2012. július 27., péntek

Gyergyószentmiklós mindig különleges marad

Kertész László | 2012.07.27. 
Budapest, Balatonfüred, München, London, vagy épp Kanada. Bárhol is legyen az ember, igazán csak ott érzi jól magát, ahová a gyökerei kötik, ahol született, ahol először tapasztalt, ahol felnőtt – hangzott el több ízben a Gyergyószentmiklósról elszármazott értelmiségiek szájából pénteken Művelődési Ház Karancsi termében.
A gyergyószentmiklósiak világtalálkozójának rendezvénysorozatán belül, péntek délután több olyan ember osztotta meg életpályájának főbb állomásait, külföldön nyert élettapasztalatait, és szülővárosához való viszonyulását, aki több ideje idegen földön keresi a kenyerét. Vákár Ágnes, Pongrácz Róbert, dr. Pethő Attila, Madaras Csaba, dr. Kolumbán József, Orbán Botond és Gál Levente is szívesen beszélt arról, hogy szerinte mit jelent gyergyószentmiklósinak lenni, továbbá, hogy az itthon megszerzett tapasztalatokat hogyan tudta külföldön kamatoztatni.
„Az szinte semmitmondó, hogy valaki Budapesten született, legyen az bármelyik kerület, de az, hogy valaki gyergyószentmiklósi, bizony nagy büszkeség. Engem még annak idején pólyában vittek ki Magyarországra, azóta ott élek, és ott nőttek fel a gyerekeim is. Mindig jól esik hazajönni, és a szülőházam sarkát megsimogatni” – mondta Vákár Ágnes, aki jelenleg Budapesten él. Mindenki egyetértett abban, hogy az ízes székely nyelvjárás, a szemkápráztató földrajzi adottságok, továbbá a népi hagyományok varázsolják Gyergyószentmiklóst egy igazán különleges várossá, egy vonzó közösséggé. „A közösség olyan, mint a család, nem tudjuk megválasztani, hogy melyiknek legyünk a tagja” – fejtette ki dr. Kolumbán József, Kolozsváron élő egyetemi professzor. Hozzátette, hogy amikor külföldön próbált szerencsét, akkor mindig furdalta a lelkiismeret, hogy tudását nem itthon, szerettei környezetében kamatoztatja.
Pongrácz Róbert teológus a viharban is délcegen helytálló fenyőhöz hasonlította a gyergyói embert, Gál Levente Budapesten élő vállalkozó pedig elmondta, mindig megdobban a szíve, amikor átlépi a Bucsin-tetőt. „Véleményem szerint az számít igaz gyergyóinak, aki minden szituációban őszinte tud maradni, jelenlegi világunkban az irigység okozza a fő problémát” – hívta fel a figyelmet Madaras Csaba, aki családjával együtt Balatonfüreden él.
Az elhangzottak között többször felütötte a fejét Gyergyószentmiklós város jelenlegi helyzete, továbbá pozitív irányba való terelésének lehetősége. Itt megoszlottak a vélemények, volt, aki úgy gondolta, jó, ha a fiatal generáció külföldön is tapasztal, mások úgy vélték, hogy a megszerzett tudást kizárólag itthon kellene kamatoztatni. „Fel kellene karolni az ifjú tehetségeket, és mindenféle megkülönböztetés nélkül, egyenlő esélyeket adni nekik” – mondta Orbán Botond
A beszélgetésen jelen volt Mezei János polgármester is, aki elmondta, senki nem szégyenkezhet amiatt, hogy gyergyószentmiklósi, sőt büszkeséggel kell, hogy eltöltse, legyen bárhol a nagyvilágban. „Gyergyószék egy közösséget alkot, és igazán feltöltődni, csak itthon lehet” – fejtette ki a városvezető. A beszámolókat, életúttörténeteket követően a jelenlévők között kötetlen beszélgetés alakult ki.