https://www.nyugatijelen.com/allaspont/hollai_hehs_otto/tenyek_es_ellentetek.php
Hollai
Hehs Ottó 2022. március 30.,
Ténynek azt vehetjük, amit tudunk bizonyítani. Itt is
nagy a különbség a tudományos tények és az ún. történelmi, társadalmi vagy
politikai tények között, mert előbbit kísérletekkel, kutatásokkal igyekszik a
tudományos világ bizonytani, a többit csak leírások, szemtanuk, vagy a média
jelentései, fényképek, filmek alapján lehet elfogadni. Ide tartozik a
filozófiai elmélkedés, amely azt állítja, hogy nem a tény a lényeges,
hanem annak magyarázata, elfogadása vagy hatása, ami nagyon különböző lehet. Ez
a bevezetés azért fontos, mert jelenünk egyes jelenségeire igen különbözőek a
reakciók, hajlamosak vagyunk, a tényeket a magunk
gondolkodásmódja, vagy elképzelései szerint értelmezni.
Tény például, hogy egy zűrzavaros világban
élünk, és az emberek nagy többségének ez nem tetszik, nem zűrzavart, inkább
nyugalmat, biztonságot szeretnének. Tény, hogy valakiknek viszont
nagyon is hasznos a zűr, mert ebből hasznot húznak, igyekeznek tehát ezt
mesterségesen előidézni. Tény az is, hogy az emberiség
történelme elsősorban a folyamatos háborúk leírásából áll, a többi esemény
mintha nem is volna érdekes. Tény, hogy a háborúzást sokan
szükségesnek tartják, szerintük ez a világ rendje, tulajdonképpen a politika
folytatása más eszközökkel (Clausewitz). Viszont azt is tudjuk,
és tényként kezeljük, hogy az emberiség történetében midig voltak
olyan személyek, gondolkodók, akik a háborút megengedhetetlennek,
erkölcstelennek, az isteni, de az emberi törvények értelmében is halálos
bűnnek tartották. Ez a szakrális gondolkodás ma már elavult?
Megfogalmazhatunk egy másik tényt is,
miszerint az emberi gondolkodás annyira különböző, hogy még a
kézzelfogható tények megítélésében is nehéz megegyezni. Itt
idézhetjük a nagy német gondolkodót, Oswald Spenglert, aki azt állította, hogy
„Annyi világ van, ahány lény a világon”. Ebben bizonyára van
igazság, de az egyén életet, a kisebb vagy nagyobb közösségek, s végül az egész
emberi társdalom sorsát, életútját nem lehet erre a „bölcsességre” építeni,
kellene valami közös narratíva (értelmezés), ami mindenki számára alapot,
kiinduló pontot, és támaszt jelenthetne. Úgy látni, hogy ma, a különböző
értelmezések tengerében úszunk, és nehéz partra vergődni.
Kapaszkodó lehetne, ha minden oldal nézeteit és ténykedéseit szemügyre vennénk,
analizálnánk.
Tény, hogy az orosz–ukrán bonyodalom, amiből tragikus
véres, romboló háború lett, a modern, haladó gondolkodás szempontjából
elfogadhatatlan. Az okok értelmezésében viszont homlokegyenest
ellenkező magyarázatok állnak egymással szemben, és megosztják a világot.
Tény, hogy a most szembenálló és a másik ellen
fegyvert ragadó két népnek, ezeréves közös gyökerei vannak, nem túlzás, ha azt
mondjuk az oroszok és ukránok édestestvérek. Tény, hogy Ukrajna
geopolitikai helyzete miatt történelme során többször lett nagyhatalmak háborús
összecsapásának területe. Az is történelmi tény, hogy az Egyesült
Államok, geopolitikai céljainak érdekében, sorozatosan és aktívan jelen volt
olyan országok fegyveres konfliktusaiban, háborúiban, amelyek sok ezer km.
távolságra voltak országa határaitól (Korea, Vietnam, Irán, Irak, Egyiptom,
Afganisztán, Szíria). Feltételezhető és sokak előtt bizonyított, hogy az
Egyesült Államoknak szerepe van az ukrajnai válság előidézésében (lásd Victoria
Nuland, az amerikai külügy diplomatája Kijevben, 2014-ben.)
Nem szándékozom kitérni eseményekre és fejtegetésekre,
amelyekkel tele van a világ médiája, mindkét politikai oldalon, de feltennék
egy kérdést, amire jó lenne válaszolni: a világ elrendezésében nem volna a
leghelyesebb lépés, ha a három nagyhatalom az ellenségeskedés helyett
együttműködésre mutatna hajlandóságot? És ha az Egyesült Államok Kínában mégis
a rivális hatalmat látná, nem volna-e stratégiailag okosabb, ha egy, a nyugati
kultúrkörhöz tartozó, keresztény Oroszországgal lépne szövetségre, ahelyett,
hogy vele a kapcsolatot mind jobban ellehetetlenítse?
Befejezésül: tény, hogy az orosz agresszió
igazságtalan, naponta ártatlan emberek pusztulnak el, az anyagi károk óriásiak,
értelmetlenek. Lehet, hogy Putyin hibás, elhamarkodott politikát folytat, de
azt is tudni kell, hogy csupán fegyverekkel, vagy más anyagi megszorítások
alkalmazásával az orosz birodalmat nem lehet térdre
kényszeríteni, ez történelmi tény, ellenérvet nehéz találni. Európa
és az Államok jelenlegi válságpolitikája rövidlátó. Sem szankciók, sem
fenyegetések nem használnak a világ egyik legerősebb katonai hatalma ellen,
akik ezen felül még fanatikusak is. Nem a kardcsörtetőkre és a fegyvergyártókra
kell hallgatni, de bohócokra és megtévesztett, befolyásolható, karizma nélküli
politikusokra sem.
Nem biztos, hogy a szellemi, eszmei válságban
szenvedő, zavaros amerikai liberalizmus jelenti Európa jövőjét. Ez nem
tény, de érdemes rajta vitatkozni.
