Kormányzati szerepvállalása első sikereként ünnepli az RMDSZ politikai partnere ígéretét: néhány hónapon belül elfogadja a parlament a kisebbségi törvényt. Ugyanaz az Emil Boc kiáltotta világgá a hírt, aki pár éve még túlzónak nevezte a jogszabályt, mely a kelleténél több jogot biztosít a kisebbségeknek, s kinek pártja mindent megtett, hogy megakadályozza még a törvényről folyó vitát is.
Ez a néhány év elegendőnek tűnik, hogy ne csak a demokrata-liberális politikusok, de mi, magyarok is elfeledjük, bizony messze áll még a tökéletestől hivatalos nevén a kisebbségek jogállását szabályozó törvény. Igaz, kifogásaink más-más tőről eredeznek; amit a román politikusok túl soknak találnak, azt a magyar közélet szereplőinek egy része kevesell. Tőkés László feddő nyilatkozatára volt szükség, hogy emlékezzünk, bizony 2005-ben, a törvény útra indításakor sokan, sokféle kifogást megfogalmaztak, legtöbben és leghatározottabban azt: az RMDSZ ezzel a jogszabállyal önnön hatalmának teljes és végleges megerősítésére, minden döntési jog kisajátítására, a más hangok, vélemények, nézetek demokratikus köntösbe öltöztetett kirekesztésére törekszik. Az elmúlt öt évben bizony igazolódott: a szövetség nem egyedüli képviselője a romániai magyarságnak, ha akkor nem volt indokolt, hogy törvényben rögzítsen bármi erre utalót, ma még kevésbé az. Ezt kérte Tőkés László, hogy pontosítsák: nem az RMDSZ, hanem a magyarság a jogszabály alanya, kedvezményezettje, no meg tisztázzák az autonómia kérdéskörét, az önkormányzatok hatásköreit, jogosítványait.
Alig több mint egy hónapja foglalták el bukaresti bársonyszékeiket az RMDSZ vezetői, hatalmi arroganciájuk mind erősebb, s e kór gyorsan terjed, vidéki helytartóik is egyre nyeglébben viszonyulnak a korább oly sokat hangoztatott célkitűzésekhez. Nem győzik ismételgetni, az RMDSZ-é a székelyföldi többség, meghatározó és döntő szerepük nekik van, ellenzékük legfeljebb bajkeverésre alkalmas, így inkább legyen hallgass a nevük. Nincs már szükség párbeszédre, közös kiállásra, náluk a pénz és a hatalom.
Feledni látszik az RMDSZ, hogy az ehhez hasonló út öt évvel ezelőtt sem vezetett sehova. Apróbb eredményeket sikerült elérniük, de a jelentős célokhoz egy lépéssel sem közeledtünk. A választások pedig igazolták, szépen kopnak, morzsolódnak a szövetségre adott voksok, a szavazókat nem lehet kifizetni néhány kilométer megfoltozott úttal, felújított iskolával, sportcsarnokkal. Az ál-, az érdekösszefogás még egyszer nem lesz eladható, és ha nem az együttműködés, hanem a másként gondolkodók teljes kiszorítása a cél, megtörténhet, még a szövetséget a magyarság egyedüli képviselőjeként hitelesítő kisebbségi törvény sem lesz elegendő egy újabb parlamenti bejutáshoz.Farkas Réka
.
Megjegyzés Eddig úgy éreztük, hogy csak mi látjuk azt, hogy a szövetségiek a hatalmi arongáncia révén elfelejtik célkitűzéseiket, de lám a fenti cikk írója is hasonlóan látja,mint ahogyan azt is leírja hogy a sok igéret kozül elég sokat elfelejtették, ahogy beültek a bársonyszékbe.(EP)
