Fodor György
Nélkülözhetetlen könyv a hazai katolikus egyháztörténelmi kutatáshoz
Ha a Szentírást az ember emlékezete felől tanulmányoznánk, sok pszichológiai jellegű megállapítást találnánk benne, mint például a jótétemény emléke vagy az atyai intelmek elfelejtése (lásd Biblikus Teológiai Szótár). Minden emlékezés feltételez olyan múltbeli eseményeket, amelyekben valaki kapcsolatban állt egy másikkal: az emlékezés felújítja ezt a kapcsolatot, felidézve a múlt személyiségeit, eseményeit. Ez a helyzet fennáll akkor is, amikor rég elhunyt személyekről emlékezünk meg, akikkel nem volt ugyan személyes kapcsolatunk, de a lelki közösség arra alapozódik, hogy ők is velünk együtt Isten népéhez tartoznak.
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Melega Péter erdődi kerületi esperes, a szatmári egyházmegye fő levéltárosa összeállításában egy kötet jelent meg, A Máramarosszigeti Római Katolikus Papság Névtára (1804-től), azt átlapozva elmondható: a gondviselés műve, hogy mindketten Máramarossziget szülöttei, így készítették el ezt a jelentős művet, hiszen fontos Isten ezen szolgáiról megemlékezni: olyan papokról van szó, akik hivatásuk megélésén keresztül meghatározták szolgálati helyük keresztény közösségének jövőjét.
Az Előszóban a rájuk jellemző szerénységgel így vallanak a szerzők: „Papi katalógus/névtár szerkesztésekor mindig felmerül a kérdés: kinek használ? (Latinul klasszikusan: Cui prodest?) A kritikus rögtön azt látja ebben, hogy a vidéki szülött fel akar tűnni, bizonyítani, hogy ő is valaki. Jelen esetben mindezt ránk is lehet vonatkoztatni, de ismerjük el: a ma nagyon népszerű szülőföldkutatás stb. területén a helyi római katolikus papság feltérképezése katalógus/névtár formában hozzájárul az egyházmegye, elsősorban a helyi katolikus egyház történelmi kutatásához.”
Valóban hézagpótló kiadvány, amely magába foglalja a máramarosszigeti születésű papok nevét ábécé sorrendben (mind a szatmári, mind a más egyházmegyéseket), azokat, akik máshol születtek, de egy ideig Máramarosszigeten nevelkedtek, a 20. századi máramarosszigeti primíciákat, az onnan származó kispapokat, akik a Megtestesült Bölcsességről nevezett gyulafehérvári Hittudományi Főiskolában (SIS) tanultak a kommunista időtől kezdve, valamint a máramarosszigeti plébánosokat és káplánokat. Külön érték és a kegyelet jele a máramarosszigeti temető papi sírfeliratainak felsorolása. A könyv három függelékkel gazdagítja ismereteinket: az elsőben meghatódva olvashatjuk a máramarosszigeti börtönben szenvedett görögkatolikus és római katolikus püspökök és papok névsorát – közöttük boldog Bogdánffy Szilárd és Isten szolgája Márton Áron –; a másodikban a máramarosszigeti piarista házfőnökökét, gimnáziumi igazgatókét és lelkészekét 1730–1780 között a plébánia újraalapításáig, a harmadik függelékből megismerhetjük a Máramaros vármegyében született római és görögkatolikus püspökök nevét.
Jakubinyi György és Melega Péter könyvében gazdagon dokumentált és részletes a piarista szerzetestanárokat taglaló függelék, híven tükrözi az ottani kegyesrendi főgimnázium fontosságát a régió szellemi és vallási életében. Az említett fél évszázad folyamán huszonegy piaristáról olvashatunk, valamennyiük életútja, papi és tanári munkássága példaadó a maiaknak is. A könyv megerősíti bennünk a meggyőződést, miszerint csak a múlt hűséges emlékezete biztosíthatja a jövő helyes irányát.
(Kiadja a Gyulafehérvári Érsekség megbízásából a kolozsvári Verbum Kiadó, 2012)
