Chirmiciu András 2015. szeptember 19.,
Winkler Gyula. Románia nem folytathat struccpolitikát, fel kell készülnie a menekültek vagy gazdasági bevándorlók ügyének kezelésére
Winkler Gyula és Sógor Csaba voltak Románia egyetlen EP-képviselői, akik a kötelező kvótarendszer ellen szavaztak az európai parlamentben. A többiek vagy a kvóták mellett szavaztak, vagy tartózkodtak, vagy egyszerűen nem szavaztak. Hogyan lehetne mégis elfogadható módon kezelni a bevándorló hullámot, amely létezése legsúlyosabb válságába sodorta az EU-t? Mindezekről Winkler Gyulát kérdeztük.
Az EU-nak nincs hatékony eszköztára
– A migránsok emberözöne megosztja az EU-t, országok és kormányok között jelentős a véleménykülönbség a probléma megoldásával kapcsolatosan.
– Számos vetülete van a problémának: gazdasági, humanitárius és emberjogi. Kérdés marad, hogy kezelve van-e egyáltalán ez a válság, táplálva van-e, hogyan és honnan indulnak, vagy kik indítják azon tömegeket, melyek Európa egyes országaiba igyekeznek. Úgy vélem, hogy a következő időszakban napi szinten, minden órában lesznek új hírek ezzel, illetve az európai válsággal kapcsolatban, amely arról szól, hogy jelen pillanatban az Európai Unió nem rendelkezik egy hatékony eszköztárral és konkrét elképzeléssel arról, mit kell kezdeni az új helyzettel. Precedensnélküli, ami történik, a második világháború óta ilyen helyzettel sem 1989-ben, a berlini fal leomlása előtt, sem azután nem szembesült az Unió, és rengeteg dolgot kell most egyszerre megvitatni, nagyon sok területen kell intézkedni.
– Körvonalazódik-e közös EU-s megoldás?
– Körvonalazódnak a megoldások, ugyanakkor világosan tapasztalhatók azok a feszültségek, amelyek a tagállamokat különválasztja, olykor vélt vagy valós érdekeik mentén. A társadalmi hagyományok, a gazdasági helyzet, valamint azon tény, hogy bizonyos államok munkapiacán szükség van-e vagy sem munkaerőre, az emberek, a helyi közösségek viszonyulása – mindezek fontos elemei a lehetséges megoldásnak. Európai válság, melyre európai megoldásokat kell keresni. A tagállamok külön-külön, a maguk szerteágazó helyzetével, hagyományaikkal és érdekeikkel nem fogják tudni kezelni a kérdést. A szolidaritást nem szabad elfelejteni, valamint azt sem, hogy amikor migránsokról vagy menekültekről beszélünk, egy nagyon fontos megkülönböztetést kell tennünk a kettő között. Jelenleg az EU-nak nincs válasza. Léteznek elemek, van egy mozaik, amely kezd lassan összeállni. Rengeteg dologról kell beszélni ebben a mozaikban (külügyi érdekekről, pénzről, finanszírozásról, azonnali sürgősségi intézkedésekről – mint pl. a menekültügyi biztosnak napokban elhangzott a javaslata, mely szerint ügyintézést szolgáló központokat kell létrehozni azon három frontországban, amely most a leginkább ki van téve a menekült áradatnak: Görögország, Olaszország és Magyarország.). Tehát léteznek már az elemei az uniós válasznak, de önmagában a válasz még nem állt össze. Részben erre a magyarázat az, hogy nincs hatalmi egyensúly az EU-s intézmények között. A tagállamok vezetői saját országuk közvéleménye előtt nyílván a saját közösségük érdekeit hangsúlyozzák, de sajnos túl gyakran feledkeznek meg arról, hogy létezik egy EU, és közösen kell uniós választ megalkotni.
Szükségessé válik bizonyos szabályok felülírása
– Az intézményi keret sem igazán nyújt megoldást, éppen ellenkezőleg, Magyarországot bírálatözön éri, mert igyekszik betartani a nemzetközi egyezményeket, míg az azokat áthágóknak semmi hátrányuk!
– Jelenleg a 28 tagállam egymást vádolja, hiszen ha egy német vezető politikus azt mondja, hogy hajlandó befogadni bizonyos számú menekültet egy bizonyos országból, akkor azt is meg kellene mondania, miként jutnak el oda az emberek. Ott van a schengeni egyezmény, vannak európai szabályok, a kérdés az, hogyan fognak a meghívott emberek eljutni Németországba minden szabály betartásával. Vagy ha nem ragaszkodunk tovább a jelenlegi szabályok betartásához (mert azok túl régen voltak kidolgozva), akkor alkossunk újakat. Szerintem már a következő napokban szükségessé válik bizonyos szabályok felülírása, valamint az új szabályok megalkotása. Meg kell nézni a dublini egyezmény tartalmát és annak aktualizálási módját, lehet, hogy felül kell vizsgálni a schengeni egyezményt.
– Brüsszelben még nem tudják, milyen szabályok alapján lehetne megoldani a bevándorlás fokozódó problémáját, mégis a keleti országok által elutasított kvótarendszert erőltetik. Ön is ellene szavazott.
– A kvóta körüli civakodás fals téma. A baloldalnak mindig kedves a kvóta (lásd a nők képviseleti aránya), de ez nem old meg semmit! Mindenekelőtt az emberáradatot kiváltó okokat kell kezelni, különbséget kell tenni háború elől menekülő valós menekültek és gazdasági bevándorlók között. Ez nyilván nagyon nehéz, de meg kell tenni, hiszen a menekülthullám reményeim szerint egy ideiglenes jelenség, miközben gazdasági bevándorlók mindig is lesznek, amíg olyan óriási különbségek vannak országok és kontinensek között.
Az EU-intézmények hosszú listáját lehet sorolni, amelyeknek hatásköre van ebben a kérdésben: megkezdve az EUROPOL-tól (az európai rendőrségek szervezete) egészen a FRONTEX-ig (a határvédelmi európai ügynökség). Csakhogy az európai országos entitások (titkosszolgálatok, rendőrségek stb.) együttműködése nem mindig megfelelő. Együttesen lehetne kideríteni, hogy létezik-e konkrét szervezeti finanszírozás a menekültek számára, illetve milyen forrásokból tudják kifizetni a több ezer eurós költséget, amit bűnőzöknek adnak, hogy átcsempésszék őket különböző határokon, kontinenseken. Hova jutnak ezek a pénzösszegek, illetve hova kerülnek azok az emberek, akik minden személyazonossági nélkül egyszer csak megérkeznek egy adott országba, nem lesznek-e az emberkereskedelem áldozatai. Egyelőre az a helyzet, hogy a titkosszolgálataink még egymást is felügyelik, tehát nyilván, hogy nem szívesen osztanak meg információt egymással.
Másrészt léteznek olyan EU-s országok, melyeknek szükségük van gazdasági bevándorlókra. Ha Németország azt mondja, hogy szüksége van egymillió gazdasági vagy bármilyen jellegű bevándorlóra, szuverén joga, hogy ezt kijelentse. Ha egy másik ország azt mondja, hogy nincs szüksége bevándorlókra, és csak egy bizonyos mértékben képes gazdasági vagy társadalmi okok miatt menekülteket ideiglenesen fogadni, ehhez is szuverén joga van. Természetesen nem felejthetjük el a szolidaritás elvét, tehát amikor baj van, mindannyiunknak kell segítenünk, hiszen mindannyian kedvezményezettjei vagyunk az EU költségvetésének, előnyeinek, csakhogy az előnyök mellett a nehézségeket is közösen kell vállalnunk.
A megoldásnak viszont van harmadik dimenziója is, az EU extraterritoriális fellépése. Hol van az ENSZ? Mit csinál az Egyesült Nemzetek Szervezete? Miért hallgat, miért nem lép fel? Az ENSZ az, amely biztosíthatná a törvényes nemzetközi keretbe illeszthető, az EU számára extraterritoriális fellépést. Hiszen intézkedni kell Afrikában, intézkedni kellene Törökországban, menekült táborokat kellene felállítani, egészségügyi ellátást, humanitárius segélyt, oktatást kellene biztosítani embermilliók számára. Ezekben a kérdésekben az EU nem léphet fel saját határain kívül, tehát az ENSZ felelősségét is meg kell vizsgálni.
A jövő heti EU-csúcson szó esik a személyi nyilvántartás rendszerekről, a határátlépésről, és én azt remélem, hogy létrejönnek a menekülteket befogadó sürgősségi központok. Sürgősségi procedúrával, és megfelelő pénzt kell erre a műveletre irányítani. Másrészt remélem, hogy létrejönnek, ha nem is állandó szabályok – mert 28 tagállam kormányait konszenzusra kell hozni, ezért az EU-törvényalkotás nem működik egyik napról a másikra –, de azok a sürgősségi szabályok, a rendkívüli procedúrák, amelyek a menekültek kezeléséről szólnak. Lehet, hogy Németország az EU mozdonya és gazdaságilag a legdinamikusabb ország, de ez nem jelenti azt, hogy megkerülheti a szabályokat. Az EU 28-as asztalánál mindannyian egyenjogúak kell, hogy maradjunk. Berlin tudomásul kell hogy vegye, hogy a keleti országok nem fogják követni példáját.
Elkerülhetetlen a helyi közösségek megkérdezése
– Románia sem fogadja el a kvótarendszert, a menekültügy kezelésére azonban nem készült fel.
– Bukarestben most kezdődött el az őszi parlamenti ülésszak, és vélhetően az ügy a döntéshozók asztalára kerül. Románia nem célország a mai menekülthullám számára, viszont ha körülnézünk kicsit a szomszédságunkban, láthatjuk mi a helyzet Ukrajnában, és fel kell készülni a helyzet rosszabbodására is. Szomszéd országról van szó, ahol jelentős számú magyar és román kisebbség él. Románia rendelkezik bizonyos méretű befogadó kapacitással, de lehet, hogy ki kell bővíteni. Ilyenkor elkerülhetetlennek tartom a helyi közösségek megkérdezését, hiszen az ukrán határon fekvő Máramarosszigeten – ahol románok és magyarok is élnek – a helyi lakosság bizonyára másképpen viszonyulna menekültközpont létesítéséhez, mint például az ország belsejében.
– Jóllehet az EU távolról legnagyobb gazdasági bevándorló-kibocsátója, Románia társadalma elzárkózik a potenciális külső gazdasági bevándorlók befogadásától.
– Ebben inkább szociológusoknak kellene hangot adni, másrészt meg kellene nézni, milyen hatással van Romániára az, hogy több mint 3 milliónyian az állampolgárai közül nem tartózkodnak az országban. Felmerül egy másik kérdés is: több mint 50 százalékos orvoshiány van ma Romániában, hogyan pótoljuk ezeket a szakembereket? Sok más szakma, ágazat területén, ahol szakmunkára van szükség, szintén humánerőforrás hiányában szenvedünk. Nem tudom, az megoldást jelent-e, hogy a gazdasági migránsokat befogadjuk, de ez egy olyan komoly és elkerülhetetlen vita, amelyet a társadalomban le kell folytatni.
– Köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én is köszönöm!
