A nagy székely író újratemetési kísérlete alkalmával a székelyudvarhelyi Nyirő-villa is reflektorfénybe került. Sokan azt tartják, hogy a város szombatfalvi részén álló házat a közhiedelem szerint Kós Károly tervezte, míg mások azt állítják, hogy a családi fészket az Uz Bence írója álmodta meg, de segítségére volt lelki jó barátja, Haáz Rezső is, aki akkoriban a Református Tanítóképző Intézetnek volt közismert tanára.
De van egy harmadik változat is, ezt próbáljuk most körbejárni. A két világháború között Széfeddin Sefket bej kolozsvári török főkonzul fia egyszer meglátogatta Nyirő Józsefet szombatfalvi otthonában, tőle tudjuk meg pontosan, miként nézett ki a nagy író portája: „Városcsodájára épült, minden ízében egyéni és székely stílusú családi háza ott áll a székely anyavároska szombatfalvi szakaszán, s akik eljárnak előtte, mint helyi nevezetességet mutogatják: – Ez a Nyirő Jóska hajléka. (…) „Az emeletes, manzárdszerűen kiképzett épület legszembetűnőbb és legkedvesebb része az emeleti virágos tornác, amely a Hargitával néz szembe, s minden ízében a székely fafaragó- és festőművészet remeke.” De nézzünk körül tovább a lakásban a korabeli leírás alapján.
Wigand terve
A földszinten volt az író dolgozószobája, kedvelt könyveit magában foglaló könyvtárával, valamint az ebédlő. Az emeleten volt az író gyermekeinek, Rékának, Csabának és Ildikónak székely népi modorban készült szobája. Ide tartozhatott néhány festett bútordarab – amelyre Vofkori György tanár, helyi történész hívta fel a figyelmem, még a kilencvenes évek elején – hogy a bútorok Kerestély Gyula bádogosmester, Nyirő jó barátja birtokában vannak. A városi Dalegylet akkori elnöke feltehetőleg a padlására menekítette dalos társa bútorainak menthető darabjait. Köztudott, az író maga is tagja volt a kórusnak. Innen a közeli ismeretség. A padláson őrzött festett bútordarabok ma is megvannak, egy tetőtérben várják a jobb időket, hogy ki festette, az egyelőre titok. Bár nem kizárt, hogy Haáz Rezső, a jó barát az „elkövető”. Nyirő írói munkásságán kívül aktív résztvevője az 1940-es évek politikai közéletének (a magyar országgyűlésben Erdélyből behívott képviselőként), ekkor már méltán megbecsült Corvin-koszorús íróként. Budapesten Nyirőéknek egy Szilágyi Erzsébet fasori villában volt az otthonuk, az ostrom alatt sok belövés, rengeteg rongálás érte. Nyirő Józsefet és feleségét a második világháború végén, 1944-45 telén az orosz csapatok elől menekülő magyar parlament tagjaival előbb Ausztriába, majd Németországba és végül Spanyolországba sodorta a háború szele. A szombatfalvi ház állami tulajdon lett és bérlők lakják. Egy 1948-ben Németországból keltezett levelében utalást találunk arra vonatkozólag, hogy az író megbízást adott Csaba fiának, hogy tegye meg a tőle telhetőt a ház visszaszerzésére, amely időközben a CASBI (Casa de Administrare și Supraveghere a Bunurilor Inamice) kezelésébe került. A családi fészekből ellenséges ingatlan lett, a román hatóságok döntése értelmében.
Nyírő József egykori házában– amely a csoda folytán aránylag jó állapotban vészelte át a múlt század politikai viharait – még 1995-ben mint önkormányzati képviselő határozati javaslatként fogalmaztam meg a Nyírő Emlékház létrehozásának óhaját, rekonstruálva az eredeti állapotot és benne a hagyaték még fellelhető dokumentumaival, tárgyaival a gazdag életművet méltó formában bemutatni. Ezt az elképzelést karolta fel nemrégiben a székelyudvarhelyi önkormányzat és helyezte át az ingatlant a Haáz Rezső Múzeum tulajdonába. Nyirő felesége, Bedő Ilona tanítónő is, miután férje halála után – egy kis hollandiai kitérő után – a román hatóságoktól megkapta a hazatérési engedélyt, ígéretet kapott az udvarhelyi ház visszaadására, de nem lett semmi belőle. Marosvásárhely kötelező lakhely volt, (a román nyelvben: domiciliu obligatoriu, amelyet a hirhedt D.O.-pecsét jelölt a személyi igazolványban), ott halt meg (1984), ott nyugszik közös sírban Csaba fiával, a református temetőben. Az udvarhelyi házat – ami ugyan még dokumentumokkal nem bizonyított – több szakember egyöntetű véleménye szerint is Toroczkai Wigand Ede (1869-1945 ) tervezte, aki a két világháború között neves építész volt.
Ezt erősítette meg nemrégiben a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében megtartott művészettörténeti konferencián dr. Keserű Katalin budapesti professor emeritus előadása is, aki külön kiemelte a szombatfalvi Nyirő házat. Toroczkai 1907 és 1914 között Marosvásárhelyen élt – a városban és környékén sok házat épített. Nyirő József házát eddig a szakma sem tartotta számon, nem került be a nemzeti értékeink lajstromába, ennek ellenére áll a lábán. Egyedül az alsó tornác van kisé módosítva, ablaküvegekkel beépítve.
Maga Nyirő József is a Keleti Újság 1936. június 29-i számában a 11. oldalon Dsida Jenőnek nyilatkozva azt mondja: “Nemrég készült el Toroczkay Wigand Ede stílusában új családi házikónk.” Innen következtetni, hogy Toroczkai a megoldás, de a mellékelt képek is mutatják a sok hasonlóságot. A kevés megmaradt Wigand-ház – amelyek felbecsülhetetlen magyar építészet – és művészettörténeti értéket képviselnek, főleg Erdélyben, igen rossz állapotban vannak. Szerencsénkre a szombatfalvi ház műemlék épület, védett ingatlan. A Nyirő-ház eredeti rekonstrukciója az anyagi ráfordításon kívül, nagy figyelmet és szakértelmet igényel. E páratlan értékű épület sikeres megvalósításába egyértelmű, hogy be kell vonni a Wigand munkásságát jól ismerő szakembereket. Az épület felújítása a legapróbb külső és belső részletekig Wigand szellemében kell elkészüljön, hogy eredeti pompáját visszaadva tudjon tündökölni a népi szecesszió magyarországi Mesterének e nagyszerű gyöngyszeme. Balázs Árpád
