2016.05.06.
Ahogy megszülettünk, ítélet is születik; a végén meg kell halnod! Hogy ez a Vég, mikor következik be, az sok, sok tényezőtől függ. Genetikai tényezők sokat jelenthetnek, kinek szülei hosszú életűek voltak, maga is hosszabbra számíthat. Az életkörülmények, és életmód nagy mértékben befolyásolják az élet minőségét és hosszát. Az biztos, hogy a szegények rövidebb életűek, hiszen a gazdagok lehetőségei egy kiegyensúlyozott életre, és a hatékonyabb, drága orvosságokra, sok, sok plusz évet biztosíthatnak. Korunk tudományos, és technikai vívmányai, elméletileg egy igen hosszú, a felső biológiai határt megközelítő életkort biztosíthatnának. De miért a feltételes mód? Azért, mert földi életünkben nem sikerült egységes, mindenki számára érvényes törvényeket létrehozni, az emberben nincs elég fegyelem és akarat, mióta megjelent a bolygón, amit később Földnek nevezett el, megzavarta a rendet, a természet rendjét, és az életet a saját elképzelései szerint irányította, már a kezdet kezdetén. A harmóniából, káoszt teremtett.
Nos, végtelen hosszan el lehetne kalandozni a témában, miért történt mindez így, hogyan lett a buta ősemberből „homo sapiens”, és később, a gondolkozni képes emberből a mindent tudó „zseni”, aki aztán „zsenisége” tudatában mindent átformált, hozzányúlt a természet törvényeihez, sőt, ezeknek fittyet hányva, „istennek” képzeli magát és azt tesz, azt csinál, ezen a tulajdonképpen „szerencsésnek” mondható kis bolygón, amit Ő akar. Igen, mai tudásunk birtokában állíthatjuk, hogy szerencsés bolygó ez a föld-golyóbis, mert sehol ehhez hasonlót még nem találtunk, pedig elég régen keressük. Életünk ősforrása a Nap, a testvér bolygókkal, meg a többi csodával, egy irdatlan nagy csillagrendszert alkot, nagyon messze tőlünk, ahova soha nem jutunk el, de egy ilyen szép, zöld pázsittal, erdőkkel, folyókkal , hatalmas tengerekkel, és persze sok, sok oxigénnel rendelkező bolygó nem létezik sehol, – legalábbis eddig nem találtunk hasonlót- nem beszélve a pezsgő életről, ami körülöttünk, és velünk együtt zajlik. Szóval, lássuk be, az egész nagy rendszerben, amit mi Univerzumnak nevezünk, mi vagyunk a legcsodásabbak, a Föld, mint egység, mint Élő Bolygó, növény és állatvilágával, és az Emberrel, mint a teremtés koronájával. Sajnos az Emberrel, bár egy csodálatos teremtmény, ma már több a baj, mint az öröm. A „teremtés koronája” kezd elkorcsosodni.
A fenti, kezdeti, sorokat olvasva úgy érzem, ez nem is szokványos publicisztika, inkább szubjektív elmélkedés, filozofálás az emberi butaságról. Erre viszont nem vagyok elhívatott, erről már rengeteget írtak, nagyon okos emberek, akiknek én a nyomdokába se léphetek. Könyvtáraink zsúfolással telve az emberi szellem fantasztikus megnyilvánulásaival, magasztos gondolatokkal, melyek az embert ténylegesen a teremtés koronájává emelhetnék., de azt is leírták már százan és ezren, hogy az ember nem a jót követi, nem azokra hallgat, akik bölcsességet, értelmet tolmácsolnak, és megmutatják a helyes utat, hanem makacsul követi az ésszerűtlent, a rosszat.
A publicista fel kell hívja a figyelmet arra a szomorú tényre, valóságra, hogy hiába a fejlett nyugati, keresztény civilizáció, kultúra összes vívmánya, eredménye, ha buta becsvágyunkkal, önhitségünkkel és önzésünkkel, mindent elrontunk és földi életünket halálra ítéljük.
Szerencsére az átlag polgár, a napi hírektől és egy-két politikai pletykától eltekintve nem foglalkozik az emberi sors kérdéseivel, számára az élet napi problémái untig elegek. Kevesen mélyednek el statisztikai adatokban, vagy ha néha, néha találkoznak is velük, nem lépnek előre képzeletükben, hogy mit is jelenthetnek ezek a számok jövőnkre nézve.
Ami manapság napirenden foglalkoztatja a közvéleményt, az tulajdonképpen csak egy jelenség, egy következménye valaminek, ami már évtizedek, sőt már egy évszázad óta akut probléma, de nem sokat foglalkoztunk vele. Ma csak azt vesszük észre, hogy Európát megtámadták, felforgatták, megmérgezték a hangulatot.
De hol van az alapkérdés?
Óriási hiba volt, hogy az első nagy demográfiai forradalmat, más néven népességrobbanást, ami kb. a XIX. század közepe óta erősen érezteti hatását, politikusaink egyáltalán nem vették komolyan, mert egészen egyszerűen csak a jelennek politizálnak, hogy mi történik majd 10 - 20, vagy száz év multával, az már nem érdekli őket.
Ugorjunk vissza az időben, sok-sok ezer évet.
Az ősember meg kellett harcoljon minden nap a betevő falatért, és nem volt megfelelő védelme sem a természeti csapások, sem a mellette élő vadállatok ellen. Tehát a szaporodás is gyenge volt. Talán 15, 16 ember élhetett egy hatalmas 100 négyzetkilométeres területen. Ma a nagyon gyéren lakott Mongóliában egy ember él egy négyzetkilométeren, Ausztráliában kettő, a hatalmas Oroszországban csak 8 ember, nálunk magyaroknál 108, Belgiumban viszont már 339, és a kicsiny Monaco államban közel 17 ezren szoronganak, egyetlen négyzetkilométeren. Évezredek alatt a munkaeszközök fejlődése, az állattartás és földművelés, később a szervezett állami rendszer kialakulása, felgyorsította az emberiség felszaporodását és elterjedését az egész Földön, de akkoriban, pár ezer év előtt, még nagyon sok hely jutott mindenkinek, és ennek ellenére már akkor megkezdődött a verekedés, a harc, a háborúzás, elsősorban újabb és újabb területek megszerzéséért.
Csak egy régi történelmi példa; a hatalmas kiterjedésű római birodalomban,
Augustus császár Kr u. 14-ben elrendelt népszámlása alapján, 54 millió ember élt Róma fennhatósága alatt, annyi mint ma Franciaországban, vagy Angliában, tehát élettér minden római polgárnak jutott elég, de Róma mégis háborús hadjáratok sorozatával az egész világot meg akarta hódítani.
A feljegyzések szerint a távoli Kínában, a második században volt az első ismert népszámlálás, és a hivatalos lélekszám akkor, a rómaihoz hasonlóan 57 millió lett volna, de ez a szám, becslések szerint , közel lehetett a hetven millióhoz.
Ismét ugorjunk az időben, most, mondjuk másfél évezredet. A XVII. század közepén, a harmincéves háborúk után, az egész Föld népessége nem volt több fél milliárdnál. Micsoda ideális szám, hely volt bőven, mindenki számára, veszekedésre nem kellett ok legyen, és mégis egyik háború a másik után. Kína már akkor nagy népességű ország volt, ahol a világ fél milliárdjából legalább 150 millióan éltek, de róluk, igazán pontos adatokat soha nem szerezhettünk.
Az 1800-as évek urbanizációja, az iparosodás, a technikai forradalom, a kapitalizmus térhódítása, és persze egy fejlettebb közegészségnek köszönhetően a fejlett országokban is jelentős népességnövekedés következett. 1850-ig, az emberiség lélekszáma a kétszáz év előttinek a duplájára nőtt, és elérte a „bűvös” egy milliárdot.
A többi már gyorsan ment, az újabb milliárdhoz már csak 100 év kellett, így a két világháború között, 1930-ban a Föld népessége már 2 milliárd. Mondhatjuk úgy is, a kezdetektől 10 ezer nemzedék kellett ahhoz, hogy az emberiség lélekszáma elérje a 2 milliárdot. A számot már akkor riasztónak tartották, de a java csak azután kezdődött. Eltelt még 45 év, közben egy borzasztó, emberek millióit elpusztító II. Világháború, és mégis 1975-ben már 4 milliárd a Föld népessége, és az új évezred kezdetén 7 milliárd, most 2016-ban pedig már meg lesz a hét és fél! Tovább már nem is érdemes számolni, mert nem tudunk semmit előre megmondani, a jelek egyáltalán nem bíztatóak, mert semmi okos lépés nem történt, és nem történik ma sem.
A számtan törvényei alapján, ha az eddigi ütem tovább folytatódik, akkor 2050-re , tehát 34 év multával 9 milliárd ember él a Földön, és ezzel a tömeggel már nem tudunk mit kezdeni, mert már ma óriási bajok vannak.
Komoly szakkönyvekben részletesen tárgyalják a világ demográfiai problémáit, és felhívják a figyelmet, hogy a népvándorlás egy természetes folyamat, hiszen az ember már ősidőktől kezdve ott igyekszik letelepedni, ahol az életkörülményei a legmegfelelőbbek. Huntington figyelmeztetett a mellettünk élő Iszlám civilizáció demográfiai fölényére, és arra, hogy adott pillanatban ez veszélyt jelenthet a Nyugat számára. Sokan nem vették komolyan, most itt állnak a kapuink előtt.
Az ún. Világszervezetek, mint pl. az ENSZ, ma már csak sóhivatal szerepét töltik be, az ég világon egyetlen komoly krízist nem tudtak megoldani, csak nagy összejövetelek, beszédek, felszólalások, határozatok, amit egyes országok elfogadnak, mások kinevetnek, szóval sehol semmi közös elképzelés, sehol a közös akarat. Ezt, sajnos látjuk, tapasztaljuk.
Ha a mostani migrációs problémát nézzük, nincs a világon talán háromnál több politikus, akinek közös elképzelése lenne a probléma megoldására. A legszomorúbb, hogy az alapkérdésről egyáltalán nem esik szó.
A demográfiai analízist, az adatokat, felelős politikusok mindegyike ismeri, tehát világossá válhatna, hogy a felszaporodó népességgel, ott szülőföldjükön kell valamit kezdeni, mert egy állandó ide-oda ráncigálás, egyik országból a másikba való „menekülés” vagy kivándorlás, befogadás, szóval akárhogy is nevezzük, egyáltalán nem megoldás, sőt, csak viszályt, gyűlöletet, káoszt teremt.
Afrika, és a Közel-Kelet arab népessége rohamosan nő, a születési ráta magas, a következő években újabb és újabb millió gyermek születik, akik felnőttek lesznek, és élni akarnak!
Azok, akik háborúval akarják az emberiséget ritkítani, azok nagyon, de nagyon tévednek. Milliókat nem lehet egyszerűen legépfegyverezni, sem bombákkal elpusztítani, mert ez, az embertelenségen felül, még csak nem is hatásos.
A ma élő 7 és fél milliárd ember nagy része még él, vagy élhetne 2050-ben, de közben még születik 1 és fél milliárd. Ezekből mennyit lehet háborúkkal megölni?... Talán 10, 20 vagy száz milliót?! És akkor mi van?! Marad elég, akik majd tovább nyomorognak, éheznek, nem lesz munkájuk, és lázadnak, és elindulnak, hogy egy szerencsésebb életet keressenek.
Az állandó fegyverkezés, ami mára már idegtépően felgyorsult, csak olaj a tűzre, embertelen, buta és életveszélyes az egész emberiségre. Ezt nem lehet elég hangosan, és nap, mint nap belekiabálni a levegőbe, ez ellen kell valamit tenni. Ha valakiket el kell pusztítani, akkor nem az ártatlan embereket, az anyákat, a gyerekeket, az állítólagos ellenséget, hanem azokat, akik pusztító fegyvereket gyártanak, és azokat, akik búsás haszonnal eladják.
A tömegkommunikáció egy csodálatos dolog, de megvan a „visszaütője”. Mindenki, mindenről, nagyon gyorsan és pontosan értesül. Nem titok, hogy a nyugati világ nagy részén kvázi „dőzsölnek” az emberek. ( Legalábbis, ahhoz képest, ami Afrikában van.)
Felesleges élelmiszerek ezer és ezer tonnáját dobjuk a szemétre naponta, amíg Afrikában, Ázsiában naponta sok ezer gyerek éhen hal. Aki még nem éhezett, az nem is sejti, milyen lehet éhen halni! A golfpályákon folyik a víz, de vannak területei a világnak, ahol hosszú kilométereket kell gyalogolni, hogy egy pár korty ivóvizet találjon az anya a gyermekének. Naponta rendezzük a zenés, szórakozató műsorokat, iszunk, eszünk és táncolunk, telibe élvezzük az életet, és ez így is volna továbbra is jó, de ugyanakkor naponta, óránként robbannak valahol a bombák, emberek százezrei ölik egymás, nem tudni miért. Ez egy kicsit zavaró, nem?
A Világ egy nagy falu lett, állítják sokan, és lehet, hogy így igaz. Mindenki, mindenkiről, és mindenről tud, nincs titok, még a legtávolabbi országok, népek is „szomszédok” lettek. Ezt hozta az internet, az e-mail kapcsolat, a skype, a facebook és a többiek.
Igen, de régen egy falu lakói segítették is egymást, volt egy magától értendő közösségi érzés, ami ma viszont teljesen eltűnt a Világ életéből, helyette megnőtt az irigykedés, az önzés, az utánzási akaratoskodás. Sokat olvashatjuk azt a kijelentést, miszerint a fejlett világ számára a 21. század a multikulturális társadalmak időszaka. Teljesen helytelen és téves megállapítás. A Világ ugyanis nem fejlett! Világunk sokrétű, színes, nagyon különböző minden tekintetben. Csak egy olyan egységre mondhatjuk, hogy fejlett, ami valamennyire homogén. Valakinek lehet fejlett izomzata, mert sportol, de amellett lehet szellemileg alulmaradt. Lehet valaki szellemileg fejlett, de vézna, és gyenge testalkatú. Igen, a Világ egy része fejlett technikával rendelkezik, modern használati eszközökkel, fejlett iparral és élénk kereskedelemmel. De mennyiben fejlett ennek a világnak a bölcsessége, szellemi ítélőképessége, ha tudja, látja , hogy a világ másik nagy részén mérhetetlen nyomor uralkodik, és ő maga pedig a maximumot akarja saját magának.
A világunkon jelentkezett globalizációs tendenciák, és multikulturális elképzelések hibásak, veszélyesek, el kell felejteni őket.
Az „ötlet”, hogy Földünk népeit, tekintet nélkül a köztük lévő óriási különbözőségekre, össze lehet keverni, mint egy kártyapaklit, – a termelés, a pénzszerzés, a gazdasági növekedés érdekeinek alávetve – nem más, mint egy őrület, valakiknek az „agyréme”.
Hazug, álszent világ, ahol csak egy nagyon szűk érdekszféra akarata érvényesül!
Sajnos a hitben, a vallásban, az isteni akaratban sem találunk vigaszt, az ima nem használ, a könyörület és jóindulat a másik irányába csak üres szólam.
A világ nagy, csak egy Istent imádó vallásai, mint sok ezer év óta, ma is tovább gyűlölik egymást, még véletlenül sem tudnak megegyezni és legalább abban az egyetlen, közös értékben egymásra találni, amit mindegyik hangosan hirdet, mert állítólag ez vallásuk alapja; a felebaráti szeretetben. Egyáltalán nem csodálkozom, ha az ateisták, vagy a hitben kételkedők az egészet szemfényvesztésnek, „humbugnak” tartják.
Visszaolvastam a fenti „kirohanást”. Szomorú számadatok, panaszok, se vége, se hossza a pesszimizmusnak!
Kérem, nézzenek utána a dolgoknak, gyűjtsék az adatokat, figyeljék a politika alakulását, és akkor eldönthetik, van e valami igazam, vagy csak szajkózom a szomorú jelenségeket. Hiszen, ezek mindig is jelen voltak a világon, és az emberiség még mindig itt van, mondják sokan.
Akkor lássuk a különbséget:
Igaz, a világon mindig voltak „ronda gazdagok”, és sajnálatra méltó szegények. Voltak elnyomók, és elnyomottak, volt „dőzsölés” és rabszolgaság. Háborúk mindig voltak, emberek milliói haltak éhen, de voltak próféták, akikben hittünk, és volt reneszánsz, volt humanizmus. Szóval minden volt, sok rossz, sok jó, de mindezt túléltük.
De nem voltunk hét milliárdan!
Nem volt a technológiai függőség, ami letompította a normális gondolkodást. Nem voltak energia problémák, nem volt környezetszennyeződés, és ami a legfontosabb; nem voltak tömegpusztító fegyverek, nem volt a t o m b o m b a.
Nem volt az a ferde gondolkodás, hogy –„egyáltalán nem érdekel, nem bánom, hogy a világ merre megy, fontos, hogy az én irányom, az én elképzeléseim jók legyenek. „
Nos, itt a vége, mert nincs több hely a rovatomban.
De ezért még annyit, mit is kellene tenni? A fegyvereket el kell pusztítani, még mielőtt mi pusztulnánk el. Állítsátok le a fegyvergyártást! Az óriási életszínvonal különbséget meg kell szüntetni. Ne legyenek éhező emberek, ne legyen éhenhalás a világon, amíg hollywoodi sztárok és a nyugati profi labdarúgók milliókat tesznek zsebre, és politikusaink közös megbeszéléseire, ebédjeire hetente adjuk oda adónk egy részét.
A tőzsdén percek alatt milliárdok cserélnek gazdát, ebből a pénzből Afrikát fel lehetne építeni!
Ha a „harmadik világ” is megkapja a neki járó részt, ha az eddigi kizsákmányolás után ott is rendeződnek a dolgok, akkor a születésszabályozás is rendeződhet, és megszűnik a migrációs áradat. – Ha ez így sikerülne, fellélegezne a Világ!
És még valami.
Gondolkozzunk, gondolkozzunk, és lássuk be, a jelenlegi politikus garnitúrával nincs mit kezdeni. Kergessük le a politika színpadáról azokat, akik nem oda valók, akik csak azt teszik, amit a rosszak dirigálnak nekik! Ha ezt nem tesszük, de igen gyorsan, akkor idő előtt halálra vagyunk ítélve.
Hollai Hehs Ottó, Németország
A cikk a Kapuban jelent meg, az április számban
