2015.08.13.
Forrás: nyest.hu
2015 júniusától része a világ különféle írásait egységes rendszerbe foglaló Unicode-nak a székely írás. Hosszas belharcok után eldőlt, hogy Old Hungarian lesz a neve, nem Rovas, és nem tartalmaz olyan jeleket, amelyek nem mutathatók ki a székely írás emlékeiből. A székely írás szabványosítását 17 éve javasolta először Michael Everson, s most az ő kissé módosított, 2012-ben benyújtott javaslata nyert.
17 évig tartott, míg a székely írás az első javaslattól eljutott odáig, hogy bekerült a Unicode-rendszerbe: mostantól elvben szabadon vágtázhatunk a digitális steppén, amit valaki képernyőre ró az egyik gépen, az akadályok nélkül jelenik meg a világon bárhol. Abban nem lehetünk biztosak, hogy ezzel vége a 2008 óta zajló csatáknak a székely írás modernizált változatainak használói között, de a nemzetközi szabvány mindenesetre megszületett, és azok örülhetnek, akik az Old Hungarian ’régi magyar (írás)’ elnevezést és a hagyományokhoz szorosabban kötődő jelkészletet támogatták a Rovas ’rovás’ elnevezéssel és a kibővített jelkészlettel szemben.
Mi az a Unicode, és ki a Bulldog?
Nem volt még olyan régen, hogy a magyar idézőjelek helyett valami egészen más jelent meg az internetes oldalakon, és igen sokáig szenvedtünk az ű és az ő megjelenítésével is: hiába volt a mi gépünkön olyan betűkészlet, amely tartalmazta ezeket, nem volt rá garancia, hogy másoknál ne valami zagyvaság jelenjen meg helyettük. Szerencsére mára megszabadultunk ezektől a nyűgöktől, mert a más latin betűs ábécékből hiányzó magyar betűk is bekerültek a Unicode rendszerébe, kaptak egy azonosító számot, s ez alapján a világon bármelyik számítógép megfelelően jeleníti meg ezeket a karaktereket.
Mindezt tehát egy közösen használt kódolási szabvány teszi lehetővé, a Unicode, amelyet a Unicode Konzorcium fejleszt folyamatosan: a cél az, hogy a világ összes írása megjeleníthető legyen digitálisan, és ne kelljen ehhez semmiféle speciális alkalmazás, a világon bárhol „értsék” a gépek (illetve operációs rendszereik) ezeket a kódokat. A Unicode tehát valójában olyan betűkódolási szabvány, amely a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) és a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) közös, ISO/IEC 10646 szabványához igazodik. 2015 júniusától a Unicode 8.0 van érvényben, ez összesen 129 írás karaktereit tartalmazza, köztük a székely íráséit is – Old Hungarian néven.
A székely írás első szabványosítási javaslatát 1998-ban dolgozta ki Michael Everson, akit a világ legelszántabb digitálisszabvány-gyártójának nevezhetünk: több száz, mindenféle írásokra vonatkozó javaslatot nyújtott már be, számtalan írás szabványosításában működött közre, a Unicode Bulldog-díjának birtokosa, merthogy olyan elánnal végzi a különféle írások szabványosítását. A 2004-ben kapott Bulldog-díj valódi elismerést takar, az Egyesült Államokban született, de már hosszú ideje Írországban élő Eversont a világ vezető íráskódoló szakemberei között tartják számon.
Everson különben saját bevallása szerint Tolkien révén került közel a germán nyelvtörténethez, később az Arizona Egyetemen szerzett alapdiplomát, majd a UCLA-n tanult indoeurópai összehasonlító nyelvészetet. Nem sokkal később települt Írországba, azóta ott él. Manapság elsősorban írások szabványosításával, fontok tervezésével foglalkozik, és van egy kiadója, az Evertype, amely eddig már csaknem másfélszáz könyvet adott ki, jelentős részüket valamilyen kelta nyelven, de a mesterséges nyelvek is igen érdeklik a tulajdonost, mert volapük és eszperantó nyelvtan, illetve szótárak is vannak a kiadványok között – a Lewis Carroll iránti tiszteletből pedig számos nyelven megjelentették az Alice Csodaországbant.
Mordori fellegek
Everson 1998-ban két javaslatot is kidolgozott a székely írás digitális szabványosítására, akkor még Hosszú Gáborral együttműködve, legalábbis az ő segítségét is használva. A második javaslat az első kisebb módosítása volt, ezek a székely írás történeti emlékeiből többé-kevésbé rekonstruálható alapábécét tartalmazták, kiegészítve a hosszú magánhangzók jeleivel (ezek többsége egészen kései fejlemény, még Magyar Adorján ábécéjében is csak az á-nak és az é-nek volt önálló jele), valamint az 1, 5, 10, 50, 100, 1000 számjelével. Everson már ekkor az Old Hungarian elnevezést javasolta – később ez a név lett az ellentétek egyik oka. 1998-ban aztán valamiért elaludt az ügy.
Tíz évvel később viszont valóságos javaslat-boom következett be: Everson ekkor már Szelp Szabolccsal, a bécsi egyetem finnugor tanszékének doktoranduszával közösen nyújtott be két javaslatot. (Szelpet onnan ismerhetik a székely írás iránt érdeklődők, hogy a következő években azonosította a Nikolsburgi Ábécét eredetileg tartalmazó ősnyomtatványt.) Egyik javaslatukat augusztusban, a másikat októberben nyújtották be, de közben szeptemberben készített egy tervezetet Bakonyi Gábor, és szintén októberben egyet Hosszú Gábor, a Magyar Rovásírók Közösségének javaslataként. Ez a fölbolydulás már a néhány év múlva bekövetkezett jóval nagyobb csatározások előzménye volt.
Pedig az elején úgy tűnt, hogy simán megy majd minden. 2008. július 12-én találkoztak egymással azok, akik valamilyen módon érintve voltak a kortárs használat terjesztésében, illetve korábban már voltak a székely írás szabványosítására javaslataik. Az összejövetel megszervezésére egy beszámoló szerint Everson kérte meg Hosszú Gábort, mert szerette volna a magyar rovásbarátokkal megismertetni Szelp Szabolccsal együtt készített javaslatát. A tanácskozás sikerrel zárult: az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság Rovás Szakosztályának nevében Libisch Győző, a Forrai Sándor Rovásíró Kör nevében Friedrich Klára és Szakács Gábor, és a székely betűk digitalizálásával már korábban is foglalkozó Hosszú Gábor a legnagyobb egyetértésben írták alá, hogy támogatják a megállapodásban Runic Standard-nek nevezett jelkészlet szabványosítását. A megbeszélésen jelen voltak a föntieken kívül mások is: a két javaslattevő, Bakonyi Gábor, Tisza András, a Magyarok Világszövetsége képviseletében Joó Ádám, valamint Hosszú Gábor két fő támogatója, Sípos László és Rumi Tamás is – és a híradás szerint valamennyien egyetértettek a javaslattal.
Everson és Szelp augusztus elején előterjesztették javaslatukat a nemzetközi szervezet ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 testületének (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért a 2-es munkacsoport), októberben Hosszú Gábor is követte őket, mint maga is megjegyzi beadványában, egy alapvetően eltérő koncepciójú javaslattal. A javaslatban Hosszú már Szekler-Hungarian Rovas-nak nevezte a jelkészletet, és kiegészítette olyan betűkkel, amelyeket a székely írás emlékeiben nem találunk, de a kortárs használatban – legalábbis egyes iskolák – élnek velük: külön betűt kapott a dz, dzs, q, x, y, w. Hosszú az Élő rovásnak elnevezett, 2008. október 4-én tartott tanácskozás résztvevőivel legitimáltatta a javaslatot: az ott megjelentek, beleértve a Magyarok Világszövetségét, elfogadták, hogy az írás neve székely-magyar rovás legyen a szabványban, és igent mondtak Hosszú szabványtervezetére is, amit aztán ő még aznap be is nyújtott. Pontosabban, legalábbis az egyik résztvevő, Szondi Miklós beszámolója szerint (ez Az egységes rovás című kiadványban olvasható), a Gödöllőn bemutatott javaslatban még külön szerepeltek az „idegen betűk”, az aznap beadott hivatalos előterjesztésben viszont az ábécé szerves részeként. Erről a kettősségről azonban többen csak jóval később szereztek tudomást, és kellőképpen föl is háborodtak rajta. A háború elkezdődött.
A casus belli
De mi is volt a kibékíthetetlenné vált ellentét oka a két tábor között? A tartalmat nézve az alapvető különbség a két javaslat között – s ez mindvégig így maradt – egyrészt a név volt, az Old Hungarian szemben a (Szekler-Hungarian) Rovassal, másrészt az, hogy az Everson–Szelp-verzió csak olyan betűket tartalmazott, amelyek kimutathatók a székely írás emlékeiből, Hosszú viszont szerepeltetett olyan jeleket (az imént soroltuk föl őket), amelyeket az 1990-es években alkottak, kifejezetten a modernizált használat kedvéért. Mindkét javaslat tartalmazott kis- és nagybetűket, megkülönböztette a rövid és a hosszú magánhangzókat, és az ábécét kiegészítette számokkal is, az 1, 5, 10, 50, 100, 1000 jelével – Hosszúnál a mai használatra hivatkozva az 500 jele is szerepelt, később ezt átvették Eversonék is.
Az a bizonyos koncepcionális eltérés viszont, amelyről Hosszú is említést tett (és ismertette többször is), igen fontos, a kódolásra nézve is, és a háborúban is ez vált a gyúanyaggá. A Unicode az egyszerűség kedvéért tömbökbe csoportosítja az ábécéket: például egységben kezeli a latin ábécére épülő írásokat annak érdekében, hogy a több ábécében meglévő betűket csak egyszer kelljen kódolni, tehát mondjuk a magyar ábécé a betűje és a francia, német, olasz, spanyol ábécé a betűje egyetlen kódot kap. Így lényegében csak az egyes ábécék specifikus betűinek kell a latin alapábécéhez képest külön kód. A tömb neve a latin, s ennek alegysége a magyar, a francia, a német stb. ábécé. Hosszú javaslata az volt, hogy a székely-magyar rovás egy ilyen alegység legyen, s másik két alegységgel együtt – a Kárpát-medencei és a kazár rovással együtt – legyen a Rovas tömb része. A másik javaslatban önálló egység az Old Hungarian, nincs más írásokkal közös blokk alá sorolva.
A betűkészletet illető koncepcionális eltérés pedig az volt, hogy Hosszú, arra hivatkozva, hogy az írások változnak, úgy vélte, nincs abban semmi gonosz, ha az új szükségleteknek megfelelően új betűk születnek, s ezeknek is helyet kell kapniuk a Unicode rendszerében. Az Everson–Szelp változat viszont abból indult ki, hogy kódot csak olyan betű kaphat, amely ténylegesen kimutatható az írás eredeti (történeti) változatából, s ez a hagyományhoz ragaszkodás volt fontos a rovásíró körök jelentős része számára is.
A székely írás Unicode-ba emelésének folyamata a 2008-as pezsgés után leállt egy időre. 2009-ben egyetlen lényeges esemény történt: a javaslatokkal foglalkozó 2-es munkacsoport, érzékelve, hogy az írás elnevezésében nem fognak konszenzusra jutni a szemben álló felek, dublini találkozóján határozatot hozott arról, hogy legyen az írás neve Hungarian Runic. Azt remélték, hogy ezzel el lesz vágva a gordiuszi csomó. Ez ugyan, mint később kiderült, nem így volt, a hadak egy időre mégis visszavonultak, 2010-ben nem történt az üggyel kapcsolatban semmi. 2011-től annál inkább.
Harc a kazárosítás ellen
Forrás: nyest.hu
Hogyan nyerte a Bulldog a Unicode-háborút?
Hogy miért érdemes minél több szervezetnek belépnie a Magyar Szabványügyi Testületbe? Például hogy megakadályozza a magyar örökség kazárosítását. Legalábbis a Magyarok Világszövetsége ezt találta megfelelő eszköznek, hogy megakadályozza az „idegen betűk” beillesztését a székely ábécébe, és azt, hogy az ősi magyar örökség ne önálló egységként jelenjen meg.
Végre – 17 éves hercehurca után – bekerült a Unicode-rendszerbe a székely írás, és ezzel jelentősen könnyebbé válik majd vele bánni a számítógépeken, és sokkal nagyobb lesz az esélye, hogy mások sem értelmezhetetlen karaktersort látnak az általunk írottak helyett, hanem székely jeleket. Mégsem teljes az öröm a rovásbarátok köreiben, ami nem is csodálkozunk, ha ismerjük a szabványosítás előtörténetét. 2008-tól kezdve két javaslat rivalizált egymással, már akkor kezdődtek a viszályok – ezzel foglalkoztunk legutóbb. De igazán keménnyé 2012-ben vált a harc, és az álláspontok olyannyira megmerevedtek, hogy reménytelenné vált mindenkinek tetsző megoldást elérni.
Az MVSZ tetten éri a „bárdolatlan kazárosítási kísérletet”
Emlékeztetőképpen idézzük azért föl a szövevényes történet elejét. A székely írás szabványosítása, azaz a világ írásait egységes kódrendszerbe foglaló Unicode-ba illesztése korábbi, elhalt kezdeményezések után 2008-ban kezdődött újra. Akkor Michael Everson, a Unicode szabványosító guruja, a 2004-es Unicode Bulldog és Szelp Szabolcs, akit doktoriját a székely írás tárgyában készült írni Bécsben, készített egy javaslatot, és megvitatta a két legismertebb magyar rovásíró iskola képviselőivel, valamint Hosszú Gáborral, aki már korábban is tervezett székely fontokat. A kezdeti összhang gyorsan rivalizálásba váltott át, Eversonék javaslata helyett Hosszú egy másikat készített. A két javaslat abban tért el egymástól, hogy az Everson–Szelp-páros Old Hungariannek nevezte a betűkészletet, és nem illesztette az ábécébe az 1990-es években létrehozott dz, dzs, q, x, y, w jeleket, ezzel szemben Hosszú igen, és ő Szekler-Hungarian Rovasnak akarta nevezni a kódolandó betűkészletet, amelyet egy nagyobb, Rovas nevű tömb alegységeként képzelt el. A 2008-as beadványözönt két csöndesebb év követte, az egyetlen jelentős esemény az volt, hogy 2009-ben a nemzetközi szabványosítás procedúráját bonyolító ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 munkacsoport (a továbbiakban 2-es munkacsoport) a Hungarian Runic nevet javasolta, azt remélve, hogy ez mindkét fél számára kompromisszumos javaslat lehet. Idáig követtük legutóbb az eseményeket.
És akkor most nézzük, mi történt aztán. 2011 májusában ismét nagy aktivitás volt tapasztalható a rovásszabványosítás-fronton. Hosszú Gábor újabb előterjesztést és három kiegészítő anyagot is küldött a 2-es munkacsoportnak, értelemszerűen azért, hogy saját javaslatát megerősítse, illetve érveljen az Everson–Szelp-javaslat ellen. Nem véletlenül kezdődött újra a mozgolódás éppen 2011 májusában: júniusban ugyanis Helsinkiben a 2-es munkacsoport Rovásírás eseti bizottsága tárgyalta a két rivalizáló javaslatot, és megfogalmazott bizonyos fenntartásokat – ezekre Hosszú egy hónap múlva reagált, s aztán javaslatát tovább módosította ősszel is.
Minthogy Hosszú – a műegyetem docense – a BME képviseletében a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) tagja volt, és ott támogatást szerzett saját változatának továbbításához, e szervezet nevében nyújtotta be 2012. januárjában, majd finomítva februárban azt az előterjesztést, amely nyomán végképp kitört a háború a két eltérő javaslat protezsálói között. E beadványok a nemzetközi szabványszervezet testületeinek februári döntéshozatalait voltak hivatva elősegíteni – de nem sikerült előbbre lépni, a testületek elhalasztották az ehhez szükséges döntéseket. Így érthető, hogy a Hosszúval szoros kapcsolatban álló, Sípos László által elnökölt Rovás Alapítvány oldalán, a Rumi Tamás által irányított Rovás.info-n már márciusban megjelent egy csalódott írás, miszerint „valakik” hátráltatják a székely írás szabványosítását, s ezért a magyar „rovótársadalomnak” „világméretű kampányba” kell kezdenie érdekei érvényesítése végett.
Az írásra a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) sajtóközleményben reagált. Megfogalmazásuk szerint nem a késleltetés az igazi probléma, hanem az, hogy „valakik” olyan tervezetet adtak be a nemzetközi szervezetekhez, amely „az élő székely-magyar rovásírással egyazon szabványba [akarja] gyömöszölni a halott kazár írást” és hogy fölmerül a gyanú, „csak nem próbálják valakik egybemosni a székelyeket és magyarokat a kazárokkal?” A közlemény tehát nyilvánvalóvá teszi, hogy szerintük a szabványosítás kisiklatásáért nem a nemzetközi szervezeteket, hanem éppen hogy a Rovás.info által preferált tervezet benyújtóját, azaz Hosszú Gábort és támogatóit teszi felelőssé. Mint kiderült, ekkoriban döbbentek rá, hogy az általuk szentesített, a 2008-as gödöllői Élő rovás tanácskozáson bemutatott és megszavazott tervezet helyett Hosszú másikat adott be – legalábbis a MVSZ értelmezése szerint –, amely a székely írás emlékeiből ismeretlen „idegen betűket” is tartalmazta, sőt, hogy a 2012-es januári–februári javaslat már egyenesen el akarta kazárosítani a székely írást.
Az áprilisi hadjárat
A fölfedezés sokkja után néhány héttel az MVSZ erőteljes támadást indított. 2012. április 21–22-én Solton Szondi Miklós, a Természetesen Egyesület elnöke szervezésében rendeztek tanácskozást Az egységes rovás címmel, amelyen tizenhárom „szakmai csoportosulás” (azaz rovókör) vett részt, összesen hetvenegy fő. A tanácskozáson rendeztek egy szavazást arról, hogy inkább a Hosszú- vagy inkább az Everson–Szelp-féle javaslatot támogatják-e a jelenlevők, és 33:2-es aránnyal – csak ötvenhárman voltak jelen, és többen tartózkodtak – az utóbbi kapott támogatást, merthogy nézetük szerint ez felelt meg jobban a 2008-as gödöllői tervezetnek, amelyet az Élő rovás gyűlésen jóváhagytak. Az MVSZ erről a szavazásról tájékoztatta a 2-es munkacsoportot is.
Szondi pedig, aki szintén tagja volt az MSZT-nek, kérte az MSZT szakbizottságának összehívását, hogy őket is megismertesse az áprilisi összejövetelen született döntéssel – amely értelemszerűen szembement az MSZT hivatalos, Hosszú által képviselt álláspontjával. Az ülést június 7-ére hívták össze, és bár nem sokan vettek részt rajta a bizottsági tagok közül, Szondin kívül ott volt a Természetesen Egyesület által meghívott szakértőként Tisza András, a Nimród Gyermekei Rovásíró Kör nevében, valamint Szilágyi László a Baranyai Rovókör nevében. Jelen volt Hosszú Gábor, aki válaszolt Szondi megjegyzéseire, és ott volt még a szokás szerint őt támogató Rumi Tamás és Sípos László is. Az összejövetelnek az volt a jelentősége, hogy a nemzetközi testület nem sokkal később szavazott az Everson–Szelp-előterjesztésről, és erre vonatkozóan kellett volna az MSZT-nek megküldenie a szavazatát. Minthogy azonban Hosszúék nemmel, Szondiék igennel akartak szavazni, s ebben a felek hajthatatlanok maradtak, az MSZT álláspontjának kialakításához viszont konszenzusra lett volna szükség, az MSZT szavazata csak a tartózkodás lehetett. A megegyezést elősegítendő a megbeszélést összehívó bizottság elnöke külön Rovás munkacsoport létrehozását javasolta.
Kevés sikerrel. Szondi Miklós részt sem akart venni benne, majd mikor a munkacsoport mégis megalakult július 13-án, pontosan ugyanúgy feszült egymásnak a két tábor, mint korábban, pontosan ugyanazokkal az érvekkel. A Magyarok Világszövetségének Rovás Bizottságát képviselő Gyetvai György Gergely azt nehezményezte, hogy a nemzetközi szabványszervezet elé olyan javaslat került, amely mögött nem volt konszenzus, s főként amely a kazár írással (és az avar kori feliratok írásával) egy tömbben kezeli a székely ábécét – ezt az MVSZ a „székely-magyar rovásírás kazárosítására tett bárdolatlan kísérlet”-ként értékelte. De továbbra sem tetszett nekik az sem, hogy a javaslat olyan jeleket is tartalmazott, amelyek nem voltak a történeti székely írás részei.
Az MSZT-offenzíva
Ekkor következett az újabb fordulat. Minthogy a Szabványügyi Testület szakbizottságában meggyőző arányú támogatás kellett egy-egy javaslat továbbításához, 2012 nyarán belépett a testületbe az MVSZ és fölkérésükre több más szervezet. Ezzel olyan szavazati arányt tudtak előállítani, amellyel sikerült megakadályozni a Hosszú-féle javaslat támogatását. Szeptemberben a megváltozott szavazati arányokkal az MSZT-ben visszavonták Hosszú Gábor mandátumát, így a nemzetközi színtéren nem képviselhette tovább a rovásszabványosítást illető magyar álláspontot.
Októberben Everson és Szelp benyújtotta azt az előterjesztést, amely apró módosításokat tartalmazott korábbi, 2009-es javaslatukhoz képest, s amely végül alapjául szolgált a később elfogadott változatnak. De pár nappal később Hosszú – immár sok társat maga mellé véve – jelentősen módosított javaslattal állt elő: ebben ugyan továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a székely írás a Unicode-on belül egy Rovas(h) tömb része legyen, de a korábban kifogásolt kazárok eltűntek, és a székely írás mellett a Rovas tömbben – legalábbis egyelőre – már csak a „Kárpát-medencei rovás” szerepelt (azaz az avar kori feliratok betűi).
Az őszi nyüzsgés nem volt véletlen: 2012 októberének második felében volt a 2-es munkacsoport plenáris ülése Csiangmajban, Thaiföldön, s ennek ideje alatt újra összehívtak egy eseti bizottságot a székely írás szabványosítása ügyében. Tudomásul vették, hogy az ellentáborok kibékíthetetlenek, és rendíthetetlenek az elnevezést illetően, és a patthelyzet megszüntetésére most a Hungarian névjavaslattal próbálkoztak. Annyi történt még, hogy megállapították, melyek azok a karakterek, amelyeket mindkét tábor elfogad, merthogy azokkal legalább nem lesz gond – ebben az „új betűk” értelemszerűen nem voltak benne.
2013-ban aztán több fordulóban – az ISO/IEC 10646 kiegészítésének megszokott menetében – haladt előre a szabványosítás procedúrája, immár a Csiangmajban rögzített változatot alapul véve. Ez tulajdonképpen az Everson–Szelp-féle javaslatnak tekinthető, hiszen hiányoztak belőle az új jelek. 2013. júniusában Vilniusban ismét volt egy 2-es munkacsoport-találkozó, ahol határozat született arról, hogy a székely írás bekerüljön az ISO/IEC 10646 4. kiadásának tervezetébe – s ezzel végső fázisba kerüljön a szabványosítása –, és arról is, hogy újra visszakapja az Old Hungarian nevet. A szavazások lezárultával, 2014-ben vált véglegessé, hogy a székely írás az Everson–Szelp-féle verziót alapul véve, Old Hungarian néven került a Unicode-rendszerbe.
Sándor Klára
nyest.hu
