https://www.nyugatijelen.com/allaspont/hollai_hehs_otto/a_bunkosbottol_az_omikronig.php
HollaiHehs Ottó 2021. december 27.,
Az élet védelmében
Az
univerzum egyik kicsiny bolygója a Föld, egy csoda, hiszen már nagyon régen
létezik, tartja magát, rajta mi emberek, és körülöttünk egy virágzó, csodálatos
élet. Akár teremtés vagy evolúció révén, erről még nincs tiszta kép, de
állíthatjuk, hogy az ember a legsikerültebb eredménye a világegyetemnek. Mert
mindenről, ami létezik ezen a világon, csak mi tudunk, a gondolkodó, tudattal
rendelkező ember. A teremtés ezen „koronája” viszont egy félresikerült
tákolmány, mert mióta megjelent a világban, csak pusztítja önmagát.
Talán
ellentmondó, amit mondok, mert valójában az ember rengeteg szépet és maradandót
alkotott, de hol lennénk ma, ha a sok szép teljesítmény hátterét nem árnyékolná
be a beteges gyilkolási ösztön. A két lábra felemelkedő ősember, hamar
megtalálta első fegyverét, a bunkót, amivel lesújtott a vadállatra, de hamar
lesújtott vele embertársára is. Aztán következett a lándzsa, a nyílvessző, a
kard, az ágyú, a revolver és a géppisztoly. Az ókori kelet legsikeresebb
fegyverei a lándzsa, az íj és harci szekér használata után, kb. 3500 év
elteltével, 1945-ben létrehoztuk a tömegpusztító atombombát, és ma, 75 év után,
a legperverzebb, legaljasabb fegyver lehet a kezünkben, amit embertársunk ellen
használhatunk: a gyilkoló robotok.
Az
embernek megáll a józan esze, hogy ez a termékeny, állandóan fejlődő és
fantasztikus teljesítményekre képes emberi agy, mennyi sötét, aljas dolgot
képes kifundálni, hogy pusztítsa embertársát, megölje a legszentebbet, az
életet.
Az
atomháború már közel nyolc évtizede magában hordozza egy világkatasztrófa
lehetőségét, a digitális korszak csak alig pár évtizede vette át az irányítást
a technikában, de már nagyobb veszélyt jelent, mint az atommal való
kísérletezés. Előbbi elpusztíthatja a földi életet, ezt viszont senki nem
akarja; utóbbi nem öl meg mindenkit, csak akit kiválasztanak, és
aki életben marad, annak teljesen átalakítják emberi mivoltát. Kemény szavak,
de ez az igazság.
Senki
nem állíthatja, hogy az ún. digitális forradalom haszontalan
volt. Sok előnyünk származott az új rendszernek a bevezetéséből, hiszen a
személyi számítógépet, amit ma már nem tudnánk nélkülözni, ennek a rendszernek
köszönhetjük, de a távközlési eszközök általános elterjedése, és költségeinek a
csökkenése is óriási eredmény. Az előnyöket nem is vitatjuk, a kérdés az, hogy
ennek a rendszernek távlatilag milyen hatásai lehetnek társadalmunk további
fejlődésére.
Telefon,
rádió, képernyő, mennyire örültünk, mind hasznos dolog, szebbé, könnyebbé tette
életünket, aztán a nagy csoda, az internet, a világháló, de ami ma
folyik, az már veszedelmes túlzás. Az okos telefon teljesen megszédítette az Y
és z generációt, nehéz velük szóba állni, de egymás között is alig értekeznek,
és ez a személyes és társadalmi kommunikációban mély nyomokat hagy. A
szolgáltatások nagy része már az interneten történik, a kis kereskedelem
haldoklik, szaporodnak a számítógépen elkövethető kiberbüncselekmémyek, gyakran
állambiztonsági kockázatot okozva. Jó, ezeket talán majd kijavítjuk, de mi
lesz, ha a robotok lecserélik és feleslegessé teszik az embert, és kétkezi
munkások milliói maradnak munkahely nélkül.
Talán
még ezt is túléljük, de a nanotechnológia, pl. a nanovirusok egy teljesen új
fejezetet nyitottak életünkben, és még senki nem tudja, hogy mi következik. A
Sars-Cov–2-vírus is egy ilyen önreprodukáló nanorendszer, de
mutációi csak az ember tüdejét támadják meg. Ha valami
hasonlót, mesterségeset mi, az emberek állítanánk elő, és elindítanánk valami
sötét céllal, akkor mi lesz? Ez már nyílt támadás lenne az ember, az élet
ellen.
Egy
közvélemény-kutatás szerint, az amerikai polgárok nagy része úgy véli,
hogy a mesterséges intelligencia elhozhatja az emberiség pusztulását.
Ha ezt komolyan gondolják, miért nem tesznek ellene valamit?!
A
digitális társadalom, része a fogyasztói társadalomnak, melynek lényege, hogy a
felhalmozódott javak, áruk és más szolgáltatások fogyasztása lett az egyén, de
az egész nyugati társadalom legfontosabb célja, és motivációja. A témáról
rengeteget írtak, és a szakértők véleménye az, hogy ez így nem jó,
mert egy ördögi körben mozgunk, melyből most már ideje
kiugrani, ha nem, elpusztul a világ.
Most
viszont nem erről írnék, mert ha életben maradunk, talán ezt a problémát a
józan ész segítségével orvosolni tudjuk. Azt írom, ha! Miért ne maradnánk
életben? – kérdezhetik sokan. A kérdés jogos, de a válasz is egyszerű. Sokan
úgy vélik, nagyon felszaporodtunk, rengeteg a felesleges ember, ha
kevesebben maradunk, sokkal jobban élhetnénk. A gondolat nem új, erről már
sokszor szó esett, persze zárt ajtók mögött. Mit látunk ma? Földünk lakossága
nagyon gyorsan szaporodik, a II. világháború utáni „nyugalmi állapotban”,
kétmilliárdról 2011-ig hétmilliárdra növekedett. A javak elosztása, és az
életszínvonal-különbségek viszont katasztrofálisak. Kisebb háborúk mindig
vannak, de ez nem „pusztít eléggé”, a nagy háborúktól pedig félnek
a nagy okosok (akik a világot irányítják). Tizenöt százaléka az emberiségnek
analfabéta, rengeteg a tanulatlan ember, akiket nincs mire használni. A MI
(mesterséges intelligencia) bevezetése azt jelenthetné, hogy a kétkezű munka
már nem lesz emberi feladat, rengeteg ember feleslegessé válna. Félreértést
tisztázva; ha a nehéz testi munkától megkíméljük az embereket, az áldás lenne,
de ne vegyenek el tőlünk olyan feladatot, amihez emberi intelligencia is
szükséges, és örömet is okoz.
A
jelenlegi brutális digitalizációs tendencia tisztán üzleti és
nagy részben hadászati érdekeket támogat. A világ nem csendesedik, a
fegyverkezési láz nem hogy csökkenne, de évről évre ijesztőbbek az
adatok. 2020 végéig a világ 25 légnagyobb fegyvergyártó vállalata 361
milliárd dollár értékű hadianyagot értékesített, ami a 2018-as adathoz képest
kb. 9 %-os növekedést jelent. A három nagyhatalom kellene ezt az őrületet
lefékezze, de szó sincs ilyesmiről, az atomfegyverek helyébe, most az új
trend a mesterséges intelligencia (MI): drónok és
kiberfegyverek. A főpróbákat már megtartották, a legutóbbi örmény–azeri és a
májusi izraeli–Hamász konfliktusokban szuperszámítógépeket, drónokat, önműködő
harckocsikat használtak, sikeresen. Szakértők szerint már biztos, hogy a
hagyományos hadviselés korának vége szakadt, a mesterséges intelligencia lesz a
legfontosabb, a kiberfegyverek, drónok, robotok és az űrbe telepített műholdak
lesznek a háborúk főszereplői. Az okos érvelésekben persze kiemelt szerepet
játszik az emberi felügyelet, ami nélkül az autonóm fegyverrendszerek nem
működhetnek.
De
mi lesz, ha a beépített intelligencia olyan zseniális, hogy a robot önállósítja
magát, és rosszra készül (vagy ha készítőinek lesznek gonosz szándékai). A sok
kérdéssel már számos könyv foglalkozik, (pl. Lecserél-e minket a
mesterséges intelligencia – Shelly Fan vagy Aterminator
eljövetele – Paul Scharre.) Vannak, kevesen, akik elolvassák,
csodálkoznak, félnek vagy mosolyognak, de ez semmit nem változtat a helyzeten.
Úgy látszik tehetetlenek vagyunk, kiszolgáltatva – ahogy Bogár László
professzor fogalmaz – egy nem létező háttérhatalom kénye
kedvének…
Sok
mindent megértem, hosszú életem folyamán, sok szépet, sok rosszat, de most úgy
érzem, hogy fel kellene rázni a közvéleményt, azokat főleg, akik tudnának és
akarnának is tenni valami, hiszen az élet mindenkinek drága kincse.
A
gyakori kérdés most: mi jön az omikron után? Türelem, a görög abc még hosszú,
és még jöhet néhány szupervariáns. Bizakodjunk!
