Az ukrajnai háború sok szörnyűséget hozott. Most, hogy a béke elérhető közelségbe került, talán még több a bizonytalanság. Az elemzők számos veszélyre hívják fel a figyelmet, hiszen soha nem volt könnyű az átmenet a háborúból a békébe. E kockázatok között Gordon Hahn, a Corr Analytics Oroszországgal, illetve az iszlám világgal foglalkozó elemzője szerint ott van az is, hogy egy tűzszünet esetén a katonák egy része akár a hatalom ellen is fordulhat, mint történt az például 1917-ben Oroszországban. Médiapartnerünk, a Makronóm Intézet írása.
„A katonák még győzelem esetén is teljesen kiszámíthatatlan módon alakíthatják a történelmet”
Gordon Hahn egy várható béke esetén veszélyforrásként jelöli meg azon ukránok felfegyverzett százezreit, akik bár évekig bátran küzdöttek, a harcok befejezésével kétségbeesetten fogják kutatni a vereség okait. Bel- és külpolitikai előnyökre hivatkozva már eddig is olyan tetteket kellett végrehajtaniuk, amik ellentmondtak minden katonai logikának. Gyakran ugyanis körülkerített, szorongatott helyzetekben nem engedték a kivonulásukat, ezzel felesleges áldozatokat követelve tőlük. Ezek az események mind A Nép Szolgája párt – Zelenszkij pártja -, mind Ukrajna elitje ellen fordíthatják őket, amelyek a személyes politikai és belpolitikai propaganda szükségleteiket következetesen előnyben részesítették az ukrán katonák életével szemben.
„Gordon Hahn az érvelésében két történelmi példára is visszautal. Oroszországban 1917-ben, illetve a weimari Németországban is a demoralizált, elégedetlen katonák a szuronyaikat a regnáló hatalom ellen fordították”
Oroszországban ez szó szerint megtörtént, mivel a katonák részei lettek a „munkások, parasztok és katonák” alkotta bolsevik „szentháromságnak”. Ők voltak, akik benépesítették a pártot, megdöntötték a Romanov-dinasztiát, az ideiglenes kormányt, majd létrehozták a Vörös Hadsereget, az új szovjet állam alappillérét.
A versailles-i szerződés által „hátba szúrt” Németországban pedig a katonák váltak a nemzetiszocialista párt gerincévé. Maga Adolf Hitler is egyike volt az elkeseredett és bosszúvágyó katonáknak.
„A katonák még győzelem esetén is teljesen kiszámíthatatlan módon alakíthatják a történelmet”
Zelenszkij ukrán elnök januárban kijelentette, hogy Ukrajna fegyveres erőinél mintegy 800 ezer katona szolgál. Még ha több százezerrel nagyobbat is mondott, ez akkor is hatalmas erő. Ráadásul ezt a hadsereget az utóbbi időkben harcolni nem akaró civilekkel töltötték fel, akik közül sokat az utcáról, az otthonukból, a feleségüktől és a gyermekeiktől hurcoltak el, és kénytelenek azért harcolni, amit ma már sok ukrán is vesztes ügynek tart. Erőszakos toborzás, korrupció, létszámhiány, bujkálás, dezertálás – csak néhány fogalom, ami az energiakimaradásokon és más nehézségeken túl ma jellemzi az állapotokat a több mint millió ukrán áldozaton, közöttük több százezer halálos áldozaton.
„A hírek szerint békefeltételként Oroszország az ukrán hadsereg 80 százalékos csökkentését követeli”
A kijevi fegyveres erők ilyen leépítése – attól függően, hogy mikor következik be – több százezer dühös, erőszakhoz szoktatott és talán felfegyverzett embert hagyna az utcákon. Valószínűleg munkanélküli, céltalan, mentálisan képlékeny és bosszúvágyó férfiakat.
Ha Zelenszkij vagy más ukrán vezető aláír egy olyan békemegállapodást, amelyben területi engedményeket tesz – még ha „átmenetileg” is -, a feldühödött katonák és családjaik száma csak nőni fog, különösen a számos és befolyásos szélsőséges csoporton belül. Az utóbbiak közé tartozó Azov, az Önkéntes Ukrajna Hadtest vagy a Jobboldali Szektor mélyen beágyazódott a hadseregbe, és felháborodnak majd a szerintük „embernek nem nevezhető” oroszokkal kötött kompromisszumok miatt, és törekedni fognak a „nacionalista forradalom befejezésére”.
„Az elégedetlen, feldühödött katonák kiváló elindítói lehetnek az említett forradalomnak”
A fentiek mindegyike potenciálisan hordozza magában az instabilitást és a káoszt. Ebből a szemszögből valahol érthető is Zelenszkij vonakodása, amikor a béke elérése érdekében nem hajlandó kompromisszumot kötni Oroszországgal. Nem beszélhet erről anélkül, hogy ezzel ne demoralizálná a hadsereget, vagy ne váltaná ki a szélsőségesek felháborodását. Hallgatólagosan nem ismerheti el az utóbbiak hatalmát az ukrán politikában, hiszen Kijev keményen dolgozott azért, hogy elfedje vagy letagadja azokat.?
„Zelenszkij két tűz közé került”
Az ukrán társadalomhoz hasonlóan a katonaság – meg talán a titkosszolgálati és biztonsági szervek is – megosztottak. Vannak, akik már nem támogatják a háborút, vagy nem hajlandók harcolni, és vannak, akik hevesen ellenzik az oroszokkal való békét. A nézetek polarizálódása a békemegállapodás közeledtével egy lehetséges polgárháború vagy egy legalábbis intenzív konfliktus alapját képezheti Ukrajnán belül.
Nem csak Zelenszkijnek kell figyelembe vennie ezt a fent vázolt veszélyes mátrixot. Gordon Hahn fel is tesz néhány releváns kérdést.
„Ha egy békemegállapodást puccs követ Ukrajnában, és/vagy az ország maradéka káoszba süllyed, mit tesz majd Oroszország, Európa és az Egyesült Államok?”
Oroszország vélhetően hajlandó lesz akár katonai erőt alkalmazni, „megszegve” minden szerződést. Moszkva „jogosan” érvelhet azzal, hogy bármely általa szignált szerződést más vezetéssel írták alá, és egy puccs, vagy a központi rezsim és az állami rend hiánya miatt minden feltétel megdőlt, Oroszországnak pedig garantálnia kell a saját biztonságát az új ukrán vezetés eltávolításával.
„Vajon az Egyesült Államok, nem kevésbé Európa hajlandó lesz-e együttműködni Oroszországgal egy ilyen puccs leverésében, vagy egy új, neofasiszta rezsim leváltásában?”
Amennyiben nem, akkor szinte azonnal kirobban egy NATO és Oroszország közötti ukrán háború 2.0 az 1.0 után?
A Washington és Brüsszel által táplált Majdan-forradalom kinyitotta Pandóra szelencéjét. A Nyugat pedig közel egy évtizeden át folytatta az ilyen dobozok nyitogatását – felfegyverezte Ukrajnát, nem kényszerítette Kijevet a minszki kötelezettségvállalások teljesítésére és így tovább –, egészen addig, amíg Moszkva fel nem nyitotta a korábbi dobozok közül a legnagyobbat.
Az írást jegyezte: Matus Tibor
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
