2013. október 5., szombat

Hagyományőrzés

Az őszi hadjárat szentmisével kezdődött, ezt követően beszédet mondott Rus Sándor, Szentegyháza polgármestere és Salamon Zoltán, a Magyar Polgári Párt megyei elnöke. 
Tisztelt emlékező polgártársaim, ünneplő huszárok! Erőt, tisztességet! 
A huszár, népünk történelmi értékeinek megtestesítője. A huszár jelképezte és tetteivel megvalósította mindazon legszentebb erényeket, melyek mindig biztosították nemzetünk fennmaradását. A magyar huszár múltjának, történelmi jelentőségének ismerete, nemzeti önismeretünk fontos eszköze. 
Öntudatunk erősítésében pedig jelentős szerep hárul ma a hagyományőrző huszárcsapatokra. A huszárok évszázadokon át kísérik végig történelmünket. Nyertes és vesztes csatáinkat, szabadságharcainkat. Ezért aztán huszáregyenruhába bújni a huszonegyedik században itt mifelénk Erdélyországban, Székelyföldön több mint egyszerű hagyományőrzés. Az egyenruha erőt sugároz, viselőjének kiállása pedig azt üzeni: tudja mit akar a huszár. Nem többet, de nem is kevesebbet, mint ami őt megilleti. 
Ma egyre több település mondhatja el magáról, huszárcsapata van. Ezzel egyidőben azt is elmondhatjuk tehát, hogy egyre több helyről üzenjük: tudjuk mit akarunk. 
Nem többet, de nem is kevesebbet, mint ami minket közösségként megillet! 
A szentegyházi Huszár Hagyományőrző Egyesület kezdeményezése – „Az őszi Hadjárat” – az 1848-as erdélyi eseményeket hivatott felidézni, amikor Kossuth Lajos hívására környékünkön is toborzókörutakon hívták be a székely legényeket katonának, de ha toborzásról esik szó hát hadd éljek a lehetőséggel. 
Tudjuk, mekkora veszélyként tornyosul közösségünk feje felett a tervezett regionális átszervezés. Nyilvánvaló az is, hogy Trianon óta folyamatos a román asszimilációs törekvés még akkor is, ha ez, időről - időre különböző intenzitással érvényesül. Tudjuk azt is, hogy megmaradásunk érdekében ezt a folyamatot meg kell állítanunk.
Ennek érdekében le kell győznünk a kishitűségünket, a „merjünk kicsik lenni” mentalitást és a rosszul értelmezett megfelelési vagy igazodási kényszerünket. Nem vagyunk sem kevesebbek sem alávalóbbak román honfitársainknál vagy Európa más nemzeténél. 
Csak annyit kell elmondanunk, hogy ami jár a kontinens egyik szegletében, az természetes kell legyen másutt is. Amennyiben egységes Európáról beszélünk, egységes mércével mérjenek mindenkit! 
Ezt kell tudatosítani Brüsszelben és ezt kell tudatosítani Bukarestben is. A 2009. szeptember 5.-én megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott elv szerint Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Ezt kell képviselnünk október 27.-én a Kököstől Bereckig felálló élőlánc tagjaiként, erre toborzok, erre hívok mindenkit! Mindannyiunknak ott a helye, akik úgy gondoljuk, hogy jövőt akarunk őseink földjén! 
Szentegyháza, 2013. október 4.