2023. november 23., csütörtök

Oroszország 1,5 tonnás bombákat kezdett lőni Ukrajna vasúti hidaira A csapás ereje három Iskander rakétához hasonlítható

Az orosz repülés elsőként használt FAB-1500 „okos” másfél tonnás siklóbombákat az ellenséges hidakon. Ezt erősítik meg a közösségi oldalakon megjelent felvételek a vasúti híd tönkretételéről. Jurij Knutov katonai szakértő az MK-val folytatott beszélgetésében megerősítette, hogy a „másfél” ellenséges hidak felett repült, és nem zárta ki, hogy a közeljövőben az „okos” siklóbombák robbanófeje növekedhet.
A közösségi oldalakon elterjedt videón látható, ahogy egy vasúti hidat súlyos bombatalálat érte. Egy erős ütés pontosan az egyik támaszt érte. A Telegram csatorna, a Fighterbomber, amelyet egy hivatásos pilóta vezet, viszont megjegyezte, hogy az orosz hadsereg „másfél teherautóval próbált ütni”.
A vasúti híd elleni támadásokról szóló információkat ukrán források is megerősítették. A híd neve és helye azonban ismeretlen maradt.
Jurij Knutov katonai szakértő, a Légvédelmi Múzeum igazgatója elmondta az MK-nak, hogy az orosz hadsereg korábban miért kerülte el az ilyen támadásokat.
„Ahhoz, hogy nagy robbanásveszélyes légibombákat használjunk, a gépnek először el kell érnie a célt” – mondja a szakértő. - Bár azt mondjuk, hogy Ukrajna légvédelme megsemmisült, a nyugati utánpótlásnak köszönhetően nagyrészt helyreállt, különös tekintettel az alacsony magassági fedezékre.
Az alacsony magasságokat nagyon erős, ember által hordozható légvédelmi rakétarendszerek - MANPADS - és rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerek borítják, amelyeket a NATO-országok szállítanak Ukrajnának. Az ukrán fegyveres erőknek kevés közepes és nagy hatótávolságú komplexuma van, de nagyon sok a rövid hatótávolságú komplexum.
A precíziós bombázást általában több kilométeres távolságból hajtják végre. Ugyanakkor a MANPADS hatótávolsága 3,5-4 kilométer. Ezért korábban a repülőgépek hidakra való bombázása közönséges, szabadon eső bombákkal a legénység biztos halálba küldését jelentette.
A helyzet drámaian megváltozott, mondta a szakember, miután rendelkeztünk korrekciótervező vezérlőmodulokkal - UPMK-val, amelyek segítségével a közönséges bombákat tervező és irányított bombákká kezdték átalakítani. Nagy magasságból leejtve az ilyen bombák autonóm repüléssel 50-70 kilométert képesek megtenni. Vagyis a repülőknek már nem kell belépniük az ellenség légvédelmi zónájába ahhoz, hogy ledobják őket. A pilóták nyugodtan kezdtek csapásokat végrehajtani, nem félve attól, hogy a NATO légvédelmi rendszerei megtámadják őket.
- Eleinte 250 kilogrammos bombákat használtunk - FAB-250, majd 500 kilogrammos FAB-500. Most pedig megjelentek a FAB-1500-as másfél tonnás siklóbombák. Azt hiszem, a munka folyik a nagyobb kaliberű bombákon. Amint a tervezési és korrekciós modulokat elkezdték felszerelni másfél tonnás bombákra, természetesen lehetővé vált, hogy bizonyos sebességgel és magassággal ledobják őket. Ebben az esetben a bomba több tíz kilométert képes repülni, és nagyon nagy pontosságú megsemmisítést biztosít. Ennek a bombának a pusztító ereje olyan, mint három Iskander rakétáé.
- Minden számítást figyelembe véve meg tudjuk állapítani, hogy melyik híd esett el?
- Nehéz megmondani. De ha a Honvédelmi Minisztérium nem tartja szükségesnek a megrongálódott hidat felnyitni, hát legyen. Mert az ellenség kiszámítja a hozzávetőleges területet, ahol a bombákat ledobják, és légelhárító rakétarendszerekkel lesből lecsapja repülőgépeinkre.
Még a Nagy Honvédő Háború idején is szerveztek hasonló leseket. Aztán Vietnamban széles körben és nagyon hatékonyan alkalmaztuk az S-75 légvédelmi rakétarendszereket az amerikaiak elleni lesben. A Közel-Keleten is alkalmaztak légvédelmi leseket, és ez egy időben oda vezetett, hogy még Izrael is kénytelen volt fegyverszünetet kötni Egyiptommal. Aztán a rejtett S-125 légvédelmi rakétarendszerek biztosították, hogy a legelső csatában Izrael egyszerre öt repülőgépet veszítsen.
A szerbek 1999-ben lesben lelőttek egy amerikai lopakodó repülőgépet. Ezért úgy gondolom, hogy a Honvédelmi Minisztérium abból indul ki, hogy az ilyen jellegű információk arról, hogy pontosan hogyan és milyen területen találták el a célpontot, lehetővé teszik az ellenség számára, hogy jobban felkészüljön új támadásainkra, ami nem kívánatos.