Nemes Gyula december 18, 2015Társadalom
Dr. Filep Kálmán Csaba Marosvásárhelyen született 1938. április 29-én. A Református Kollégiumban érettségizett, majd1954–1957 közt az aradi állatorvosi karon tanult. 1957–1960 között a bukaresti állatorvosi karra járt, ott is diplomázott. Egyetemi éveinek legszebb emlékeként a lóversenyeket tartja számon. Az aradi „Recolta” és a bukaresti „C.S.U.” sportklubok színeiben versenyzett. Végzés után azonban honvágya erősebb volt a lovas sportnál. Meghívták a román válogatott lovascsapat állatorvosának, de inkább hazatért szülőföldjére.1960. április 29-én a Gernyeszegi Állami Gazdasághoz nevezték ki állatorvosnak, ami egy életre szóló munkalehetőséget teremtett számára. 1972–1973-as tanévben a kolozsvári állatorvosi egyetemen postuniversitaris képzésen szakosodott Nagyüzemi állategészségügyi, és szaporodás biológiai tárgykörökben.1992-től a Maros Megyei Tanács tagja volt két ciklusban, ezen belül a mezőgazdasági és környezetvédelmi szakbizottság elnöke. Tagja a Székely Nemzeti Tanácsnak, a Magyar Állatorvosok Világszervezetének, az EME agrártudományi szakosztályának. Filep Kálmán Csabát tevékenységéről, érdeklődési köréről, környezetünk történéseiről való véleményéről kérdeztük.
„Az amerikai típusú farmergazdálkodás a föld teljes kizsarolását eredményezi”
– Egy szaklapban azt írják, hogy ön a környezetkímélő állattenyésztés szorgalmazója. Mit is jelent ez?
– A környezetkímélő gazdálkodás az élet fenntartását és megtartását jelenti. Az évszázados önellátó gazdálkodást egy szép, természetes környezetben, érzelmi kötődéssel, szövetkezve a helyi közösséggel, ragaszkodva szülőföldhöz és annak zavartalan gondozásához. A természet életet fenntartó energiáinak az ésszerű kihasználását, a természet értelmes munkára fogását jelenti. Ezt az évszázados létezést órák alatt sutba dobták a liberális nyugati pénzorientált spekulációk által vezérelt műveletlen, alkalmatlan döntéshozók. Szorgalmazták az amerikai típusú farmergazdálkodást, amely a föld teljes kizsarolását eredményezi. Az állattenyésztés minden ágazatában megfelelő környezetben, szigorúan szabályozott létszámmal lehet állatot tenyészteni, a környezet megsértése nélkül.
– Ön az Erdélyi Gazda szaklap munkatársa. Milyen jellegű írásait közli a lap?
– Gyakorlatilag 1990-től, az Erdélyi Gazda újraindulásától – amikortól függetlenül lehetett írni – az állattenyésztési, állategészségügyi rovat vezetője vagyok. Szakmai és mezőgazdaság-történeti, valamint más alkalmi cikkeket írok. Igyekszem az időszerűségnek megfelelni, a témák ismétlése nélkül.
– Milyen témák foglalkoztatják?
– Magyar mezőgazdasági történelmi témák, kiemelve a magyar lovaskultúra történelmi emlékeit, de nem idegen más témakör sem, főleg a kisállattartás és az állattenyésztés. A gasztronómiába is érdemes belekotnyeleskedni, ha szereti az ember a finomat. Minden érdekelt, amit az élet elém tárt.
Személyi dossziék tele kicsinyes, embert terrorizáló „disznóságokkal”
– Úgy tudom, a családfakutatás is kedvenc időtöltései közé tartozik.
– A származáskutatásra édesapám vezetett rá, megtanította, mit jelent az, hogy „Nobilitas obligat”. Biás Istvánnal jó barátságban volt, 1940. után a levéltárakat bújta. A család és a rokonok címereit rajzolta, festette, faragta. Egy életen keresztül az éjszakai foglalkozása bélyeggyűjtés, numizmatika, könyv, festmény volt. Volt kitől és mit tanulni. A család hozzám került írásait fel kellett dolgozni, ükapám, iklandi vadadi Filep Péter 90 ívnyi verses önéletírásával és korabeli jegyzeteivel megtanultam régi kéziratokat olvasni és megjelentetni. A származást élvezhető új ágazattal lehet bővíteni, a „szekus iratcsomók” feldolgozásával. Meg lehet és meg kell ismerni a közvetlen környezetedet, amelyben éltél. Elképesztő az emberi gyarlóság, a munkahelyem irattára szemétre landolt, személyi dossziék tele kicsinyes, embert terrorizáló „disznóságokkal”. Élmény volt ezeket megtalálni és olvasni.
– Ugyancsak egy szaklap írja önről, hogy érdeklődési köréhez tartoznak a következők: alternatív állategészségügyi módszerek, erdélyi lovaskultúra, lótenyésztés, erdélyi őshonos háziállatok.
– Kénytelen-kelletlen meg kellett határozzam az állatorvosi helyemet, felfogásomat. Én „gazda állatorvosnak” képeztem és tartom magamat. Az állatokat és azok állományát mint gazda kellett ismerjem és kezeljem. Az eredmény nem maradt el, az egészséget kellett fenntartani és nem beteget kezelni. Az alternatív állategészségügyi módszerek az egészséges állattartásában és az egészség megőrzésében jelentősek, természetes készítmények használatával a takarmányozásban és a gyógyszerhasználat szinten tartásában. A természeti erőforrások a mai napig is kiaknázatlanok. Talán ez kellene legyen a jövő útja. De a környezetszennyezés mára már ezek tisztaságát is megkérdőjelezi.
Erdély volt a román lótenyésztés egyik meghatározó bölcsője. Sajnos az utolsó 100 év után romjaiból kell újrateremteni egy éltethető lovas kultúrát, amelynek az alapja a hatékony lótenyésztés. Az újgazdagok majomkodása ideig-óráig divatos lófajtákkal nem a legjárhatóbb út. A használt lóállomány, a munkaló sport és „parádézásra” nem alkalmas. A nagyobb hátrány, hogy hatékony lovas oktatást sem lehet szervezni egy erre alkalmas lóállomány és ember nélkül. Az őshonos magyar lófajták viszont megfelelnek minden célnak, tehát ebben az irányba kell keresni a megoldásokat.
Sajnos elenyészően foglalkoznak a román és erdélyi őshonos háziállatok problémáival. Az őshonos erdélyi háziállatok eltűntek vagy figyelmen kívül létezhetnek. Próbálkozások vannak, de konkrét állományokról nincs tudomásom. A helyi változatok tartották fenn ezeket a fajtákat, amíg gazdálkodtak is minden faluban. Sorolom a jelentősebbeket: szalontai disznó, báznai disznó, erdélyi csórényakú, cigája változatok, gyimesi curkán juh. A kérdés: kinek éri meg bajlódni ezekkel? Itt elakad minden.
– Önnek határozott véleménye van a világ, de főleg a szűkebb térség történéseiről, amit hallatni is szokott.
– Az embereket nem szabad félrevezetni, a média vastagon benne van az érdektelenség eluralkodásában. A maiak csak megélhetési politikusok, olyanok, akiknek semmi sem drága, ha előnyhöz juthatnak általa. Néhány példa: csak szűkebb hazánkban nem próbálták megakadályozni azt a példátlan erdőpusztítást, ami a végletekig folytatódik.
A Maros völgyének a tönkretétele, a ma már sehol meg nem engedhető kavics kitermelésével, aminek a közvetlen következménye a környező területek, a Maros völgye vízgazdálkodásának a tönkretétele. A Szováta melletti Cserepes-tető lerombolása – csak holdbéli táj maradt utána. Mindezek történnek a magyar környezetvédelmi miniszterek regnálása alatt. Ennyit a szakmaiságról. A Nyárád szakmaiatlan felturkálása. A híres vásárhelyi állatkert állatszobrainak a leggiccsesebb kipingálása. Sajnos mindezekben a magyarság képviselete is benne van. A sorsunk féltése mondatja velem: ideje lenne változtatni ezen a közösséget állandóan károsító alkalmazkodó korrupt politikai viselkedésmódon.
Politikai díszletként használt huszárkodás…
– Mi a véleménye a hagyományőrzésről? Szükség rá?
– A hagyomány csak tiszta és eredeti forrásból származhat, a nemzeti jelképek tisztaságának és méltóságának a megőrzésével. Ez eléggé összetett dolog. A népieskedő, nemzetieskedő üzleti érdek a „hagyományteremtéssel”, kapkodó érdekhagyomány-teremtéssel minden értéktelenné válik. Giccsé silányult kereskedelmi, piaci célra készült népművészeti termék. Politikai díszletként használt huszárkodás, népieskedő lajbiskodás, szalagvagdosás, ez nem hagyomány, ez napi politikai haszonszerzés céljából elkövetett idétlenkedés, tömény népbutítással. A média hatása máris megtette a magáét, az egész létet a pénzen vásárolt szolgáltatásokra alapozzák. A hagyományt teremtő mindennapi életvitel eltűnik, és tartalom nélkülivé válnak a mindennapok, maradt a rohanás a szükséges pénz után. Ha sikerül egyáltalán munkát találni valahol…
