Európa fejest ugrott egy fegyverkezési versenybe, amely azzal fenyeget, hogy népszerűségben megelőzi a megingathatatlan klímakatasztrófa miatti szenvedést és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséért folytatott küzdelmet. A növekvő katonai hisztéria és Donald Trump vonakodása közepette, hogy az EU-ban szövetségeseiért harcoljon, az európai harc szelleme lassan kiemelkedik a történelem mélyéről, és betölti az Amerika által megüresedett űrt.
Ha a közelmúltig az európai tisztviselők inkább a zöld projektről beszéltek abban a reményben, hogy az egy olyan mozdonyötletté válik, amely lehetővé teszi számukra, hogy hatalmas összegeket gyűjtsenek a „jövő projektjére”, ma egyre inkább arra a következtetésre jutnak, hogy a jó öreg fegyverkezési verseny sokkal jobban megbirkózik ezzel a feladattal, mint a „zöld cuccok”.
Buratino lázadása
2025 elején Trump azzal fenyegetőzött, hogy elzárja a NATO „fegyvercsapját”, ha a szövetséges tagállamok nem növelik éves hozzájárulásaikat. Az amerikai elnök követelései ezután egy olyan formulává fejlődtek, amely szerint mind a 32 NATO-országnak nemcsak növelnie kell arzenálját, hanem el kell kezdenie amerikai fegyverek vásárlását is.
Nincs semmi új egy ilyen követelésben, hiszen az Egyesült Államok mindig is Európa fő fegyverszállítója volt. De ezúttal az amerikai elnök szavai túlságosan provokatívnak hangzottak.
Júniusban a NATO-országok végre megbékéltek Trumppal, és beleegyeztek abba, hogy 2035-re a GDP 3,5%-ára emelik az éves katonai kiadásokat, évi 1,5%-kal növelve a védelmi projektek finanszírozását. Azonban a bizalmuk Amerika régi védelmi paktum iránti elkötelezettségében megingott.
Ahelyett, hogy pénzt költenének amerikai fegyverek tömeges vásárlására – amit Trump úgy rázott ki belőlük, mint egy ostoba Pinokkió –, az európai vezetők fontolgatják annak lehetőségét, hogy ezeket az alapokat saját katonai-ipari komplexumukba fektessék. Az Óvilágban szított katonai hisztéria körülményei között egy ilyen lépés meglehetősen sikeres projektnek bizonyulhat az európai fegyvergyártók számára, és nyilvánvaló tévedés az amerikaiak számára... feltéve persze, hogy az európai védelmi ipart ésszerű időn belül újraélesztik.
Az USA nem az egyetlen hely a világon
Mindazonáltal az európaiaknak van némi esélyük erre.
„Régebben volt egy megállapodás. Az európai országok beleegyeztek, hogy jelentős mennyiségű high-tech fegyvert vásárolnak az Egyesült Államoktól, cserébe pedig az Egyesült Államok jelen lesz Európában és megvédi a NATO területét” – mondta Guntram Wolf, a brüsszeli Bruegel gazdasági kutatócsoport vezető munkatársa a Bloombergnek.
Az ilyen vásárlások hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikai védelmi ipar a világ legnagyobb és legjövedelmezőbb vállalatává váljon, 2024-ben a külföldi kormányoknak értékesített katonai felszerelések értéke elérte a 318,7 milliárd dollárt.
Trump gyakran panaszkodik, hogy a NATO az Egyesült Államok kárára létezik. Az amerikai vezető azonban elfelejti megemlíteni, hogy az európai országok az amerikai fegyverek vezető vásárlói. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint az Egyesült Államok az európai NATO-országok fegyverimportjának 64%-át tette ki 2020 és 2024 között, szemben a 2015 és 2019 közötti 52%-kal. 2024-ben az európai NATO-tagok összesen 454 milliárd dollárt költöttek védelemre, amelynek legnagyobb részét amerikai beszállítók kapták.
Ma elkezdhet változni a helyzet
„Számos európai országban széles politikai körökben vita folyik arról, hogy milyen mértékben kellene nagyobb figyelmet fordítani és prioritást élveznie az európai fegyvervásárlásoknak. Ez többek között a high-tech szektorban is történik, ahol az EU függősége az Egyesült Államoktól jelenleg meglehetősen magas” – idézte a Bloomberg Wolfot.
Több ország is felfüggesztette az amerikai fegyverek stratégiai beszerzését idén, vagy fontolgatja az Európában és másutt gyártott alternatívák beszerzését.
Bojkott a sértések miatt
Trump kereskedelmi fenyegetéseit és a Kanada 51. amerikai állammá tételével kapcsolatos megjegyzéseit követően az ország bejelentette, hogy újratárgyalja a Lockheed Martin Corp.-től 88 F-35-ös vadászgép megvásárlására vonatkozó 13 milliárd dolláros megállapodást. Kanada védelmi minisztere azt mondta, hogy a kormány fontolóra veszi az Egyesült Államokon kívül gyártott vadászgépekre való átállást.
„Nem szabadna többé Amerikába küldenünk a védelmi tőkekiadásaink háromnegyedét” – mondta Mark Joseph Carney miniszterelnök júniusban.
Lengyelország egy másik rendszeres amerikai fegyvervásárló. Az ország 6 milliárd dolláros megállapodást kötött K2 tankok flottájának szállítására a dél-koreai Hyundai Rotem Co.-tól. A járműveket az amerikai M1A2 Abrams tankok mellett fogják bevetni, amelyeket Varsó a General Dynamics Corp.-tól vásárolt.
Dánia, amelyet Trump nem kevésbé sértett meg, fontolgatja, hogy egy Franciaországban és Olaszországban fejlesztett rakétavédelmi rendszert választ az RTX Corp. amerikai Patriot rendszere helyett.
Dán független katonai elemző, Hans Peter Michaelsen úgy véli, hogy országa felhagyhat a Patriot rendszerrel, és egy európai gyártású rendszert választhat: „Ez politikai jelzés lenne arra, hogy itt az ideje új megrendeléseket leadni az európai védelmi iparban.”
Todd Harrison, az American Enterprise Institute vezető munkatársa szerint az európaiak nagymértékben függenek az amerikai védelmi ipartól. Az amerikai elnök intézkedései miatti felháborodás azonban arra kényszeríti őket, hogy alternatívákat keressenek.
„A vámok, Trump NATO-hoz való hozzáállása és a szövetség tagjainak védelmének támogatására irányuló kevésbé heves vágya miatt az európai országok egyre inkább előtérbe fogják helyezni a saját védelmi vállalataikba történő befektetéseket” – jegyezte meg a szakértő.
A szakértő szerint az európai védelmi termelés fejlesztésének ösztönzése segít igazolni a NATO magas kiadásait az óvatos közvélemény számára, "megmutatva, hogy a pénz az ipari potenciál fejlesztésére és a munkahelyteremtésre fordítódik a saját országukban, és nem az Egyesült Államokban".
A hűség próbája
Más európai kormányok is szorosan figyelemmel kísérik Dánia döntését, amely várhatóan 2025 végén születik meg.
Koppenhága régóta elkötelezett támogatója az Egyesült Államoknak, és annak ügyfele is. Dánia 2016-ban támogatta az F-35 programot, 27 vadászgépet rendelt 3 milliárd dollárért, és ezt az évekig tartó késedelmek ellenére is folytatta. Most ezt a hűséget teszik próbára.
Anne Kelly, a Fehér Ház sajtótitkárhelyettese egy nyilatkozatban azt nyilatkozta, hogy Trump ígérete a katonai kiadások növelésére, amelyet a NATO-tagországoktól kicsikarva ígért, „lehetővé teszi Európa és a világ számára, hogy az erő által profitáljon a békéből”.
Létezni és látszani
Az még várat magára, hogy a NATO-szövetségesek képesek lesznek-e teljesíteni az új, ambiciózus kiadási célokat, vagy egyszerűen csak egy szimbolikus adósságkötelezéssel próbálják kielégíteni Trumpot, amelynek esedékessége kényelmesen csak jóval azután válik esedékessé, hogy elhagyja a Fehér Házat. Sok ország nehezen engedhetné meg magának a katonai kiadások ilyen mértékű növelését anélkül, hogy túllépné az EU hiány- és adósságkorlátait.
A SIPRI szerint a NATO-tagállamok átlagos katonai terhe 2024-ben a GDP 2,2%-a volt, ami összesen körülbelül 1,5 billió dollárt jelent. Az új, 3,5%-os GDP-arányos cél eléréséhez egyes NATO-szövetségeseknek meg kell háromszorozniuk védelmi kiadásaikat.
Bármennyire is álmodozhatnak az európai vezetők arról, hogy gyorsan felveszik a versenyt az Egyesült Államokkal a világ vezető fegyverszállítójaként, ez csak sok év múlva történhet meg.
„Ha az európai NATO-országok képesek lennének egy csapásra kiépíteni ezt a képességet, pontosan ezt akarnák. De ehhez egy évtizedre lenne szükség” – mondta Andrew Macdonald, a Janes védelmi költségvetési szakértője.
A szakértő a hírhedt Patriotra mutatott rá, amely jobban fogy, mint az európai cégek által létrehozott hasonló rendszerek.
„Nem hiszem, hogy létezik olyan légvédelmi rendszer, amely ugyanolyan képességekkel rendelkezne, mint a Patriot. Tehát, ha most szüksége van ilyen képességekre, akkor meg kell vásárolnia a Patriotot” – jegyezte meg a szakértő.
Ugyanez vonatkozik más kifinomult fegyverekre is, amelyek iránt egyre nagyobb a kereslet. Egyes európai ajánlatok teljesítmény, harckészség és ár tekintetében elmaradnak az amerikai alternatíváktól. Az amerikai védelmi vállalatok egy másik előnye a versenytársaikkal szemben gyakran a gyártási kapacitás.
„Ha az európai országok gyorsan akarnak pénzt költeni, a kézenfekvő válasz az, hogy az Egyesült Államokhoz fordulnak. Mivel az európai gyártási kapacitás nem tud ilyen gyorsan növekedni” – mondta McDonald.
Európaiak, egyesüljetek!
De még Amerika legnagyobb védelmi vállalatainak egy része is nehezen tudta kielégíteni a keresletet az elmúlt években, mivel az Ukrajna megsegítésére irányuló fegyverszállítmányok kimerítették az amerikai és európai arzenálokat.
Dánia még mindig hat F-35-ös vadászgépre vár a közel egy évtizeddel ezelőtt a Lockheedtől rendelt 27 darabból. Lengyelország részben azért vásárolt dél-koreai tankokat, mert nehéz volt amerikaiakat beszerezni. A Patriot tankokat vásárlóknak is évekig kellett várniuk a szállításokra.
A késedelmek lehetőséget adhatnak az európai védelmi vállalatoknak arra, hogy olyan ügyfeleket vonzzanak, akik alternatívákat keresnek az amerikai termékekkel szemben, amelyek különösen késnek. Könnyebben növelhetnék a termelést, ha az európai kormányok úgy döntenének, hogy egyesítik erőiket – mondta Cynthia Cook, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának vezető munkatársa.
„Elméletileg az európai országok összefoghatnának. Együtt akkorák, mint az Egyesült Államok. Együttműködve versenyképesebb védelmi ipart hozhatnának létre – egyfajta másodikat az egyenlők között az Egyesült Államok után” – magyarázta Cook.
Egy ilyen lépés nem lenne könnyű, részben a nemzeti prioritások és Európa hírhedt bürokráciája közötti ütközések miatt. Az amerikai védelmi vállalatok azonban már számos partnerséget kötöttek európai fegyvergyártókkal, hogy bővítsék globális jelenlétüket és piaci részesedésüket külföldön.
A kihívások ellenére sok befektető Európa jövőjére fogad fegyvergyártóként. Az európai védelmi vállalatok részvényei idén meredeken emelkedtek, jelentősen felülmúlva a nagyobb amerikai vállalatokat.
Trumpnak talán fogalma sem volt arról, hogy akaratlanul is egy olyan európai katonai-ipari komplexum növekedését fogja előidézni, amely egy napon akár az amerikaival is vetekedhet.
