Szolnok egykori vízi életének ritka emlékére bukkant a napokban Rigó Gábor, a Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium testnevelő tanára – írja a Szoljon.hu.
Rigó Gábor a múlt héten, egyik lyukasórájában ment ki a vízpartra a Belvárosi nagytemplomnál, amikor felfedezett egy a folyóból kiálló faalkotmányt.
– Mellette a vízben látni lehetett a partból ferdén kiálló hajótest körvonalát is – meséli a megyei napilapnak.
A helyszínen annyit lehet látni, hogy az ismeretlen hosszúságú hajótest mélyen benyúlik a partvonal alá, de a hajóorr felismerhető a vízben. Este a tanár az interneten kutakodva jött rá, hogy a hazai folyókon használt úgynevezett bőgőshajók egyikét fedezte fel. A feltételezéseket másnap a török kori kutatásairól is ismert dr. Kertész Róbertet, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze is megerősítette. Kertész Róbert a helyszínen azt is megállapította, hogy a hajótest tele van iszappal, így jelenleg csak a felszínről elérhető része vizsgálható. Jól látszik az orrtőke, aminek a hajó nevét adó, nagybőgő nyakára hasonlító faragott végét már megsemmisítették a jégzajlások. A felszín alatt látszik a fedélzet, három bordát is azonosítottak, benne a hajópalánkot tartó egyik vasszöggel.
A régész azt is elmondta, hogy a hajótestet úgy lehet legjobban megóvni a jövőnek, ha a jelenlegi helyén, a vízben vigyáznak rá, kiemelése után ugyanis olyan eljárással tudnák csak megőrizni, amire jelenleg nincs fedezet.
A roncs korát egyelőre a 18. század második fele és a huszadik század első fele közé teszik, de ebben a kérdésben a faanyagból vett minta kormeghatározása mondja ki majd a döntő szót. Arra ellenben most is van esély, hogy a hajó elárulja a nevét, amiből többet tudhatunk a múltjáról is.
– Ezeknek a hajóknak az orr-részükön volt a nevük, így némi szerencsével ezt meg tudjuk keresni. A levéltárban pedig valószínűleg megtalálhatóak azok a hajólevelek, ami alapján esetleg azonosítani lehet a korát és egykori tulajdonosát is – mondta dr. Kertész Róbert.Rigó Gábor már középiskolás tanítványainak is megmutatta a leletet, és hozzákötötték a tananyaghoz, hisz Jókai Az aranyemberének főhőse, Tímár Mihály is hasonló hajóval járta a Dunát.
Hungarikum lesz a bőgőshajó?
Tekintse meg ingyenesen Jókai Mór Az arany ember című regényéből ismert bőgőshajót, amelyet Komárom város vezetése szeretne hungarikummá nyilváníttatni - ajánlja az érdeklődőknek a Monostori Erőd.
Az építészeti, hadászati remekműnek számító Monostori Erőd legimpozánsabb része a Dunai Bástya, amelynek a közelmúltban befejezett felújítására majd 500 millió forintot költöttek,főleg uniós források felhasználásával. Az Új Széchenyi Terv keretében megvalósult beruházás során épült egy dunai kikötő, a bástyában pedig új attrakció, a „Duna, hajók, mesterségek” című állandó kiállítás is várja a látogatókat.
A dunai hajózás témát feldolgozó enteriőr részeként került megépítésre a dunai áruszállítás egyik tipikus hajója, a bőgőshajó 9 méter hosszú makettje. A bőgőshajó – amelyet Jókai Mór „arany embere”, Tímár Mihály is használt – nevét az orrtőkéjére illesztett, a nagybőgő nyakára emlékeztető díszről kapta. A terményszállító bárkát annak idején a parton vontatva juttatták el a célig. A kiállítóhelyen megismerhetjük a komáromi aranymosók, hajóácsok és halászok munkáját is.
A Monostori Erőd 2013. november 18-tól téli nyitva tartással, 8-17 óráig, kedvezményes belépőjeggyel várja a látogatókat. A Dunai Bástya kiállítását az Erődbe megváltott belépővel, ingyenesen tekinthetik meg az érdeklődők. A Monostori Erődbe tárlatvezetés kérhető keddtől vasárnapig, csoportoknak, előzetes egyeztetés alapján. A túra időtartama 1-1,5 óra (2 km, részben szabadtéri útvonalon).
A látogatók sétálótérkép segítségével, egyénileg is végigjárhatják a túraútvonalat a hét minden napján.
A Monostori Erőd a Komáromi Erődrendszer tagjaként 1850 és 1871 között épült. Az örökkévalóságnak épített létesítmény azonban elkészültével szinte egy időben, a korszerű haditechnika megjelenésével elvesztette hadászati jelentőségét. A Dunai Bástya, más néven Parancsnoki torony az Erőd legfontosabb bástyája, önállóan is védhető egység. Az épület egy földdel fedett, árkokkal csaknem teljesen körülvett, középudvaros, zárt patkó alakú, háromszintes ágyútorony.
