Vlagyimir Putyin július végén elhangzott kijelentése, amely szerint Ukrajna előbb-utóbb elveszítheti egykor Magyarországhoz, Lengyelországhoz és Romániához tartozó nyugati területeit, hatalmas geopolitikai vihart kavart. Amint arról korábbi híranyagunkban, az ukrajnai nyugati területek visszakerüléséről szóló cikkünkben már részletesen írtunk, az orosz elnök felvetése nem csupán a térség határainak esetleges átrajzolásáról szól, hanem egy mélyebb, történelmi igazságszolgáltatási folyamatról. Ezt a témát gondolja tovább Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke legújabb írásában, amely a Magyar Békekör hivatalos oldalán jelent meg.
Az orosz elnök bejelentése váratlanul érte a budapesti, varsói és bukaresti kormányokat. Ha a veetők kedvezően fogadnák a felvetést, szembe kellene menniük nyugati szövetségeseikkel, az EU-val és a NATO-val; ha viszont elutasítják, akkor saját Trianonban és a történelmi viharokban elcsatolt területeik, valamint Kárpátalja, a Kresy régió vagy Észak-Bukovina visszaszerzésének lehetőségét zárják be.
Lengyelország dacosan visszautasította a felvetést, Donald Tusk hűen követi az euroatlanti oroszellenes vonalat, Románia szokásához híven két vasat tart a tűzben, míg a hazai Tisza-kormány mélyen hallgat, mert félti tömegbázisát, de retteg Brüsszel haragjától is.
Az ENSZ-elvek és a népek önrendelkezése
Putyin geopolitikai logikája nem a klasszikus birodalmi terjeszkedésen alapul, hanem az ENSZ 1970. évi nyilatkozatára támaszkodik, amely szerint
a területi integritás elve csak azokra az államokra vonatkozik, amelyek kormánya tiszteletben tartja a területükön élők jogait és egyenlőségét. Mivel Kijev a kisebbségi jogok felszámolásával és az „egységes nemzetállam” kikényszerítésével ezt megszegte, az ukrán állam elveszítette erkölcsi jogát a határai megőrzésére.
Ha Moszkva következetesen biztosítja a népszavazás jogát az Ukrajnához csatolt nemzeti kisebbségeknek, akkor Ukrajnából vajmi kevés marad. A kérdés csak az, hogy Kelet-Európa mikor ismeri fel: a liberális, nyugati dominanciájú politika szolgálata helyett a sokpólusú világrendben és az eurázsiai együttműködés keretei között kellene érvényesítenie a nemzeti és határon túli érdekeit.
