2016. február 10.
Az első amerikai előválasztáson, az északkeleti New Hampshire államban beigazolódtak az előrejelzések: republikánus oldalon Donald Trump New York-i milliárdos, a demokratáknál pedig Bernie Sanders vermonti szenátor nyerte meg az előválasztást. Hillary Clinton volt külügyminiszter a vártnál nagyobb arányú vereséget szenvedett, a republikánus táborban pedig jelentősen átrendeződött az elnökjelöltségért küzdők pozíciója.
Donald Trump és Bernie Sanders győzelme az első elemzések szerint az amerikai választók azon akaratát jelzi, hogy mindenképpen jelentős változást akarnak, szeretnék "felforgatni" az amerikai politikát. Már az előrejelzések is Trumpot és Sanderst prognosztizálták győztesnek, és a két politikusnak égetően szüksége is volt a győzelemre, hogy megszerezze a további küzdelemhez szükséges hitelességet.
Bernie Sanders a voksok 59,8 százalékával győzött, vetélytársa, Hillary Clinton a választók 38,6 százalékának bizalmát bírta.
A republikánus oldalon Donald Trump a szavazatok 35,2 százalékát szerezte meg, és mögötte viszonylag nagy lemaradással következik a többi republikánus elnökjelölt-aspiráns. Nagy meglepetést keltett elemzők - és a választók - körében is, hogy a jó és tisztességes politikusnak tartott, de szürkén kampányoló John Kasich ohiói kormányzó második lett a szavazatok 15,9 százalékával. A harmadik helyen Ted Cruz texasi szenátor végzett, a szavazók 11,5 százalékának bizalmát megszerezve, s mögötte Jeb Bush volt floridai kormányzó csak négy tizedszázalékkal maradt le. Marco Rubio floridai szenátor a voksok alig valamivel több mint 10 százalékát gyűjtötte be, Chris Christie, New Jersey állam kormányzója pedig 7,6 százalékos szavazataránnyal dicsekedhet. Carly Fiorina, a Hewlett-Packard volt elnök-vezérigazgatója a maga mintegy négy százalékával és Ben Carson sebészprofesszor a 2 százalékos eredménnyel szakértők szerint valószínűleg megfontolja majd, hogy érdemes-e továbbra is küzdenie az elnökjelöltségért. Fiorinát és Carsont már meg sem hívták a most szombaton esedékes következő országos televíziós vitára. Chris Christie is meglehetősen rejtélyesen fogalmazott a választás éjszakáján mondott beszédében, amikor megemlítette, még nem tudja, hogy kampánystábja továbbutazik-e Dél-Karolinába, a következő előválasztás helyszínére.
Örülnek
Győzelmi beszédében Bernie Sanders a többi között azt hangsúlyozta, hogy ez a választási eredmény olyan üzenetet küldött, amelynek "nagy visszhangja lesz a Wall Streettől Washingtonig, Maine államtól Kaliforniáig. S az üzenet az, hogy nagyszerű országunk kormánya mindenkié, nem csupán maroknyi gazdag kampányfinanszírozóé". Donald Trump, aki eddig soha nem viselt közhivatalt, megismételte, hogy ha ő lesz az Egyesült Államok elnöke, ismét naggyá teszi Amerikát, s a világ ismét tiszteli majd Amerikát.
Az eredmények nyilvánosságra hozatala után a politikusok már a következő tévévitákra és a következő előválasztások helyszíneire összpontosítanak. Az elemzők pedig számba veszik a New Hampshire-i előválasztás eredményeinek magyarázatait, s azt fontolgatják, vajon a kedd esti voksolás befolyásolja-e Michael Bloomberg volt New York-i polgármestert abban, hogy végleg döntsön: beveti magát elnökjelölt-aspiránsként a küzdelembe, avagy sem. Bloomberg ugyanis a napokban a Financial Times című brit lapnak adott interjújában arról beszélt, hogy elkeseríti őt a politikai vita színvonala és az elnökjelölt-aspiránsok - elsősorban is Trump és Sanders - mondandója és Clinton érzékelhető képtelensége arra, hogy gátat vessen Sanders előretörésének.
A Reuters hírügynökség és az Ipsos intézet kedd esti közvélemény-kutatása szerint a választók 73 százaléka kifejezetten elégedetlen azzal, ahogyan a dolgok zajlanak az országban.
Az elnökválasztási rendszerről röviden
A jelölőgyűlés az amerikai választási rendszer egyik sajátossága. Ezen a pártok regisztrált tagjai és delegáltjai vesznek részt: nyílt, nyilvános beszélgetéseken, gyűléseken vitatják meg a politikussal az elképzeléseit, majd ezt követően voksolnak arról, hogy kit küldjenek a nyári országos elnökjelölő konvencióra. A jelölőgyűlések rendszerét az 1970-es évek óta alkalmazzák az érintett 14 államban.
Más államokban nem jelölőgyűlést, hanem előválasztást tartanak. A legfontosabb különbség, hogy az előválasztáson bárki szavazhat, ha előzetesen regisztráltatja magát, a jogosultak egyszerűen a választási urnában elhelyezett szavazattal döntenek.
Az iowai nyitással kezdődik meg a hivatalos választási procedúra, az elnökjelöltek kiválasztásának folyamata. Utána az északkeleti New Hampshire államban, majd délkeleten, Dél-Karolinában választanak. Március elsején tucatnyi szövetségi állam dönt arról, hogy kit látna szívesen elnökjelöltként, azt a napot ezért szuperkeddnek nevezik. Az idén március 15-én választanak Floridában, Ohióban és Észak-Karolinában: ezek azért jelentős államok, mert sok delegátust küldenek az elnökjelölő konvencióra.
Április végére a legtöbb szövetségi államban már befejezik a voksolást, és nagyjából kirajzolódik, hogy melyik politikus hány delegátust állított maga mellé, vagyis ki lehet az egyes pártok elnökjelöltje.
Júliusban tartja mindkét párt az elnökjelölő konvenciót. Az egyes szövetségi államokban legtöbb delegátust egyűjtő politikust választják meg a párt elnökjelölő konvencióján. Az előválasztáson bárki szavazhat, ha előzetesen regisztráltatja magát, a jogosultak egyszerűen a választási urnában elhelyezett szavazattal döntenek.
