2015. augusztus 23., vasárnap

Észrevétlenül támadhat az IS

2015. 08. 22. 
Magyarországon alig több mint egy tucat honlapot törtek fel és írtak át az Iszlám Állam szimpatizánsai, illetve az általuk elszabadított vándorvírusok. Legalábbis ennyiről tud a Nemzeti Nyomozó Iroda. Nálunk ugyanis senki sem köteles bejelenteni egy vélt vagy valós iszlamista hackertámadást.
Július 29-én reggel az Iszlám Állam jelképe és üzenete jelent meg az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium honlapján. Amíg le nem állították, az oldalon a „Szeretem az Iszlám Államot” felirat és az Iszlám Állam zászlaja volt látható, valamint egy üzenet, mely szerint „A kormány az igazi terrorista, a háború most kezdődik, és amikor Amerika, Irán és a cionisták muszlimokat gyilkolnak, senki nem hallja, hogy ugatna a média.”
Hasonló támadás érte az elmúlt hónapokban az OBI és a pécsi Zengő Együttes weboldalát, valamint az olcsoszallas.hu-t, bár ez utóbbi „támadást” egyesek egyszerű reklámfogásnak állították be.
Az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz közel álló forrásunk szerint a támadásokat szinte kizárólag „vándorvírusok hajtották végre”.
Semmi nem utal arra, hogy az akciókhoz az Iszlám Államnak bármi köze is volna, sőt, arra sem, hogy a vírus útnak indítója ISIS-szimpatizáns volna.
Forrásunk szerint néhány esetben az információk arra utalnak, hogy szórakozó fiatalok heccből terjesztik a különböző honlapokról összeszedett jelképeket és üzeneteket.
Szongoth Richárd alezredes, a Nemzeti Nyomozó Iroda csúcstechnológiai bűnözés elleni osztályának vezetője és Pál Tamás őrnagy, osztályvezető-helyettes sem tudnak minden ügyről, mert az efféle támadások nyomozása a városi, illetve a kerületi kapitányságok hatáskörbe tartozik. Az összes ismert esetben a támadások gyengén védett, nyílt forráskódú programmal szerkesztett, szerény látogatottságú oldalakat érték.
A hackertámadások esetében nem kötelező feljelentést tenni, így elvileg megtörténhet, hogy a honlap tulajdonosa mindenkinél hamarabb észleli a támadást, ám még mielőtt ez mások számára is kiderülne, megszünteti a problémát. Így csak remélni lehet, hogy ha egyszer valóban az Iszlám Állam hackel meg egy magyar oldalt, ezt külön is jelzi, mert most az is előfordulhat, hogy az erre hivatott hatóságok nem szereznek tudomást a támadásról.
Jelenleg a magyar rendőrség számítógépes bűnözés elleni elit egységének a legtöbb munkát a weboldalakat átíró-lelassító hackerek, a zsaroló vírusok, a rendszeresen visszatérő internetes csalások, valamint a gyermekek szexuális kizsákmányolását segítő oldalak üzemeltetői adják. (A bankkártyákkal és az elektronikus fizetésekkel kapcsolatos visszaélésekkel külön egység foglalkozik az NNI-n belül.)
– Két-három év alatt hozzánk is minden beszivárog, amit Nyugaton ebben a műfajban kitalálnak – mondja Szongoth.
Nyugaton az online-kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások oldalait sokáig csak heccből lassították le, vagy tették időlegesen elérhetetlenné, mostanában divat lett a zsarolás: a támadók pénzt kérnek azért, hogy ne lehetetlenítsék el egy-egy oldal működését.
Nálunk az Anonymus-csoport helyi „aktivistáinak” 2012-2013-as akciói óta komolyabb hacker-akciók nem voltak. Időről időre támad a magát rendőrségi honlapnak láttató zsaroló vírus, amely lefagyasztja a gépeket (főleg a pornóoldalakat látogatók komputereit, de nemcsak azokat).
Készítői arra hivatkozva, hogy a számítógép tulajdonosa tiltott tartalmakat látogatott meg a világhálón, amiért büntetőeljárás indulhat ellene, időlegesen működésképtelenné teszik a gépét. A blokkolás feloldásáért 25 ezer forintot kérnek. Ma már ezt bárki könnyedén feloldhatja, de volt olyan időszak, amikor a szakembereknek is több órás munkájába került a megfertőzött számítógép megmentése.
Újra és újra előjönnek a „nigériai csalásként” emlegetett trükkök. A nemzetközi tapasztalatok szerint százból öt próbálkozás bejön, mert mindig akadnak, akik elhiszik, hogy nyertek egy olyan játékban, amelyben soha nem vettek részt. Vagy, hogy lehetett egy olyan távoli rokonuk, aki dollármilliókat hagyott rájuk, s ha fizetnek pár száz eurót, máris ölükbe hull a mesés vagyon. Másokat úgy kopasztanak meg, hogy kihasználják a segítőkészségüket.
– Sajnos a számítógép-felhasználók egy része túlságosan hiszékeny, óvatlan és persze vannak, akik egyszerűen csak kapzsik – magyarázzák az NNI szakemberei, akik szerint az például már önmagában gyanús, ha valaki a Western Unionon keresztül kéri az összeget, ami gyakorlatilag lenyomozhatatlanná teszi a pénz útját, főleg, ha a csalók az Európai Unión kívül veszik fel a pénzt.
– Volt olyan esetünk, amikor a sértett a Google-fordítóval írt szövegnek is bedőlt – mondja Szongoth alezredes. – Annyira meg akarta szerezni a csaliként felkínált pénzt, hogy semmi másra nem figyelt, csak arra, hogy mindent úgy tegyen, ahogy az őt megkereső ügyvéd (azaz a csaló) kérte.
Az ügyek legnagyobb hányadát a köznyelvben csak gyermekpornó-oldalakként emlegetett weblapok látogatóinak felderítése adja. Szongoth Richárd és Pál Tamás nem bocsátkoztak részletekbe arról, miként találják meg az efféle oldalakat látogató magyarokat.
– Nem dolgoztatunk hackerekkel – szögezték le. – Szerencsére a „fehér oldalon” is van elég sok kitűnő szakember, akik a segítségünkre lehetnek.

Nocsak - Boc elvesztette a PNL bizalmát, lehet, nem jelölik kolozsvári polgármesternek

2015. augusztus 19. 
Alina Gorghiu, a PNL társelnöke kijelentette, nem biztos, hogy Emil Bocot fogják ajánlani kolozsvári polgármester-jelöltnek. A nemzeti-liberálisok szerint Boc nem tart "testben és lélekben" is a párttal.
A PNL társelnöke kijelentette, egyáltalán nem biztos, hogy a pártja Emil Bocot fogja támogatni egy újabb kolozsvári polgármesteri szék elnyerésére. Alina Gorghiu meglátása szerint Boc a háttérbe szorulva mintha nem a PNL irányvonalát képviselné, hanem Traian Băsesu (PMP) új pártjáét. 
A PNL szerint fennáll a veszélye, hogy Boc kétkulacsos politikát folytat
Gorghiu kijelentette, hogy a jelenlegi kolozsvári polgármesternek elsősorban azt kell bizonyítania, hogy "testtel és lélekkel" a PNL mellett ál. Annyi azonban már most bizonyos, hogy a PNL-n belül viták lesznek arról, ki legyen a párt kolozsvári polgármester-jelöltje. 
A párt alelnöke szintén körvonalazta azokat a feltételeket, melyek hiányában nem lehet valaki a PNL polgármester jelöltje. Az ideális nemzeti-liberális jelölt ellen nem folyhat per, emberi tartásról kell tanúbizonyságot tennie, valamint egy, a párt által levezényelt népszerűségi kutatás keretében is bizonyítania kell, hogy bírja a helyi közösség támogatását és bizalmát. [Forrás: Agerpres]

Semjén válaszolt Szávaynak a lövétei kamuszervezet ügyében

2015. augusztus 18. 
Július végén derült ki, hogy a tíz éves múlttal rendelkező Zöld Erdély egyesülettel párhuzamosan létrehoztak egy azonos nevű szervezetet Lövétén, amely a magyar kormány támogatását élvezi.
Szávay István, a Jobbik alelnöke írásbeli kérdéssel fordult a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyetteshez azzal kapcsolatban, hogy a kormány mi alapján ad 117 millió forintot a verespataki ciánbánya elleni küzdelemben komoly eredményeket elért Zöld Erdély Egyesületre nevében a megtévesztésig hasonlító, de se honlappal, se értékelhető eddigi tevékenységgel nem rendelkező lövétei Asociatia "Zöld Erdély" Egyesületnek.
Szávay arra is kíváncsi volt, hogy vajon melyik fideszes rokona/haverja/üzlettársa/embere az a Márton József, aki a több mint százmillió forinttal hirtelen megdobott, 2012, azaz a szervezet bejegyzése óta csak a Magyar Országgyűlés fideszes elnöke, Kövér László által támogatott egyesület elnöke.
Semjén Zsolt válasza szerint Márton József úr nem áll a támogatási döntés meghozatalában résztvevők egyikével sem a kérdésben megjelölt minőségű viszonyban. A támogatott projekt pedig nemcsak a külhoni és ezzel az egyetemes magyar kultúrkincs gyarapításához, hanem az erdélyi magyarok egyéni és közösségi önazonosságának megőrzéséhez is hozzájárul.
Szávay írásbeli kérdésének szövege itt olvasható.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes válasza pedig itt nézhető meg.
[Forrás: szavayistvan.jobbik.hu]

Visszaéltek a Zöld Erdély (hír)nevével? Nem ők kapnak támogatást a magyar kormánytól 
http://think.transindex.ro/?p=41310
A lövétei egyesület ugyanarra a címre van bejegyezve, mint a Group Contact Srl., az erdelyilak.ro weboldalt működtető ingatlanügynökség. A webcím egyébként már nem működik, csak Facebook-oldaluk él. De ez a postacíme a székelyudvarhelyi Natural Gardendísznövény-kereskedésnek is, és a honlapjukon megadott egyik mobilszám (Márton József ügyvezetőé) is egyezik a Group Contact Srl. telefonszámával. És Márton József a lövétei Asociatia “Zöld Erdély Egyesület” elnöke.
Ez az egyesület kap a volt lövétei Római Katolikus Népfőiskolának otthont adó ingatlan újjáépítésére “jelentősebb összeget”. Márton Józsefet egyelőre nem értük el. A részletekkel visszatérünk.

2015. augusztus 22., szombat

A székely-magyar Unicode-háború – A Bulldog szövetsége és annak széthullása

2015.08.13.
Forrás: nyest.hu

2015 júniusától része a világ különféle írásait egységes rendszerbe foglaló Unicode-nak a székely írás. Hosszas belharcok után eldőlt, hogy Old Hungarian lesz a neve, nem Rovas, és nem tartalmaz olyan jeleket, amelyek nem mutathatók ki a székely írás emlékeiből. A székely írás szabványosítását 17 éve javasolta először Michael Everson, s most az ő kissé módosított, 2012-ben benyújtott javaslata nyert.
17 évig tartott, míg a székely írás az első javaslattól eljutott odáig, hogy bekerült a Unicode-rendszerbe: mostantól elvben szabadon vágtázhatunk a digitális steppén, amit valaki képernyőre ró az egyik gépen, az akadályok nélkül jelenik meg a világon bárhol. Abban nem lehetünk biztosak, hogy ezzel vége a 2008 óta zajló csatáknak a székely írás modernizált változatainak használói között, de a nemzetközi szabvány mindenesetre megszületett, és azok örülhetnek, akik az Old Hungarian ’régi magyar (írás)’ elnevezést és a hagyományokhoz szorosabban kötődő jelkészletet támogatták a Rovas ’rovás’ elnevezéssel és a kibővített jelkészlettel szemben.
Mi az a Unicode, és ki a Bulldog?
Nem volt még olyan régen, hogy a magyar idézőjelek helyett valami egészen más jelent meg az internetes oldalakon, és igen sokáig szenvedtünk az ű és az ő megjelenítésével is: hiába volt a mi gépünkön olyan betűkészlet, amely tartalmazta ezeket, nem volt rá garancia, hogy másoknál ne valami zagyvaság jelenjen meg helyettük. Szerencsére mára megszabadultunk ezektől a nyűgöktől, mert a más latin betűs ábécékből hiányzó magyar betűk is bekerültek a Unicode rendszerébe, kaptak egy azonosító számot, s ez alapján a világon bármelyik számítógép megfelelően jeleníti meg ezeket a karaktereket.
Mindezt tehát egy közösen használt kódolási szabvány teszi lehetővé, a Unicode, amelyet a Unicode Konzorcium fejleszt folyamatosan: a cél az, hogy a világ összes írása megjeleníthető legyen digitálisan, és ne kelljen ehhez semmiféle speciális alkalmazás, a világon bárhol „értsék” a gépek (illetve operációs rendszereik) ezeket a kódokat. A Unicode tehát valójában olyan betűkódolási szabvány, amely a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) és a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) közös, ISO/IEC 10646 szabványához igazodik. 2015 júniusától a Unicode 8.0 van érvényben, ez összesen 129 írás karaktereit tartalmazza, köztük a székely íráséit is – Old Hungarian néven.
A székely írás első szabványosítási javaslatát 1998-ban dolgozta ki Michael Everson, akit a világ legelszántabb digitálisszabvány-gyártójának nevezhetünk: több száz, mindenféle írásokra vonatkozó javaslatot nyújtott már be, számtalan írás szabványosításában működött közre, a Unicode Bulldog-díjának birtokosa, merthogy olyan elánnal végzi a különféle írások szabványosítását. A 2004-ben kapott Bulldog-díj valódi elismerést takar, az Egyesült Államokban született, de már hosszú ideje Írországban élő Eversont a világ vezető íráskódoló szakemberei között tartják számon.
Everson különben saját bevallása szerint Tolkien révén került közel a germán nyelvtörténethez, később az Arizona Egyetemen szerzett alapdiplomát, majd a UCLA-n tanult indoeurópai összehasonlító nyelvészetet. Nem sokkal később települt Írországba, azóta ott él. Manapság elsősorban írások szabványosításával, fontok tervezésével foglalkozik, és van egy kiadója, az Evertype, amely eddig már csaknem másfélszáz könyvet adott ki, jelentős részüket valamilyen kelta nyelven, de a mesterséges nyelvek is igen érdeklik a tulajdonost, mert volapük és eszperantó nyelvtan, illetve szótárak is vannak a kiadványok között – a Lewis Carroll iránti tiszteletből pedig számos nyelven megjelentették az Alice Csodaországbant.
Mordori fellegek
Everson 1998-ban két javaslatot is kidolgozott a székely írás digitális szabványosítására, akkor még Hosszú Gáborral együttműködve, legalábbis az ő segítségét is használva. A második javaslat az első kisebb módosítása volt, ezek a székely írás történeti emlékeiből többé-kevésbé rekonstruálható alapábécét tartalmazták, kiegészítve a hosszú magánhangzók jeleivel (ezek többsége egészen kései fejlemény, még Magyar Adorján ábécéjében is csak az á-nak és az é-nek volt önálló jele), valamint az 1, 5, 10, 50, 100, 1000 számjelével. Everson már ekkor az Old Hungarian elnevezést javasolta – később ez a név lett az ellentétek egyik oka. 1998-ban aztán valamiért elaludt az ügy.
Tíz évvel később viszont valóságos javaslat-boom következett be: Everson ekkor már Szelp Szabolccsal, a bécsi egyetem finnugor tanszékének doktoranduszával közösen nyújtott be két javaslatot. (Szelpet onnan ismerhetik a székely írás iránt érdeklődők, hogy a következő években azonosította a Nikolsburgi Ábécét eredetileg tartalmazó ősnyomtatványt.) Egyik javaslatukat augusztusban, a másikat októberben nyújtották be, de közben szeptemberben készített egy tervezetet Bakonyi Gábor, és szintén októberben egyet Hosszú Gábor, a Magyar Rovásírók Közösségének javaslataként. Ez a fölbolydulás már a néhány év múlva bekövetkezett jóval nagyobb csatározások előzménye volt.
Pedig az elején úgy tűnt, hogy simán megy majd minden. 2008. július 12-én találkoztak egymással azok, akik valamilyen módon érintve voltak a kortárs használat terjesztésében, illetve korábban már voltak a székely írás szabványosítására javaslataik. Az összejövetel megszervezésére egy beszámoló szerint Everson kérte meg Hosszú Gábort, mert szerette volna a magyar rovásbarátokkal megismertetni Szelp Szabolccsal együtt készített javaslatát. A tanácskozás sikerrel zárult: az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság Rovás Szakosztályának nevében Libisch Győző, a Forrai Sándor Rovásíró Kör nevében Friedrich Klára és Szakács Gábor, és a székely betűk digitalizálásával már korábban is foglalkozó Hosszú Gábor a legnagyobb egyetértésben írták alá, hogy támogatják a megállapodásban Runic Standard-nek nevezett jelkészlet szabványosítását. A megbeszélésen jelen voltak a föntieken kívül mások is: a két javaslattevő, Bakonyi Gábor, Tisza András, a Magyarok Világszövetsége képviseletében Joó Ádám, valamint Hosszú Gábor két fő támogatója, Sípos László és Rumi Tamás is – és a híradás szerint valamennyien egyetértettek a javaslattal.
Everson és Szelp augusztus elején előterjesztették javaslatukat a nemzetközi szervezet ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 testületének (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért a 2-es munkacsoport), októberben Hosszú Gábor is követte őket, mint maga is megjegyzi beadványában, egy alapvetően eltérő koncepciójú javaslattal. A javaslatban Hosszú már Szekler-Hungarian Rovas-nak nevezte a jelkészletet, és kiegészítette olyan betűkkel, amelyeket a székely írás emlékeiben nem találunk, de a kortárs használatban – legalábbis egyes iskolák – élnek velük: külön betűt kapott a dz, dzs, q, x, y, w. Hosszú az Élő rovásnak elnevezett, 2008. október 4-én tartott tanácskozás résztvevőivel legitimáltatta a javaslatot: az ott megjelentek, beleértve a Magyarok Világszövetségét, elfogadták, hogy az írás neve székely-magyar rovás legyen a szabványban, és igent mondtak Hosszú szabványtervezetére is, amit aztán ő még aznap be is nyújtott. Pontosabban, legalábbis az egyik résztvevő, Szondi Miklós beszámolója szerint (ez Az egységes rovás című kiadványban olvasható), a Gödöllőn bemutatott javaslatban még külön szerepeltek az „idegen betűk”, az aznap beadott hivatalos előterjesztésben viszont az ábécé szerves részeként. Erről a kettősségről azonban többen csak jóval később szereztek tudomást, és kellőképpen föl is háborodtak rajta. A háború elkezdődött.
A casus belli
De mi is volt a kibékíthetetlenné vált ellentét oka a két tábor között? A tartalmat nézve az alapvető különbség a két javaslat között – s ez mindvégig így maradt – egyrészt a név volt, az Old Hungarian szemben a (Szekler-Hungarian) Rovassal, másrészt az, hogy az Everson–Szelp-verzió csak olyan betűket tartalmazott, amelyek kimutathatók a székely írás emlékeiből, Hosszú viszont szerepeltetett olyan jeleket (az imént soroltuk föl őket), amelyeket az 1990-es években alkottak, kifejezetten a modernizált használat kedvéért. Mindkét javaslat tartalmazott kis- és nagybetűket, megkülönböztette a rövid és a hosszú magánhangzókat, és az ábécét kiegészítette számokkal is, az 1, 5, 10, 50, 100, 1000 jelével – Hosszúnál a mai használatra hivatkozva az 500 jele is szerepelt, később ezt átvették Eversonék is.
Az a bizonyos koncepcionális eltérés viszont, amelyről Hosszú is említést tett (és ismertette többször is), igen fontos, a kódolásra nézve is, és a háborúban is ez vált a gyúanyaggá. A Unicode az egyszerűség kedvéért tömbökbe csoportosítja az ábécéket: például egységben kezeli a latin ábécére épülő írásokat annak érdekében, hogy a több ábécében meglévő betűket csak egyszer kelljen kódolni, tehát mondjuk a magyar ábécé a betűje és a francia, német, olasz, spanyol ábécé a betűje egyetlen kódot kap. Így lényegében csak az egyes ábécék specifikus betűinek kell a latin alapábécéhez képest külön kód. A tömb neve a latin, s ennek alegysége a magyar, a francia, a német stb. ábécé. Hosszú javaslata az volt, hogy a székely-magyar rovás egy ilyen alegység legyen, s másik két alegységgel együtt – a Kárpát-medencei és a kazár rovással együtt – legyen a Rovas tömb része. A másik javaslatban önálló egység az Old Hungarian, nincs más írásokkal közös blokk alá sorolva.
A betűkészletet illető koncepcionális eltérés pedig az volt, hogy Hosszú, arra hivatkozva, hogy az írások változnak, úgy vélte, nincs abban semmi gonosz, ha az új szükségleteknek megfelelően új betűk születnek, s ezeknek is helyet kell kapniuk a Unicode rendszerében. Az Everson–Szelp változat viszont abból indult ki, hogy kódot csak olyan betű kaphat, amely ténylegesen kimutatható az írás eredeti (történeti) változatából, s ez a hagyományhoz ragaszkodás volt fontos a rovásíró körök jelentős része számára is.
A székely írás Unicode-ba emelésének folyamata a 2008-as pezsgés után leállt egy időre. 2009-ben egyetlen lényeges esemény történt: a javaslatokkal foglalkozó 2-es munkacsoport, érzékelve, hogy az írás elnevezésében nem fognak konszenzusra jutni a szemben álló felek, dublini találkozóján határozatot hozott arról, hogy legyen az írás neve Hungarian Runic. Azt remélték, hogy ezzel el lesz vágva a gordiuszi csomó. Ez ugyan, mint később kiderült, nem így volt, a hadak egy időre mégis visszavonultak, 2010-ben nem történt az üggyel kapcsolatban semmi. 2011-től annál inkább.
Harc a kazárosítás ellen
Forrás: nyest.hu

Hogyan nyerte a Bulldog a Unicode-háborút?
Hogy miért érdemes minél több szervezetnek belépnie a Magyar Szabványügyi Testületbe? Például hogy megakadályozza a magyar örökség kazárosítását. Legalábbis a Magyarok Világszövetsége ezt találta megfelelő eszköznek, hogy megakadályozza az „idegen betűk” beillesztését a székely ábécébe, és azt, hogy az ősi magyar örökség ne önálló egységként jelenjen meg.
Végre – 17 éves hercehurca után – bekerült a Unicode-rendszerbe a székely írás, és ezzel jelentősen könnyebbé válik majd vele bánni a számítógépeken, és sokkal nagyobb lesz az esélye, hogy mások sem értelmezhetetlen karaktersort látnak az általunk írottak helyett, hanem székely jeleket. Mégsem teljes az öröm a rovásbarátok köreiben, ami nem is csodálkozunk, ha ismerjük a szabványosítás előtörténetét. 2008-tól kezdve két javaslat rivalizált egymással, már akkor kezdődtek a viszályok – ezzel foglalkoztunk legutóbb. De igazán keménnyé 2012-ben vált a harc, és az álláspontok olyannyira megmerevedtek, hogy reménytelenné vált mindenkinek tetsző megoldást elérni.
Az MVSZ tetten éri a „bárdolatlan kazárosítási kísérletet”
Emlékeztetőképpen idézzük azért föl a szövevényes történet elejét. A székely írás szabványosítása, azaz a világ írásait egységes kódrendszerbe foglaló Unicode-ba illesztése korábbi, elhalt kezdeményezések után 2008-ban kezdődött újra. Akkor Michael Everson, a Unicode szabványosító guruja, a 2004-es Unicode Bulldog és Szelp Szabolcs, akit doktoriját a székely írás tárgyában készült írni Bécsben, készített egy javaslatot, és megvitatta a két legismertebb magyar rovásíró iskola képviselőivel, valamint Hosszú Gáborral, aki már korábban is tervezett székely fontokat. A kezdeti összhang gyorsan rivalizálásba váltott át, Eversonék javaslata helyett Hosszú egy másikat készített. A két javaslat abban tért el egymástól, hogy az Everson–Szelp-páros Old Hungariannek nevezte a betűkészletet, és nem illesztette az ábécébe az 1990-es években létrehozott dz, dzs, q, x, y, w jeleket, ezzel szemben Hosszú igen, és ő Szekler-Hungarian Rovasnak akarta nevezni a kódolandó betűkészletet, amelyet egy nagyobb, Rovas nevű tömb alegységeként képzelt el. A 2008-as beadványözönt két csöndesebb év követte, az egyetlen jelentős esemény az volt, hogy 2009-ben a nemzetközi szabványosítás procedúráját bonyolító ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 munkacsoport (a továbbiakban 2-es munkacsoport) a Hungarian Runic nevet javasolta, azt remélve, hogy ez mindkét fél számára kompromisszumos javaslat lehet. Idáig követtük legutóbb az eseményeket.
És akkor most nézzük, mi történt aztán. 2011 májusában ismét nagy aktivitás volt tapasztalható a rovásszabványosítás-fronton. Hosszú Gábor újabb előterjesztést és három kiegészítő anyagot is küldött a 2-es munkacsoportnak, értelemszerűen azért, hogy saját javaslatát megerősítse, illetve érveljen az Everson–Szelp-javaslat ellen. Nem véletlenül kezdődött újra a mozgolódás éppen 2011 májusában: júniusban ugyanis Helsinkiben a 2-es munkacsoport Rovásírás eseti bizottsága tárgyalta a két rivalizáló javaslatot, és megfogalmazott bizonyos fenntartásokat – ezekre Hosszú egy hónap múlva reagált, s aztán javaslatát tovább módosította ősszel is.
Minthogy Hosszú – a műegyetem docense – a BME képviseletében a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) tagja volt, és ott támogatást szerzett saját változatának továbbításához, e szervezet nevében nyújtotta be 2012. januárjában, majd finomítva februárban azt az előterjesztést, amely nyomán végképp kitört a háború a két eltérő javaslat protezsálói között. E beadványok a nemzetközi szabványszervezet testületeinek februári döntéshozatalait voltak hivatva elősegíteni – de nem sikerült előbbre lépni, a testületek elhalasztották az ehhez szükséges döntéseket. Így érthető, hogy a Hosszúval szoros kapcsolatban álló, Sípos László által elnökölt Rovás Alapítvány oldalán, a Rumi Tamás által irányított Rovás.info-n már márciusban megjelent egy csalódott írás, miszerint „valakik” hátráltatják a székely írás szabványosítását, s ezért a magyar „rovótársadalomnak” „világméretű kampányba” kell kezdenie érdekei érvényesítése végett.
Az írásra a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) sajtóközleményben reagált. Megfogalmazásuk szerint nem a késleltetés az igazi probléma, hanem az, hogy „valakik” olyan tervezetet adtak be a nemzetközi szervezetekhez, amely „az élő székely-magyar rovásírással egyazon szabványba [akarja] gyömöszölni a halott kazár írást” és hogy fölmerül a gyanú, „csak nem próbálják valakik egybemosni a székelyeket és magyarokat a kazárokkal?” A közlemény tehát nyilvánvalóvá teszi, hogy szerintük a szabványosítás kisiklatásáért nem a nemzetközi szervezeteket, hanem éppen hogy a Rovás.info által preferált tervezet benyújtóját, azaz Hosszú Gábort és támogatóit teszi felelőssé. Mint kiderült, ekkoriban döbbentek rá, hogy az általuk szentesített, a 2008-as gödöllői Élő rovás tanácskozáson bemutatott és megszavazott tervezet helyett Hosszú másikat adott be – legalábbis a MVSZ értelmezése szerint –, amely a székely írás emlékeiből ismeretlen „idegen betűket” is tartalmazta, sőt, hogy a 2012-es januári–februári javaslat már egyenesen el akarta kazárosítani a székely írást.
Az áprilisi hadjárat
A fölfedezés sokkja után néhány héttel az MVSZ erőteljes támadást indított. 2012. április 21–22-én Solton Szondi Miklós, a Természetesen Egyesület elnöke szervezésében rendeztek tanácskozást Az egységes rovás címmel, amelyen tizenhárom „szakmai csoportosulás” (azaz rovókör) vett részt, összesen hetvenegy fő. A tanácskozáson rendeztek egy szavazást arról, hogy inkább a Hosszú- vagy inkább az Everson–Szelp-féle javaslatot támogatják-e a jelenlevők, és 33:2-es aránnyal – csak ötvenhárman voltak jelen, és többen tartózkodtak – az utóbbi kapott támogatást, merthogy nézetük szerint ez felelt meg jobban a 2008-as gödöllői tervezetnek, amelyet az Élő rovás gyűlésen jóváhagytak. Az MVSZ erről a szavazásról tájékoztatta a 2-es munkacsoportot is.
Szondi pedig, aki szintén tagja volt az MSZT-nek, kérte az MSZT szakbizottságának összehívását, hogy őket is megismertesse az áprilisi összejövetelen született döntéssel – amely értelemszerűen szembement az MSZT hivatalos, Hosszú által képviselt álláspontjával. Az ülést június 7-ére hívták össze, és bár nem sokan vettek részt rajta a bizottsági tagok közül, Szondin kívül ott volt a Természetesen Egyesület által meghívott szakértőként Tisza András, a Nimród Gyermekei Rovásíró Kör nevében, valamint Szilágyi László a Baranyai Rovókör nevében. Jelen volt Hosszú Gábor, aki válaszolt Szondi megjegyzéseire, és ott volt még a szokás szerint őt támogató Rumi Tamás és Sípos László is. Az összejövetelnek az volt a jelentősége, hogy a nemzetközi testület nem sokkal később szavazott az Everson–Szelp-előterjesztésről, és erre vonatkozóan kellett volna az MSZT-nek megküldenie a szavazatát. Minthogy azonban Hosszúék nemmel, Szondiék igennel akartak szavazni, s ebben a felek hajthatatlanok maradtak, az MSZT álláspontjának kialakításához viszont konszenzusra lett volna szükség, az MSZT szavazata csak a tartózkodás lehetett. A megegyezést elősegítendő a megbeszélést összehívó bizottság elnöke külön Rovás munkacsoport létrehozását javasolta.
Kevés sikerrel. Szondi Miklós részt sem akart venni benne, majd mikor a munkacsoport mégis megalakult július 13-án, pontosan ugyanúgy feszült egymásnak a két tábor, mint korábban, pontosan ugyanazokkal az érvekkel. A Magyarok Világszövetségének Rovás Bizottságát képviselő Gyetvai György Gergely azt nehezményezte, hogy a nemzetközi szabványszervezet elé olyan javaslat került, amely mögött nem volt konszenzus, s főként amely a kazár írással (és az avar kori feliratok írásával) egy tömbben kezeli a székely ábécét – ezt az MVSZ a „székely-magyar rovásírás kazárosítására tett bárdolatlan kísérlet”-ként értékelte. De továbbra sem tetszett nekik az sem, hogy a javaslat olyan jeleket is tartalmazott, amelyek nem voltak a történeti székely írás részei.
Az MSZT-offenzíva
Ekkor következett az újabb fordulat. Minthogy a Szabványügyi Testület szakbizottságában meggyőző arányú támogatás kellett egy-egy javaslat továbbításához, 2012 nyarán belépett a testületbe az MVSZ és fölkérésükre több más szervezet. Ezzel olyan szavazati arányt tudtak előállítani, amellyel sikerült megakadályozni a Hosszú-féle javaslat támogatását. Szeptemberben a megváltozott szavazati arányokkal az MSZT-ben visszavonták Hosszú Gábor mandátumát, így a nemzetközi színtéren nem képviselhette tovább a rovásszabványosítást illető magyar álláspontot.
Októberben Everson és Szelp benyújtotta azt az előterjesztést, amely apró módosításokat tartalmazott korábbi, 2009-es javaslatukhoz képest, s amely végül alapjául szolgált a később elfogadott változatnak. De pár nappal később Hosszú – immár sok társat maga mellé véve – jelentősen módosított javaslattal állt elő: ebben ugyan továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a székely írás a Unicode-on belül egy Rovas(h) tömb része legyen, de a korábban kifogásolt kazárok eltűntek, és a székely írás mellett a Rovas tömbben – legalábbis egyelőre – már csak a „Kárpát-medencei rovás” szerepelt (azaz az avar kori feliratok betűi).
Az őszi nyüzsgés nem volt véletlen: 2012 októberének második felében volt a 2-es munkacsoport plenáris ülése Csiangmajban, Thaiföldön, s ennek ideje alatt újra összehívtak egy eseti bizottságot a székely írás szabványosítása ügyében. Tudomásul vették, hogy az ellentáborok kibékíthetetlenek, és rendíthetetlenek az elnevezést illetően, és a patthelyzet megszüntetésére most a Hungarian névjavaslattal próbálkoztak. Annyi történt még, hogy megállapították, melyek azok a karakterek, amelyeket mindkét tábor elfogad, merthogy azokkal legalább nem lesz gond – ebben az „új betűk” értelemszerűen nem voltak benne.
2013-ban aztán több fordulóban – az ISO/IEC 10646 kiegészítésének megszokott menetében – haladt előre a szabványosítás procedúrája, immár a Csiangmajban rögzített változatot alapul véve. Ez tulajdonképpen az Everson–Szelp-féle javaslatnak tekinthető, hiszen hiányoztak belőle az új jelek. 2013. júniusában Vilniusban ismét volt egy 2-es munkacsoport-találkozó, ahol határozat született arról, hogy a székely írás bekerüljön az ISO/IEC 10646 4. kiadásának tervezetébe – s ezzel végső fázisba kerüljön a szabványosítása –, és arról is, hogy újra visszakapja az Old Hungarian nevet. A szavazások lezárultával, 2014-ben vált véglegessé, hogy a székely írás az Everson–Szelp-féle verziót alapul véve, Old Hungarian néven került a Unicode-rendszerbe.
Sándor Klára
nyest.hu

Már két aranya van a kajak kenu vb-n a magyar válogatottnak

http://nepszava.hu/cikk/1067328-mar-ket-aranyunk-van-a-kajak-kenu-vb-n
MTI|2015. aug 22. 


Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kárász Anna és Vad Ninetta. FOTÓ: Robert Prezioso/Getty Images for BEGOC
A magyar versenyzők két arany-, egy ezüst- és két bronzérmet, valamint három női és két férfi kajakos, valamint két férfi kenus kvótát gyűjtöttek az első döntős napon a milánói, olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokságon.
A szombati döntők során első lett a Szabó Gabriella, Kozák Danuta kajakos duó 500 méteren, valamint hatalmas bravúrral a Tótka Sándor, Molnár Péter kettős K-2 200 méteren. Kárász Anna másodikként ért célba K-1 500 méteren, a két bronzérem pedig két, az olimpia műsorán nem szereplő számban jutott a magyaroknak: Takács Kincső és Lakatos Zsanett az 500 méteres kenu párosoknál, Sarudi Alíz és Bodonyi Dóra pedig az 1000 méteres kajak párosoknál végzett a harmadik helyen.
Kárász nagyot küzdött a fináléban, de a favoritnak tartott új-zélandi Lisa Carringtonnal nem tudta felvenni a versenyt. Féltávnál második volt, a második 250 méteren pedig fokozatosan leszakadt az éllovastól, aki hatalmas előnnyel ért elsőként a célba. Kárász a végére el is fáradt, de az ezüstöt azért megkaparintotta. Ez a helyezés azt is jelenti, hogy szerzett egy női kajakos kvótát Magyarországnak a jövő évi, riói játékokra. 
"Nyerni szerettem volna, így nem vagyok felhőtlenül boldog. Ezzel együtt úgy érzem, kiadtam magamból mindent, ez most az ezüstéremhez volt elég. A végén szerettem volna még indítani, de besavasodtam, így nem sikerült úgy, ahogy akartam. Ez sokkal nehezebb verseny volt, mint az otthoni válogató " - mondta a Démász-Szeged 23 éves sportolója, aki a válogatón a szám olimpiai és világbajnoki címvédőjét, Kozákot győzte le némi meglepetésre, s felnőtt világversenyen most indulhatott először ebben a számban. 
Kárászhoz hasonlóan érem- és kvótaszerzési reményekkel érkezett Olaszországba Peking olimpiai bajnoka, Vajda Attila is, aki az elő- és a középfutamban is remekül lapátolt C-1 1000 méteren. Sokáig a fináléban is az élboly tagja volt, de aztán a finise nem úgy sikerült, ahogy azt eltervezte. Lemaradt a vezetőktől, és sorra mentek el mellette az ellenfelek, így végül hetedikként ért a célba, de - magyar szövetség vezetőinek tájékoztatása szerint - így is szerzett egy ötkarikás indulási jogot.
A másik férfi kenu egyes számban, 200 méteren a 19 éves, ifjúsági világbajnok Hajdu Jonatán bátran versenyezve ugyancsak hetedik lett, s ez is kvótát ért. A kajak párosoknál három év szünet után ismét a Szabó, Kozák duónak szoríthattak a magyarok 500 méteren. Az idén újra összeült duó 2008-ban éppen itt, az Idroscalo szabadidő parkban rendezett Eb-n aratta első nagy győzelmét ebben az olimpiai számban, amelyben később két vb-címet is begyűjtött. Az előfutamban meggyőző teljesítményt nyújtott a duó, s a fináléban sem hagyott kétséget afelől, hogy ki a legjobb a mezőnyben. Már a rajt után kiváltak a többiek közül, s végig vezetve magabiztos győzelmet arattak. Ez egyben újabb két női kajakos kvótát is jelent az országnak. 
"Már otthon nagyon jól mentek a közös edzések, és úgy jöttünk ki, hogy nagyon éhesek vagyunk a sikerre" - nyilatkozott Kozák, aki hozzátette: jövőre, az olimpián is szívesen indulnának ebben a számban. "Kicsit nyomasztott ugyan minket, hogy mindenki győzelmet várt tőlünk, de ezt félre kellett tenni, és sikerült is - mondta Szabó. - A hét évvel ezelőtti sikerhez képest sokkal érettebb, tapasztaltabb versenyzők lettünk." 
A férfiak K-2 200 méteres döntője nagyon furcsán alakult. Rossz volt a rajt, két egység is beragadt, de ez csak azután derült ki, hogy a többiek végig küzdötték a távot - ez első, "rossz" versenyt éppen a magyarok, Tótka és Molnár nyerte. A versenybíróság azonban úgy döntött, hogy újra lebonyolítják a döntőt - hiába óvtak a magyarok -, így szűk egy óra múlva ismét elrajtolt a mezőny. A megismételt futamban aztán a júniusi, bakui Európa Játékokon bronzérmes magyar duó talán még jobban is lapátolt, mint korábban, és ismét elsőként haladt át a célvonalon - így egy órán belül kétszer is megnyerve a versenyt aranyérmes lett. Ez két férfi kajakos kvótát hozott az országnak.
A kvalifikáció hajót és nemzetet illet, nem pedig versenyzőt, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy az indul el egy adott olimpiai versenyben, aki a kvótát kiharcolta. A riói magyar csapat összetétele a jövő évi válogatókon alakul majd ki. Egy versenyző több számban is indulhat a kvalifikációs viadalokon, de csak egy, úgynevezett versenyzői kvótát szerezhet. Tehát amennyiben például egyesben és párosban is megfelelő helyen végez, nem két, hanem csak egy versenyzői kvótát szerez. Ennek megfelelően az átfedések miatt csak a vb zárultával derül majd ki pontosan, egy nemzet hány kvótát is gyűjtött. 
Az európai országok képviselői bizonyos számokban még a jövő májusi, duisburgi pótkvalifikációs viadalon szerezhetnek indulási jogokat. Ami az olimpia műsorában nem szereplő szombati számokat illeti, az 500 méteres kenu párosoknál a Takács Kincső, Lakatos Zsanett duó címvédőként ezúttal harmadik lett a fehéroroszok és az oroszok mögött, míg Sarudi Pál és Forgó Christopher kettőse remek hajrával negyedikként zárt.
"Nem vagyunk elégedetlenek, mert jó pályát mentünk, kihajtottuk magunkat. Ez most ennyire volt elég" - mondta Takács. A női kajak kettesek 1000 méteres számában a kevés nevező miatt csak döntőre került sor, így a Sarudi Alíz, Bodonyi Dóra párosnak nem kellett előfutamoznia, s csak most szállt vízre először. A páros jól küzdött a fináléban, ahol végül a harmadik helyet csípte el a németek és a fehéroroszok mögött.

Választási együttműködésről tárgyal az RMDSZ és MPP

21 aug 2015
Tárgyalássorozatot kezd szeptembertől az RMDSZ a Magyar Polgári Párttal az önkormányzati választásokon való együttműködésről. Ha a partnerség létrejön és beválik, a parlamenti választásokra is kiterjesztik azt.
Az RMDSZ részéről a szövetség ügyvezető elnöke, Kovács Péter nyilatkozott rádiónknak.
00:00
00:00
A Magyar Polgári Párt elnöke hasonlóan vélekedik. Bíró Zsoltot hallják.
00:00
00:00

MVR

Európa küzd a bevándorlók áradatáva

Népszava 2015. aug 22 
Túlzás lenne azt állítani, hogy Magyarországon kívül Európa más államaiban tárt karokkal fogadnák a menekülteket. Ugyanakkor azok a kormányok is megpróbálnak humánusabb intézkedéseket hozni (Olaszország, Görögország), amelyeket a legsúlyosabban érint a menekültválság.
Idén áprilisban az olaszországi Lampedusa szigeténél történt tragédia volt a fordulópont, amely sokkolta Európát, s ráirányította a figyelmet a menekültválságra. Nyáron Calais-nál alakult ki drámai helyzet, s a görögországi Kos szigetére is özönlenek a menedékkérők. Az uniós tagállamok közös európai megoldásokat sürgetnek, miközben az érintett országok próbálják áthidalni a helyi krízishelyzeteket.
Olaszország
Olaszországot különösen súlyosan érintette a menekülthullám. Az idei év eleje óta 102 ezren érték el az olasz partokat, s mintegy 2300-an vesztek a Földközi-tengerbe – közölte a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM). Ez azt jelzi, hogy az országnak soha nem látott mértékű menekültáradattal kell szembenéznie. Tavaly 170 ezren érték el az olasz partokat úgy, hogy már a 2013-as 43 ezres adatot is a rekordok között emlegették. A drámai emelkedést az is jól illusztrálja, hogy 2012-ben ez a szám még a 13 ezret is alig haladta meg.
Itáliában csak az elmúlt évben 64 ezren folyamodtak menekültstátushoz Olaszországban, ami kétszer annyi, mint 2013-ban. Olaszország ezzel a harmadik legnagyobb befogadó országgá vált az Európai Unióban Németország és Svédország után. A menedékkérők több mint felét a kevéssé tehetős dél-olaszországi régióban szállásolták el. A gazdagabb Lombardia, Liguria vagy Veneto tartományban, ahol az Északi Liga is erősebb, mindent elkövetnek azért, hogy elkerüljék a menhelyek kialakítását. Bejelentették, nem tudnak több menekültet fogadni.
Ettől függetlenül a kormányzat igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a menekültekért. Tavaly októberig működött a Földközi-tengeren a Mare Nostrum mentőakció, amely minden bajba jutott hajónak megpróbált segítséget nyújtani. Anyagi okok miatt azonban ezt nem tudták folytatni, ezért ezt az EU által is finanszírozott Triton program váltotta fel. Ennek éves költségvetése 38 millió euró, 12 őrhajó, hat rendes hajó, négy repülőgép és két helikopter vesz benne részt.
Országszerte jelenleg 70 ezer menekültet látnak el, de becslések szerint a félmilliót is elérheti azok száma, akik lélekvesztő hajókon érik el Itália partjait.
Matteo Renzi kormánya vészmegoldásokat léptetett életbe. Szállodákat és magánlétesítményeket alakított át menhelyekké. Miközben azonban a kabinet igyekszik segíteni a rászorulóknak, a mintegy 15 százalékos népszerűségnek örvendő, bevándorlásellenes Északi Liga igyekszik politikai tőkét kovácsolni a helyzetből.
A menekültáradat miatt ezért egyre megosztottabbá válik Észak- és Dél-Olaszország. Matteo Renzi kormányfő úgy próbálja meg átvágni a gordiuszi csomót, hogy magasabb pénzügyi juttatásokat ígért azoknak a településeknek, amelyek hajlandóak további menekülteket befogadni. Ezzel az intézkedéssel azonban csak korlátozott sikert ért el. A Franciaországhoz közel eső hegyvidéki tartomány, Val d’Aosta jelezte, hogy egy menekültet hajlandó befogadni.
Görögország
Míg a megelőző években Olaszországot érintette a legsúlyosabban a menekülthullám, idén már Görögország került a legkilátástalanabb helyzetbe. Július végéig összesen 224 ezren érkeztek Európába, közülük 124 ezren Görögországban kötöttek ki. A menekültáradat nem csillapodik. Júliusban mintegy 50 ezer, augusztus 8. és 14. között pedig 20 843 menekült érkezett az országba – közölte az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), miközben ez utóbbi szám 2014-ben összesen volt 43 500. Minden tíz menekültből kilenc szíriai és afgán.
A görög kormánynak meg van kötve a keze a súlyos gazdasági helyzet miatt. Alekszisz Ciprasz miniszterelnök augusztus elején bejelentette, hogy a nehézségek ellenére egyre több fogadóállomást állítanak fel a menekültek számára, ahol regisztrálni tudják őket.
Nagyon drámai a helyzet Kosz szigetén, ahová már több mint 22 ezren érkeztek. Ez több mint az előző évben összesen. A helyi hatóságok tehetetlenek, a humanitárius helyzet katasztrofális, nincs elég élelmiszer, víz, sátor. Az Orvosok Határok Nélkül humanitárius szervezet azt közölte, hogy sokakat bőrbetegséggel kell kezelni.
A kormány Kosz szigetéhez vezényelte az Elefteriosz Venizelosz nevű hajót, amelyen a szíriai menekülteket regisztrálják. Ezen mintegy 2500 személy számára tudnak elfogadható körülményeket teremteni, ami persze messze nem elég.
A nem szíriai nemzetiségűeket gazdasági menekülteknek, illetve bevándorlóknak minősítik, számukra nem biztosítanak szükségelhelyezést, ráadásul hetekig kell várniuk papírjaikra. Az afgánok, pakisztániak, irakiak körében nagy a feszültség, többször játszódtak le tumultuózus jelenetek.
Zaharula Cirigoti, a bevándorlási hivatal vezetője azt közölte, hogy mivel a szíriaiak háború sújtotta övezetből érkeztek, ezért az Európai Unió és az ENSZ előírásának megfelelően menekültstátust kapnak. A más országbeliekre ez azonban nem érvényes.
Az UNHCR azonban megengedhetetlennek tartja, hogy a nemzetiség szerint különböztessék meg az embereket. Ez ellentétes az ENSZ 1951-es menekültügyi egyezményével.
Nemcsak a szigeteken, az ország belső részein is sok a menekült. A kormány ezért Athén közelében, Votanikoszban akar kialakítani egy több száz menekült elhelyezését biztosító központot.
Miközben az olasz Triton program működőképes, a görög partoknál működő nemzetközi misszió, a Poszeidon súlyos emberhiánnyal küzd. A misszióban 11 őrhajó, egy rendes hajó, két helikopter és két repülőgép vesz részt. Költségvetése 18 millió.
Németország
Júliusban olyan sok menedékkérő érkezett Németországba, mint soha korábban egy hónap alatt: 79 ezer embert regisztráltak. Az év eleje óta pedig már 300 ezernél is több menedékkérőt vett nyilvántartásba a menekültügyi hatóság, a BAMF, ami 100 ezerrel meghaladja a tavaly egész évben regisztráltak számát. Thomas de Maiziere szövetségi belügyminiszter a minap egy interjúban úgy nyilatkozott, idén akár 800 ezerre is nőhet a menedékkérők száma, évente ennyi ember befogadásával pedig még Németország sem képes hosszabb távon megbirkózni.
A kormány a kitoloncolást bemutató videókkal próbálja megakadályozni, hogy a menekültek Németország felé vegyék az irányt. Ez a kampány sikeres volt, már ami a koszovói menekülteket illeti, mert az új koszovói kérelmek száma napi 1500-ról 50 alá csökkent. A nyugat-balkáni menedékkérők körében több mint 99 százalékos az elutasított kérelmek aránya.
A regisztrált illegális határátlépések 40 százaléka az osztrák-bajor határszakaszon történik. Az engedély nélkül Németországba belépett személyek közül az állampolgárság alapján a legnagyobb csoportot több mint 14 ezer fővel a szíriaiak alkották, számuk 300 százalékot meghaladó mértékben emelkedett éves összevetésben.
A menedékkérelmek számának megnövekedése miatt a későbbiekben akár drasztikus intézkedést is hozhat Berlin. Markus Söder, a bajor tartományi kormány pénzügyminisztere egyenesen úgy vélte, hogy felül kellene vizsgálni a schengeni rendszert. Bajorország számára a 3 milliárd eurót is elérheti a menedékkérők ellátásának költsége, így München kénytelen több pénzt fordítani e célra, mint az előző 19 évben összesen.
Nagy-Britannia
David Cameron brit kormányfő legutóbb második kormánya megalakulásának 100 napja alkalmából a BBC-nek adott interjújában fejtette ki, mindent meg kell tenni azért, hogy az illegális bevándorlók „ne törhessenek be” Nagy-Britanniába. Cameron hangsúlyozta, hogy a britek kiveszik a részüket a bevándorlók befogadásából, de többet kell tenni azért, hogy stabilizálják azokat a válságos helyzetben lévő országokat, ahonnan a menedékkérők elindulnak.
A brit miniszterelnök nagy vihart kavart, amikor korábban úgy fogalmazott, hogy illegális migránsok „rajai” próbálnak engedély nélkül bejutni Calais-nál, s ezt nem lehet annyiban hagyni. Harriet Harman, a Munkáspárt ideiglenes vezére szerint „nem rovarokról, hanem emberekről van szó”. Yvette Cooper, a Munkáspárt egyik pártvezérjelöltje is bírálta, hogy Cameron erősítette menekültellenes retorikáját. Jeremy Corbyn, a legnépszerűbb jelölt szerint Cameron „uszító, miniszterelnökhöz nem illő” hangot használ.
A Csatorna-alagúton az Egyesült Királyságba igyekvő menedékkérők száma visszaesett azóta, hogy kerítést húztak fel a Csalagút bejárata környékén, s megszigorították a biztonsági intézkedéseket. Míg múlt hónap végén naponta több mint kétezren is megpróbálkoztak felszökni az átjutásra váró kamionokba, vonatokra, s bejutni az alagútba, s a folyamatos ellenőrzések, dugók miatt teljesen elmérgesedett a helyzet, augusztus közepére napi 150 körülire csökkent a próbálkozók száma. A brit kormány 7 millió fontot költött a biztonsági intézkedések erősítésére, zártláncú kamerarendszert építettek ki, infravörös érzékelőket szereltek fel, s reflektorokkal pásztázzák a környéket ott, ahol a menedékkérők próbálkozni szoktak. A brit és a francia kormány a napokban megállapodást kötött, hogy közös parancsnokságot állítanak fel, brit katonák segítik a francia hatóságok munkáját, s megszigorítják a Csalagúton áthaladó járművek ellenőrzését. Attól tartanak ugyanakkor, hogy a menedékkérők új helyeket keresnek majd, ahol könnyebb az átjutás.
Nagy-Britanniában jelenleg 7,8 millió külföldi él, többségük munkavállalás céljából, illetve családegyesítés révén érkezett. Mintegy 154 ezer a menedékkérő, közülük alig 187-en vannak például a szíriai menekültek (Németországban legalább 100 ezren). Tavaly mindössze 14 ezer menedékkérőnek adták meg a menekültstátuszt. David Cameron 2010-ben azt ígérte, kormányra kerülve évi 100 ezer alá csökkenti az évi nettó bevándorlást, ez azonban nem sikerült. A 2015-ös választások előtti összegzés szerint évente 318 ezer fő a növekmény, 178 ezer a közép-kelet-európai országokból, legújabban Romániából és Bulgáriából.
Theresa May brit belügyminiszter egy cikkében leszögezte: „Nagy-Britanniában nincsenek arannyal kikövezve az utcák”. A Cameron-kormány egy sor új korlátozó intézkedést hozott, illegális (papírok nélküli) bevándorlók nem bérelhetnek lakást, ha a háziúr nem ellenőrzi a papírjaikat, öt évre is ítélhetik. Nem kaphatnak jogosítványt, nem nyithatnak bankszámlát.
Spanyolország
Spanyolországban 2014-ben 70 százalékkal nőtt az illegális bevándorlók száma, míg 2013-ban 7472 menedékkérő lépett spanyol területre, tavaly 12549-en lépték át illegálisan a határt. A spanyol belügyminisztérium tavasszal közzétett összesítése szerint. Spanyolország két észak-afrikai területen lévő enklávéja, a Marokkó területébe beékelődő Ceuta és Melilla a migránsok fő célpontja, annak ellenére, hogy már hat méter magas kerítéssel igyekeznek visszatartani az illegális bevándorlók rohamait. Melillába 5819-en kértek menedéket 2014-ben, közülük 2861-en hamis papírokkal érkeztek, több mint kétezren ugyanakkor a kerítésen jutottak át. A legtöbben, mintegy háromezren szíriai menedékkérők voltak, Kamerunból másfél ezren, Marokkóból több mint ezeregyszázan érkeztek.
Idén is rengeteg az incidens. Egy marokkói férfi érvényes papírokkal szállt fel egy Spanyolországba tartó kompra, ám bőröndben akarta becsempészni 27 éves testvérét, aki megfulladt. Májusban egy apa kisfiát próbálta bőröndben átcsempészni, de leleplezték. Augusztus elején négy migráns fulladt a tengerbe, akik Ceutánál úszva akarták megkerülni a kerítést és bejutni. 2014-ben 14 afrikai megfulladt, amikor egy nagyobb csoport szintén úszva próbálkozott, videóra vették ugyanakkor, hogy a nemzeti gárda tagjai gumilövedékekkel és füstbombákkal akarták visszariasztani őket. Akik életben maradtak, azokat kitoloncolták Marokkóba. Valószínűleg nem indul eljárás nyolc spanyol rendőr ellen, akik gumibottal verték Mellilánál a kerítésen átmászó afrikaiakat, majd automatikusan visszaküldték őket Marokkóba. Múlt héten több mint kétszázan tüntettek, mivel rendőri intézkedés közben meghalt egy szenegáli férfi, aki illegálisan árult az utcán.
A madridi kormány tavaly megszigorította a menekültügyi rendelkezéseket, lehetővé téve az illegális bevándorlók tömeges visszatoloncolását, szembemenve az uniós rendelkezésekkel, ezt az ENSZ és emberi jogi szervezetek is bírálták. „Spanyolország megszegi nemzetközi kötelezettségeit és sérülékeny emberek jogain tapos” – nyilatkozta Gauli van Gurik, az AI európai igazgatóhelyettese.
A konzervatív kormány 2012-ben megvonta az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való jogot az illegális bevándorlóktól, ez azonban olyan súlyos következményekkel járt, hogy idén áprilisban kénytelenek voltak visszaállítani. Az előző három évben csak a terhes anyákat és a gyerekeket látták el ingyen, s több mint 800 ezer ember maradt ellátás nélkül.
Portugália
Portugália több mint 1400 illegális bevándorló befogadását vállalta a mediterrán térségbe érkezett, mintegy 60 ezer migráns közül az európai uniós kvóta keretében. Pedro Passos Coelho portugál kormányfő jelezte ugyanakkor, hogy a „gyakorlati megvalósítás némi időt vesz igénybe”. Idén májusban 700 menedékkérő befogadásáról volt szó, de a legutóbbi EU-csúcsot követően 2400-as szám is nyilvánosságra került. Lisszabon várakozásai szerint a novemberi máltai konferencián derül ki, milyen támogatásra számíthatnak az országok a főként Olaszországba és Görögországba érkezett menedékkérők áttelepítésében.
Lisszabon kiveszi a részét a közös mentőakciókból, 2011 óta részt vesz a Frontex Indalo határvédelmi programjában. Tavaly novemberben csatlakozott az Európai Unió által finanszírozott Triton programhoz, amelynek költségvetését a nyári, lampedusai katasztrófát követően megháromszorozták, 120 millió euróra emelték. A portugál légierő egy gépe is részt vett nemrégiben egy nagyszabású akcióban, amelynek keretében több mint 200 illegális bevándorlót, köztük 39 gyereket mentettek ki. A portugál gép június 1. óta állomásozott Sigonella olasz haditengerészeti bázison, megbízatása augusztus 31-ével jár le.
Elekes Éva, Rónay Tamás

Pofon a szélsőjobbnak – vagy a szólásszabadságnak?

Borbély Zsolt Attila | 2015.08.21.
Midőn Klaus Johannis aláírta és kihirdette a 2015-ös évi 217-es törvényt, amely a 2002/31-es sürgősségi kormányrendeletet módosítva betiltotta a legionárius mozgalom kultuszát, jelvényeit és bármiféle népszerűsítését, a felszínességre oly hajlamos magyarországi sajtó arról cikkezett, hogy hatalmas pofont kapott a román szélsőjobb. Nem kétséges, a hír hallatán a magyar ember lelkében kicsírázhat némi káröröm, különösen, ha évről évre alkalma volt végignézni az Új Jobboldal október 6-i aradi, illetve a december elsejei sepsiszentgyörgyi provokatív akcióit.
Egy jogszabály színe és fonákja
Itt azonban valójában sokkal többről van szó. Az elfogadott jogszabály nemcsak a román szélsőjobb szimbólumait tiltotta be, hanem több síkon is törvényi alapot adott a szólásszabadság önkényes korlátozásához.
Hogy a legérzékenyebb ügyet vegyük: az úgynevezett „holokauszttagadás” betiltása, ami egyébként része volt a módosított sürgősségi kormányrendeletnek, több szempontból is problematikus. Egyik oldalról nem kellően tisztázott maga a fogalom. Mert hiába szögezi le a jogszabály szabatosan és példaértékűen, hogy „a holokauszt alatt a zsidók és cigányok 1940 és 1944 közötti, a román állam intézményei által támogatott tervszerű üldözése és megsemmisítése értendő” (saját fordítás), a gyakorlat azt mutatja, hogy a holokauszttagadás határait másutt-másutt húzzák az elemzők, a közírók, illetve a jogászszakma.
Márpedig a különbség nem szakma-, hanem egyénfüggő. Magyarán, ha valakit bíróság elé állítanak holokauszttagadás vádjával, nem az elkövetett cselekmény vagy annak társadalmi veszélyességének foka lesz a döntő abban, hogy elítélik vagy felmentik, hanem a bíró világnézete, politikai meggyőződése vagy akár etnikai hovatartozása. Érdemes belegondolni abba, hogy a holokauszttagadással vádolt, úgynevezett holokausztrevizionista történészek – akik közül tanai miatt nem egy került már börtönbe – sem azt tagadják, hogy a zsidókat államilag üldözték a második világháború idején, mint ahogy azt sem, hogy kizárólag származásuk okán gyilkoltak meg sokakat közülük. Ők a hatmilliós áldozatszámot vitatják, kétségbe vonják, hogy létezett a III. birodalomban központi döntés arról, hogy a teljes zsidóságot ki kell irtani, valamint azt is, hogy a népirtás céljára a nácik gázkamrákat használtak volna.
De akad olyan holokausztszakértő is, aki szerint holokauszttagadás a holokauszt egyediségének tagadása. Ezzel szemben Norman G. Finkelstein – aki maga is holokauszttúlélők gyermeke, s szülein kívül valamennyi hozzátartozóját meggyilkolták zsidó származásuk okán a nácik – éles szavakkal kelt ki azok ellen, akik a holokausztot kiemelnék az emberiség történetének megannyi népirtása közül. Sőt, arra is rámutat, hogy a holokauszttagadásra való hivatkozással várja el Izrael, hogy a világ hunyjon szemet a palesztinok elleni állami terror felett azon az elven, hogy az egyedi szenvedés egyedi jogosítványokkal jár.
De olyan kiterjesztésekkel is találkozhattunk, miszerint holokauszttagadás a visszaemlékezések hitelességének kétségbe vonása. Miközben már egy sor „visszaemlékezésről” fehéren-feketén kiderült, hogy otromba, pénzhajhász hamisítvány, akad köztük olyan is, amelyet nem is zsidó ember írt, erről is beszél Finkelstein A holokausztipar című művében.
A szerző egy gondolat erejéig hivatkozik John Stuart Millre is, akinél meggyőzőbben talán senki nem érvelt a szólásszabadság mellett, még ha eszmefuttatásai a mai olvasó számára kissé terjengősnek is tűnhetnek. A szabadságról című esszéjében Mill külön fejezetet szentel a szólásszabadságnak, okfejtéseit a fejezet végén négy pontban foglalja össze. Érdemes lenne a szabad gondolkodást és a tudományos kutatást büntetőjogi keretek közé záró, magukat többnyire liberálisnak mondó embereknek újraolvasniuk Mill klasszikusát. Vagy legalább a végkövetkeztetésként megfogalmazott négy érvet, kezdve onnan, hogy „bármely elhallgattatott vélemény lehet igaz, ha ezt tagadjuk, feltételezzük, hogy csalhatatlanok vagyunk”. Azon keresztül, hogy „csak az ellentmondásban levő vélemények összeütközése teremtheti meg annak lehetőségét, hogy az igazság hiányzó része elfogadottá váljék”. S azt se feledjük, hogy a teljes igazságot is hívei csak előítélet formájában teszik magukévá, ha azt nem érik folyamatos támadások, egészen odáig, hogy ez esetben „a tan jelentése is elsikkad vagy elkorcsosul, nem szűnik hatni a jellemre és viselkedésre, (…) formális hitvallásá válik.”
Orwell szelleme
A szóban forgó törvény tiltja a fasiszta, legionárius, rasszista és xenofób szervezetek működését, ezen eszmékhez köthető szimbólumok használatát, és az említett ideológiai részelemekből fakadó cselekményeket, továbbá azon személyek kultuszát, akiket népirtás, háborús bűnösség vagy emberiség elleni bűncselekmény miatt ítéltek el.
Akár el is fogadhatjuk, hogy a cél nemes. De vajon szükség van-e külön törvényre ahhoz, hogy egy szélsőséges, a demokráciáira veszélyt jelentő szervezetet betiltsunk? Helyes-e betiltani bárki „kultuszát”? Kultusz alatt értendő ugyebár az is, hogy egy történelmi személyiség születéséről, haláláról vagy életének egy fontos pillanatáról megemlékeznek, kultusznak nevezhető egy kulturális esemény is. Magyar emberben rögtön megszólalhat a vészcsengő: miként zaklatták az állami szervek a Wass Albertre emlékezőket. De élhetünk olyan példával is, amely szívünknek kevésbé kedves történelmi személyiséghez köthető. Nicolae Ceauşescunál többet kevés román államférfi ártott a magyarságnak, elég, ha csak az erdélyi nagyvárosok módszeres elrománosítására utalunk. Ezzel együtt helyeselhető-e, hogy valakit azért zárjanak börtönbe, mert részt vett egy megemlékezésen és/vagy a néhai véreskezű diktátor sírjára helyezett egy szál virágot? Épp a demokratikus rendszert hitelteleníti, amikor a „Kárpátok géniuszához” hasonlóan az állami kényszerapparátust veti be a másként gondolkodókkal szemben.
A büntetőjog ultima ratio. Olyan esetekben alkalmazni, mint a „családon belüli erőszak”, a gyűlöletbeszéd vagy a holokauszttagadás olyan, mintha hentesbárddal próbálnánk operálni. A probléma az, hogy ha ezt valaki papírra meri vetni, rögtön meggyanúsíthatják azzal, hogy pártolja az említett cselekményeket, holott erről, esetemben legalábbis, szó sincs. A különböző erőszakos cselekményekre megvannak a büntetőjog évezredes gyökerű előírásai, nincs szükség új törvényi tényállásra. A gyűlöletbeszéd esetében irányadó az amerikai Legfelsőbb Bíróság klasszikus elve, miszerint akkor lehet valakit elítélni nyilvános beszéd, állásfoglalás, sajtóbeli cselekmény okán, ha azzal „világos és jelenvaló veszélyt” idézett elő. Történelmi eseményeket pedig konferenciákon, szakfolyóiratokban, világhálós és egyéb szakmai fórumokon kell megvitatni anélkül, hogy bárki feje felett ott lógna a börtön Damoklész kardja.
Joggal háborodunk fel azon, ha bárki tagadja a szovjet haláltáborok létét, ellenforradalomnak nevezi 1956-ot vagy ország-világ előtt azt hazudja, hogy senki nem sérült meg a 2006. október 23-i rendőrterror során. De igazságos, méltányos, arányos lenne ezért valakit évekre börtönbe zárni?
A valódi liberális Voltaire úgy vélekedik, hogy „nem értek veled egyet, de életemet adnám azért, hogy véleményedet elmondhasd”, az álliberális pedig úgy, ahogy a világhálón terjedő rövid összefoglalás megfogalmazta. Toleránsak veled, míg egyetértesz velük, ellened fordulnak, ha vitatkozni mersz velük és rasszista vagy, ha legyőzöd őket a vitában.
Egy szó, mint száz: a szimbólumok, gondolatok, történelmi személyiségek kultusza vagy történelmi események tagadása elleni büntetőjogi harc, legyen szó akár náci, akár kommunista jelképekről, személyiségekről vagy eszmékről a Ceauşescu-rendszerben már megismert orwelli gondolatrendőrséget idézi és súlyosan korlátozza a szólásszabadságot.

A nagy bevándorlásátverés

2015.08.20. 
Forrás: pannonrtv.com

Mégis milyen nagyhatalmi átrendeződés áldozatai vagyunk épp mindannyian?
Úgy tálalják, mintha valami váratlan és érthetetlen ufótámadásról lenne szó, mintha semmit sem tudnánk arról, honnan jönnek, és miért ezek az idegen lények, a kultúránkat fenyegető marslakók. Pedig a népvándorlás most is, mint a történelemben már annyiszor, a birodalmi érdekszférák kiterjesztéséért folyó háborúk következménye, amit nyilvánvalóan nagyhatalmi érdekek vezérelnek. Valamiben mégis nagyon más a modern változat. Míg a régi birodalmak propagandája büszkén hirdette hódító céljait és azt, hogyan sikerült kiirtania, illetve elűznie ellenségeit, ma illik mindezt úgy előadni, mint valami véletlenül bekövetkező természeti katasztrófát, miután egyik nagyhatalom sem vállalja nyíltan törekvéseit, sőt: ma már kifejezetten humanitárius ideológiával folynak a legdurvább hódító gyarmatháborúk is.
Ha nem érjük be azzal, hogy a menekültáradat csupán az olcsó félelemkeltés és a nyíltan idegenellenes uszítás demagóg propagandaeszköze, ha meg akarjuk érteni, mi is történik itt, körülöttünk, nem árt feltenni a médiában rendre elmaradó kérdéseket. Mégis milyen nagyhatalmi átrendeződés áldozatai vagyunk épp mindannyian? Mert történetünkben a menekültek és az európai őslakosok egyaránt áldozatok. Ennél is fontosabb azonban feltenni a kérdést: milyen nagy háború körvonalazódik ilyen drámai népmozgások mentén?
Ferenc pápa már harmadik világháborúról és szemünk láttára folyó egyfajta népirtásról beszélt a világsajtóban agyonhallgatott Santa Cruz-i beszédében, amelyet egy hónapja a népi mozgalmak világtalálkozóján mondott el, lényegében keresztes békeháborút hirdetve a népeket és a földi élővilágot gyarmatosításával végveszélybe sodró „globalizációval”, a demokráciákat, nemzetgazdaságokat túszul ejtő globális nagytőke hatalmával szemben, amelynek kártékony és gonosz természetét is egyértelművé tette a pápa példátlanul bátor és radikális állásfoglalása.
Világi tekintélyek között is egyre többen látnak egyértelmű párhuzamot, mint például Károly walesi herceg, a második világháborúhoz vezető európai impotencia és a mai helyzet között. Amikor épp egy szomszédunkban már nyíltan folyó újabb világháborúba igyekeznek nagy erőkkel belerángatni minket, immár létkérdés, hogy tisztán lássuk, mi vár ránk, és ne dőljünk be a különféle propagandáknak.
Úgy kezdődött, hogy a bevándorlás visszaütött. Min kellene most nagy hirtelen meglepődni vagy felháborodni, miután évtizedek, sőt évszázadok óta folyik azoknak az országoknak Európa általi gyarmatosítása, ahonnan jönnek a menekültek, amit aligha leplezhetnek álszent humanitárius könyöradományok vagy a nem kevésbé álszent európai felháborodás. A kérdéses konfliktusoknak a NATO aktív részese, sőt: nem kis mértékben kiváltója, így legfeljebb az felháborító, ha most úgy teszünk, mintha az egészhez nem lenne közünk, csak kárát szenvednénk el. Ideje szembenéznünk a pőre ténnyel: nyugati típusú jólétünk nem kis részben ezeknek az országoknak a kizsákmányolására épül, ami egy ideje főként gazdasági eszközökkel folytatódik, az érintett országok látszólagos függetlenségét kikiáltva, demokratikus látszattal, ami persze nem változtat globális kiszolgáltatottságukon, ami a gyarmatsors lényege.
Ráadásul az utóbbi évtizedekben nem értük be azzal, hogy továbbra is elvettük tőlük mindazt, ami csak mozdítható volt ezekben az országokban, hanem a médiában ráadásul azt sulykoltuk nekik minden filmben, klipben és híradásban, hogy ők ott a harmadik világ szánalmas nyomorában élő lúzerek, míg Nyugaton van a földi paradicsom. Csodálkozunk, hogy ezután ide akarnak jönni? Mennyire kell agymosottnak lenni, hogy ne gondoljunk ilyen nyilvánvaló összefüggésekre, amikor a bevándorláshisztéria ócska lózungjait ismételgetjük?
Európa ütközőzónává vált
A helyzetet bonyolítja, hogy Európa a második világháború óta már nem a globális gyarmatosítás fő nyertese, korábbi világhatalmi pozícióját és annak globális haszonélvezetét átvette Amerika. Emiatt a mai népvándorlás és az egyre durvuló, egyre nagyobb térségekre átterjedő konfliktusok hátterében is egy átalakult nagyhatalmi érdekrendszer kőkemény törekvései állnak.
De milyen konfliktuszónából jön a menekültek zöme? Kik is háborúznak Irakban, Afganisztánban, Szíriában, Jemenben, és miért? Látszólag a fő törésvonal az, hogy szunnita radikálisok vallásháborúja folyik a síita kisebbségek ellen, de ha nem a tömegtájékoztatás elképesztő geopolitikai naivitásával szemléljük a térséget, akkor elég nyilvánvalóan a létükért küzdő síitákat támogató Iránra próbáltak ilyen durva eszközökkel nyomást gyakorolni, hogy ne váljon atomhatalommá, és írja végre alá az egyezményt, melyet nemrég sikerült is megkötni. Persze részben Oroszország érdekei és szövetségesei elleni háború is folyik a Közel-Keleten, illetve Afganisztánban, ahogy nyilván Ukrajnában is. Nem utolsósorban ezért naivitás most azt hinni, hogy Irán tényleg behódolt volna, és ezután már béke lesz a Közel-Keleten. A konfliktus ugyanis lényegét tekintve globális, és aligha véletlen, hogy Ázsia országai is brutálisan fegyverkeznek, ahogy szinte minden olyan ország, amelyik egyáltalán abban a helyzetben van, hogy fegyverkezni tud.
Szinte vicces hallgatni a szakértőket, akik csak gazdasági okokat vélnek felfedezni amögött, hogy az Egyesült Államok most nagy hirtelen felvette a diplomáciai kapcsolatokat Kubával, pedig ha valaki még emlékszik a rakétaválságra, elég nyilvánvaló az indíték: az Egyesült Államok lázasan készül egy újabb globális háborúra, s be akarja biztosítani magát, hogy az oroszok – vagy a kínaiak – ne telepíthessenek közép-hatótávolságú rakétákat Kubába. Ezért ragaszkodnak guantánamói támaszpontjuk megtartásához is, amire pedig aligha van több jogalapjuk, mint az oroszoknak a Krímhez. Nyilván az oroszok is készülnek egy nagyobb háborúra, ezért akarták bebiztosítani maguknak a Krímet mint geostratégiailag meghatározó déli tengeri hídfőt. Nagyon naivnak kell lennünk, hogy még mindig ne vegyük észre ezen összefüggéseket. Ha valaki még mindig elhiszi, mindez csupán „konteó”, az nemcsak naiv, de életösztöne sincs sok.
Próbáljunk józan ésszel válaszolni egy egyszerű kérdésre: mi a közös momentum a közel-keleti konfliktusok, az európai bevándorlás, az iszlám globális konfliktussá válása, az euró tartós válsága (az észak–dél ellentét) és az ukrán válság között? A birodalom visszavág. A geopolitikai puzzle elemeiben az amerikai nagyhatalmi érdekek kőkemény prioritásai köszönnek vissza, nem épp a legbarátságosabb vagy bármi jóval kecsegtető módon. Lehet ugyan tagadni mindezt, csak már nem érdemes. Mert egyre közelebb jönnek a frontvonalak, és holnap akár minket is mobilizálhatnak abban a globális háborúban, amelyért leginkább épp ez a nagyhatalmi politika a felelős.
Az erőszakspirál természete
Furcsa módon a felsorolt konfliktusok jelentős részében az oroszok ugyanúgy érdekeltként jelennek meg, mint az amerikaiak, mintha valamilyen közös érdekük fűződne az eszkalációhoz. Ez a perverz „logika” a hadiipar és a háború embertelen logikája – inkább az erőszakspirál természetéből adódik, és nem tudatosan alakított emberi szándékokból vagy bármilyen Nagy Titkos Összeesküvésből. A görögök, a magyarok vagy általában az európaiak kiszolgáltatottságát növelni mindkét szuperhatalomnak egyaránt érdeke, mert épp ezáltal válik ma Európa az ő globális háborújuk hadszínterévé, Ukrajnában immár nyílt háború formájában.
Mi itt, Kelet-Közép-Európában már megszoktuk, hogy történelmileg Kelet és Nyugat nagyhatalmainak ütközőzónája vagyunk legalább fél évezrede, de a mai népvándorlás és az iszlám fundamentalizmus fanatizálása révén lassan egész Európa ütközőzónává válik. A menekültek százezrei ugyanis a konfliktusokhoz legközelebb eső Európában keresnek menedéket, annál is inkább, mert ez a földrész adja a világ szociális segélyeinek több mint felét, tehát kontinensünk e tekintetben különösen nagy terheket vállal, ami stratégiai szempontból nyilvánvalóan támadási felületet is jelent. Amerikába hiába is próbálnának eljutni a menekültek, mert egyrészt sokkal messzebb van, másrészt a mexikói határnál tűzparancs és műszaki zár van, így simán lelövik őket.
Őket tehát nem éri el az a népvándorlás, ami így Európa problémája, ahogy az ukrajnai háború és az iszlám dzsihád is. Ha eddig nem esett volna le: az iszlám elleni globális háború váltotta fel egy időre a démonizált Szovjetunió elleni propagandát, ami az utóbbi bukásával okafogyottá vált. Jó oka van erre annak a kontinensnyi országnak, ahol a világon a legalacsonyabb az iszlám lakosság aránya. (Az Egyesült Államok lakosságának 0,8 százaléka mozlim. Európában és Ázsiában is nagyságrenddel nagyobb a mozlim jelenlét Amerikánál, főleg, ha nem csupán a lakosságarányt vesszük tekintetbe, hanem a történelmi és civilizációs konfliktusok hagyományait az iszlámmal, ami még durvábban mutatja a különbséget.) Ha tehát a fő globális törésvonal az iszlám, akkor ez geostratégiailag legkevésbé Amerikát fenyegeti, miközben Európát, Afrikát és Ázsiát drámaian megosztja. Így tárul fel az iszlamista terror elleni „globális háború” nagyhatalmi logikája. Ugye beugrik róla az „oszd meg és uralkodj” birodalmi elv, illetve gyakorlat?
Utóbb persze a putyini politikára hivatkozva újra elő lehetett venni az orosz fenyegetést a naftalinból, megfejelve az iszlám elleni globális háborút. Hátha kellően kevesen veszik észre, hogy az oroszok jelenleg alkalmasint az országhatáraiknál védelmezik „hódító birodalmi érdekeiket”, az amerikai filmekből jól ismert tömeggyilkos agresszivitásukkal. (A Krím visszafoglalásánál hány áldozat is volt? Nulla?) Mindeközben a Béke és Szabadság globális szövetségének erői országhatáraiktól meglehetősen távol igyekeznek pacifikálni egész térségeket, olyan látványos sikerekkel, hogy csak Irakban például alig több mint egy évtized katonai intervenciója jóval több mint egymillió (egy európai parlamenti beadvány szerint másfél millió) áldozattal járt. Eddig. Mert nincs vége. És sajnos részt veszünk a dicstelen folytatásban. Szíriában pár év alatt több mint hétszázezer áldozatot követelt a nagyhatalmi konfliktuszónában kirobbant háború. Kétmillió szír menekült van Törökországban, egy-egy millió a szomszédos Jordániában és Libanonban, míg a jóval gazdagabb Európában összesen 150 ezer, mégis velük kapcsolatban hangzik el a legtöbb aggodalom és panaszkodás. Míg Szíria szomszédai nagyságrendekkel nagyobb terheket viselnek, mégsem az ő problémáiktól hangos a világsajtó. Ugyan kit érdekel, ha Libanon vagy Jordánia belerokkan a milliós menekültáradatba, miközben ehelyett az a nap híre az angolszász „világsajtóban”, hogy szegény Anglia felháborodottan toloncol ki a gyarmatokról érkező pár tucat gazdasági menekültet, miután lényegében egész gazdagsága és korábbi világhatalmának maradéka is a gyarmatosításra épült. Ez aztán a fair play!
Egy kézenfekvő geopolitikai megoldás
Talán érthető, ha bizonyos konfliktuszónákból a lakosság tömegesen menekül bárhova. Mi is ezt tennénk a helyükben. Még pontosabban fogalmazva: a magyar kivándorlás már most ennek a globális folyamatnak a része és tagadhatatlan fejleménye.
Mégis, mi lehetne a megoldás? Geopolitikailag az lehetne, ha Közép-Európa országai olyan konföderációt hoznának létre, amely nagyobb és a nemzetközi porondon jóval meghatározóbb lenne a dunai konföderációnál, a történelmi precedensnek tekinthető Osztrák–Magyar Monarchiánál vagy a lengyel–magyar perszonáluniónál. Kiterjedését és koncepcióját tekintve leginkább a lengyel politikában megfogalmazott Intermarium lehetne a megvalósítandó modell, lengyel vezetéssel, amit a szláv többség különösen indokolna, a magyar– lengyel történelmi barátság pedig számunkra ígéretessé tenne. Minden más esetben az a rossz történelmi alternatíva marad osztályrészünk, hogy időnként választani próbáljunk a keleti vagy nyugati dominancia között, bár mindkét esetben gazdaságilag gyarmati státusban maradunk, a valódi önállóság leghalványabb esélye nélkül. Térségünk biztonságát tartósan csak az alapvető sorsközösségben élő országok olyan szövetsége garantálhatná, amely által nagyjából százhúszmilliós ország jönne létre (az EU-nál jóval szorosabb szövetségben, közös haderővel és külpolitikával), amely minimum egy súlycsoportba kerülne Németországgal és Oroszországgal, de az önálló fejlődés és a nagy integráció nyújtotta piaci lehetőségek révén elég hamar gazdaságilag akár jóval erősebbé is válhatna ezeknél.
Bár szeretjük azzal áltatni magunkat: mi is a nyugati világ részei vagyunk (kivéve persze, amikor ennek felelősségeire vagy terheire terelődik a szó), a globális ok a magyar kivándorlás esetében ugyanaz, mint a harmadik világból induló kivándorlásnál: gazdaságilag és geopolitikailag nekünk és Kelet-Európának is gyarmati státus jutott az utóbbi hetven évben. Ha nem is a harmadik világhoz tartozunk, de legfeljebb második világ a miénk, és semmiképp nem lettünk az unióban sem teljesen egyenrangú tagjai és haszonélvezői az első világnak. A „klasszikus” gyarmatosító országok zárt klubjába, a globális gazdasági világháború győztesei közé nem kerültünk be. Most sem pont oda toboroznak.
Kardos Gábor
mno.hu

Megnyílt a Duna Stratégiás pályázási lehetőség

Amint közreadtuk szeptembere tervezi az EU az új fejlesztési alap elindítását, amivel lényegében megnyíllik a Duna Stratégiás pályázási lehetőség. Ez alkalommal kérdeztük Horváth Zoltán urat: ez milyen formában fogja segíteni a vidékfejlesztést?
- Szeptemberben a budapesti nyitókonferencián indítják el a Duna Stratégiát 202 milliónyi eurós induló összeggel. Ez 70 milliárdos forintösszegnek felel meg. De a Duna Stratégia most új néven szerepel éspedig a "Duna transznacionális együttműködési program"-ra hallgat ezután. 
- Milyen tételekre lehet majd pályázni?
- Meglepő módon nem az erdeti elgondolás alapján de gondosan előkészített pályázattal lehet majd ha következőkre lehet számítani:  az innováció és a vállalkozói készség ösztönzése, a Duna régió természeti és kulturális kincseinek megóvása, az összekapcsoltság fejlesztése és a karbonszegény gazdaság irányába történő elmozdulás támogatása. Ez ugyancsak lecsökkenti majd a lehetőségeket, de a pályázható összeg sem magas.
- Ebbe beleférne a vidékfejlesztés?
- Nem kimondottan csak áttételesen, de azért meggondolandó, hogy a Régióban hogyan lehet majd öt országra kiterjedő projektet úgy késziteni, hogy pld. karbonszegény gazdaság felé elmozdulást támogassuk.
- Ön szerint mi lenne olyan dolog ami fontos lehetne 5 régióbeli országnak?
- Jó, hogy megemlitette azt, hogy öt ország,met valóban egyik feltétel ez amiért inkább a tagországi szint van ezekkel a témákkal segitve ellentétben az EU-ban már elterjedt NUTS-2 régiók közti együttműködéssel. Ez egy kicsit visszalépésnek számít.
- Ezzel azt akarja mondani, hogy ezek nem pályázhatnak a "Duna transznacionális együttműködési program"-ra?
- Nem hiszem, hogy ezt akarták volna elérni az EU-s programmal. 
- Azért kérdezem mert amikor a civilek számára szervezett Duna Stratégiát bemutató konferenciákon résztvettünk arról lett volna szó, hogy 5 orszából öt civil szervezetnek is lehetősége van arra, hogy régiósszintű projektet készítsen és azzal pályázzon, ez most már nem állja meg a helyét?
- Az EU-s vezetők el tudják képzelni, hogy egy ilyen csoportosulás is pályázzon viszont ezekben a témákban kevés olyan civil szerveződések vannak, amelyek már hálózatban tevékenykednének. Igaz a gazdaszervezetekre, a környezetvédőkre lehetne gondolni és esetleg a faluturizmusban érdekeltekre is, mert ezeknél meg van a hálozati kapcsolat. De el tudom képzelni a Teleház szerveződéseket is mert ezekben az internettes feltétel biztosithatja a hálozati kapcsolatot.
- Csak azért érdekes, mert annak ellenére, hogy transznacionális együttműködésre hivatkozik a program de  csak a összekapcsoltság fejlesztésére illetve természeti és kulturális kicsekre lehetne pályázni a többi komoly tudmányos felkészülséget igényelne, vagy tévedek?
- Szerintem, ha megfelelően szervezkednek a civilek mind a négy témakörben lehet olyan projekttel pályázni amire az pályáztatók rábólinthatnak és támogathatják.
- Amint megjelent már a "Duna transznacionális együttműködési program"-ot Budapesten szeptember 23-24 között inditanák el, hogy lett Magyarország ennek a lebonyolítója?
- Valóban a szeptember 23-24 lenne a program elindítása és Budapest eddig is központnak számított, hiszen a magyar elnökség idején inditották el ezt. 
- Ez is hozzájárulhatott, hogy a bukaresti vezetők haragvásuknak adtak hangot?
- Hát vannak erre utaló események hiszen, amikor a Corina Cretu lett az Eu régiós biztosa már nagyon sokan gondolták, hogy Bukarestbe fog a központ kerülni. A hazai vezetés és a pártvezetések is elmarasztalóak voltak a budapesti vezetéssel kapcsolatosan, de marad majd minden a régiben, hiszen nállunk már elkezdődött a kampány és egyesek úgy vélik, hogy mostanra már nem elég a hazai népközösségünk szidalmazása.
- A gazdasági és vidékfejlesztésben ezek majd kihatással lesznek?
- Nem hiszem, mert a többségiek is be kell lássák hogy a NUTS-2-es régiószint fejlesztését nem lehet elhanyagolni, azért mert itt vagy ott más népközösségbeliek laknak. Azt is figylemebe kell venni, hogy az önrészt ki fogja kitenni az asztalra. A Leadertől eltérően a "Duna transznacionális együttműködési program"-ban kevesebb lesz az önrész. 
- Köszönöm a beszélgetést!
- Én köszönöm a lehetséget.
Lejegyezte: Zöld Sára