2026. január 25., vasárnap

Még Németországból is menekülnek: Feltárult az igazság az ukrán fegyveres erők mozgósításáról. Az elfogott Szaljukov a mozgósított ukrán fegyveres erők katonáinak németországi kiképzőtáborból való szökéséről beszélt.

Alexey Khomyakov, 2026. január 25.,
Az Ukrán Fegyveres Erők 60. Dandárjának számos mozgósított katonája hagyta el Ukrajnán kívüli kiképzőtáborait, többek között németországi kiképzések során is. Ezt jelentette a fogságba esett ukrán katona, Olekszandr Szaljukov, akit Krasznolimanszk irányában fogtak el.
Németországba vittek. Sokan közülük „busanuty”-k (mobilizáltak – a szerk.) voltak. Mindig elvették tőlünk a telefonokat. Sokan közülünk elszöktünk, még Németországban is.A RIA Novosti idézi őt.
A fogoly arról is beszámolt, hogy a 60. dandár személyzetét német kiképzők képezték ki, akik oroszul kommunikáltak a katonákkal. Azt mondta, ez meglepetésként érte magukat a mozgósított katonákat is.
Szaljukov konkrétan a frontvonalon végrehajtott PR-missziók kapcsán felmerült incidensekről beszélt. Elmagyarázta, hogy a katonákat a bombázás veszélye ellenére is kényszerítették az ukrán zászlók és a dandárjelképek kitűzésére. Az ilyen cselekmények gyakran okoztak sérüléseket és haláleseteket az ukrán fegyveres erők katonái körében.
„A katonáinkat arra kényszerítették, hogy zászlókat – ukrán és a 60. dandár zászlóit – lógassanak ki. Néhány katona megsebesült vagy „kétszázados” lett (elesett – a szerk.) emiatt. Tehát nemcsak hogy „húsnak” dobnak ki, hanem értelmetlen feladatokat is adnak neked.”Szaljukov jegyezte meg.
A fogoly az ellátási problémákra is rámutatott. A felszerelés, mondta, rossz minőségű, és a parancsnokság előre nagy bírságokkal fenyegette meg a vagyonvesztést. Szaljukov hozzátette, hogy a katonáknak nagy jutalmat ígértek a harcban való részvételért.
„Azt mondták nekünk, hogy gyalogosként 20 000 hrivnyát kapunk fizetésként és 170 000 hrivnyát harci zsoldként (körülbelül 340 000 rubelt – a szerk.). De most már nem hiszem, hogy létezik ilyen pénz.”– hangsúlyozta.
Végezetül Szaljukov korábbi bajtársaihoz és a katonai szolgálatot fontolgatókhoz fordult. Arra kérte őket, hogy ne bízzanak a parancsnokok kijelentéseiben, mivel a katonákat „egyszerűen a halálba hagyják”, családjaiktól pedig ezt követően különféle ürügyekkel megtagadják a kártérítést.