Hát a helyi vesződségek helyben való megoldására, leginkább pedig az össznemzeti és össztérségi önrendelkezések összehangolására lenne jó esetünkben.
Jó lenne a federális Európai Unió Trianon orvoslására, de úgy, hogy senki ne sérüljön meg, hiszen végülis a federalizmus révén a Kárpát-medencei magyarság egyetlen államban élne, s hasonlók lennének az életkörülményei, a fizetése, az orvosi ellátás, nem lenne kitéve állandó jelleggel például a felvidéki magyarság a kettős állampolgárság okozta bonyodalmaknak, hiszen mindenki ugyanannak az államnak lenne a polgára.
Nyugodalmat biztosítana Németországnak, ha hitelezne a többi tagországoknak, hiszen egy nagyobb államban marad a pénze, sőt, a magánbefektetők is sokkal bátrabban jelennének meg a szegényebb térségekben.
Áttekinthető lenne a munkaerőpiac, mert ugyanabban a rendszerben lenne a közös nyilvántartás és sokkal fehérebb lenne a gazdaság, mert bárhol lépnek be az emigránsok, mindenhol szerepelnének a rendszerben, nem lenne alkalom a fekete munkára. Jelentősen csökkenne a szociális visszaélések száma.
Ezekkel az összetartó biztosítékokkal rövid idő alatt megerősödne a társadalmi biztonság, felélénkülne a gazdaság, gyarapodnának a munkahelyek mindenfelé és látványosan csökkene az elvándorlás.
Meg tudnák állítani az euro mint közös fizetőeszköz romlását, mert jelenleg félkész állapotban várja a további pontosításokat.
Bokros Lajos, konzervatív európarlamenti képviselő és Magyarország ex-pénzügyminisztere szerint, aki egy Kolozsváron 2012 október 14-én tartott előadásában az euró jövőjéről is beszélt, kérdésre kiemelte, hogy az euró nem devalválható, mert nincs rá törvényes keret.
Ez mindjárt arra is ad magyarázatot, hogy miért szorgalmazza az Európai Bizottság elnöke a federalizációt. Szakemberek ők a javából, mégis ezek szerint erősen meg van kötve a kezük, nem tudják teljes eszköztárral kezelni a közös fizetőeszközt.
Minden válsággal küzdő, gondolkodó embernek külön el kell gondolkodnia ezen és későbbi döntéseihez ezt a helyzetet is bele kell kalkulálni.
Rossz nyelvek szerint a magyar pénzügyi élet rémálma épp realista meglátásával vívta ki a negativ jelzőt, mert nem a népszerűséget hajkurászta, hanem engedett a józan észnek
Mire jó az autonómia?
Legelőször és legfájóbban a Verespataki helyzetet lehetne hosszútávon élhetővé tenni.
A jelenlegi és egész évre rendkívül esősnek ígérkező nyáron vagy egyéb extrém időjárási viszonyok miatt ahhoz, hogy valóban biztonságos legyen a ciánhulladék-gyűjtőtó, többe kerülne, mint amennyit az országban szándékozik hagyni a vállalat néhány éven belül.
Mivel Magyarország alvízi ország, a térségben, ha nagyobb méretű védőgát-károsodás történik, megfertőződhet majdnem az egész délkelet-magyaroszági talajvíz és ivóvíz-rendszer, hogy a helyi, nemzedéknyi általános kipusztulásról és a térség életlehetőségeinek tudatos tönkretételéről ne is beszéljünk, főleg az amúgyis erősen letarolt erdeinket pusztítaná ki látványosan és ha nem is végérvényesen, de legalább ebben az évszázadban.
Kinek hozhat ez jövedelmet?
Mindenféle nemzeti történelem, földrajzi és gazdasági adatok, bánat az elszakítás miatt és öröm a potyánkapott gazdag területért, messze elmarad amellett, hogy egyik sem fogja tudni élvezni a területet a jövőben, mert tudatosan teszik tönkre s mese nincs, csak együtt tudnánk megállítani.
Mégpedig úgy, hogy a bukaresti kormány ceruzarajzait a régiósításról egy területi, de nem foltozott, kis Székelyföld, Partium, magyar nyelvterület és kétnyelvűség, hanem valós, perspektivikus közös akarattal, erdélyi referendummal, nemcsak internetes szavazással, tesszük le a kormány és a parlament asztalára.
Messze nem elég a történelem, a statisztika és a könnyes zsebkendő ahhoz, hogy tényleg meg tudjuk védeni az életterünket a hamis tudással felfegyverkezett, vesztünkbe vezető kormányzástól.
Ráér akkor kimenni tömegesen az utcára, ha nem akarnak helyi referendumot kiírni az esedékes szavazáskor.
Ez a tétje a régiósításnak, a helyi önrendelkezés. Már a hulladék-import és a környezet-szennyező, illetve károsító vállalatok azonnali hatállyal való bezárása gazdasági autonómiával társítva, százalékos járulékok kifizetése Bukarestnek, hosszútávú szerződésben lekötve, fiskális decentralizáció és autonómia, vagyis minden vállalat, a jövedelmétől függetlenül, helyben legyen köteles adót fizetni, nem úgy, mint most, hogy az 1 millió euró fölötti profitot termelő cégek egyenesen Bukarestben adóznak.
Csak ez az alternatíva tudja csökkenteni a bukaresti kormány teljhatalmát, más békés kiút nincs, mert a törvények erősen egyoldalúak s amint megtalálnánk egy másik törvényes utat, addig majd, mint a referendum-törvénnyel, tovább szűkítik a kiutat.
Másik dolog, hogy a megoldáshoz, az erdélyi autonómiához sokkal nagyobb esélyünk lenne egy federális Európai Unióban, mint ha csak itthon küzdünk, meg a világban szerte panaszkodunk, mert beleszólása ebbe törvény szerint sehol senkinek nincs.
Ezért kell a helyiekkel szövetkeznünk, hisz a legtöbb erdélyi családban van más nemzetiségű is, egy-egy házasság révén, s a vegyes családokból származók nagyon kényelmetlenül érzik magukat amikor a fő hangsúly a nemzetiségen és nem a gazdasági és politikai problémák elhárításán van, ők onnan tartozkodnak, főleg a szavazatukkal.
Erősen bebetonozta a bürokrácia a maximálisra duzzasztott, jóformán egyszínű parlamentet, csak a jólfogalmazott, jól összehangolt, saját fegyverükkel, a referendummal lehet őket visszatessékelni a valós demokrácia határai közé, ellensúlyozva a helyi demokrácia esetleges túlkapásait.
Ehhez kéne hozzáfogni, e mellé kéne tömörülni az erdélyi politikai erőknek.
Erdély autonómiájának törvényesítésével a román állam megteremtené azt a törvényes keretet is, amelynek alapján a moldáviai köztársaság is, autonóm régióként és saját referendumja alapján, csatlakozhatna Romániához.
Nem kell félni a többszintű autonómiától, de be kell tartani a békés, általánosan elismert demokratikus szabályokat, mert csak akkor lesz egy új politikai erő hiteles a választók szemében, ha képes elődeinél többet és jobbat ígérni és nyújtani. Turean Rozália Gyöngyi
