Makkay József 2015.08.09.
Statisztika ide vagy oda, a máramarosi Koltótól a kalotaszegi falvakon át a Székelyföld nagyon sok településéig magyar vendéglátó gazdák és panziótulajdonosok ezrei élnek meg főleg nyári időszakban a magyar turisták fogadásából. A kezdeti félszeg vendéglátás kora már rég lejárt: a falusi turizmussal foglalkozó településeken szervezők, „összekötő emberek” vezetik be a vendéglátással foglalkozó helyieket a turista által elvárt követelményekbe, és fogadják a busznyi vendéget percre pontosan, igényeknek megfelelően. Szolgáltatói iparággá terebélyesedik tehát a Kárpát-medencéből ide csábított anyaországi vendégsereg hozománya, és biztató hír, hogy egyre több a falusi vendéglátás iránt érdeklődő nyugati turista is.
Nem véletlen, hogy az erdélyi – és ezen belül is a legjobb magyar eredményeket felmutató székelyföldi – falusi turizmus felpörgetésére készülnek magyarországi gazdasági tervek. Kitől is várhatna szakmai és pénzügyi támogatást a vendéglátással foglalkozó erdélyi magyar gazda, minekutána már sokszor megtapasztalta, hogy a romániai hatóságok elveszik a pénzét, amiért cserébe semmit nem kap aprócska vállalkozása fejlesztésére. Falusi turizmussal foglalkozó kalotaszegi egyéni vállalkozók kálváriájáról tudok, akiknek az adóhivatal többéves késéssel kézbesítette a sajátosan romániai módon értelmezett egészségügyi biztosítási adóhátralék kamatos behajtását. Perrel lehetett volna bizonyítani a hibát, a kisvállalkozó azonban inkább fizetett és feladta.
Van tehát mit tenni az érdekérvényesítés, a szakmai továbbképzés és a finanszírozás terén. Minden anyaországi segítség jól jön, hiszen a turizmus nemcsak munkahelyeket teremt, de az egyik legszorosabb kapocs a nemzetrészek között.