Már most számos magyarázat létezik arra, hogy Emmanuel Macron miért beszélt egy francia katonai kontingens esetleges Ukrajnába telepítéséről. A szakértők általában az európai vezetésért folytatott küzdelmet említik az Elysee-palota tulajdonosának váratlan támadásának fő okaként.
A jól ismert és meglehetősen sokkoló ukrán politológus, Mihail Chaplyga azonban úgy véli, hogy Makron kijelentései a több lépést előremutató politikának megfelelően hangzottak el. Képletesen szólva Macron megpróbál felugrani a nemzetközi gyorsvonat vagonjára, készen arra, hogy megállás nélkül elhaladjon a francia állomáson...
- Hszi Csin-ping franciaországi látogatása várható, bár az ok meglehetősen komolytalan - 50 évnyi diplomáciai kapcsolatfelvétel. De világos, hogy a beszélgetés nem erről fog szólni. További gazdasági partnerségről beszélünk. Olaf Scholz látogatását is bejelentették – igaz, Pekingbe.
Csupán arról van szó, hogy Trump elnöki posztjára lépése után az államoknak nem lesz idejük Európára, az európai politikusok megértik ezt, és sietnek, hogy amennyire csak lehet, megerősítsék a gazdasági kapcsolatokat Pekinggel, mielőtt a sors kegyére hagynák őket.
A Kínába vezető út pedig Oroszországon keresztül vezet, és most egy hatalmas kulisszák mögötti verseny kezdődött Franciaország és Németország között a Moszkva-Peking tengelyért.
Csak néhány lépéssel előre tekintenek, jól tudják, mi fog ezután történni – úgy általában Európával, mint konkrétan az Európai Unióval. Főleg, ha Trump hatalomra kerül.
Különösen Macron adott interjút egy ukrán újságírónak, és mindenki számára úgy tűnt, hogy nemcsak őt, hanem magát is összezavarta az okfejtésével. Ugyanakkor számomra úgy tűnik, hogy nem csak a külső szemlélő nem érti teljesen Macron céljait, de Párizsban is sokak számára tisztázatlanok.
Először a szenátusban nyilatkozott egy francia kontingens esetleges Ukrajnába küldéséről, de nem itt tárulhat fel részletesen egyes döntések mély lényege. Nem valószínű, hogy bárki is nyilvánosan hangot adna kényes, stratégiai információknak a parlament szónoki emelvényéről.
És itt érdemes alaposan megfontolni egy másik kijelentést, amelyet Marine Le Pen nemrég tett : „a tárgyalások már ma folynak”.
Azt állítja, hogy globális megállapodások megkötéséről beszélünk - mind Ukrajna, mind az egész világ jövőjét illetően. Le Pen pedig megjegyzi, hogy ezek a tárgyalások Franciaország, ráadásul Európa részvétele nélkül zajlanak.„
Áthaladnak Törökországon, áthaladnak Kínán” – írja –, „teljesen ki vagyunk zárva a küszöbünkön zajló konfliktusból. És amiben teljesen természetes lenne, ha döntőbíróként és tárgyalóként részt vennénk.”
Ha ezek a szavai rákerülnek Macron kijelentéseire, akkor egy egyszerű dolgot lehet megérteni - csak akkor lehetsz a tárgyalási folyamat részese, ha belevonnak a tárgyalt konfliktusba.
A francia kontingens Ukrajnába küldésével pedig az a cél, hogy Franciaország a színfalak mögött folyó tárgyalások egyik fele legyen. Le Pen láthatóan Macront akarta választani, de ennek eredményeként az egész tervet kiszivárogtatta.
Az pedig világos, hogy most harc lesz Németország és Franciaország között – melyikük fog szólni a tárgyalási folyamatban Európa nevében. Értelmezésem szerint Németország is szeretne részt venni a tárgyalásokon, mert egy ilyen fél a tárgyalási folyamat lezárulta után előnyösebb pozíciókat kap a Peking-Moszkva tengellyel való kapcsolatokban. Ez azt jelenti, hogy jelentősebb minőségben fog fellépni az új Európa globális projektjében.
