelykeresztúr.

Amint már írtam, 2006-ban megtörtént a székelyudvarhelyi víz- és csatornaszolgáltatást kiprivatizálása. Ezáltal megfosztottaK, elvágták Udvarhelyszék települései többségét attól a lehetőségtől, hogy a 98 százalékos uniós és állami támogatásból megvalósuló Hargita megyei víz- és csatornaprojekthez csatlakozzanak.

Nem maradt más választása Székelykeresztúrnak, csatlakozott a Maros megyei regionális projekthez, mert úgy gondolja, hogy 98 százalékos támogatásból mégiscsak olcsóbb egy beruházás, mint megemelt lakossági vízdíjból finanszírozott devizahitelből, mint ahogy történt Székelyudvarhelyen.

Beszélünk Székelyföldről, beszélünk az autonómiáról, de nem beszélünk a minél szélesebb összefogást, közösségi szolidaritást akadályozó személyekről, közéleti megnyilvánulási formákról, és közben megfeledkezünk arról, hogy a megyeközi együttműködések, illetve fejlesztési társulások keretében mindaz, ami lényeges és fontos, már most, mindenféle jogszabály-módosítás meg speciális státus nélkül megvalósítható.

És persze fontos az egyetértés a három megyével szomszédos közigazgatási egységekkel, megyékkel is, hiszen ha megértetjük velük, hogy számukra is pozitív hozadéka lehet az együttműködésnek, akkor könnyebben megvalósíthatóak fejlesztési elképzeléseink.

Azzal sem foglalkozunk, hogy Romániában az államfőválasztást 70–100 ezer szavazattal szokás megnyerni, és csak a három székelyföldi megyében él 500 000 magyar szavazó, Erdélyben pedig 1 000 000, és e tény óriási politikai érdekérvényesítési lehetőség. Az RMDSZ-frakció támogatása nélkül megbukna a jelenlegi kormány!

Mégis azt hallom nap mint nap, hogy így Dél-Tirol meg úgy Dél-Tirol, pedig az 50 milliós Olaszországban a 250 ezres német ajkú közösség az országos politikában, a törvényhozásban nem oszt és nem szoroz, szemben az országos választások sorsát eldönteni képes székelyföldi, erdélyi magyar közösséggel. Székelyföld felértékelődik, és nekünk ezen adottságainkat, lehetőségeinket ki kell használnunk.

És kellenek a szövetségesek. Nem elegendő, hogy csak Hargita-Kovászna-Maros megyék viszonylatában legyen közös gondolkodás, hanem mindenhol, mert valamit minél többen akarnak az országban, annál nagyobb az esélye a megvalósulásának. És fontos a szomszédos megyékkel való kapcsolat ápolása, a párbeszéd. Azon kell lennünk, hogy javaslataink ne csak számunkra kecsegtessenek előnnyel, hanem mások számára is.

A másfél évvel korábbi regionalizációs vitában pontosan azért hallgattunk az elején, mert tudtuk, hogy ha nem telepszünk rá a témára, akkor más térségek is hallatni fogják hangjukat. Csendben voltunk és láss csodát, Partiumban közös javaslattal álltak elő a jelenlegi mamut-régiós beosztást felváltó 3-4 mégyes régiós beosztás érdekében, és hallatni kezdték hangjukat moldovai megyék is. Sajnos, az egyre erősödő pártpolitikai cirkuszok kisiklatták 2013-ban a decentralizációs, regionalizációs folyamatokat, magát az alkotmányozást is, de ami késik nem múlik, előbb vagy utóbb a racionalitás győzedelmeskedik.

Óriási hiba

Amint írásom elején is említettem, többszólamúságra van szükség, azaz mindenki maximális hatékonysággal dolgozzon nemzeti közösségünkért ott és abban a közéleti szerepben, amelyben van. Egy zenekar akkor tud élvezhető produkciót nyújtani, ha a dobos dobol, a hegedűs pedig hegedül, és mindenki a saját kottájára koncentrál, nem pedig a másikéra. Ha a dobos állandóan hegedülni akar, a hegedűs meg azzal foglalkozik, hogy eldugja a dobos dobverő pálcáit, azzal nem megyünk semmire, és azzal sem, ha vannak egyesek, akik egy csípőfogóval vagdossák állandóan a hangosítás kábeleit.

És azzal sem megyünk semmire, ha azt gondoljunk, hogy az itt élő emberek számára megfelelő színvonalú előadást tudunk nyújtani úgy, hogy csak magunkban alakítunk zenekart, és hagyjuk, hogy a román hegedűsök meg dobosok a kulisszák mögül szánakozva vagy fülüket bedugva kövessék azt a macskazenét, amit előadunk.

Azon kell legyünk, lépjenek be ők is a zenekarba, hagyjanak fel azzal a magatartásukkal, hogy csak minket kritizálnak, és nap mint nap elmondják, na, ezzel a cirkuszista társasággal egy zenekart soha az életben. A kivándorlás, a munkahelyek hiánya románt és magyart egyaránt sújt Székelyföldön. E problémákra nincs különutas megoldás, és nekünk is, nekik is be kell látniuk, hogy egyről a kettőre akkor jutunk, ha problémáinkat közösen oldjuk meg.

Óriási hibának tartom az SZNT részéről azt a magatartást, hogy a nyilvánosság különböző fórumait kihasználva olyan témákban akarja határozathozatalra kényszeríteni a helyi és megyei tanácsosokat, polgármestereket, a két megyeelnököt, amely témákban e testületeknek nincs törvényi hatáskörük, vagy ha úgy gondoljuk is, hogy van, e döntéseket a prefektusok százszázalékos hatékonysággal napok alatt felfüggesztik, elkaszálják a bíróságon.

Nem értem, Izsák Balázs SZNT-elnök miért gondolja úgy, hogy az uniós bíróság előtt folyamatban levő pere sikerét elősegíti egy prefektus által százszázalékos bizonyossággal elkaszált megyei tanácsi beavatkozási kísérlet. Az elmúlt hetekben e témában nem szólaltam meg, mert azt az elvet vallom, hogy ha valamit nem tudok segíteni, legalább ne hátráltassam.

Feltevődik a kérdés, mi a cél: a per sikere, vagy a sajtózás? Ha a per sikere a tét, akkor Hargita Megye Tanácsának nem szabad e témában határozatot hoznia, mert azzal a per sikertelenségében érdekeltek malmára hajtja a vizet. A jogi kiskapuzás luxusát nem engedhetjük meg magunknak, mert mi azon csak veszítünk, lejáratva magunkat és közös ügyeinket.

Az utóbbi években az SZNT által szervezett tömegdemonstrációkon az ellenérdekelt bukaresti hatalmi és médiakörök azért nem tudtak fogást találni, mert az SZNT ezen demokratikus megmozdulásokat egyedül szervezte. A székelyföldi és helyi tanácsok nem léptek be hivatalos szervezőként, hogy ne szolgáltassanak támadási felületet.

A magunk erejével, közéleti szereplőként ezeket támogattuk, ha elromlott a megrendelt vonat, hát kocsira, lóra, szekérre pattantunk, és ott voltunk a Székelyek Nagy Menetelésén, a rendezvény totális siker volt. De nem rendelkeztünk társszervezői státussal, és ezzel igencsak nehéz helyzetbe hoztuk az Antena 3 „magyarbarát” kommentátorait azon igyekezetükben, hogy félremagyarázzák, kiforgassák a rendezvényt.

Még egyszer mondom, többszólamúságra van szükség, egymás tiszteletére. Arra kérem az SZNT képviselőit, hagyjanak fel azzal a médiakampánnyal, amely során a székelyföldi polgármestereket hajkurásszák az SZNT által elgondolt témákban, mert nekünk nem tanácsi határozatok százait felfüggesztő prefektusi határozatokra van szükségünk Székelyföldön, hanem a fiatalok itthon maradását segítő konkrét eredményekre, megvalósításokra.

Polgármestereink, tanácsosaink, az önkormányzati intézményekben dolgozó köztisztviselők nap mint nap igen komoly felelősséget vállalva végzik az őket megválasztó helyi közösség érdekében munkájukat, sőt ha kell, hát járják az ügyészséget, bíróságot, büntető- és polgári perek tucatjainak terhével a vállukon.

Ezért igencsak felháborító magatartásnak tartom, hogy egyesekben egyáltalán a gondolat szintjén felmerült az anyaországi testvértelepülések beugrasztása a sehova nem vezető közéleti akciósorozatba. A fogjuk meg és vigyétek elve mentén nem fogunk előrehaladni, elvonjuk a figyelmet, az energiát a lényeges kérdésekről, pedig van feladat bőven, jut mindenkinek, ha hajlandó közösségünk érdekében felelősséget vállalni, dolgozni.

A politika felélte tartalékait

Az elmúlt 25 esztendő – de történelmi léptékkel akár évszázadokra visszamehetünk – bebizonyította, hogy Székelyföldön, Erdélyben a magyarság megmaradása szempontjából meghatározó szervezetrendszert történelmi egyházaink jelentik. Nemcsak a politikában, hanem általában, a hétköznapi életben azt látom, hogy az egyre sokasodó, egyre bonyolultabb problémák okozója az egyház tanításától való eltávolodás.

A politika felélte tartalékait. A támogatottság, a magyar emberek választási részvétele folyamatosan csökken, teret vesztünk. E folyamat megállításában, sőt az erdélyi magyar közösségi érdekképviselet, az RMDSZ növekedési pályára állításának itt látom a megoldását. Iskolákat, erdőket, földeket visszaszerezni, jogokat törvénybe foglaltatni – ez az elmúlt 25 esztendő meglehetősen tekintélyes RMDSZ-es eredménylistája.

De élni e jogokkal, élni a lehetőségekkel, eredményesen és hatékonyan működtetni oktatási, szociális, egészségügyi intézményeket, a kevés halat és kenyeret úgy osztani el, hogy mindenkinek jusson, már olyan feladat, amelyben a mostaninál is szorosabbra kell fűznie az RMDSZ-nek a történelmi egyházakkal kialakított viszonyát.

Még jobban, szorosabban be kell vonni történelmi egyházainkat közügyeink megoldásába, mert szeretet nélkül nem megy és az egyház a szeretet intézménye. (http://www.kronika.ro/archivum/offline/cikk/151133/szeretet-nelkul-nem-megy )

Falvaink többségében nem működik helyi RMDSZ, de egyháztanács, pap, lelkész minden magyarlakta faluban van. A politika egyre több helyen visszavonulót fúj. Tudomásul kell ezt venni, és ehhez a realitáshoz alkalmazkodnia kell a politikának, együttműködve a felekezetekkel.

Ma a közbeszéd olyan tematikákkal van tele, amelyek ilyen vagy olyan – legtöbbször választási – megfontolásból csak a politikusoknak fontosak. Az autonómiadiskurzus egy  e tematikák közül, de, mondhatni, a legnagyobb figyelemben részesül. Ezt nem tartom helyénvalónak, mert úgy gondolom, hogy az erdélyi magyar emberek többsége pontosan azért fordult el a politikától, azért nem megy szavazni, mert úgy érzi, a politika nem foglalkozik az ő problémáival.

Naponta kapom az olyan leveleket, ahol a lakásmaffia áldozatává vált család kálváriáját írják le, vagy azt, hogy egy hirtelen jött baleset, haláleset, vagy a munkahely elvesztése teljes reményvesztésbe taszít családokat. A szülők, nagyszülők gyerekek, unokák iskolai tanulmányait végigaggódják, mi lesz, ha majd végez a fiunk, lányunk, itthon marad, vagy kivándorol.

Ezekre a kérdésekre az újabbnál újabb autonómiakoncepciók nem adnak választ. Az emberek viszont választ várnak, megoldást problémáikra. Ezért az a feladata a politikának, minden egyes politikusnak, hogy energiáit, lehetőségeit az embereket ténylegesen érintő kérdések megoldására használja.

Példának okáért ott a Sapientia Egyetem helyzete. Nem magánegyetem, tulajdonképpen úgy működik, mint egy klasszikus romániai állami egyetem, azzal a különbséggel, hogy a romániai adózó polgárok gyerekei oktatásának költségeit a magyar állam állja.

Nincs ez jól így, nem korrekt dolog, hogy a román költségvetés nem kezeli a Sapientiát finanszírozás szempontjából azonos módon, mint a többi állami egyetemet, amelyekből van mintegy 130 az országban. Ha a Sapientia megkapná, ami jár neki, a román állami támogatást, és maradna a magyarországi támogatás is, nagyon versenyképes felsőoktatási intézménye lehetne nemcsak Erdélynek, Székelyföldnek, hanem az egész országnak. Téma ez ma a közbeszédben, cikkezik erről a sajtó? Nem.

Azamfirei rektor úr az oktatási törvényből azt tart be, ami neki jólesik, ami nincs ínyére, azt megkerüli az egyetemi autonómiára hivatkozva. Azt látom, hogy lassan ehhez is hozzászokunk, még egy ideig téma, aztán belenyugszunk arra való hivatkozással, hogy nem akarja Azamfirei.

Közben pedig megfeledkezünk arról, hogy akárhonnan is nézzük, egymillió szavazati joggal rendelkező magyar nemzetiségű polgár van Erdélyben, akivel nem lehet viccelni, különösen azok nem viccelhetnek velünk, akik a mi adónkból is kapják fizetésüket, így Azamfirei úrnak sem. Az RMDSZ nélkül 1996 óta nincs stabil kormány. Minden fontos állami intézményben, kezdve a Román Nemzeti Banktól egészen a Számvevőszékig a felügyelőtanácsnak van magyar tagja.

A kilenctagú alkotmánybíróságnak, melynek szerepe meghatározó, szintén mindig van magyar tagja. Az erdélyi helyi és megyei tanácsokban befolyásunk meghatározó, egyeseknek mégis az jut eszébe, hogy a prefektusokkal bohóckodjunk.

Beszélhetünk a kulturális autonómiát tartalmazó kisebbségi törvénytervezetről is. Nincs olyan mérvadó román párt, amely kormányzati pozícióból ne terjesztette volna be a parlamentbe, mégis, a mai napig nem lépett hatályba a törvény. Nincs érdemi ellenállás, tulajdonképpen mindenki elismeri, hogy az fontos lenne, de lassan lekerül ez is a napirendről.

Székelyföldön jelenleg is van kulturális autonómia. A mi szemszögünkből e törvény megléte nem oszt és nem szoroz, viszont a szórványban és ott, ahol a magyarság nincs többségben, ahol az etnikai arányokat tekintve is visszaszorulóban a magyarság, nagyon fontos lenne.

Még hosszasan sorolhatnám mindazon közéleti témákat, amelyekben lépni kellene, és amelyek nemzeti közösségünk megmaradását szolgálnák, de azt látom, hogy nagyon sok közéleti szereplőnek kényelmesebb az autonómiázgatás, mint a valós problémákkal, kihívásokkal való szembenézés.

Azt gondolom, eljött az ideje annak, hogy a tükörbe nézzünk, hagyjunk fel a másra mutogatással, a valós problémákra koncentráljunk. Járjuk nyitott szemmel az országot, és meg fogjuk látni, hogy ami nálunk probléma, az más térségben is gond, és amit mi problémának látunk, azt a Bánságban, Dobrudzsában, a Partiumban, Bukovinában is problémának tartják.

Kiszámíthatóságra, normalitásra, fejlődésre vágyik mindenki. Tehát keressük közösen a megoldásokat, beleértve a jelenleginél racionálisabb fejlesztési régiós beosztásokat. Hajlamosak vagyunk mindent átpolitizálni, átideologizálni, a szakmai érvekkel nem foglalkozunk, a másik fejével nem gondolkodunk, és akkor csodálkozunk azon, hogy bármivel is állunk elő, merev elutasításban van részünk.

Írásom meglehetősen hosszúra sikeredett, érveim felsorolását nem folytatom, a lényeg az, e megszólalással arra akarom felhívni a figyelmet, hogy az erdélyi magyar emberek egyre nagyobb része – szerintem joggal – úgy érzi, hogy a politika egyre inkább nem az ő problémáival foglalkozik, hanem valami mással.

Sok a cirkusz és kevés a munka, így látják az emberek a helyzetet. És ha így látják, akkor a politikának nem az a dolga, hogy elmagyarázza, minden szép és jó, hanem az, hogy megpróbálja megérteni az elégedetlenséget, és pótolni a hiányosságokat

Borboly Csaba