2019. február 25., hétfő

Menekülés Brüsszelbe

2019. FEBRUÁR 25. Megyeri Dávid
Az ellenzéki pártok hét végi aktivizálódása újólag meggyőzhetett bennünket arról, hogy képtelenek elszakadni a marxista gyökerektől. Változatlanul a mennyiségnek a minőségbe való átcsapásában bíznak.
Abba a tévhitbe ringatják magukat, hogy csupán sok kormánytámadó hír kell róluk, és akkor többen fogják követni őket.
A tapasztalat azonban homlokegyenest mást mutat, amit titkon ők is kezdenek érezni, még ha verbális megnyilatkozásaik töretlenül harsány optimizmust tükröznek is. Mindez ott érhető tetten, hogy tömegjelenetek zajlanak az európai parlamenti helyekért való küzdelemben. A zsidók listázásának nácikövető ötletéről hírhedtté vált Gyöngyösi Márton jobbikos frakcióvezető előkelő pártlistás posztja biztosra vehető.
A szuperszürke Tóth Bertalan, az MSZP elnök-frakcióvezetője vezeti pártja EP-listáját, ami még akkor is furcsa, ha állítólag nem készül Brüsszelbe. A hazája elleni strasbourgi fellépésben mindig élen járó Jávor Benedek szintén első helyen nyomul a Párbeszéd nevű mikropárt listáján, és helyet követel magának az MSZP-jén is. Kiderült továbbá, hogy az újrahasznosított Vágó Gábor mellett a névrokon gyermekek kíméletlen hírbe hozásával magát hiteltelenített Demeter Márta társelnök lesz az LMP listáján a második helyezett.
A koronát az tette föl a kolosszális hírbokorra, hogy Dobrev Klárát, alias Gyurcsány Ferencnét jelölik a Demokratikus Koalíció EP-listája élére. Mindez arra emlékeztet bennünket, amikor egy alkalmatlan kapitány és tisztjei szavakban a veszélyes merülési szinthez közelítő hajó biztonságossága mellett érvelnek, és miközben nyugtatgatják az aggódó utasokat, a mentőcsónakok felé igyekeznek.
De adódik a kérdés: vajon milyen politikai vonzerőt gyakorolhat az 1956 utáni megtorlás egyik vezéralakja, Apró Antal unokájának neve a közvélemény szemében? Ha viszont azt vesszük tekintetbe, hogy a brüsszeli kiküldetés akár menekülési útvonalat nyújthat Dobrev számára a hatósági, ügyészségi vizsgálatok elől, választ kapunk az unióba vágyódás okaira.
Menekülés Brüsszelbe – lehetne a gyurcsányi machinációkról forgatandó film címe. Ez ­amiatt is találó volna, mivel a Gyurcsány házaspár már eddig is az uniós húsosfazék körül tüsténkedett, elég, ha a Klára asszony által vezérigazgatott, DK-t is pártfogoló Altus Zrt. hatalmas botrányt kiváltó, brüsszeli ötmillió eurós megbízására gondolunk, hisz évek óta a cég által vezetett konzorcium felügyeli a magyarországi uniós pályázatokat az Európai Bizottság jóvoltából. Különösen aktuálissá teszi a brüsszeli baloldali elittel való még meghittebb viszonyt, hogy az Altus-cégek ellen ügyészségi eljárás zajlik a hatmilliárd forintos költségvetési csalással gyanúsított és bűnügyi felügyelet alatt álló Czeglédy Csaba volt szocialista politikusnak nyújtott engedély nélküli – kamatos! – kölcsönnyújtás miatt.
Bőven lenne tehát menekülnivalójuk Gyurcsányéknak, nem csupán festett fantomokkal kell hadakozniuk. Miként a DK-val egyre családiasabb platformra kerülő, a tudathasadás végső fázisába jutott, az őket megszüntetni kívánó diktatúrától a hét végén is teátrálisan rettegő Jobbiknak szintén csak a nemzetközi porondon való önsajnáltatás, a brüsszeli képviselet lehet az utolsó reménysége. Túl hosszú a menekülők sora, de kevés a mandátum valamennyi, alig látható népszerűségű párt számára.
Hovatovább a bukástól való páni félelem bizonyítéka, amikor egy ellenzéki politikus sürgősen az EP-listán próbál oltalmat találni.