Csiki Gergely 2015. augusztus 21.
Valóságos vérfürdő zajlik egyes feltörekvő országok devizáinak piacán, a kínai leértékelés dominóhatást váltott ki. Közben a befektetők - a kínai gazdaság lassulása miatt - felfigyeltek a rosszabb fundamentumokkal bíró feltörekvő gazdaságokra. Ebben a viharos időszakban viszont Magyarország jól teljesít. Megmutatjuk, miért és azt is, hogy mi várható.
Elindult a dominó
Kína a jüan leértékelésébe kezdett a múlt héten az exportszektor támogatása érdekében.
Ezzel gyakorlatilag beismerte, hogy gondok vannak a gazdasággal és valamit tennie kell.
Másrészt viszont egy leértékelési devizaháborút is elindított, más feltörekvő piaci országoknak is reagálniuk kellett a lépésre.
A kazah jegybank csütörtökön bejelentette, hogy megszüntette a tenge dollárhoz való rögzítését, szerdán pedig a vietnámiak döntöttek a dong leértékeléséről, a sáv fenntartása mellett. A befektetők egyre inkább arra spekulálnak, hogy ezek a gazdaságok is elindulnak a szabadon lebegő árfolyamrezsimek felé.
A kínai gazdaság döccenése pedig leginkább a nyersanyagközpontú feltörekvő gazdaságoknak fáj, ezek a devizák érzik is ezt a hatást.
Ha mindez nem lenne elég, akkor Törökországban belpolitikai válság és súlyos fegyveres konfliktus zajlik. Ez pedig csak tovább fokozza a figyelmet a feltörekvő országokra.
Közben a befektetők szorosan követik az amerikai fejleményeket a Fed közelgő kamatemelése miatt.
Csúsznak a mélybe
Mindezek fényében nem meglepő, hogy a héten a nemzetközi sajtó fő címei elsősorban a feltörekvő gazdaságok fizetőeszközeinek zuhanásáról szóltak. A kazah tenge 20%-ot veszített értékéből, a dél-afrikai rand 2001 óta nem látott mélypontjára esett a dollárral szemben, a török líra rekordmélységben járt csütörtökön, az orosz rubel fél éve nem volt ilyen gyenge, a kolumbiai peso soha nem látott gyenge szinten járt, a maláj ringit 1998 óta nem volt ennyire gyenge.
Egyes elemzők szerint a volt szovjet államok devizái sem kerülhetik el az esést, így akár 10-20%-os zuhanás is elképzelhető Kirgizisztán, Türkmenisztán és Tádzsikisztán fizetőeszközei esetében. A piacok már arra spekulálnak, hogy Egyiptom és Szaúd-Arábia sem tudja megtartani rögzített árfolyamrendszerét.
Amit most látunk, az a nyersanyagérzékeny devizák kivégzése- kommentálta a csütörtöki folyamatokat Piotr Matys, a Rabobank feltörekvő piaci elemzője.
Mások egyenesen arra figyelmeztetnek, hogy ez a folyamat egy ördögi csapda. A gazdaságok ugyanis hirtelen tőkekivonást szenvednek el a befektetői bizalom megingása miatt, a fizetőeszközök tovább gyengülnek, az import megdrágul, a belső kereslet gyengül, ezáltal a gazdasági növekedés is. Ez pedig további tőkekivonáshoz vezethet.
Kivételes helyzetbe kerültünk
A fenti fejlemények fényében érdemes egy pillantást vetni arra a grafikonra, amely a főbb feltörekvő piaci devizák idei évben mutatott eddigi teljesítményét mutatja az amerikai dollár ellenében. Ebből jól látszik, hogy az egyedi sztorik mellett a nyersanyaghoz köthető devizák szenvednek idén leginkább. A forint ebben a tekintetben kifejezetten jól teljesít.
Az elmúlt egy hónapban pedig kivételes helyzetbe kerültek a kelet-közép-európai fizetőeszközök.
A feltörekvő piaci devizák közül ugyanis a dollárral szemben csak a lengyel zlotynak, a cseh koronának és a forintnak sikerült erősödnie. Mintha a nagy feltörekvő piaci viharban egy biztonságos sziget lenne a térségünk, miután a befektetők a kezdeti reakciók után már különbséget tudnak tenni az egyes feltörekvő országok és régiók között.
Vagyis lényegében egy hét alatt beigazolódott augusztus 14-i cikkünk fő üzenete. A Kína által okozott viharban Magyarország és Közép-Európa eddig nyertesként került ki:
2015.08.14 13:20Magyarországot is elsodorhatja a kínai vihar?
De hogyan tovább?
Utólag persze könnyű megállapítani, hogy a forint kedvező helyzetben van, a nehezebb kérdés, hogy mire számíthat a hazai fizetőeszköz.
Kedvező hír, hogy egyetlen olyan elemzőházat sem találni, akiknél a forint a legsérülékenyebb devizák között lenne. Vagyis nem vagyunk célpont negatív értelemben.
Kevésbé sérülékeny helyzetünket elsősorban a külső egyensúly elmúlt években végbement látványos javulásával, a külső adósság csökkenésével és a kedvezőbb makrogazdasági fundamentumokkal hozzák összefüggésbe. Ez alapján a növekedési modell fenntarthatóbbnak tűnik (persze ennek kapcsán is vannak kockázatok: uniós források kifutásának hatása, exportkeresletet övező veszélyek, stb.).
A Morgan Stanley közgazdászai legutóbb egyenesen úgy fogalmaztak, hogy a kelet-közép-európai gazdaságok még a CEEME-régióban is biztonságos menedéknek tekinthetők.
Ami a monetáris politikát illeti: a Magyar Nemzeti Bank júliusban bejelentette a kamatcsökkentési ciklus végét. Az önfinanszírozási programmal a hazai bankokat a magyar állampapírpiac felé tereli, ezzel a külföldi befektetők szerepe tovább csökken és így az adósság finanszírozásának kockázatai is.
Más kérdés, hogy a jelenlegi 1,35%-os alapkamat meddig tartható fent ezen az alacsony szinten. Ennek kapcsán elsősorban a tengerentúlra érdemes figyelni, vagyis, hogy a Fed mikor kezdi meg a kamatemelését és milyen lépésekben fog haladni. Ennek az azonnali kockázatnak az esélyét egyébként pont mérsékelték az elmúlt hetekben látott világgazdasági fejlemények.
