2019. október 07.,
„… Vajon hány honfitársunkról, hányunkról mondhatják majd el az utánunk jövők, hogy magyarként voltunk nagyok bármiben is? Czetz János hozzájárult ahhoz, hogy ma feltehessük magunknak ezt a kérdést, de vajon mi megteszünk-e minden tőlünk telhetőt, hogy gyermekeinknek és majd az ők gyermekeiknek is lehetőségük legyen magyarként, székelyként, magyarörményként nagynak lenni? Van-e kellő nemzeti öntudat bennünk, kiapadhatatlan-e tenni akarásunk, eltántoríthatatlan-e újrakezdési vágyunk?
Nem kell képzett katonáknak lennünk, hisz a harci eszközök ma már nem azok, mint voltak az 1848-49-es szabadságharc idején, de számos csatát kell nekünk is megvívni a szabadságunkért, megmaradásunkért, és ha nem eléggé erősek a gyökereink, ha nem tudunk merítkezni nagyjaink példájából, ha nem vagyunk eléggé elszántak és kitartóak, ha nincs meg bennünk az újrakezdési vágy, magyar jövőt nem tudunk biztosítani” – fogalmazott Mezei János.
A székely-örmény származású Czetz János az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoka, akit később az emigrációban, Argentínában is hősként tiszteltek.
A gyergyószentmiklósi Czetz-szobor az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége kezdeményezésére valósult meg, Blaskó János szobrászművész alkotása. Ez a honvédtábornok első erdélyi szobra.