Alig jelent meg a sajtóban, hogy végül is a három magyar alakulat megegyezett a magyarajkú polgármester jelőltségében, mindjárt előbújtak azok, akik jó távolból vagy jó távolba krititikát fogalmaztak meg.
Az alábbi cikket az írta, akinek a feleségét elvette az, aki azóta magyarországi Eu-s parlamenterré lett... s akinek igencsak sok köze van a nemzetiekhez. (Valószínűsíthető, hogy sértődötten"a kölcsön kenyér visszajár" lényegét írta le).
Ezért is érthető, hogy többször is a polgáriak ellen szól, miközben a szövetségieket kritizálja. Már maga a cikk címe is elég "reprezentatív", hiszen egyrészt az erdélyi választóra negatív, míg a nemzetiekre pozitív bélyeget nyalna fel.
Számára az erdélyi választó egy olyan massza, amely ide-vagy oda kenhet a szövetségi vezetés. Nem egy öntudatos, hanem eléggé tájékoztatlan birka módjára választó(mindenki egy oldal felé haladó). Miközben a tulipános rulettről és saját (valószínűleg mosatlan, szagos) zoknijáról zeng, nem észleli, hogy ezzel a nemzeti oldalt is kipellengérezi, azért mert végül is csak leűlt "tárgyalni" az ádáz ellenségével...
Nem igen lehet tudni, hogy ezzel kire célzott, amikor is karaktergyilkosságot emleget, csak feltételezhető, hogy a volt élettársát elszeretőt is összemosná, de az is meglehet, hogy csak parancsot kapott és cikkét megírta...
A "bentről való kiszólót" azaz az MPP elnökét pedig oda nem illő jelzőkkel illeti és az első erdélyi magyar pártot pedig "öleb"-ként emlegeti, mikor éppen az Ő hibája is lehet, ha a magyar választó továbbra is a baloldali beállítottságúakra szavaz, hiszen mint újságíró nem igen tett eleget a szerepének, például a másfajta választói álláspontok kialakulása végett...
Az első magyar nevet viselő erdélyi párt soha sem lehetett "öleb" és nem is akart az lenni, éppen ezért vonult ki onnan a nemzeti vonal ... A cikkíró által említett "rokoni szálakról" csak annyit, hogy el kellene gondolkodnia azon, hogy nehogy a nemzeti vonal párhuzamot sejtsen és elővegye cikkéért...
Szerintünk jó ha nem ássa el azt a pórázt, mert lehet, hogy az közelebb kerülhet hozzá is, ha közben - vagy egy másik ruletten - az ő száma mellé esne a golyó... Értékelhető viszont az, hogy a kör négyszögesítéséről ír, amivel a nemzetiek kritkája hangzik el. (hiszen csak a négyágú csillag van a körben) Azt a bizonyos "összefogás szükségességét" pedig nem itt Erdélyben fogalmazták meg, így kritikája az "odahaza" levőket,(vezetőket) is megérinti...
Egy választási kampányt lehet show-ozni, de miatta - ha ez bekövetkezne - az itteniek húznák majd a rövídebbet. A nemzeti vonal beleegyezését lehet ugyan karaktergyilkosságnak nevezni, de ezért nem a szövetségi-, vagy még kevésbé a polgári vonal lenne a hibás, hiába "lehelnének" bele sok dolgot, az erő nem támad fel benne...
A cikkírónak javasolnánk, hogy vegyen elő egy polikával foglalkozó tankönyvet és fedezze fel, hogy az ellenzékiek sokszor akkor járnak jól ha a kormányzókkal kiegyeznek, koalicióba lépnek míg a kormányon levők, akkor lesznek erősek, ha egy erős ellenzéket tudnak megtartani. A koaliciót pedig nem pincsikutyák kezdeményezik, hanem a bölcs és előrelátó politikusok és teljesen mindegy melyik oldalról származik az...És mindezt azért teszik, hogy a választók érdekeit minél jobban tudják képviselni ...
Azt is megemlítjük, hogy az erdélyiek szeretik "kristály"-szép dolgokat, de ha falcsnak vélik egyszerűen csak kidobják. Ja és ha már a kirakatban kicsorbul, akkor meg sem veszik még akkor sem, ha az szép rubinvörös, de lássuk a cikket (Erdélyi Polgár)
Az alábbi cikket az írta, akinek a feleségét elvette az, aki azóta magyarországi Eu-s parlamenterré lett... s akinek igencsak sok köze van a nemzetiekhez. (Valószínűsíthető, hogy sértődötten"a kölcsön kenyér visszajár" lényegét írta le).
Ezért is érthető, hogy többször is a polgáriak ellen szól, miközben a szövetségieket kritizálja. Már maga a cikk címe is elég "reprezentatív", hiszen egyrészt az erdélyi választóra negatív, míg a nemzetiekre pozitív bélyeget nyalna fel.
Számára az erdélyi választó egy olyan massza, amely ide-vagy oda kenhet a szövetségi vezetés. Nem egy öntudatos, hanem eléggé tájékoztatlan birka módjára választó(mindenki egy oldal felé haladó). Miközben a tulipános rulettről és saját (valószínűleg mosatlan, szagos) zoknijáról zeng, nem észleli, hogy ezzel a nemzeti oldalt is kipellengérezi, azért mert végül is csak leűlt "tárgyalni" az ádáz ellenségével...
Nem igen lehet tudni, hogy ezzel kire célzott, amikor is karaktergyilkosságot emleget, csak feltételezhető, hogy a volt élettársát elszeretőt is összemosná, de az is meglehet, hogy csak parancsot kapott és cikkét megírta...
A "bentről való kiszólót" azaz az MPP elnökét pedig oda nem illő jelzőkkel illeti és az első erdélyi magyar pártot pedig "öleb"-ként emlegeti, mikor éppen az Ő hibája is lehet, ha a magyar választó továbbra is a baloldali beállítottságúakra szavaz, hiszen mint újságíró nem igen tett eleget a szerepének, például a másfajta választói álláspontok kialakulása végett...
Az első magyar nevet viselő erdélyi párt soha sem lehetett "öleb" és nem is akart az lenni, éppen ezért vonult ki onnan a nemzeti vonal ... A cikkíró által említett "rokoni szálakról" csak annyit, hogy el kellene gondolkodnia azon, hogy nehogy a nemzeti vonal párhuzamot sejtsen és elővegye cikkéért...
Szerintünk jó ha nem ássa el azt a pórázt, mert lehet, hogy az közelebb kerülhet hozzá is, ha közben - vagy egy másik ruletten - az ő száma mellé esne a golyó... Értékelhető viszont az, hogy a kör négyszögesítéséről ír, amivel a nemzetiek kritkája hangzik el. (hiszen csak a négyágú csillag van a körben) Azt a bizonyos "összefogás szükségességét" pedig nem itt Erdélyben fogalmazták meg, így kritikája az "odahaza" levőket,(vezetőket) is megérinti...
Egy választási kampányt lehet show-ozni, de miatta - ha ez bekövetkezne - az itteniek húznák majd a rövídebbet. A nemzeti vonal beleegyezését lehet ugyan karaktergyilkosságnak nevezni, de ezért nem a szövetségi-, vagy még kevésbé a polgári vonal lenne a hibás, hiába "lehelnének" bele sok dolgot, az erő nem támad fel benne...
A cikkírónak javasolnánk, hogy vegyen elő egy polikával foglalkozó tankönyvet és fedezze fel, hogy az ellenzékiek sokszor akkor járnak jól ha a kormányzókkal kiegyeznek, koalicióba lépnek míg a kormányon levők, akkor lesznek erősek, ha egy erős ellenzéket tudnak megtartani. A koaliciót pedig nem pincsikutyák kezdeményezik, hanem a bölcs és előrelátó politikusok és teljesen mindegy melyik oldalról származik az...És mindezt azért teszik, hogy a választók érdekeit minél jobban tudják képviselni ...
Azt is megemlítjük, hogy az erdélyiek szeretik "kristály"-szép dolgokat, de ha falcsnak vélik egyszerűen csak kidobják. Ja és ha már a kirakatban kicsorbul, akkor meg sem veszik még akkor sem, ha az szép rubinvörös, de lássuk a cikket (Erdélyi Polgár)
Vastag, gyapjúzokni, de mondjuk az legalább saját. Ünneprontó ugyan nem lennék, elásom jövőre, jövő ilyenkorra, addig meg kérek egy kávét és hátradőlök.
Végignézem a kör négyszögesítését, a fából készülő vaskarika munkafolyamatait, még egy adag erdélyi magyar karaktergyilkosságot vagy legalábbis szánalmas próbálkozást a versenytársak egymás közti lejáratására. Eközben mindhárom magyar párt hangoztatni fogja az összefogás szükségességét.
Merthogy éppen elkezdődött a show.
Hétfőn kiderült, hogy a magyar pártok koalíciójának a jelöltjeként mérkőzhet meg a marosvásárhelyi polgármesteri székért a 2016 nyarán tartandó önkormányzati választásokon a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) képviselő Soós Zoltán, az októberben tartott magyar előválasztás győztese. Erről Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke állapodott meg Kolozsváron.
Hiányérzetem akkor kezdett berzenkedni, amikor idáig jutottam az erről szóló híradás elolvasásában. Nagyobb összeget tettem volna fel ugyanis a tulipánmintás erdélyi rulettasztalon arra, hogy ennek a hátterében jókora RMDSZ-es biztosítékok állnak.
Persze, nincs politikai alku feltételek nélkül, de a szövetség hasonló esetekben gyakorolt leereszkedését ismerve, nem voltak illúzióim a részleteket illetően. Ezek pedig így festenek: az RMDSZ feltételekhez kötötte annak az EMNP által tett javaslatnak az elfogadását, hogy a marosvásárhelyi pártok összefogását terjesszék ki a marosvásárhelyi és a Maros megyei képviselő-testületre is. Az RMDSZ a városi és megyei jelöltlisták esetében „a magyar politikai szervezetek versenyét ajánlja, különös tekintettel az EMNP azon elvére, amelyet megalakulása óta képvisel: a versenyhelyzet mozgósítja az erdélyi magyar szavazókat” – áll a közleményében, amely szerint Kelemen Hunor szövetségi elnök megismételte: az RMDSZ akkor tud közös marosvásárhelyi képviselőjelölt-lista állításán gondolkodni, ha az EMNP nem indul a jövő őszi parlamenti választásokon.
Tiszta sor, nem?
Az RMDSZ látszólag mindent megtesz azért, hogy Marosvásárhelynek végre magyar polgármestere legyen, de ennek ódiumát már nem vállalja magára. Azt azonban, hogy a majdani elöljáró munkáját milyen magyarok ellenőrizzék a képviselő-testületben, már nem adja olyan könnyen. Mint ahogy a magyar parlamenti mandátumok elosztását is maga kívánja meghatározni – azzal nem számolva, hogy e magatartásával éppen az összefogást hiúsítja meg.
Nem mellékesen szólva, szavazó legyen a talpán, aki ennyi szédületes üzérkedés után még kedvet kap elbillegni a szavazófülkéig ahelyett, hogy vargányát szedne a fenyőfák közt, amit jó pénzért még el is adhat az utcája végében kamionokkal ácsingózó olasz importőröknek.
Na, de vissza a szavazatvadászat prérijére.
Szilágyi Zsolt EMNP-elnök aránytalannak tartja az RMDSZ feltételét, hogy az EMNP ne induljon az országos választásokon. Azzal érvel, ha a parlamenti mandátumokért egész Erdélyre vonatkozó megállapodást szeretne az RMDSZ, akkor az önkormányzati választásokon is egész Erdélyre vonatkozó megállapodást kell kötni.
Hol itt a hiba?
El lehet ezen gondolkodni, de megspórolom az olvasó idejét: ebben hiba nincs. Igazságos és méltányolandó felvetés. Főleg annak tükrében az, hogy tegnap ugyancsak az összefogás felkiáltásával sajtótájékoztatót tartott az egykor még az RMDSZ ellenében létrehozott, aztán nem sokkal később ezer, de legalábbis tucatnyi rokoni szállal a szövetség szatellitjévé, kevésbé magasztos megközelítésben pincsikutyájává silányított Magyar Polgári Párt elnöke is.
Beszédes, hogy Biró Zsolt máris a kerítésen belülről üzente: 2016 a magyar összefogás éve kell, hogy legyen. Felidézte, hogy a 2015-ös év legfontosabb eseményeinek számbavételekor főleg az a keretmegállapodás érdemel említést, amelyet pártja az RMDSZ-szel kötött december 18-án. A dokumentum szerinte azt teszi lehetővé, hogy minél több erdélyi településnek legyen magyar polgármestere, és az önkormányzati testületekben minél több magyar képviselő legyen.
A kerítés belső feléről pedig csak ennyit: Biró azt is megemlítette, hogy pártja jövőre parlamenti párttá válik. Jelöltjei ugyan az RMDSZ választási listáján indulnak, a szövetséggel kötött megállapodás azonban teljes szabadságot biztosít az MPP számára az RMDSZ frakción belül.
Az eb és a zoknim itt van elásva. Mert vagy kutya leszek vagy zoknit eszem, ha ezt az EMNP elfogadja, netán tényleg lesz magyar összefogás.
Készítem is a pórázt.
Kristály Lehel
magyarhirlap.hu
