2020. JÚNIUS 22. Pataky István
Miközben a partneri magyar–szerb államközi viszony mellé gyors léptekkel zárkózik fel a magyar–szlovák kapcsolat is, addig Románia továbbra sem hajlandó lemondani a Magyarországot valamiféle ellenségként kezelő hozzáállásról.
– A történelem megadta az esélyt, talán az utolsót, hogy a közép-európai népek új korszakot nyissanak, a nyugatról és keletről fenyegető veszéllyel szemben megvédjék magukat és együtt emelkedjenek föl. Az elmúlt tíz évben bebizonyítottuk a szomszédainknak, ha a magyar nemzetrészek életereje összeadódik, az nemcsak nekünk jó, hanem nekik is – fogalmazott egyebek mellett Orbán Viktor Sátoraljaújhelyen.
A trianoni döntés századik évfordulójának apropóján hangos sebnyalogatás, gyűlölködő kirohanások, hangulatkeltés helyett a magyar és a szlovák miniszterelnök az erős, de egymást tisztelő nemzetekről, a térségbeli együttműködésről beszélt. A bukaresti vezetés semmiféle jelét nem adja annak, hogy értené vagy érteni akarná az üzeneteket.
Pedig nem jött be Klaus Johannis magyarkártyás taktikája. Az április végi magyarellenes kirohanás után készült felmérések nem jeleznek lényeges javulást az államfő szeretett kormánypártjának megítélésében. A járványba vagy inkább a járványellenes cirkuszba belefáradt románoknak a magyarok gúnyolása és a szociáldemokraták szidalmazása unalmas, lejárt lemezt jelent. Közben Ludovic Orban miniszterelnök csapata továbbra is bolyong a maszkos, sürgősségi helyzetes útvesztőben, miközben Európa nagy része már jó ideje a gazdasági válság elleni megoldásokon, a lakosság elszegényedésének meggátlásán dolgozik. A Nemzeti Liberális Párt hatékony kormányzás helyett a hatalomból folytatná az ellenzéki politikát. Kommunikációjukban a sikertelenségükért mindenki más hibás, csak ők maguk nem.
Johannis pártja, de maga az államelnök is úgy él a hatalommal, mintha az igazság, a demokrácia egyedüli birtokosai lennének. Ha a négy évvel ezelőtti demokratikus választásokon megválasztott parlament tagjainak többsége nem a kisebbségben lévő kabinet szájíze szerint tesz, gáncsoskodó aknamunkáról van szó. A kormányzat szakmaiságát kétségbe vonó újságírók nemcsak a szociáldemokraták oligarcháinak lefizetett zsoldosai, hanem oroszbarátok, Európa-ellenesek is. Bármikor odaadnák Erdélyt Orbán Viktornak. Johanniséknál csak az a demokrata, aki velük van. A többi az minimum gyanús.
Ezt a magyarok, Magyarország iránt is bizalmatlan bukaresti politikai hangulatot igyekezett oldani Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter romániai tárgyalása. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatainak történetében sokkal több volt a mostanihoz hasonló, feszült időszak, mint a felhőtlen együttlét. A titkosszolgálatok által átszőtt román média naponta adagolja az Orbán Viktor ellen hangoló hazugságokat vagy féligazságokat, szinte beleűzi az amúgy is magyarellenességen szocializálódott bukaresti politikai elitet az állandó állásfoglalásokba, harcias nyilatkozatokba.
A magyaroknak tiszteletet követelő Szijjártó Péter vizitje román elemzők szerint is közvetett módon szerepet játszott abban, hogy Klaus Johannis államfő megvétózta, alkotmánybírósági kontrollra küldte a június 4-ét Trianon-nappá, egyfajta hivatalos ünneppé nyilvánító, nyilvánvalóan provokatív szándékkal megszavazott törvényt.
A május végi megbeszélés kényes témája volt az eddig gyakorlatilag zavartalanul működő erdélyi gazdaságfejlesztési program. A magyar költségvetési pénzből érkező támogatásokat évek óta támadja a jelenlegi bukaresti kabinethez közel álló sajtó anélkül, hogy konkrét bizonyítékokkal tudott volna előrukkolni azok törvénysértő voltát illetően. Míg az előző, szociáldemokrata kormányzat hallgatólagosan rábólintott a magyarországi programra, addig a jelenlegi hatalom érezhetően presztízskérdést csinál ennek akadályozásából. Éppen ezért a magyar–román tárgyalás az erdélyi gazdaságfejlesztésről könnyen futhat bele egy ilyen jellegű egyeztetésnél gyakori zsákutcába.
Bukarest jól láthatóan kerüli az igazi, tartalmi együttműködést Magyarországgal, nem akar közös sikerekben részt venni. Ezt a hozzáállást tükrözte a járványhelyzet alatti határhelyzet kezelése. Míg a magyar kormány igyekezett az állandó egyeztetésen alapuló kölcsönös segítségnyújtásra a két ország állampolgárainak könnyített közlekedése ügyében, addig a román kabinet a folyamatos vádaskodás eszközével élt.
A bukaresti államelnöki hivatalban kidolgozott, Románia Legfelsőbb Védelmi Tanácsa által pedig elfogadott, új, 2020–2024-es védelmi stratégiában tételesen megfogalmazzák azt a félelmet, hogy „egyes országok” dominanciára törekednek a közép-európai térségben. Johanniséknál veszélyesnek számítanak „az illiberálisnak nevezett törekvések”, amelyek állítólag terjedhetnek Közép-Európában. – Marad a térségben egy fertőző kockázat, ami ráhatással lehet Románia gazdasági fejlődésére és ellenálló képességére – fogalmaz egyebek mellett a dokumentum.
Barabás T. János, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója az erdélyi Krónikának nyilatkozva úgy vélte, a homályos megfogalmazás visszaélésekre ad lehetőséget. Szerinte a „fertőző kockázat” a magyar gazdaságfejlesztési támogatásokra vonatkozik, holott nyilván a román hatalom is tisztában van vele, hogy azok az elhanyagolt régiókba mennek az ottani közösségek összeomlásának megakadályozása céljából, s nem egy etnikumnak vannak címezve.
A jelenlegi román vezetés – a többi térségbeli ország kormányának együttműködési törekvéseivel ellentétben – kampányt épít a Budapesttel, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel való hadakozásra. Csakhogy ebből a taktikából eddig csupán annyit érzékel a külső szemlélő, hogy a Klaus Johannis és csapata számára „forró krumpli” minden olyan téma, ami magyar vonatkozású. Bukarest egyszerűen fél a magyaroktól.
