Böszörményi Zoltán 2012. július 29.,
A romániai magyarság szempontjából nem volt tétje a mai referendumnak. Hiábavalóan hullámoztak és csaptak össze a kedélyek, a mi életünkön itt, ezen a földön, ez már nem változtat.
Csak mi!
Mi vagyunk saját sorsunk kormányosai!
Két napja nem szólhattam, nem mondhattam el, mit gondolok a most zajló cirkuszról, a referendumról.
Ma, ebben a hír- és véleményáradatban, a néha gyomrot felforgató történések kavalkádjában, nem is sajnálom. Az a régi mondás jutott eszembe: a kutya ugat, a karaván halad.
Mondhattunk mi, mondhattam volna én bármit, ki mit oszt, ki mit kap, miért és hogyan, számunkra nem tét. Az előrejelzések, exit pollok sem, a bennünk rejlő elemi erő minden véleménykutatót úgyis megcáfol.
S ez az elemi erő, maga a sors, a mi sorsunk.
A mi sorsunk pedig évszázadok óta a nemzetünk harcát, küzdelmét, helytállását, a becsületességet, a moralitást, az adott szavunk érvényét jelentette. Évszázadokon át ez jellemezte, ez jellemzi a mi nemzetünket. Ezt égette Isten a génjeinkbe.
A mi tétünk soha nem lehet, lehetett Băsescu elnök felfüggesztése, és Pontáék győzelme sem. Akik ma háborúznak, csúnya, papírt nem tűrő szavakkal dobálják meg egymást, a pokol tüzébe kergetik önmagukat és híveiket, holnap kibékülnek, közös témát, ürügyet keresnek, s ez, fura mód, mindig mi voltunk, mi vagyunk, és mi leszünk. Mi, romániai magyarok.
Adjon az Isten nekünk egészséget, erőt és türelmet, hogy továbbra is a magyar nemzet büszkesége legyünk.
Bennünk az erő, éljünk vele!
