Köszönet a cikk írójának amiért a Csávossy György emlékdíjról is hírt adott nemcsak a borversenyről. (EP)
2016. április 10.
17. alkalommal került megrendezésre az „Erdélyi szőlőhegyek” nevű borverseny
Tavaly novemberben hunyt el Csávossy György borakadémikus, költő, az erdélyi borszakma doyenje, akit az erdélyi borok nagykövetének, sőt, prófétájának is tekinthettünk, s aki megannyi gyönyörű boros verse mellett többek között a „Jó boroknak szép hazája, Erdély” című hiánypótló monográfiát is jegyezte.
Ő javasolta az „Erdélyi szőlőhegyek” borverseny alapítását 1999-ben s annak lebonyolításában haláláig segédkezett. Az ő emlékére alapították a „Csávossy György emlékdíjat”, amit a szervezők minap meghozott döntésének eredményeképpen a borverseny legjobb fehérborának ítélnek oda a továbbiakban, beleértve az idei esztendőt is.
A versenyre érkezett 156 mintát négy, egyenként négy fős bizottság bírálta, 16 bíró, akik közül nyolcan a Magyar Borakadémia tagjai voltak, nyolcan pedig erdélyi szakemberek. A borkóstolónak Balla Géza pincészete adott otthont. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével és rövid beszédben üdvözölte az egybegyűlteket Szakáli István Lóránd, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős helyettes államtitkár.
Mint a házigazda megnyitó beszédében elmondta, a nemzetközi irányadó megmérettetések gyakorlatának megfelelően a nevezett boroknak csak kb. 30 %-a kaphat érmet e versenyen.
A borversenyre 156 mintát neveztek, de amint Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke az eredményhirdetést közvetlenül megelőző beszédében rámutatott, ez nem akármilyen 156 bor volt, hanem az öt (ménesi, nagyenyedi, bihardiószegi, balavásári és Szatmárnémetiben megtartott) regionális borverseny arany- és ezüstérmes boraiból összeválogatott élboly, mely ily módon egész Erdély legjobb nedűit képviselte.
A bírálók nagy része már a versenyt megelőző napon a helyszínre érkezett és gigantikus, 35 tételes borkóstolón vehetett részt a vendéglátó borász jóvoltából. A bírálatra bőséges, szállodareggeliket idéző svédasztalos étkezés után került sor, majd a jól végzett munkát főtt krumplival és házi savanyúsággal körített dámszarvaspörkölttel jutalmazta a házigazda.
Az eredményhirdetés előtt elsőként Módos Péter, a Magyar Borakadémia volt elnöke szólt az összegyűlt gazdákhoz, érdeklődőkhöz és bírálókhoz. Elmondotta, hogy immár tizenhetedik alkalommal vett részt a versenyen, magyarán eddig minden megmérettetésen jelen volt. Megosztotta a jelenlevőkkel azon friss élményét is, hogy az általa képviselt bizottságban az első minták között valamiképpen a kevéssé sikerült borok voltak többségben, ami meglehetősen lelombozta,de végül sokkal jobb kép kerekedett ki az összes minta elbírálása után, az összkép pedig pozitív. Kiemelte azt is, hogy a minták nagy része 2015-ös volt, ami egy nehéz évjáratnak bizonyult,e tekintetben idézte Csávossy Györgyöt is, aki még megélhette, hogy minősítse ezt az évjáratot is. Módos Péter úgy vélte, hogy az erdélyi gazdák szépen helytálltak ebben a rossz évjáratban.
Rámutatott, hogy mennyire kedvezőtlen jelenség a borok világában az uniformizálódás, hogy a modern technológia nem mechanikus, rutinszerű alkalmazása arctalanná teheti a borokat, hogy fajélesztővel, élesztőtáppal, ellenőrzött nyomás és hőmérséklet mellett, kóracéltartályban többnyire olyan borok készülnek, melyek esetében a technológiai elemek elfedik fajta és a borvidék adottságait. Nem meglepő módon síkra szállt az oxidatív borkészítés létjogosultsága mellett s bírálta azokat, akik egy szép szalma vagy citromsárga bort eleve gyanakvással szemlélnek és lepontoznak.
Zilai Zoltán, a Magyar Borakadémia elnöke beszámolt arról, hogy ő „csak” öt éve vesz részt az erdélyi borversenyen bírálóként, de mivel a Kárpát medencei borversenynek hosszú ideje bírál, évtizedes perspektívájú rátekintése van az erdélyi borokra s leszögezheti, hogy markáns az a fejlődés, amit a házigazda, Balla Géza is kiemelt, hiszen onnan, hogy érkeztek a kezdet kezdetén kólás pillepalackban is minták, mára egyre több a brand-el rendelkező, címkés bor, amely a világon bárhol versenybe küldhető.
A jelen levő győzteseknek Balla Géza adta át az elismerő okleveleket. A verseny során fehérbor kategóriában 1 nagyarany, 11 arany, 34 ezüst, vörösbor-kategóriában 14 arany és 14 ezüst, rosé kategóriában 1 arany és 4 ezüst került kiosztásra.
A Champion díjat fehér kategóriában és ezzel a Csávossy György emlékdíjat is Iszlai Jenő balavásári bortermelő 2015-ös Muscat Ottonel bora kapta. A vörös borok közül a legjobbnak a Daiconi pincészet 2012-es Cabernet Sauvignonja bizonyult. Az e kategóriában megítélt Champion díjat az olasz tőkével működő borászat erdélyi magyar borásza, Kardos Klára vette át.
Végigkóstolva a nevezett borok kb. egy harmadát (a verseny után minden bírálónak lehetősége nyílt arra, hogy más bizottságok borait is megkóstolhassa) a krónikás is csak azt erősítheti meg, amit előtte többen is kiemeltek. Ha lassan is, de a legnagyobb Trianonban elcsatolt magyar régió, a tágan értelmezett Erdély is lassan-lassan felzárkózik minőség tekintetében az anyaországhoz, a fejlődés jól érzékelhető és biztató.
Végezetül álljon itt Csávossy György „A hűséges” című, Módos Péternek ajánlott verséből az öt zárósor: „rejtett szépség szüretkor/a pince mélyén csendben forr,/ majd előjönnek a boldog évek,/ s mint a szűz, aki már nászra érett,/ tiéd a bor: lelkének hője,/ az örök színpad ihletője.”
Az eseményről készült képek ITT tekinthetők meg
Borbély Zsolt Attila
Egy két évvel ezelőtti készült pillanatfelvétel a Vura Vinotékában
„Irodalmi borkóstolót” tartottak Csávossy György emlékére
2016. április 9.
Egyik utolsó nyilvános fellépésének helyszínén, a nagyváradi Vura Vinotékában emlékeztek tegnap este Csávossy Györgyre, versolvasással-hallgatással, beszélgetéssel, csöndes borozgatással.
Amikor 2015. november 30-án, kilencvenéves korában örökre lehunyta szemét a Körös-parti városban, ahová kórházi kezelésre érkezett mérnök fia jóvoltából, portálunk így vezette be az erről szóló tudósítást: „A család jelentette be percekkel ezelőtt a legnépszerűbb közösségi portálon a szomorú hírt: elhunyt Csávossy György, az erdélyi borászat doyenje, akit a lexikonok romániai magyar költőként, színműíróként és mezőgazdasági szakíróként tartanak számon, de tanárként és a romániai magyar civil társadalom egyik vezető alakjaként is sokáig fog élni az utókor emlékezetében.” (http://itthon.ma/erdelyorszag.php?cikk_id=11131)
Akkor és azóta sokan sok helyütt méltatták és búcsúztatták el a szeretett „Gyurka bátyám”-at, a 2015. december 3-án Nagyenyeden megtartott temetésén a fiatalabb pályatárs, Markó Béla egyebek mellett így emlékezett rá: „Költőnek ismertem meg, költőnek tudom mindmáig. Olyan erdélyi poétának, akit kötöttek a szőlődombok, a fák, a füvek, és nem engedték, hogy ide-oda fújja a szél. Pedig azt hiszem, alapjában véve legjobban amolyan széllelbélelt poéta szeretett volna lenni, aki zsebre dugott kézzel jár-kel, fütyörészve, ahogy első könyvének címlapja hirdeti. De nem tehette, mert dolga volt. Verset is kevesebbet írt, mint amennyit szerettünk volna olvasni tőle, hiszen várta ezernyi más feladat. Például a borkészítés tudománya. Mert hiszen meglehet, a bort bohém emberek isszák a legszívesebben, de pontos, fegyelmezett, a mesterség minden csínját-bínját ismerő borászok készítik. Talán írni is azért írt viszonylag keveset, mert úgy érlelte a szót, mint a nap a szőlőt, és kiforratlan szöveget nem akart sohasem az asztalunkra tenni. Ilyen volt közéleti emberként is.”
Csávossy György, „a legtekintélyesebb erdélyi borszakértő” 2014. április 9-én a Vura Vinotéka vendége volt, amiről az Erdon.ro hírportál másnap azt írta: „Dr. Csávossy György, a Magyar Borakadémia Örökös Tagja, borász, költő, színműíró volt a nagyváradi Vura Vinotékavendége szerda este, ahol a nagyenyedi Takács Pincészet mutatkozott be. A rendkívüli borkóstolón Takács Attila ismertette a pincészet hét borfajtáját, ugyanakkor előadást tartott a pincészet szakmai tanácsadójaként tevékenykedő dr. Csávossy György is, aki esszéiből, verseiből olvasott fel az érdeklődő közönségnek. A programszervező Pálfi Noémi kifejtette: óriási megtiszteltetés számunkra, hogy Csávossy György elfogadta meghívásunkat, az erdélyi borászat doyenje ő, akinek életét a kultúra mellett a borkultúra iránti szeretete határozta meg.”
A két évvel ezelőtti eseményt is felidézték a tegnap esti irodalmi megemlékezésen, miközben a Kiss Stúdió Színház két alapító művésze, Varga Vilmos és Kiss Törék Ildikó Csávossy György verseiből és bordalaiból olvasott fel egy válogatásnyit, az 1957-től 2014-ig terjedő alkotói időszakból, Pálfi Noémi pedig pár erdélyi népdallal szolgált. A család nevében ifj. Csávossy György köszönte meg a bensőséges emlékezést, majd egy meglepetéssel rukkolt ki: felolvasta édesapja Tavasz Váradon című, tudomása szerint eddig nyomtatásban még meg nem jelent versét, amit amaz 2011. április 24-én, Szent György napján vetett papírra Szent László városában, amikor is húsvéti rokonlátogatáson tartózkodott a fiánál: „A kerti tóban / aranyhalak ragyognak, / mint a nap / lenyugvóban. / A feketerigó / tollát füröszti / a sekélyben, / berzenkedik / kevélyen, / majd felrebben / az esti szélnél / sebesebben. / Suhannak a percek, / a hold, / ezüstarcú, bús herceg, / bámul a tájra. / A csend szívében fájna /a rózsatüske szó. / Ülök fiammal, / megemeljük / a vörösboros poharat, / köszöntjük a nyarat. Ó, áldott pillanat! / Pillékkel messzi száll, / találkát nem ígér, / s ki tudja, hogy a hűtlen / vajon még visszatér?”
„S én az Érmelléknek hűséges barátja / a szépség nedűjét zárom szomjas számba” (A diószegi tessék-soron)
Az emlékező irodalom- és borbarátok a vinotéka jóvoltából ismét megízlelhették azokat a nedűket, amiket két évvel ezelőtt még maga Csávossy György ajánlott a figyelmükbe, köztük pár, általa nemesített szőlőfajtából készült kiváló erdély-hegyaljai nektárt.
