Marosvásárhelyen, többszöri helyszíncsere után az Erdélyi Római Katolikus Státus beruházásával, miután Körősi Albert-Kálmán építész tervei a kiírt pályázatot elnyerték, a szerényebb költségvetéssel Pápai Sándor által készített tervek alapján Csiszár Lajos építész kivitelezésével felépült 1903-1905 között a Főgimnázium iskolája, amely 1908-ban egy kollégiummal is bővült. A Klastrom utcai épületegyüttest, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziumot a kommunista államhatalom 1948, augusztus 2-án a 176-os dekrétummal államosította.
A kommunista időszakban hozott állami rendelet kimondta, hogy
a rendeltben felsorolt intézmények állami tulajdonba kerülnek, felettük az Oktatási Minisztérium rendelkezik.
„Pentru buna organizare si functionare a invatamantului public de Stat si pentru largirea si democratizarea invatamantului, toate bunurile mobile si imobile ce au apartinut bisericilor, congregatiilor, comunitatilor religioase, asociatiilor particulare, cu sau fara scop lucrativ, si, in general, particularilor, persoane fizice sau juridice si au servit functionarii scolilor de invatamant trecute, conform art. 35 din Legea invatamantului public, la Stat, trec in proprietatea Statului, atribuindu-se Ministerului Invatamantului Public, care le va intrebuinta pentru nevoile invatamantului.”
A Hivatalos Közlönyben 1948. augusztus harmadikán megjelenő, majd ugyanazon esztendő szeptemberében némileg módosított törvény kimondja, hogy a Gyulafehérvári Püspökség tulajdonában levő oktatási intézmény, minden vagyonával együtt állami tulajdonba kerül.
"Edificiul si terenul intravilan al liceului din Tg. Mures, precum si internatul, cu intreaga avere, conform inventarului jurnal proprietatea romano-catolica a Episcopiei de Alba-Iulia.
Terenul arabil din Tg. Mures al internatului din Tg. Mures, cu intreaga avere, conform inventarului jurnal, proprietatea Episcopiei romano-catolice de Alba-Iulia."
Az 1989-es forradalom után
még nyolc évnek kellett eltelnie, hogy az egykor erőszakkal és apelláta lehetősége nélkül elvett tulajdon sorsáról érdemi döntés szülessen. Ez volt az a bizonyos
7. számú, 1998-ban elfogadott törvény, amely tulajdonképp hatályon kívül helyezte a fent bemutatott 1948/176, az államosítást előíró rendeletet.
Magyarán, megszűnt állami tulajdonnak lenni, és a józan paraszti ész azt diktálná, hogy ilyenkor automatikusan visszakerüljön annak a tulajdonába, esetünkben a katolikus egyházéba, aki 1948 előtt jogos tulajdonosa volt az államosított ingatlannak. Azonban Románia nem a józanság, és főképp nem az ész használatának gyakorlatáról híres, tehát az államosítás (magyarán: kommunista törvények által legalizált rablás) hatályon kívül helyezése után nem állt vissza automatikusan az eredeti állapot.
A Római Katolikus Egyház elindította
a visszaszolgáltatási procedúrát, és még hat évet kellett várni, amíg 2004-ben végül a bíróság is kimondta: a vásárhelyiek által csak Unirea líceumként ismert épületegyüttes, a hozzátartozó ingatlanokkal együtt a római katolikus egyházé. Érdekességként jegyezzük meg: a visszaszolgáltatást elrendelő bírósági döntést Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere megtámadta a bíróságon, egy ízben pert is nyert, formai okok miatt, ám végül 2005-ben lezárult a kínos procedúra és a római katolikus egyház lett az új tulajdonos, immár végérvényesen.
Azonban már itt érdemes lenne megállni, és venni egy mély levegőt. Az általam megkérdezett, és az ügyre mélyebb rálátással bíró személyek véleménye szerint az 1998-as törvény megjelenése után az ingatlan a város tulajdonába került, ezt alátámasztja az a tény is, hogy később, 2004 után, amikor mát hivatalosan is a katolikus egyház az épület tulajdonosa az Unirea líceum tovább működhetett, az egyháznak pedig a Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala bért fizet az épület használatáért – de erről majd később.
Térjünk vissza 1998-ba:
nagy valószínűség szerint az RMDSZ parlamenti frakciójának, (a Szövetség 1990 óta rendeletlenül képviseli a „restitutio in integrum” elvét, azaz, mindent, amit elvettek, azt szolgáltassák vissza), nyomására is, de végül hatályon kívül helyezik az államosítást elrendelő törvényt. Az eredeti állapot azonban nem áll vissza automatikusan, az épület még nem a katolikus egyházé, de már nem az államé. Amennyiben igaz, hogy 1998 és 2004 (a hivatalos visszaszolgáltatás időpontja) között a város tulajdonában van az épület, akkor adódik néhány kérdés, ami az RMDSZ marosvásárhelyi képviseletét illeti.
Azaz, 1998 és 2000 között a városi tanácsban magyar többség van, a polgármester pedig, Fodor Imre, szintén magyar. Tudván azt, hogy az épület előbb vagy utóbb, de a római katolikus egyház tulajdonába kerül, illetve az a tény, hogy az iskolaalapítás önkormányzati hatáskör, adódik a kérdés: nem tehettek volna többet?
A 2000-es évben Marosvásárhelyen a magyarság elveszti egyik szimbolikus pozícióját, a polgármesteri széket, ekkor kerül a város élére Dorin Florea.
Azonban 2008-ig a városi tanácsban (magyarországi olvasóink kedvéért: a helyi önkormányzati képviselőtestület) RMDSZ-es képviselők alkotják a többséget. Mindenesetre ezek az évek csendben telnek, nyoma sincs annak, hogy a marosvásárhelyi magyarság, a helyi vezetőin keresztül akarnának bármit is lépni, tenni a római katolikus líceum ügyében.
Az ügy másik aspektusa, hogy a visszaszolgáltatási határozat előírta, hogy öt évig nem lehet megváltoztatni az ingatlan korábbi felhasználási célját. Ez nehéz helyzet elé állította a katolikusokat is, lévén nem túl előnyös pozíciót biztosított nekik a polgármesterrel folytatott tárgyalásokon. Az elhúzódó telekkönyvezés után végül 2008-ban bérleti szerződést írnak alá a felek: a római katolikus egyház képviselői, és Dorin Florea polgármester, a szerződés 15 évre szól.
Hogy miért ennyire?
Amint az említett interjúból is kiderül, a polgármesteri hivatal mulasztása miatt – bérhátralékot halmoztak fel – a szerződés felbontásra kerül. Ezzel párhuzamosan a katolikus egyház úgy dönt, hogy mégiscsak elindítja a Római Katolikus Teológiai Líceumot, ezen szándékukat jelzik is a polgármesternek és hivatalának, elkezdődnek a tárgyalások.
Ez 2013-ban történt.
Adódik a kérdés:
ha a római katolikus egyház 2012 júniusában felbontotta a szerződést, és az első egyházi osztályok csak 2015-ben indulnak, akkor három évig az Unirea kollégium ingyen használta volna az épületeket?
A Romániában szokásos hercehurca java viszont még csak most kezdődik. Amint említettük, egyszerű önkormányzati határozattal létre lehetett volna hozni az iskolát.
Ez a határozat végül csak megszületik, keresztségben a 271/2014 nevet kapja.
Azonban sokáig nem lehet örvendeni, Maros megye akkori prefektusa, Liviu Oprea bíróságon támadja meg ezt a határozatot a megyei ispánság (prefektúra) nevében. A határozat bírósági megtámadása félzúdulást vált ki a magyarság vezetőinek körében, Victor Ponta akkori miniszterelnök végül meneszti is állásából a bedühödött prefektust. A román törvények szerint azonban, ha a prefektúra támad meg egy önkormányzati határozatot, akkor az, a bíróság döntéséig felfüggesztésre kerül. A politikai pletykák szerint a katolikus iskola beindítása része volt az RMDSZ országos vezetése és Ponta közötti alkunak, a prefektus menesztését is sokan ebbe a kontextusba helyezik.
2015. március 13-án
megszületik a döntés: a 271-es számú határozatot érvénytelenítik, a 268/2014-es önkormányzati határozatot pedig csak részben, azaz, annak csak a negyedik cikkelyét. Ez az, ami az iskolahálózatokra vonatkozik, és amit 2014. szeptember 16-án fogadtak el, egy nappal késve le a hivatalos tanévkezdést. Lásd az alábbi dokumentumot:
Magyarán, és érthetően: a bíróság 2015. március 13-án szinte az összes olyan helyi önkormányzati határozatot érvényteleníti, amely alapján a Római Katolikus Líceum működhetne.
Mit csinál az RMDSZ marosvásárhelyi frakciója?
Semmit. Annyira semmit, hogy, a mából visszanézve talán úgy is értelmezhetnénk, azt sem tudják mi történik körülöttük. Peti András úgy értelmezi Oprea prefektus akcióját, hogy annak semmilyen káros következménye nem lesz a római katolikus iskola beindítására nézve.
Miért? Mert nem az iskolalapításról szóló határozatot támadta meg, hanem az iskolajegyzékről szólót, azon az alapon, hogy az késve lett elfogadva. Magyarán, a 268-as határozatot, amit szeptember 16-án fogadtak el. Hogy akkor a bíróság később mégis miért a 271-es határozatot érvényteleníti, és ezzel a lehetőséggel miért nem számolt Peti András, nos, ez számunkra rejtély.
„Peti András alpolgármester azt mondta az ErdélyFM-nek, szerinte a prefektus lépése nem jelent majd visszalépést az iskola ügyében, hiszen Vasile Oprea nem az iskola létrehozását támadta meg, azonban azt nem tudja, milyen következményei lehetnek jogi szempontból. Törvény szerint automatikusan felfüggesztik azt a határozatot, amelyet a prefektus megtámad, csakhogy az iskolában folyik a tanítás” (Kiemelés tőlünk – a szerk)
WTF? Nem tudja? És nem jelent visszalépést? Nos, a DNA csattanós választ adott idén ősszel, amikor megelégelve az átláthatatlan helyzetet lépett, és pont visszafelé. Vagy a fentiek ismeretében, előre?
Az tény, hogy
az ügy nagyrészt adminisztratív hibákra, pontosabban, adminisztratív hibák tömkelegére vezethető vissza, azonban a polgármester úgy utal ki 1,5 millió lej (nagyjából 330.000 euró) közpénzt az Unirea líceum épületeinek a felújítására, hogy attól teszi függővé az összeg odaítélését, ha elindulnak a katolikus osztályok. És ez bizony már közpénz, ezt említi
a DNA nyilatkozata is.
A DNA nyilatkozatából többek közt kiderül, hogy a katolikus osztályok beindulása volt az 1,5 millió lejes felújítási költség feltétele, ám a Római Katolikus Líceum egy percig sem működött jogszerűen. A DNA szerint erről mind Somesan Stefan, mind Tamási Zsolt tudott, legalábbis tudniuk kellett volna.
A Kritiq.eu értesülései szerint viszont a marosvásárhelyi RMDSZ frakciót több ízben is figyelmeztették az ügyre rálátással bíró, és a román jogrendben eligazodó magyarok, hogy lépni kéne, mert a helyzet nem tűr halasztást.
Nem léptek.
Mára pedig 328 gyermek nem tudja mi lesz a sorsa, egy olyan intézménybe jártak, amely hivatalosan nem létezett és nem volt akkreditálva, így a folyó évi tanulmányaikat – elvileg – nem is ismerik el.
Kik hagyták az iskolát? II. rész: a határozatok káoszaBy
örsike 22 november 2016

A Kritiq.eu kicsit megpiszkálta, hogy miből is áll az iskolaügy. Sorozatunk
első része után a helyi tanács határozatait vizsgáltuk meg, illetve azt, hogy ezek miként járultak hozzá a jelenlegi helyzet kialakulásához. Nem mentünk el szó nélkül a DNA és az Oktatási Minisztérium furcsaságai mellett sem.
Induljunk ki két tanácsi határozatból: a 2014-ben elfogadott 271-es, és az ugyanebben az esztendőben elfogadott 268-as tanácsi határozatokról van szó.
Amint cikkünk
első részében már megírtuk, ez az a két határozat, amelyet a bíróságon támad meg Liviu Oprea, Maros megye akkori prefektusa, és a pert meg is nyeri. A bíróság döntése értelmében a 271-es határozatot TELJES EGÉSZÉBEN, míg a 268-ast részben, annak csak a negyedik cikkelyét érvényteleníti.
A 2014. szeptember 16-án elfogadott 271-es számú határozatból a római katolikus iskolára vonatkozó rész így hangzik:
„– LICEUL TEOLOGIC ROMANO CATOLIC cu sediul în Municipiul Tîrgu Mureş str. Mihai Vitezul nr. 15. Acest punct va intra în vigoare sub condiţia prezentării din partea ISJ Mureş a actului de infiinţare a acestuia, precum şi a încheierii contractului de închiriere prevăzut la art. 1 din H.C.L.M. nr. 241/2014, în maxim 10 zile lucrătoare.”
Magyarul nagyjából:
Ez a pont (mármint a Római Katolikus Teológiai Líceum megalapítása – a szerk. megjegyzése) akkor lép érvénybe, amikor a megyei tanfelügyelőség bemutatja az alapításról szóló okiratot, illetve, amikor a 241/2014-es határozatban foglaltak szerinti bérleti szerződés megköttetett.
A határozat tíz napos határidőt szab meg, nem egyértelmű azonban, hogy mindkét feltételre (tanfelügyelőség által bemutatott alapító okirat, illetve a bérleti szerződés megkötése), vagy csak az egyikre, a bérleti szerződésre vonatkozik.
A 271/2014-es határozat elolvasható, klikk ide:
hclm-271-1
Magyarán: A Római Katolikus Teológiai Líceum alapításáról szóló döntés abban a határozatban kapott helyet, amelyet a 2014-2015-ös tanév iskolahálózatának újraszervezéséről szól, és feltételeket szab annak elindításhoz. Mindezt szeptember 16-án, egy nappal a hivatalos tanévkezdés után.
A bíróság ugyanakkor a 268-as tanácsi határozat negyedik cikkelyét is hatályon kívül helyezi. A negyedik cikkely így hangzik:
„Art. 4. Hotărârea Consiliului Local nr. 112 din 08.04.2014 privind aprobarea reorganizării reţelei şcolare a unităţilor de învăţământ preuniversitar de stat din Municipiul Tîrgu Mureş, pentru anul şcolar 2014-2015 se modifică în mod corespunzător art. 1 şi 2 al prezentei.”
A 268/2014-es tanácsi határozat elolvasható, klikk ide:
hclm-268-1
Nézzük meg viszont egy másik tanácsi határozatot, a 241/2014-est, amire a 271-es határozatban hivatkoznak. Ennek a határozatnak megfelelően kell aláírni a bérleti szerződést, ugye, ami egyik feltétele az iskola alapításának.
Tudomásunk szerint ez meg is történt, ebben szerepel az is, hogy a polgármesteri hivatal 1,5 millió lejt utal át az iskola épületeinek renoválására. Magyarán, a 271-es határozatban szereplő feltételek egyike ennek az összegnek az átutalása, legkésőbb szeptember 26-ig, vagy, ha csak munkanapokat számolunk, akkor is legkésőbb szeptember 30-ig megtörténik. Ekkorra viszont már jócskán benne vagyunk a tanévben, másrészt pedig adódik a kérdés: az 1,5 millió lejről szóló határozatban szereplő szerződést 2014. július 29-én fogadják el, mégis, szeptember 16-ig – ezek szerint – nem írták alá. Miért nem?
A másik hivatkozott tanácsi határozat a 112/2014, erre hivatkoznak a bíróság által szintén elmeszelt 268-as határozat negyedik cikkelyében.
A marosvásárhelyi tanács ebben, a 2014 májusában elfogadott 112-es határozatban fogadja el a 2014/2015-ös tanévre vonatkozó iskolahálózatot.
Ebben még nem szerepel a Római Katolikus Teológiai Líceum, és ezt módosítják 2014. szeptember 16-án. A 112/2014-es határozat református parókia és a polgármesteri hivatal közötti szerződéskötésről szól, és a reformátusok által működtetett óvodát (itt elfogadják a szerződés meghosszabbítását), valamint a Forradalom utca 8. szám alatt működő református líceum működését érinti, ezek érdekében a helyi tanács szerződést köt a marosvásárhelyi református egyházzal. A Római Katolikus Teológiai Líceum ebben a határozatban tehát nem szerepel sehol.
A 112/2014-es tanácsi határozat elolvasható, klikk ide:
hclm-112
Nagyjából ennyit a bíróság által érvénytelenített két tanácsi határozatról, és annak leágazásairól. A DNA lépése ellen érvelők körében azonban felmerül egy másik határozat is: a 2015/33-as határozat, amelyet 2015. január 29-én fogad el a tanács. Ez viszont az iskolahálózatról szól, a 2015-2016-os tanévére vonatkozik, és ebben szó nincs a római katolikus iskola megalapításáról, hanem annak a városi iskolahálózatba való elhelyezéséről.
Ez a tanácsi határozat is vérzik néhány sebből
Az iskola megalapítására vonatkozó 271-es határozat ugyanis ekkor már bírósági eljárás tárgya, a törvényszék honlapja szerint 2014. december 10-én regisztrálják Oprea feljelentését. A romániai törvények szerint, ha a prefektus támadja meg az önkormányzat határozatát, akkor az a bíróság döntéséig automatikusan felfüggesztésre kerül. A 271-es határozatban szereplő két feltétel, azaz, a megyei tanfelügyelőség által bemutatandó alapító okirat, illetve az 1,5 millió lejről szóló bérleti szerződés megkötése szintén kérdőjel alá kerül.
Ilyenformán a 33-as határozat úgy illeszti bele a katolikus iskolát a városi iskolahálózatba, hogy annak megalapítása még/már nem törvényes. Érdekes viszont, hogy ezt a szempontot mellőzi a tanács 2015. január 29-én, amikor elfogadja az említett 33-as határozatot.
A 33/2015-ös tanácsi határozat:
Ennek a határozatnak a csatolt dokumentumai között szerepel a Római Katolikus Teológiai Líceum, mint a városi iskolahálózat része, lásd az alábbi képen:
Az alapítás körülményeit is magába foglaló 271-es városi tanácsi határozat felfüggesztése persze nem jelent kötelező módon zsákutcát, mivel a helyi tanács bármilyen akadály nélkül hozhat a felfüggesztett határozat helyébe egy másikat, amiben kvázi újra megalapítja az iskolát, ugyanis 2015 januárjában, de legkésőbb a bírósági döntés ismertetése, azaz 2015. március 13-a után kijelenthető: a gimnázium megalapítása de facto nem történt meg.
Tényleg senkinek nem tűnt fel ez a városi tanács magyar képviselői közül?
Azonban van még itt más – jóindulatúan mondva – furcsaság is. A DNA nyilatkozata szerint a római katolikus iskola úgy működött, hogy az oktatási minisztériumtól nem kapta meg a szükséges engedélyeket, Somesan Stefan tanfelügyelő saját hatáskörét túllépve adta ki bizonyos okiratokat, amelyek alapján az iskola elindult. Az érdekesség viszont az ebben az ügyben, hogy az oktatási minisztérium
honlapján mai napig szerepel a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum, mint önálló jogi személy és működő, elismert oktatási intézmény.
Ezek után viszont kérdés,
hogy miért nem tartóztatott le senkit a DNA a minisztérium illetékesei közül, ugyanis, a logikájukra alapozva, a minisztériumban is kellett valaki, aki cinkosként segítette az “összeesküvő” iskolaalapítókat.
Továbbá: az iskolák úgy önkormányzati, mint állami támogatásban is részesülnek, a DNA logikája alapján viszont a római katolikus iskola takarítónője is bűnös kéne legyen, amiért felvette a fizetését, hasonlóképp a tanárok, Dorin Florea, aki támogatást nyújtott a nem létező iskolának stb.
Összegzésképp:
az iskola önkormányzat általi megalapítása jogi szempontból messze nem volt megtámadhatatlan. A megalapításról szóló 271-es határozatot elmeszeli a bíróság, ettől függetlenül a 33-as határozatban úgy illesztik bele a városi iskolahálózatba, hogy az alapítás körül még messze nincs minden rendben.
A 33-as határozat elfogadásakor ugyanis már a bíróságon van Liviu Oprea feljelentése, a román törvények értelmében pedig, ha a prefektus megtámad egy határozatot, akkor az felfüggesztésre kerül. Ilyenformán 2015 januárjában úgy helyezik el a Római Katolikus Teológiai Líceumot az iskolahálózatban, hogy az hivatalosan még került megalapításra. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy 2015 januárjában teljesültek-e az alapítással kapcsolatos törvényi feltételek, ugyanis a bírósági megtámadással az egész alapítás, annak minden feltételével együtt felfüggesztésre, majd a bíróság döntése, 2015 márciusa után pedig érvénytelenítésre került, így hát nem tűnik erősnek hát az az érv, miszerint a 33-as határozattal minden a helyére került volna.
A történethez hozzátartozik, hogy a városi RMDSZ-es tanácsosokat nem egyszer figyelmezették jóindulatúan, hogy az ügy több sebből vérzik. A Kritiq.eu információi szerint legkevesebb egy alkalommal legalább egy RMDSZ-es képviselőnek fel lett ajánlva: terjesszék be újra az alapításról szóló határozatot, mert a többség megvan, s megszavazzák. A beterjesztés végül nem történt meg.
Azonban dacára annak, hogy az alapítás törvényessége körül káosz alakult ki a DNA lépése sem nevezhető a legkorrektebbnek.
Egyrészt: jószerint adminisztratív hibákról beszélünk, anyagi kár, ha érte is az államot, azt az 1,5 millió lejes felújításra szánt összeg, illetve a fizetések felvétele jelenti. Azonban ez a ma Romániájában messze nem jelent korrupciót, ugyanis a fizetségért járó munka megtörtént, a tanárok órákat tartottak, az iskola működött, ilyenformán Tamási Zsolt esetében a jogi értelemben vett jóhiszeműséget minimum fennáll, ellentétben a DNA nyilatkozatával, ahol Tamási Zsolt kapcsán úgy fogalmaznak: tudta, hogy az iskola a minisztérium hivatalos engedélye nélkül működik.
Azonban, amint az fentebb is olvasható, az oktatási minisztériumnak, vagy legalábbis a honlapjukat szerkesztőnek elfelejtettek erről szólni, ott továbbra is úgy szerepel a Római Katolikus Teológiai Líceum, mint jogi személyiség, működő oktatási intézmény. Amennyiben mégis engedély nélkül működött volna, akkor az a minimum, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség a minisztérium alkalmazottai, vezetői közül is őrizetbe vesz valaki(ke)t.
Minket, magyarokat azonban kevéssé nyugtathat meg az, hogy a DNA – flaszterosan fogalmazva – túltolta a biciklit ebben az ügyben. A helyzet az, hogy a marosvásárhelyi önkormányzati tanácsban ülők passzivitása, hogy azt ne mondjam, hányavetisége nélkül ez a helyzet nem alakulhatott volna ki, vagy legalábbis nem ebben a formában.
Következik a harmadik, a szempontokat publicisztikai jelleggel összefoglaló rész.