Hollai Hehs Ottó
A cím nem eredeti, a napokban könyv is jelenik meg ezzel a címmel, de számos írás, tanulmány, publicisztika foglalkozik a kérdéssel. Az itt következő kis elmélkedés kérdőjellel indul, mert tény, hogy sokan állítják, Európa, így ahogy most létezik, továbbmehet egy jól kijelölt biztos úton, tehát nincs szükség válaszútra.
A liberalizmus kijelölt útja, hogy építsünk egy új világrendet, melynek szerves és építő része a mai Európai Unió, és amelyből rövid időn belül Egyesült Európai Államok lehet. A konzervatív elképzelés az, hogy maradjunk a hagyományos, nemzetállamok szövetségénél. A két elképzelés persze nagyon sok apró, de nem jelentéktelen kérdést hoz felszínre. Magyarország esetében ezek az ellentétek a legmarkánsabban rajzolódnak ki, hiszen Brüsszel és nemzeti kormányunk között már régen nem is vita, de harc folyik.
Azt tisztán látni, hogy nemcsak Európa, de az egész emberiség jövőjét meghatározza a nagy kérdés, maradjunk a nemzeteket, vallásokat, családot és hagyományt tisztelő társadalmak világában, vagy ugorjunk fejest a nagy kalandba, amit valahol, valakik elképzeltek, és jöjjön létre egy központi irányítás, melyben az egyén szabadságát, szellemi és fizikai mozgásterét, keretek közé szorítják. A döntő fontosságú, nagy útkeresés, szerintem ebben a kérdéskörben keresendő.
Európa aktuális, akut útvesztőjében február óta nyakig ülünk, egyik napról a másikra háború tört ki a kontinensen, és azóta az indulatok felkorbácsolva, a társadalomra különböző vélemények tömege zúdul, és olyan gazdasági válság előjelei mutatkoznak, melyhez hasonlót csak a második nagy háború után tapasztalhattunk.
Az „okosok és erősek” legutóbbi davosi találkozója után két teljesen különböző kijelentésre figyelhettünk fel, és talán ezen vélemények mögé sorakozik fel két különböző világnézet.
Soros György a vadkapitalizmus megtestesítője, egy utópisztikus, úgynevezett nyílt társadalom apostola. Állítólag a világ egyik vezető filantrópja, milliárdokat költ jótékonykodásra. Ellentmondó életművében, hogy azon az oldalon áll, amelyik kegyetlenül kizsákmányolja az embereket. Davosban is felszólalt, és hangosan követelte, hogy a Nyugat egységesen álljon szembe Oroszországgal, Ukrajnába maximális erőbedobással szállítson fegyvereket, és miden ellenállást, vétót, ami ezt az igyekezetet fékezné, törjön le. Az Unió jövője szerinte csak Európai Egyesült Államok lehet. Érthetetlen, hogy egy „filantróp” miért támogatja az öldöklést, a háborút, miért nem áll a béke oldalán. Milliárdjaival (és nem fegyverekkel) segíthetné az ukrán–orosz béke megteremtését.
A 92 éves Soros mellett, egy másik matuzsálemi korú is megszólalt, az 1923-ban, Bajorországban született, német anyanyelvű, egykori amerikai diplomata, Henry Kissinger. Életművét ismerjük, politikai tevékenykedése annyira ellentmondó, hogy szinte nem is lehet kibogozni. Az biztos, hogy zseniális agy, az amerikai érdekeket a legmesszebbmenően támogató, és geopolitikai kérdésekben világosan látó személyről van szó. A nagy öreg nem volt személyesen Davosban, de üzent: Oroszország az európai civilizáció és kultúra része legalább négy évszázada. Elpusztítása, de még megszégyenítése, vagy katonai, gazdasági térdre kényszerítése is, végzetes következményekkel járhat Európa számára. Kelet-Európában békét kell teremteni, még Ukrajna területi veszteségeinek az árán is. Kemény, határozott szavak. Hogy miért gondolkozik és nyilatkozik a nagy geopolitikus, most, élete végén, nem kimondottan amerikai „fejjel”, az egy másik kérdés.
Davos után eltelt már egy kis idő, de egyelőre a helyzet változatlan. A háború teljes erővel tombol, Brüsszelből továbbra is kardcsörgetés hallatszik, és nem veszik figyelembe, hogy Európa polgárai mind nagyobb és újabb gazdasági nehézségekkel találkoznak. Az előrejelzések vészjóslóak!
Az Unió döntéshozói szerint a jelenlegi hivatalos uniós politika a szomszédos háború megítélésében minden szempontból helyes, aki ennek ellentmond, az áruló, populista.
Ez a politikai beállítottság Brüsszel részéről teljesen hibás, és annyira veszedelmes egész Európára, hogy azonnali változtatásokra lenne szükség.
Senki nem vitatja, hogy ma a Putyin irányította orosz külpolitika stratégiája hibás, Ukrajna fegyveres megtámadása embertelen, a háború a XXI. században már nem lehet válasz, sem diplomáciai, még kevésbé geopolitikai kérdések megoldására. Az előzmények és bizonyos politikai és gazdasági csoportok aljas tevékenykedésének ismeretében az orosz lépés megítélése már nem olyan egyszerű.
Nem magyaráz meg mindent, de talán gondolkodásra ösztönöz, ha egy mondatban így fogalmaznék: Putyin sarokba szorítva, saját megítélése szerint az utolsó pillanatban, kétségbeesve tette meg a hibás lépést. A megoldás, szintén egy mondatban: a háborút le kell állítani, de ehhez egy önálló, minden külső befolyástól mentes, csak a józan észtől vezérelt, az európai nemzetek érdekeit figyelembe vevő brüsszeli politikára lesz szükség, de már holnaptól.
A válaszút, az igazi út, keresése még sokáig tarthat, de az biztos, hogy Európa népei már türelmetlenek.
Misztikus gondolat, de valahogy úgy érzem, Európa vezető politikusai hipnotikus álomban ringatóznak, de hol vannak a hipnotizálók, és kik lesznek az ébresztők? („Rossznyelvűek” állítják, ez nem hipnotizálás, ez egyszerűen zsarolás.)
Az Amerikában is ismert magyar filozófus, Molnár Tamás, már nagyon régen megírta:
Amerika visszagyarmatosította Európát.
(Az elhunyt szerzőnek most jelent meg ismét egy könyve.) Talán az Óceán másik oldaláról kapjuk a viharos, pusztító szeleket?
