2015. szeptember 27., Sólya Emília
Böszörményi Zoltán legújabb, a szlovákiai Kalligram kiadó gondozásában megjelent Lábatlan időcímű kötetét mutatták be pénteken délután a Jelen Ház dísztermében a szerző, Brauch Magda nyelvész-irodalomkritikus és Jámbor Gyula újságíró közreműködésével, az Aradi Magyar Napok keretében. Egyébként az új kötetet néhány nappal ezelőtt a Kossuth Rádió is bemutatta, a műsorban maga a szerző adta elő a könyv egyik gyöngyszemének tartott A vers nem lett osztályharcos című költeményét, melyben a költészet, a vers jövőjét feszegeti. Jámbor Gyula Böszörményi költészetének egyik csúcspontjaként jellemezte ezt a verset.
„Böszörményi Zoltánnak szent meggyőződése – még akkor is, ha kissé pesszimistán ír a költészetről, a versről –, hogy legalább egy kicsit megváltoztatja és meggyógyítja a világot és abban is, hogy amíg verset olvasnak az emberek és verset írnak a költők (remélhetőleg ez az idők végeztéig így fog lenni), addig a költőnek megvan a szerepe, megvan a hivatása és dogoznia kell. Nem csak azért, hogy ő megmutassa magát, hanem, hogy az emberiséget kicsit jobbá tegye.” – mondta Jámbor.
A szerző költészetéről, legújabb könyve kapcsán Orbán János Dénes költő egyébként ekképpen vélekedik: „Költőnk mélyebb és mélyebb rétegekig ás le, ugyanakkor egyre magasabbra szárnyal. Irigylésre méltó töretlen igyekezete, fáradhatatlansága, folyamatos megújulása és mindenekelőtt a mai világban oly ritka hite a költészetben” – utal itt a kötet elsőként megírt Sorok kétezertizenöt első napján című versére.
Brauch Magda a könyvbemutatón elmondta: Böszörményi mondhatni száműzte az eddigi verseiből ismert Majoranát, korábbi énjét, új kötetével egy részleges stílusváltásnak lehetünk tanúi. Azért részleges, mert legújabb könyvében megtalálhatók a filozofikus, egzisztenciális, helyzetelemző kérdéseket felvető, (többnyire pesszimista hangvételű) versek, ugyanakkor talán eddigi verseihez képest még nagyobb teret kapnak az ars poeticaszerű, a költészet helyét, szerepét, elhivatottságát kereső, mérlegelő lírai darabok is. Fő eszközei közé tartozik a megszemélyesítés (a természeté), egészen sajátos, kellemes költői képeket használ verseiben.
A szerző elmondta: a kötetben Isten gondolata is foglalkoztatja, pontosabban az, hogy az ember mennyire vívódik azzal, hogy Isten valóban jelen van benne vagy csak ő találta ki és tulajdonképpen addig marad csak vele, amíg ő akarja.
A Lábatlan idő Böszörményi tízedik, magyarul megjelent verseskötete, hatvanhét költeményt fog egy csokorba. „A kötet, a maga majdnem hetven versével, úgy vélem, az eddigi csúcs: érett, az ifjúság szeleburdiságával, szélsőségeivel végleg szakító, lehiggadt, a lényeget, a világot a maga – pontosabban az általa látott, vélt – valóságában (olykor a fölötte való ítéletet, de legalábbis véleményt mondó) bölcs költő megnyilatkozása” – hangsúlyozta a kötet méltatása közben Jámbor.
Álljon itt példaként akkor egy részlet a kötet egyik legnagyobbnak tartott A vers nem lett osztályharcos című költeményéből:
„vers/látod a jövőt?/minek is lettél volna osztályharcos/ha az elvetett szó kóc és csepű/hazugok pofonjától fáj az arcod/és képmutatók mosolya a derű/tudatod égboltján keserű felhők/úgy érzed most igazán minden eldől/s merev falakba az ész nem botolna/gyűlnének a fény kazlai az égen/ó nagybecsű hamutartó a lélek”.
