2015.12.14.
Balla Géza és a kárásztelki Vinca Pincészet standjainál
A magyar borászat minőségelvű megújulása a kilencvenes években több tényező szinergetikus, egymást erősítő hatásának volt az eredménye. Ezek közül a legfontosabb, hogy megvolt az a réteg, az a néhány tucat borász, aki nem rettent meg a saját lábra állás kockázatától, hanem belevágott az önálló gazdálkodásba és saját címkés, teljesen új, addig nem ismert minőséget nyújtó, igényes borokkal jelent meg a piacon. Példájukat egyre többen követték.
Rövidesen fesztiválok kezdtek ráépülni a jelenségre, akadt néhány sommelier – emeljük ki közülük a mára borásszá érett Malatinszky Csabát, aki a Gundelben dolgozott ekkor sommelierként és igen gyorsan a minőségközpontú középbirtokok népszerűsítőjévé vált –, aki tömegborok helyett Gere Attila, Thumerrer Vilmos vagy Tiffán Ede borait ajánlotta a vendégeknek. El kellett teljen pár év, míg tevékenységüket a szaksajtó is honorálta: a kilencvenes évek középén jelent meg először a Borkalauz és a Borbarát, mindkettő másfél évtizedig bírta szusszal, de ezalatt nagyban hozzájárultak a minőségi borok népszerűsítéséhez és az értő közönség kineveléséhez. Fontos szerepet játszott a szárba szökkenő borturizmus is, ezen belül a pünkösdi bortúra, mely ugyan sajátos módon úgy volt kitalálva, hogy a szervező cégnek fizettek a borturisták is, meg a borászok is – utóbbiak azért, hogy ingyen kóstoltathassák a boraikat –, de a mozgalom jótékony hatása a magyar borászat fejlődésére tagadhatatlan. Mára elmondható, hogy a kizárólag jó és még jobb pincészeteket listázó Gault Millau kalauz 171 magyar borászatot mutat be.
Kevés borász, hiányzó szaksajtó
Erdélyben sajnos e tényezők közül alig adott valami. Minőségorientált, címkés borokkal jelentkező kis és közepes borászat tán két tucat működik országszerte. Beleértve a Kárpátokon túli területeket, komoly szaksajtó nincs, pincészetek híján pedig érdemi borturizmus sem, az éttermek nem alkalmaznak sommeliert, a fesztiválok nem a minőségről szólnak, decire kimérve nagyon kevés helyen adnak bort, egész palackot kevesen vesznek, így a nagyközönség az éttermekben továbbra is főként sört iszik.
Megunva ezt a helyzetet, egy temesvári fiatalember, Szövérdfi Zoltán – aki a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezetnek (Temisz) volt korábban az elnöke – belevágott egy minőségorientált, nonprofit, jótékonysági alapon működő borászati rendezvény, a RoVinHud szervezésébe (a bevétel egy fogyatékos fiatalokat segítő alapítványé), a magyarországi VinCE, a legjelentősebb közép-európai borászati rendezvény mintájára.
Első alkalommal tavaly sikerült tető alá hozni a rendezvényt, melyet megtisztelt jelenlétével és előadásával a nemzetközi borszakma egyik legjelentősebb személyisége, Jancis Robinson, akinek számos érdeme közé tartozik, hogy ő írta azt a tankönyvet, amelyből a Wine And Spirit Education Trust hallgatói tanulnak világszerte. (Tegyük hozzá, hogy maga a szervező is a Rohály Gábor és Mészáros Gabriella nevével fémjelzett ezen iskola budapesti akkreditált képzésén belül szerzett kezdő, közép- illetve felsőfokú oklevelet).
Nem műanyag poharas fesztivál
Összehasonlítva a borfesztiválnak nevezett miccses, műanyagpoharas, lőrés, kommersz zenés tömegrendezvények és a RoVinHud hangulatát, annyit mondhatunk, hogy ég és föld a különbség. A temesvári rendezvényre eleve csak minőségi borászatokat engednek be, akárcsak a VinCE-re, ahol előkóstolásra kerül minden bemutatott bor (Temesváron közel 300 bor volt kóstolható). Beltérben, elit helyen kerül sor a kóstolóra – a VinCE a Corinthia Grand Hotelben, a RoVinHud a szépen felújított Temesvár szállodában kapott helyet –, mind a VinCE-n, mind a RoVinHudon a borok kóstolása mellett lehetőség van meghallgatni a világ jeles borszakértőinek mesterkurzusait. Tavaly Jancis Robinson mellett többek között Alkonyi Lászlót, a legjelentősebb magyar borszakírót, Tokaj monográfusát is meghallgathatta az érdeklődő közönség. A borokat bemutató pincészetek között volt például Demeter Csaba és Vámos Attila az egri élvonalból.
Idén még parádésabbra sikeredett a rendezvény, nem kevesebb, mint három Master of Wine tartott előadást igen izgalmas témákról, például a filoxéra előtti fajtákról. A Master of Wine-ok a borszakértő szakma legjobbjai közé tartoznak, jelenleg alig több mint 300 MW tevékenykedik világszerte, igen nehéz ezeket a képzéseket elvégezni. Kormos Zoltán – aki a WSET diplomakurzusát is elvégezte elsőként az erdélyiek, sőt a romániaiak közül – az erősített borokról beszélt. Szakács-Orha Imre – aki WSET központot működtet Szatmárnémetiben – az édes borokkal foglalkozott, de az előadók közös kurzust is tartottak a helyi szőlőfajtákról, valamint a szupertoszkánokról.
Aradhegyalja, Szatmár és Szilágyság
A borfelhozatal idén is parádésra sikeredett, az Erdélyben működő minőségorientált pincészetek zöme megtisztelte jelenlétével a rendezvényt. Hadd emeljük ki azokat a pincészeteket, melyeknek magyar vonatkozása is van. Ott volt Balla Géza, aki lassan két évtizede a Kárpát-medencei élvonalba tartozik. Jellemző, hogy a Gault Millau kalauz, mely a Borkalauz megszűnésével keletkezett űrt tölti be, a határon kívül rekedt borvidékekről mindössze három pincészetet említ, Maurer Oszkár és Bott Frigyes mellett Balla Gézáét. A 2015-ös Mustos Fehér és a Rosé mellett idén 2011-es csúcsvörösöket kóstolhattunk tőle. Ott volt a kárásztelki Vinca pincészet, amely a Pannonhalmi Apátságnak a szilágysági befektetéseként jött létre.
A fiatal, zömmel magyarul is kommunikáló csapat több meglepetésértékű tételt is bemutatott, köztük egy remek, királyleánykából készült habzóbort, s két igen izgalmas, fahordós érlelésű Chardonnay-t. A borokat két éve Tusványoson is bemutatták, akkor sem voltak rosszak, de azóta látványos a fejlődésük. Ott volt a Nachbil – egy Németországból két évtizede hazatelepedett Szatmárnémeti melletti, magyarul is beszélő sváb ember, Johann Bruttler pincészete –, mely idén meglepően szép Merlot-val és Cabernet-vel lepte meg a nagyérdeműt. Az anyaországból a megújult Tokaj Kereskedőház borait kóstolhattuk. A főborász a szakma egyik legjobbja, Áts Károly, de bedolgozik az egyik legjelentősebb kispincészet tulajdonosa, Balassa István és Majoros László is. Aki kóstoló közben megéhezett s nem akart kimenni az épületből, a temesvári Seneville nevű pékség remek, elérthető árú szendvicseiből válogathatott vagy eszegethette ingyen a pékség olívaolajba mártott kenyérkockáit.
A RoVinHud második kiadása alapján remélhetjük, hogy hagyományalapításnak vagyunk tanúi, illetve haszonélvezői, és e rendezvény a következő évtizedekben meghatározó lesz a boros szakma számára.
Dorozsmai Endre erdelyinaplo.ro
