A cikkíró ismert a szókimondóságáról, de ezúttal igencsak melléfogott a polgári vonulattal kapcsolatosan! Köztudott, hogy éppen ott a kézdiszék, erdővidékiek érezték a szövetség elleséges cselekedeteit legjobban , midazon "betartásokkal", amivel a polgári párt választóit "megbüntette"! Évekig mindenféle mondvacsinált és nem éppen komoly sőt sok esetben alaptalanul a helyi és megyei szövetségi vezetőség "betett" az a saját ellenzékének számító MPP-s város vezetéseknek! Nerm gondolták át azt sem, hogy ha az ellenzékük ellen működnek akkor saját poziciójukat is gyengítik, mert nem építő jellegű ha az ellenzéket megszüntetni igyekeszik, akarja az éppen kormányközeli alakulat!
Az aki vezet a saját ellenzékét csak akkor tudja legyőzni ha annál jobbat tesz vagy annál jobban tudja a dolgokat megoldani, de ehelyett csak akiskirálykodást és a megyei szívóbogarakat(értsd fekete piacot) támogatta.
A Maros megyei helyzethez pedig éppen a szövetségiek értetlensége vezetett oda, hogy már tárgyalásokra sem tartják érdemlegesnek az "érdekvédelmi" alakulatunkat.
Meglepő, hogy Borboly úr a polgáriak által feldobott "focicsapat" a gondolatát hozza előtérbe, sőt még a hátvéd, a csatár és a kapus szerepeket is leosztja, amikor is az "Összefogás a kulcs" programját meghirdeti, holott a szövetségiek politikai alelnöke kerek perec megmondta nincs alkú!
A hallgatólagos csataszünetet nem mutatja azt, hogy a polgáriak esetleg a szövetségiek felé "húzódnának"! De lássuk a cikket: (Erdélyi Polgár)
2013.10.07.
Forrás: szatmari-monitor.ro
Jó lenne, ha végre egészséges és építő vita bontakozna ki az erdélyi magyar pártok között, még akkor is, ha a nagynak számító RMDSZ némely tagja fölöslegesnek tartja a tárgyalásokat. Ráadásul szemmel látható, a Polgári Párt, még ha kijelentések szintjén ragaszkodik is úgymond függetlenségéhez, önállóságához, az RMDSZ felé húz, az EMNP meg az előző választásokhoz képest is olyannyira összezsugorodott, hogy képtelen volt megízleltetni „a választás szabadságának élményét” a magyar közösséggel.
Az RMDSZ-szel szembeni fenntartásokat csak a szavazatok számán lehetett lemérni, úgy 350 000-en voksoltak rájuk, az elégedetlenkedők egyszerűen nem mentek el szavazni. Tetézi a bajt, hogy a kétharmados és arrogáns többség figyelembe sem veszi sem az RMDSZ-t, sem az 1,2 millióra tehető magyar közösség akaratát. Jó példa erre Maros megye prefektusának ama kijelentése, amelyet Románia területi átalakítása kapcsán az RMDSZ helyi szervezetei által szervezett egyeztetésféleségen mondott: fölösleges a tárgyalás, hisz a tervezett átalakítási folyamathoz a lakosságnak az égadta világon semmi köze.
Nos, tehát az RMDSZ-nek még időben le kellene szállnia Borbély László politikai alelnök magas lováról, aki nemrég félkézből utasította vissza az EMNP tárgyalási javaslatait, állítva: azért vált az sürgőssé számukra, mert Tőkés Lászlót fel akarják tenni az RMDSZ európai parlamenti választási listájára. És míg az EMNP-sek „nem szállnak magukba”, nem ismerik el, hogy tévedtek a magyarság „megosztásával”, s nem térnek vissza a szövetség kebelébe, addig érdembeli tárgyalás nem lesz. Régi ember régi reflexe.
A Borbély-féle fölényeskedés sokat árt közösségünknek, hisz az erdélyi magyarság helyzete nem rózsás, de az RMDSZ-é sem. Vaskalaposságuk árát az utolsó általános és helyhatósági választásokon Maros megye, maga Marosvásárhely és a szórvány fizette meg, ahol ők diktáltak. Nem a kis magyar versenypártok szerény szereplése okán, hanem a szövetség munkájával elégedetlen választói akarat miatt.
Ezért igen fontos Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök napokban megjelent, Az összefogás a kulcs címmel közzétett dolgozata, melyben kifejti, hogy a magyar választók folyamatos és vészes lemorzsolódásának egyetlen gyógyírja az együttműködés. S javasolja, hogy az EP-választásokra állítsanak közös jelöltlistát, melyen Tőkés László legyen a második/harmadik helyen, az ötödiken pedig egy MPP/SZNT-s jelölt. Csak egyeztetni kellene, és tárgyalni, nem Canossa-járásra ítélni a politikai ellenlábasokat.
Az RMDSZ-nek, ha ki akar törni elszigeteltségéből, szövetségeseket kell keresnie, elsősorban a magyarok körében, s illenék felismerniük, hogy Bukarestnek tetszik a szétzilálódott magyar érdekképviselet, s az is, hogy az ellentét pártjaink között nőni látszik.
Vakok tehát azok a hazai magyar politikusok, akik saját külön kis győzelmük reményében elutasítják az együttműködést, összefogást. Feledve, hogy ezer külön hangból lehet közös akarat. Simó Erzsébet Háromszék
