2013.10.24 Tamás Csilla
A beszédek kicsit hosszúak voltak, de Jézus hisz bennünk, és sportlétesítmény nem kell a templom kárára.
hirdetés
Bethlen Gábor szobrát avatták tegnap délután Kolozsváron, az alsóvárosi (ismertebb nevén Kétágú) református templom kertjében. A három órakor kezdődő szoboravatási ünnepségen nagyjából négyszáz ember vett részt, a templomkert kellemesen megtelt az ünneplő tömeggel.
kellemes tömeg | fotók: Tamás Csilla
A beszédek kissé hosszúra nyúltak, de határozottan többet adtak a szokásos ünneplő szövegeknél. A közönség jó része az avatás előtt az ’56-os emlékműnél is koszorúzott, és biza többen is voltak olyanok, akik itt is, ott is beszéltek. Gondolom, ők sem élvezték annyira, mi sem, hogy a nevek és dátumok kicserélésével ugyan, de gyakorlatilag ugyanazokat a szövegeket hallottuk.
Félfüllel azért nagyon megérte odahallgatni. Kató Bélától megtudtuk, hogy Isten áldásával egy tündérországban élünk, de azért kérnénk a frissen felavatott fejedelmi szobrot, hogypillantson az épület háta mögé is, ahol a templom kárára készülnek felhúzni egy sportlétesítményt.
Bötje Csaba
Böjte atya nagyon lelkes és lelkesítő beszédben mondta el, hogyJézus Krisztus hisz bennünk.
Balog Zoltán, Magyarország emberi erőforrásokért felelős minisztere is tündérkerthez hasonlította Erdélyt, ő kissé borúlátóbb, ingatag tündérkertről beszélt. Igaznak tűntek a szavai, elhangzásuk alatt kóvályogta körbe a tömeget egy enyhén illuminált állapotban lévő, megviselt kinézetű hölgy, gyógyszerre gyűjtve.
Tadammm!
A beszédek között kórusművekkel üdítették fel az ünneplő tömeget. A Református Kollégium kórusa hozta a megszokott színvonalát, de sajnos a Bethlen Gábor Református Földész Dalkör mostanra egy kissé kiöregedett. Végül sikerült elénekelniük aSzózatot is, és a lepel is lehullott az egészalakos szoborról.
Miután a hivatalos rész véget ért, az emberek közelebbről is megcsodálták a Péterffy László szobrászművész alkotta fejedelmi szobrot, én pedig körbepuhatolóztam, kinek mennyire tetszik az alkotás. Nekem az volt az első benyomásom, hogy olyan, mintha a régi fém százlejes Vitéz Mihály-feje nézne szembe velem egy kissé aránytalan testen ülve. Megnyugodtam, amikor kiderült, hogy oldalról nézve már határozottan hasonlít önmagára a fejedelem.
Nagy átlagban a szobor meggyőzte a nézőket, csak távolról hallottam olyan megnyilvánulásokat, miszerint a tiszteletreméltó fejedelem olyan lett, mint egy nemzeti kertitörpe.
„Innen, messziről szépnek és jól kivitelezettnek tűnik a szobor, közelebbről még nem láttam” – mondta el Ákos, aki barátnőjével ellentétben szívesen nyilatkozott. „Úgy gondoltam, hogy itt a helye mindenkinek, aki kolozsvári meg magyar, mert ez egy olyan kerek évforduló, amely Kolozsvár és a magyarság életében is fontos” – tette hozzá arra a kérdésre, hogy miért is jöttek el.
Kicsit fáradt, de a mienk
„Rendkívül szépnek tartom, rendkívül kifejezőnek, rendkívül jó ízléssel megalkotott szobornak tartom” – hadarta el Almási Ildikó, egy dívás modorú és megjelenésű hölgy a szoborról.
„Egy kicsit belesimul önmagába, csak a jelképeken van hangsúly, a biblián és a kardon, amit viszont nem a markolatánál, hanem a pengénél fog át, gondolom, ezzel a bethleni bölcsességet sugallva (nem akarok toleranciát mondani). Nekem mindenképpkicsit megtörtnek, szomorkásnak tűnik” – magyarázta Széman Rózsa, miután a maga részéről határozottan megcáfolta, hogy Mihai Viteazura hasonlítana a szobor.
Örülök, hogy van ilyen is
Valószínűleg azok, akiknek negatívabb véleménye volt az alkotásról, nem akarták elrontani az ünnep hangulatát, mert nem vállalták a véleményüket. Abban többen is megegyeztek, hogy kissé megfáradt, elnyűtt arcú a fejedelem, „olyan, mintha a halálos ágyáról állították volna fel.”
Volt azonban olyan is, aki azért nem akart még nyilatkozni, mert a nagy tumultusban nem jutott oda, hogy valóban megszemlélhesse a szobrot.
„Még nem tudom, hogy mit szólok a szoborhoz, még nem fogalmazódott meg a véleményem. Örülök, hogy van ilyen is, a kedvenc uralkodómról szobor Kolozsváron, de amúgy... Meglátom ezután, mikor majd egyéni látogatást teszek a szobornál, alaposan szemügyre veszem, és nem így tolongva, mint a ritka kirakatot meg a múzeumi tárgyakat, hamar-hamar, mert meg kell mást is nézni” – fejtette ki bővebben Szilágyi Robi református teológiai hallgató, aki annak is örült, hogy ilyen közel lesz hozzá, vagyis a Teológiához az emlékmű.
A tolongás valóban nagyon nagy volt, főleg azért, mert a templomban csak a tegnap délutánra kiállítottak néhány Bethlenhez kötődő okmányt, és mindenki megpróbált bezsúfolódni a múzeumi tárolók közé.
A házigazdák egy kis harapni- és innivalóval is készültek, így volt, aki inkább későbbre halasztotta a művelődést, és a több órás állás után a kalácsot és bort részesítette előnyben.
Megjegyzés
Nem tudható, hogy a cikkírója milyen képzettségű, de a cimbeli összehasonlítás nagyon nem észerű!
Ha a wikipédia által közreadott képekre tekintett volna láthatta, hogy a forrástól függően más ruha került a fejedelemre, igy a süveg vagy kucsma is különbözik. Valószínűsíthető, hogy a szobrász a korhűen azaz az akkori viseletnek megfelelően készítette a fejedelem öltözékéhez a kucsmát is.
Akkortájt gyakori fejfedő volt mert az alatt igencsak simán meghúzódhatott egy vasból készült sisak is amit a katonai vezetők előszeretettel viseltek! A legalsó jobboldali képen ez látható a legmarkánsabban, hiszen azon a vállatvédő páncél is látható!A hadvezéri megnevezés nem puszta szóbeszéd, hanem egy igazi harcos néz az olvasóra és a kucsma forma is azt sugalja, hogy valamit takargat... Ez a forma igen csak különbözik a díszkucsmáktól!
Ezért lehetett a vitéz vajdának is a fején ilyen viselet! (Erdélyi Polgár)
