2010. február 25., csütörtök

Valós reform és kisebbségi oktatás

Megjelent Népújság-ban 2010.febr 13.

Az egyik legfontosabb feladat az új közoktatási törvény kidolgozása és elfogadása – nyilatkozta Markó Béla a marosvásárhelyi Bernády Házban tartott oktatási tanácskozáson.
Az oktatatásért, művelődésért és kisebbségvédelemért felelős miniszterelnök-helyettes a romániai magyar nyelvű oktatás szakembereivel tegnap azt vitatta meg, hogy a szeptemberben kormányzati felelősségvállalással elfogadott jogszabályt, (amelyet az Alkotmánybíróság elutasított, és így újra a kormány és a parlament elé kerül), milyen téren kell módosítani, hogy az oktatásügy reformja és a kisebbségi oktatásra vonatkozó leglényegesebb igények is megvalósuljanak.
A tanácskozáson részt vett Pásztor Gabriella államtanácsos, aki a romániai magyar nyelvű oktatás mai helyzetéről számolt be, Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a normatív finanszírozási rendszerről beszélt, Király András, az Oktatási Minisztérium csütörtökön kinevezett államtitkára, Nagy Zoltán államtitkár, Bokor Tibor szenátor, aki az új közoktatási törvénnyel kapcsolatos elvárásokról számolt be, Kovászna és Hargita megye főtanfelügyelője, helyettes főtanfelügyelôk, az oktatási kérdésekkel megbízott tanfelügyelők a többi megyébôl.
A jelenlegi miniszter új szemléletet képvisel és valós reformot akar, mondta Markó Béla, majd hozzátette, hogy a magyar nyelvű oktatás irányításával megbízott személyeknek is vállalniuk kell a felelősséget, és tenniük kell azért, hogy az új törvény tükrözze a legfontosabb törekvéseket: a központosítás lebontását, ami lehetővé teszi a helyi közösségek beleszólását az iskolaügybe, a kisebbségekkel szembeni pozitív diszkrimináció érvényesülését. A reformnak nem szabad tönkretennie az anyanyelvű oktatást, amely különösen a szórvány esetében csak többletráfordítással maradhat fenn.
Nagyon fontos lesz az oktatási intézmények decentralizációja oly módon, hogy ne csak a tetőjavításért feleljen a polgármesteri hivatal, hanem a döntést is a kezébe adjuk egy olyan testületnek, amely a helyi tanács, a pedagógusok és a szülők képviselőiből áll, s amely a tanárok alkalmazásáról, sőt, részben a tantervek ügyében is dönthet – hangzott el a rendezvény szünetében tartott sajtótájékoztatón.
Kérdésre válaszolva Markó Béla elmondta, hogy a kisebbségi gyermekek természetes módon anyanyelven kell tanulják az ország történelmét és földrajzát, mert így kerülnek közelebb ezekhez a tantárgyakhoz. Kivételt képez az ország nyelve, amelyet sajátos módszerekkel és tankönyvekkel oktatva sajátíthatnak el a kisebbségi tanulók. A kisebbségi oktatásban eddig is létezett a pozitív diszkrimináció, s elfogadták a kisebb létszámú osztályokat, különösen a szórványban. Az új finanszírozás esetén a fejkvótánál kell más szorzót használni, hogy a kisebbségi iskolák fennmaradhassanak. A Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum esetében a miniszterelnök-helyettes kifejtette, hogy nem ért egyet az osztályok számának csökkentésével. Az egész régió számára fontos iskoláról van szó, ahol jelentős művészek végeztek, amire áldozni kell. A költségvetéssel valóban gondok vannak, de nem a művészeti oktatáson kell spórolni – tette hozzá Markó Béla. Bodolai Gy
Megjegyzés. Valószínűleg az általunk elindított kérdéssorozat lehet a háttárben, mert a szövetségiek elkezdték a megyei tanfelügyelőségeken dolgozó magyarajkúakat arra kötelezni, hogy a törvényes előirásoknak megfelelően az un. "közmeghallgatásokat" megszervezzék. Igy előbb a Maros megyei, most pedig a Kolozs megyei tanfelügyelőségek kezdeményezésére a pedagógus szövetségiek bevonásával informális "akciók" vannak megtartva.   
Ami meglepő lehet e dolgok háta mögött, hogy az eddig annyira kedvelt "tömbösítés" szó helyett a "decentralizáció" került az előtérbe...
Mivel nem a közvéleményt, hanem csak a szakmabelieket akarták "tájékoztatni", ezért "elmulasztották" az összes civil szerveződések bevonását, megkeresését. Holott az un. "ellenzék" kihagyása egyfelől taktikai hiba, másfelől pedig a sokat hangoztatott "együttgondolkodás-összedolgozás" felmondása, a reális esélyeik csökkenését hozhatja magával. 
A nemrég megtartott Kolozs megyei pedagógustalákozó újabb bizonyítéka annak, hogy a tanfelügyelőségiek nem a párbeszéd-, és együttműködéspártiak! Még mindig nem értik mi is a törvényes feladatuk, annak ellenére, hogy deklarativ módon lépten nyomon ezt hangoztatják!
Ezek után kötve hiszük, hogy a Pedagógus Szövetség jelenlétére úgy lehet alapozni, ahogy eddig, mert egy "partnert" az ernyőszervezet csak egyszer tudja "félrevezetni".
A gyűlésen annyiszor elhangzott "decentralizáció" csak akkor lehetne igazi alternativa, ha az iskolaigazgatók teljeskörű joggal lennének felruházva. Igaz erre ugyan a tanügyi törvény jogot formál, de az igazgató maga kellene kialakítsa azt a csapatot, amivel az iskola fenntarthatóvá vállhat!
Mivel a pénzalap nem helyi, hanem a centralizált alapból van leosztva, továbbra is kérdéses, ha a normativ leosztás javítja-e és fenntarthatóvá teszi az iskolák helyzetét
A "pozitiv diszkrimináció", amiről a szövetségi elnök is szólt eddig csak akkor hangzott el ha külföld felé kellett mutogatni magunkat. Kolozs megyei "szakemberek" soha sem hangoztatták, sőt a kisiskolások esetében a törvényes szintek sem mindig voltak általuk szem előtt tartva. A szövetségi elnök ugyan megemlíti, hogy a reformnak nem szabad tönkretennie az anyanyelvű oktatást, amely különösen a szórvány esetében csak többletráfordítással maradhat fenn, de erről a Kolozs megyében dolgozók még nem adtak tanúbizonyságot, mert nem a "normativ" (értsd: fejkóta) kiegészítésén dolgoznak, ahogyan az az elnőki expozéban is elhangzott. Feltehetően és remélhetően, hogy ezek az újabb "akciók" nem egy újabb "ködösítési terv" részét alkotják...  (Erdélyi Polgár)