Józsa János
Manfred Scheuer püspökkel az élén harmincegy fős küldöttség érkezett az innsbrucki egyházmegyéből a szatmári egyházmegyébe július 21-én, hogy megismerjék az itteniek valóságát, és aláírjanak egy partnerségi nyilatkozatot.
A tulajdonképpeni partnerség a két egyházmegye között már a rendszerváltás után megkezdődött: elsősorban a Caritas vonalán, a segélyezések szintjén, de ezzel párhuzamosan épült pasztorális vonalon is. Nemrég megfogalmazódott ugyanakkor annak igénye, hogy nyilatkozatban is kimondják ezt a partnerséget, és mind diakóniai, mind pedig lelkipásztori vonalon egyre inkább közelítsék a meglátásokat, meginduljon egy intenzívebb tapasztalatcsere. A kölcsönös látogatásokon túl minden egyes pasztorális iroda szorosabbra igyekszik majd fűzni a kapcsolatot, és keresi a lehetőségeket közös programokhoz, tevékenységhez.
A vendégekkel való találkozás során Schönberger Jenő püspök visszaemlékezett a kapcsolatelvétel időszakára, az innsbruckiak zsinatban nyújtott segítségére. Elmondta, hogy nagyon sokat igyekeztek tanulni az innsbrucki egyházmegyétől, mert egy méreteiben hasonló egyházmegyéről van szó, és úgy gondolták: ami ott jól működik, az nálunk is jól fog működni. Megköszönte ugyanakkor a támogatást, a Caritas szintjén történt tapasztalatcserét és a képzési lehetőségeket, amit az egyházmegyének nyújtottak. Manfred Scheuer ugyanitt emlékezett, hogy az együttműködés tulajdonképpen százhetven évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor Zamsból az irgalmas nővérek egy bécsi, köztes megállóval Szatmárig jutottak. Elmondta, az elmúlt húsz évben a tapasztalatcsere elsősorban diakóniai vonalon működött, de most reméli, hogy a pasztorális területeken is sikerül élőbbé tenni a kapcsolatot.
Július 22-én, vasárnap közösen mutatott be szentmisét a szatmári és innsbrucki püspök, a szentmise keretében aláírták a partnerségi nyilatkozatot.
A szentbeszédet Manfred Scheuer innsbrucki püspök mondta. Ebben kiemelte a nap jelentőségét: a két egyházmegye a közösen megélt barátságát és partnerségét ünnepeli. „Ez a partnerség hosszabb élettörténetű, még 1842-ben elkezdődött, amikor az irgalmas nővérek Zamsból áttelepültek Szatmárra. 1990-ben aztán, a változások után a Caritas vonalán épült tovább az együttműködés, amikor kölcsönösen megajándékoztuk egymást tudásunkkal, tapasztalatainkkal, lelkipásztori vonalon pedig évente két személyt fogadtunk Szatmárról Innsbruckban, ami számunkra is gazdagodást jelentett. Különösen öröm számomra, hogy ez a mostani találkozás nemcsak a felső munkatársak szintjén történik, hanem például az ifjúság most továbbépítheti azt a barátságot, amit a tavalyi, madridi ifjúsági világtalálkozó alkalmával megkezdett…”
A szentmise további részeiben, a felajánlás során a két püspök átvette a partnerség szimbólumait – a gyertyát, a pásztorbotot, a két egyházmegye címerét, valamint a kenyeret és a bort –, majd a legszentebb áldozat bemutatásának végén ünnepélyesen felolvasták a két nyelven megírt, A remény útját építve című együttműködési nyilatkozatot, aláírták azt, és meggyújtották a partnerség egyik szimbólumaként szereplő gyertyát.
Az innsbrucki egyházmegye küldöttsége július 25-ig maradt a szatmári egyházmegyében. Ez idő alatt megismerkedtek az egyházmegye történetével, felépítésével és működésével, a különböző pasztorális irodák tapasztalatcserén vettek részt, de a vendégek ellátogattak különböző szerzetesrendekhez, plébániai és lelkiségi közösségekhez is.
