Az alábbi cikket nemrég küldte egy olvasónk. Hogy mi volt a célja nem derült ki a leveléből, de nagyon lelkesen vélekedett a dél-tiroli autonómiáról, mert évente odajár sízni... Viszont furcsa volt, hogy sem a cikkből és sem az olvasó leveléből nem derül ki, az hogy a dél-tiroli "autonómia" mi fán terem...
Kezdjük az elején: Az Európai Unióban elfogadott NUTS területi norma alapján alakult ki a két autonóm terület amit az olasz kormány a "Provincia autonoma Bolzano" és a "Provincia autonoma Trento" néven jegyzett be az EUSTAT brüsszeli irodájába.
Egy kis pontosítást kell leírnunk:
Statisztikai területi egységek nómenklatúrája (NUTS)A statisztikai területi egységek nómenklatúráját (NUTS) az Eurostat (az Európai Unió Statisztikai Intézete) vezette be, hogy az Európai Unió területének egységes és egységes felosztását biztosítsa a regionális statisztika összeállítása céljából. A NUTS besorolási rendszere háromféle regionális felosztást ismer fel:
- NUTS1: magában foglalja a főbb társadalmi-gazdasági régiókat, amelyek lélekszáma 3 és 7 millió között van, például a németországi tartományokat, a lengyelországi régiókat és a romániai makrorégiókat;
- NUTS2: magában foglalja a regionális politikák alkalmazásának alapvető régióit 800.000 és 3 millió fő közötti lakossággal.
- NUTS3: 150.000 és 800.000 közötti lakosságú régiókat foglal magában bizonyos diagnózisok számára, például Bulgária régióit és Olaszország tartományait.
- NUTS5 mikrórégió a 10.000 és 150.000 közötti lakosságú
- NUTS5 a helységek kategóriája
Az adatok elérhetőségével és a regionális politikák végrehajtásával kapcsolatos gyakorlati okokból a NUTS-nómenklatúra főként intézményi besoroláson alapul.
A NUTS egy ötszintű hierarchikus besorolás: - minden tagállam (NUTS0)
- egész számú NUTS1 makrorégióra van felosztva amelyek mindegyike egész számú (Olaszországban 11 régiónak vagy régiók aggregátumának felel meg),
- NUTS2 szintű régióra van felosztva, amelyek mindegyike ismét egész számú (Olaszországban a 20 közigazgatási régióra)
- NUTS3 régióra (tartományokra vagy megyékre) van felosztva
- NUTS4 mikrórégió (Magyarországon "járásra") van felosztva.
Visszatérve az autonómia problémájára.
A Székelyföldről is szól a tiroli Arno Kompatscher, de a lényegről csak keveset mond: a dél-tiroli Bolzano és a Trento autonóm provinciák a NUTS2-es és a NUTS3-as lehetőségeit használják ki. A NUTS2-es régiószint megengedi, hogy az EU fejlesztési alapjaira pályázhassanak, de közben az olasz kormány felé a NUTS3-as megyeszintet használják vagyis igy nem kell az olasz kormánynak attól félnie, hogy esetleg az autonóm terület leválna vagy egy új állammá alakulna át.
Már az a tény, hogy az adók 90%-ban helyben marad, ad a két autonóm területnek arra lehetőséget, hogy a helyi termékek és azok értéke is a helyi lakosoknak adhat megélhetést. A két autonóm területben lakók pedig a téli sportokat űző turista hadnak szolgáltat lehetőséget, miközben nekik megmarad a helyi adottság azaz a munkahely és ezáltal a megélhetés. Nyári időszakban is kihasználják a tiroli hegyek adta egészséges életteret és a szórakozási lehetőségek kiszélesítésével a turistákat hosszabb időre tudják helyben tartani. Szóval a helyi adottságok és a helyben megtermelt javakkal hosszútávra tudják a turistahadat helyben tartani.
A Székelyföldnek a dél-tiroli példát kellene alkalmaznia!
De előbb a NUTS2-es régiót kellene kialakítaniuk. Például a 2-3 székely lakta megyéknek egy ilyen kategóriájú területegységet kell kialakítaniuk, mivel a NUT2-es és a NUTS1-es területegységek nem tartoznak a nemzeti kormányok hatáskörébe. Igaz van egy másik hiányossága a mostanra kialakult helyzetbe. E két területegységnek ki kell harcolnia a vezetőségét, elnökségét, helyi kormányzati szervét. Enélkül a pályázatokat nem fogadhatja el az EU. Ezt persze tudják Bukarestben is hiszen ezért is alakították ki a "Centrum"-nak nevezett NUTS2-es Régiót, amibe a székely lakta megyéket is besorolták. Igy az itt található megyék nem tudnak euró-régiós területi együttműködést kialakítani más országbeli megyékkel! Miért lenne fontos az euró-régió? Egyszerűen azért mert ott található a legnagyobb fejlesztési pénzalap, amit meg lehetne pályázni!
Dragnea úr, aki hosszú időn át a Régiók Tanácsában alelnökként dicsekedett semmit sem felejtett el, ahhoz, hogy a székely megyék ne tudjanak az anyaországiakkal hivatalos együttműködést kialakítani. Sajnos a csiki megyevezető sem próbált e téren hathatósan tevékenykedni pedig ő is e tanácsban volt-van, elég magas beosztásban... Szívesen konzultáltunk volna vele e témában! Horváth Zoltán
2020. 06. 14. - hirado.hu forrás: Kossuth Rádió\
A második világháború lezárása után más nemzetiségek is elszakadtak anyaországuktól, így például a Dél-Tirolban élő osztrákok is. Hogyan jutottak el az autonómiái? Miképpen váltak Olaszország legfejlettebb tartományává?
Dél-Tirol (Fotó: MTI/EPA/Zeitungsfoto.at)
Ma a nemzetiségi autonómia mintapéldájaként szokták emlegetni Dél-Tirolt, amelyet szintén az első világháborút követően csatoltak el anyaországától, a létrejövő Osztrák Köztársaságtól. Az út nem volt egyenes az autonómiáig, mintegy ötven évbe tellett a mai státusz elnyerése. Az 1920 és 1930-as évek a dél-tiroli német anyanyelvűek számára kemény olaszosítási kísérletekről szóltak.
A kezdet igazán nehéz volt
Arno Kompatscher, Dél-Tirol tartományi miniszterelnöke a Kossuth
Rádió Vasárnapi Újság című műsorában elmondta, 1945, a II. világháború vége
lezárta a fasizmus, a nemzetiszocializmus éveit, így lehetővé vált az is, hogy
a Mussolini és Hitler között kötött megállapodás alapján elköltöztetett német
anyanyelvűek visszatérjenek. Hozzátette, Mussolini terve az volt, hogy az
áttelepítéssel Dél-Tirol teljesen olasszá válik. A háború után meg kellett
szervezni a kitelepített németek visszatérését, és azt is, hogy visszanyerjék
állampolgárságukat – mondta. Azonban 1946-ban ugyan már rég a múlté volt a
fasizmus és nemzetiszocializmus, „de a háború utáni fiatal
demokráciában, Olaszországban a régió olaszosítása a politika része maradt, ez
azt jelentette, hogy az ország más vidékeiről költöztettek be olaszokat.
Emellett a közhivatalokban, közszolgálatban továbbra is csak olasz
anyanyelvűek jutottak munkához, a németül beszélők nem. Továbbá erőteljes
iparosítás volt a mezőgazdasági területek rovására. Szóval nem oldódtak meg a
problémák, és ott volt mindenekelőtt az autonómia intézménye, amit megígértek a
párizsi békeszerződés mellékleteként szereplő, Gruber – di Gasperi
osztrák-olasz egyezményben. Ez az autonómia viszont az összevont két tartományra
Dél-Tirolra és Trentinóra vonatkozott, amelyben már olasz többség volt. Ez
tehát egy igazán kemény csata volt” – fogalmazott. Elmondta, 1945-ben Filius Magnago egykori dél-tiroli kormányzó
és pártelnöknek kellett elmagyarázni, hogy annyi idő és várakozás után, az új
demokratikus Olaszországban miért nem jöhetett létre egy fair autonómia, mivel az
első autonómiát egyáltalán nem jellemezte a tisztességesség. Hozzátette,
ezt a lehetőséget csak a második autonómia-megállapodás hozta létre 1972-ben. Kiemelte,
1945 után az embereket nehéz volt meggyőzni arról, hogy lemondjanak az
Olaszországtól való elszakadásról és az Ausztriához való visszacsatolás
követeléséről. Ennek oka pedig a nehéz időszakok tapasztalatai voltak–
mondta. A rossz emlékek miatt nehéz volt meggyőzni őket, hogy elfogadják a
kompromisszumos megoldást a második világháború után. Sikerült meggyőzni egy
szűkebb réteget a maradásról, és így elindult a fejlődés is Az első két évtized, amikor Olaszország nem járt el méltányosan
Dél-Tirollal rendkívül nehéz volt. Ennek ellenére Magnago-nak sikerült a német
nyelvű közösség szűk többségét meggyőznie a maradásról – mondta. Hozzátette,
ezután kezdődött el az a pozitív irányú fejlődés, ami magába foglalta a
jogok biztosítását a németül beszélőknek; a nyelv használatát, a német nyelvű
iskolák, óvodák létrehozását valamint a közszolgálati állások betöltésének
lehetőségét. Filius Magnago mindig azt mondta, az autonómia semmit nem ér
akkor, ha nem kapcsolódik hozzá pénzügyi autonómia, hiszen végső soron a pénz
teszi lehetővé egy terület működését – mondta Arno Kompatscher. Hozzátette,
Filius Magnago szabályozásának köszönhetően minden adóbevétel és befizetés
90 százaléka a tartományban marad. Azt is elmondta, „vannak olyan szolgáltatások, amelyeket az állam
biztosít, ezek közé tartozik a rendőrség, amelyet állami forrásokból tartanak
fenn, ugyanígy a bírósági rendszer, illetve a bírák fizetése, mert a bíróságok
fenntartása időközben tartományi hatáskörbe került. Állami hatáskör az adók
megállapítása, valamint a védelmi és külpolitikai döntések is” – tette
hozzá. Kiemelte, a tartományban maradó adó 90 százalékából
finanszírozzák többek között a közszolgáltatást; az egészségügyet, utak
fenntartását, szociálpolitikát, oktatást, minden kulturális tevékenységet,
gazdasági támogatásokat, az infrastruktúrát. „Ez jól látható a dél-tiroli
polgárok számára is, tudják, hogy a befizetett adóik nem elfolynak
valahová a nagy semmibe, hanem Dél-Tirolban maradnak és számukra hasznosulnak.
Így javul az adómorál is. Ez persze a gazdasági fejlődés egyik
alapeleme is, a másik pedig, hogy saját magunk alakítjuk ki a szabályozási
környezetet, például építési előírásokat és a gazdasági támogatásokat is” –
fogalmazott.
A hegyvidéki gazdálkodás is virágzik
A beszélgetés során arra is felhívta a figyelmet, hogy Dél-Tirolban az emberek nem költöznek el a hegyvidékről. A tartomány komoly támogatásokat nyújt a hegyvidéki gazdálkodók számára, infrastruktúrát fejlesztenek, bekötőutakat építenek a tanyákra, valamint komolyan támogatják a termelést is annak érdekében, hogy megmaradjon a kultúrtáj, ami a turizmus szempontjából is kiemelten fontos.
Az autonómiát állandóan óvni és védelmezni kell, zajlanak is Európában különböző viták az autonómiáról, például Erdélyben, Székelyföldön. Ezekben a vitákban pedig elhangoznak olyan megjegyzések és érvek, hogy az autonómia veszélyes, mert az a független állam előszobája lenne, ám Dél-Tirol éppen annak a példája, hogy ennek nem kell így lennie.
Arno Kompatscher elmondta, Dél-Tirolban is vannak olyan politikai erők, amelyek azt állítják: az autonómia csak egy lépcsőfok, egy köztes állapot abba az irányba, amely az újra csatlakozáshoz, az Ausztriával való újraegyesüléshez vezet.
Hozzátette, „Nem vagyunk önálló állam. Dél-Tirol Olaszország része, viszont a széleskörű autonómia lehetővé teszi, hogy nálunk a három nyelv, a három kultúra, a német, a ladin és az olasz nyelvű három népcsoport ne csak békésen éljen egymás mellett, hanem egymást kölcsönösen erősítse is”. (A ladinok egy népcsoport Olaszország északi részén – a szerk.)
