Összeszorul a szívem, amikor belépek az V. M. osztályba. Ragyogó arcok, nyílt tekintetek fogadnak, 12 fős kis csapat nyüzsög, készülődik az órára, szeretetük ugyanúgy melegít, mint eddig is. Csakhogy ez most nem olyan, mint máskor. Ezt a kis közösséget ítélnék pusztulásra azok, akiknek egy gyermek csak egy számadat egy statisztikában és egy iskola csak egy intézmény. Múlt hét végén értesültünk arról, hogy ez az osztály, úgy, mint egy évvel nagyobb társa is, kis létszáma miatt nem kifizetődő, ezért ezt a maroknyi gyermeket szétszórnák a város más iskoláiban, mert a minisztériumi számvetők számára az (osztály)közösség nem szempont, minden gyermek egy adat, amelyet papíron tetszés szerint lehet tologatni egyik „rubrikából” a másikba. Így csonkulna meg a tekintélyes múlttal rendelkező Donát negyedi O. Ghibu Elméleti Líceum magyar tagozata.
Örömmel nyugtázhattuk a 9. éve megrendezett Iskolabörzén is a kolozsvári továbbtanulási lehetőségek változatos, színes skáláját. Tagadhatatlan eredménye ez az utóbbi 20 évnek. A gyerekek választhattak elméleti és szakosztályok, belvárosi és külvárosi, állami és felekezeti, hagyományos és alternatív, művészeti és speciális oktatás lehetőségeiből. És minden iskola, a mi iskolánk is, sajátos színfolt ezen a palettán. Fájdalommal figyeljük értékes, hagyományokkal rendelkező iskolák-osztályok vesztét városon és falun. Kétségtelen, hogy mindegyik eltűntével szegényebbek lesznek Kolozsvár környéki közösségeink.
Szerintünk a mi iskolánk erényei az elfogadó, családias hangulat, az élményekben gazdag iskolaévek. Jól felszerelt épületben, kiváló körülmények között tanulhatnak diákjaink jól képzett tanári kar segítségével. Emellett nálunk a multikulturalitás is sok szinten valósul meg. Nemcsak azáltal, hogy egyetlen román–magyar tagozatos líceum maradtunk Kolozsváron, hanem ez az osztályaink összetételében is megmutatkozik. Egy osztályon belül megtalálhatóak a kiváló és a gyengébb képességű gyerekek, városiak és vidékiek, van nálunk fogyatékossággal élő gyermek, jó vagy nehezebb családi hátterű. Ahogy az a világban is van. Számunkra mind egyformán fontosak, és ők is megtanulnak együtt élni a mássággal.
Másik sajátosságunk, ami most hátrányunkra szolgál, hogy kis létszámú osztályokkal működünk. Ennek köszönhetően nemcsak az osztályokon belül alakul ki szoros közösség, de az osztályok között is. Elősegítik ezt közös kirándulásaink, több osztályt bevonó rendezvényeink, amelyekkel nyugton büszkélkedhetünk. Ráadásul az együtt megélt helyzetek, élmények közelítik az oktatókat a gyerekekhez és a szülőkhöz, elmondhatjuk, hogy a személyesség és a közvetlenség jellemzi kapcsolatunkat. Nemcsak a gyermekeket, de a szülőket is név szerint ismerjük. Ami ritka manapság.
Új szavak özönlötték el a média tanüggyel foglalkozó híreit: tömbösítés, racionalizálás, fejkvóta. Arra hivatottak ezek a szavak, hogy a fejlődés leplébe takarják azt, ami tulajdonképpen leszegényedés, leépülés. Az első döbbenet elmúltával összeültünk, tanárok és szülők, hogy közösen vizsgáljuk meg, mi lenne a megoldás. Hisszük azt, hogy ez az iskola létjogosult, és ezt más is így fogja látni. Nem a szétszóródást választottuk, a román osztályba íratást. Megkeressük azokat, akik a változások miatt helyüket keresik, akik szeretetteljes, emberléptékű közösségbe kívánkoznak.
Az új törvénykezés pedagógust pedagógus ellen fordít, iskolát iskola ellen az „oszdd meg és uralkodj” elv alapján. Ahhoz, hogy fennmaradjon egy iskola, a másiknak el kell pusztulnia. Ahhoz, hogy egyik tanárnak munkahelye legyen, egy másiknak mennie kell. Így fokozzák le túlélési harccá a jövő nemzedék nevelésének kérdését. Ha valaha szükség volt szolidaritásra, akkor most van. Össze kell fognunk oktatók és a tágabb magyar közösség, hogy megoldjuk ezt a kegyetlen helyzetet. Ne egymás rovására, hanem úgy, hogy megmentsük azt, ami menthető. Nem kisebbségellenes célzatú intézkedések ezek, de romboló hatásúak közösségeinkre nézve a következő húsz év távlatában. Vállaljuk fel intézményeinket, ne hagyjuk veszni őket! Mind a mieink! Harcoljunk értük!
„Senki sem külön sziget... minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang; érted szól.” John Donne
Az O. Ghibu Elméleti Líceum magyar tagozatának nevében: Zsigmond Ilka
