2015. szeptember 5., szombat

A piacgazdaság alkonya

 2015. augusztus 19.  Írta: Chapter Admin
2016-ra az világ lakosságának 1%-a fogja birtokolni a globális javak 50%-át, és ez az arány egyre csak nő.[1]Az egyenlőtlenség növekedése, és az eladósodás egyre növekvő társadalmi feszültségekhez vezet, főleg, hogy kezdenek az emberek rájönni, hogy ezek nem szükségszerűek, csupán emberalkotta jelenségek. A folyamatos gazdasági növekedés a nyersanyagok növekvő kitermelésével jár, méghozzá csapnivaló újrahasznosítási ráta mellett, a költségek externalizálása pedig egyre növekvő környezetszennyezéssel, amik pedig egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón nem folytatódhatnak örökké. Nyilvánvaló, hogy egyszer elérkezik a töréspont; legyen az a 2017-re előrejelzett globális olaj-krízis,[2] vagy a 2030-ra előrejelzett ökológiai katasztrófa [3] - persze csak ha ugyanazt az őrült játékot játsszuk tovább. Manapság sok szó esik a fenntarthatóságról, ám arról már kevesebb, hogy pontosan hogyan is lehetne elérni azt, és hogy egyáltalán milyen területeken érdemes vizsgálni. Alapvetően három főbb terület van, amit érdemes számításba venni; az egyik nyilván a környezeti, aztán a társadalmi, valamint a gazdasági aspektus. Az elsivatagosodás, a klímaváltozás, a biodiverzitás-vesztés saját létünket is fenyegeti, hisz ezáltal mind kevesebb élelmiszert tudunk termelni.
A piacgazdaság működése
A gazdaság a szükségletek és vágyak kielégítésére alkalmas javak előállításának, szétosztásának és fogyasztásának mechanizmusát jelenti egy adott társadalomban. Jelenleg a világ legtöbb országa a piacgazdaság valamilyen formáját alkalmazza, ami önellátással párosul. Ez alól talán csak néhány jelent kivételt, mint pl. Észak-Korea, ahol a katonai elit diktálja, miből mennyit termeljenek. A piacgazdaság következő három tulajdonsága azonban minden piaci rendszer-variációra érvényes. Az első, hogy a piacgazdaság munkavégzésre épül; az emberek munkájukért pénzt kapnak, hogy biztosítsák túlélésüket, és hogy visszaköltsék a rendszerbe. A második, hogy a javaknak tulajdonlási értéke van, ami adásvétel esetén érdekes. A harmadik pedig, hogy a piacon a cselekvésre az alapvető ösztönző a keresletért folyó verseny, aminek elemei, hogy A) pénzt spóroljanak a termelésen, és B) maximalizálják a profitot a végső eladáskor.
A piacgazdaság működése egyfajta hatékonyságot eredményez, ez a költséghatékonyság. Ez azt jelenti, hogy pénzben kifejezve egyre több jószágot egyre olcsóbban tudnak előállítani. Ám a fogyasztás csak a munkabérből, kamatból és járadékból származhat, a termelőeszközök tulajdonosainak bevételei pedig csak a fogyasztásból, így a munkahelyek, és a gazdaság mérete (vagyis az egy évben megtermelt javak pénzben kifejezett értéke) szorosan összefügg. És ahogy egyre olcsóbbá válnak a javak, egyre több jószágot kell termelni és vásárolni ahhoz, hogy a forgalom szinten maradjon, azaz hogy egyáltalán megmaradjanak a munkahelyek. Ezt tovább súlyosbítja, hogy az automatizálás exponenciális terjedése miatt a fejlett, és gyorsan fejlődő gazdaságokban 10-15 éven belül nagyobbra nő a munkanélküliek aránya, mint a Nagy Gazdasági Világválság idején volt.[4][5]
A modern piacgazdaságokban azonban érvényesül egy másik hatás is. A pénzteremtés jogát a magánbankok is birtokolják, méghozzá kamattal terhelt hitel formájában teremtik azt. Jelenleg világszerte tartalékrátás bankrendszert használunk, melynek lényege, hogy a hitelek csak egy kis részének kell bent lennie az adott banknál letét formájában (általában az egytizedének). Ám ugyanezt egy magánszemély nem teheti meg. Tehát nem írhat olyan szerződést egy ismerősével, aminek értelmében megnöveli annak bankszámláján az elektronikusan nyilvántartott pénzösszeget, megállapodván, hogy az ismerőse rendszeres időközönként bizonyos összegeket utal, amiből a hitelező „megsemmisíti” a tőkerészt, és megtartja a „kamatnak” megfelelő részt. Erre minden józan ember ráfogná, hogy csalás (és jogosan). Mégis, a bankok lényegében ilyen feltételek mellett adják a hiteleket. Mivel minden évben több profitot szeretnének termelni, és ezt elsősorban a kihelyezett hitelek mennyiségének növelésével tudják megtenni (a piacszerzés eszköze a profit, és ha nem nőnek, versenyhátrányba kerülnek - játékelmélet). Azt a pénzmennyiséget, amiből a kamatot kellene fizetni, persze sohasem teremtik meg, ezért a kamatra adott hitel lényegében egy felnőtteknek szóló állandósult székfoglaló játék – valaki mindig veszít (azaz nem tudja visszafizetni a hiteleit), ez ilyen feltételek mellett elkerülhetetlen. Emiatt még tovább nő a kereslet a pénzre, azaz még több hitelre lesz szüksége az illetőnek, hogy finanszírozza meglévő hiteleit (lásd: Görögország). Ezek miatt tehát összességében egy adott gazdaságban évről évre nő a pénzmennyiség. Ez a körülmény további nyomást helyez a gazdaságra, ugyanis ha évről évre ugyanannyi a megtermelt javak pénzben kifejezett értéke (azaz stagnál a gazdaság), ám a magánbankok versenye, és a kamat miatti pénzhiány okozta növekvő pénzkereslet nyomán évről évre nő a forgalomban lévő pénzmennyiség, az inflációt eredményez. Ezt a helyzetet úgy is szokták nevezni, hogy „stagfláció”, mivel a gazdaság stagnálása mellett lép föl az infláció.
A piacgazdaság következményei
Mivel a pénzteremtés jogát a kormányok a magánbankoknak delegálták profit-alapon, abból indulnak ki, hogy a pénzmennyiség növekedése évről évre elkerülhetetlen. Ám a túl nagy inflációt szeretnék elkerülni, így ilyen körülmények mellett a kormányok a viszonylagos stabilitás megőrzésének kulcsát abban látják, hogy elősegítsék a makrogazdság növekedését. Lényegében a fentebbi okok miatt alakult ki az az oly jellemző narratíva, ami a gazdasági növekedést helyezi mindenek elé. Így a TTIP (Transzatlanti Szabadkereskedelmi Egyezmény) esetén, ahol csekélyke 0,5%-os gazdasági növekedésért a politikusok hajlandóak föláldozni az emberek és a környezet egészségét, sőt, még országuk szuverenitását is.[6] Talán még hisszük, hogy ha elég nagyra nő a gazdaság, akkor majd minden szép és jó lesz, ám a kereskedelmi forgalom növelésével nő a szemét és környezetszennyezés is, ezáltal gyakorlatilag egyre gyorsabban száguldunk a szakadék széle felé. Sokakban fölmerül a kérdés, hogy ha nem növeljük a gazdaságot, akkor mit csináljunk? Hogyan termeljük meg az életben maradásunkhoz szükséges javakat? Egész életünkben azt láttuk, hogy azok gyártanak termékeket, akiknek nincs rá szüksége, és olyanoknak értékesítik, akiknek van. Vagy mégsem? Elvégre saját használatra is szoktunk eszközöket eszkábálni, és egyre inkább az a tapasztalatunk, hogy azok tartanak a legtovább. A gazdaság méretét legtöbbször a GDP (bruttó hazai termék), ill. a GNI (bruttó nemzeti jövedelem) mutatókkal szokták kifejezni, ám ezek valójában csak a piacgazdaság méretét mutatják, hisz ezekből a pénzáramlás nélküli munkavégzés kimarad (pl. társadalmi munka).
Manapság munkánkat áruba bocsátjuk, hogy termékeket, és mások munkáját megvásárolhassunk. De valójában miért így cselekszünk, azaz miért a kereskedelemre alapozzuk a gazdaságot? Elvégre lehetne úgy is gazdaságot szervezni, hogy egy olyan jóléti gazdaságot alakítunk ki, ami biztosítja mindenki jólétét, akár több, akár kevesebb jószágot termelünk egy adott évben. Főleg, hogy manapság a termékek egy jelentős része nem is járul hozzá a jólét növeléséhez, ám a gyártásuk és elosztásuk során keletkező szennyezés nagyban rontja azt. A jövedelmek egy része tehát felesleges, vagy éppen káros termékek gyártásából származik, miközben a termelési potenciál töredéke is elég volna ahhoz, hogy kielégítsük minden ember szükségletét. Valójában mindenkinek jutna elegendő élelmiszer, [7] ivóvíz,[8] ruha,[9] és lakás. [10][11] Globálisan ugyanis jelenleg 10 milliárd embernek elegendő élelmiszert termelünk,[12] aminek kb. 25%-át ugyan elpazaroljuk,[13] de még így is elég volna 7,2 milliárd embernek. Sőt, ha kevésbé pazarló állatokat tenyésztenénk, akkor további millárdok élelmezését lehetne biztosítani, hisz kevesebb étel menne kárba az állatok nevelése során (viszonyításképpen: míg a szarvasmarha esetén 1 kg hús előállításához 7,1 kg takarmányra van szükség, addig a sertésnél 3,3 kg, a házityúknál pedig csak 2 kg).[14] Hazánkban kb. másfélszer annyi élelmiszert termelünk, mint amire egyébként minimálisan szükség volna.[15] Ami a lakást illeti, a globális adatok alapján jelenleg 100 millió hajléktalan van,ám ennél sokkal több az üres lakás[10][11] (Magyarországon pl. több mint négyszer annyi üres lakás van, mint hajléktalan).[16][17]
Magától értetődő, hogy az egyenlőtlenség növekedése, és az eladósodás előbb-utóbb egyre vehemensebb megmozdulásokhoz fog vezetni (pl. Occupy Wall Street). A nyersanyagok kimerülésének jelei körvonalazódnak olyan jelenleg fontos nyersanyagok kapcsán, mint pl. az olaj, vagy a ritkafémek. Az olaj esetében már olyan kétségbeesettek vagyunk, hogy több százezer hektárnyi tűlevelű őserdőt tarolunk le, és az alatta lévő talajt óriási mennyiségű vizet felhasználva hígítjuk és finomítjuk (pl. kanadai olajhomok-kitermelés), a ritkafémek 95%-a pedig már egyetlen országból származik, mert máshol rég kimerültek a források.[18] Ami a környezetszennyezést illeti, jól tudjuk, hogy valaha a folyóvizek többségéből inni lehetett, szmog pedig nem létezett, ám manapság a Föld kilenc létfenntartó folyamatából mindegyik hanyatlóban van, négy esetében pedig már túljutottunk a fenntarthatóság pontján.[19] Ezt úgy nevezik, hogy „ökológiai deficit”, és a 70-es évek óta egyre csak nő.[20] Ez olyanokban érhető tetten, mint az óceánok elsavasodása, vagy a biodiverzitás csökkenése. A WWF tanulmánya szerint az elmúlt negyven évben az élőhely-vesztés és az orvvadászat miatt eltűnt a világ vadállományának 50%-a,[21] és most már hivatalosan is beléptünk a 6. kihalási korba, amit az emberi beavatkozás tagadhatatlan volta miatt „antropocén” kihalási korszaknak neveznek.[22] Egy ilyen korszak jellemzője, hogy a fajok több százszor gyorsabban pusztulnak, mint normális esetben; ilyen legutóbb a dinoszauruszok kihalásakor volt, és egy óriási meteor-becsapódás okozta. Ilyen hatással van gazdasági rendszerünk a Föld ökoszisztémájára.
Érdemes hozzátenni, hogy ez nem volt mindig így, tehát az egyenlőtlenség növekedése, a környezetszennyezés, és a nyersanyagok kimerítése nem az emberi lét elkerülhetetlen velejárója. A közhiedelemmel ellentétben nem a népességrobbanás okozta, hanem a profitstruktúra. A helyzet az, hogy ha fenntarthatóak lennének gazdasági folyamataink (pl. teljes újrahasznosítás, megújuló energia, akvaponikus farmok használata), akkor még több ember élhetne ezen a bolygón gondtalanul, hisz amit elvennénk, azt vissza is adnánk a természetnek.
A fenntarthatóság aspektusai
A fentiek alapján érdemes volna meghatározni, hogy mik azok a mutatók, amik segítségével biztosíthatnánk a szükséges adatokat a gazdaságunk fenntarthatóságát biztosító visszacsatolásokhoz. A fenntarthatóságnak többféle aspektusáról is beszélhetünk; ezek a gazdasági, a társadalmi, és a környezeti fenntarthatóság. Manapság azoban lényegében csak egyetlen tényezőt, a bruttó hazai összterméket vesszük figyelembe. A politika szinte sosem hagyja, hogy bármi a GDP kárára legyen, vagy hogy úgy növelje a költségeinket, hogy közben nem hoz bevételt (pl. az egészségügy kiadásainak csökkentése). Ám a GDP sok esetben a fenntarthatóság reciproka.
A gazdasági fenntarthatóságot több tényező fenyegeti: ide tartozik pl. a nemzetállamok eladósodása, vagy a nyersanyagok kimerülése. Az előbbit alapvetően egy dolog okozza: a kamat. A pénzt évezredek óta áruként kezeljük; a hitelezők pénzt árulnak (hitelösszeg) a hitelfelvevőnek – pénzért (kamattartozás). Könnyen belátható, milyen abszurd a pénz pénzért történő árusítása, főleg, hogy a tartalékrátás bankrendszer révén a hitelek java részét lényegében a semmiből teremtik. Mondhatnánk, hogy a pénz legalább annyira hasznos, mint pl. az áram, ám ez valójában csak attól függ, mennyien gondolják így; manapság gombamód szaporodnak az alternatív, kamatnélküli fizetőeszközök, amik úgy tűnik, egyre inkább megtörik a nemzeti valuták és devizák kizárólagos uralmát. A nyersanyagok kitermelése ugyan növeli a GDP-t, ám csökkenti a fenntarthatóságot. Valójában már most bőséggel rendelkezésre állna a legtöbb jószág, hisz a futószalag révén rendkívül termelékenyek lettünk, ám még a tartós fogyasztási cikkeknek mondott javak (pl. mosógép, televízió) többsége is néhány éven belül a szemétdombon végzi. Ez nem szükségszerű, a piacgazdaságban mégis jellemző ez a gyakorlat, amit szakszóval „tervezett elhasználódásnak” hívnak. Kialakulásának oka pedig a profitstruktúra és a tőkekoncentráció, amik a piacgazdaság alapvető jellemzői. Pedig ha a javakat eleve tartósságra terveznénk, moduláris alapon, akkor nem állna elő az a tragikomikus helyzet, hogy valamit drágább megjavíttatni, mint újra megvenni. A fosszilis tüzelőanyagok esetében pedig úgy tűnik, eleve lehetetlen a fenntarthatóság biztosítása, noha jelenleg a globális energiamix 87%-át adják,[23] a közlekedés pedig 95%-ban olajalapú.[24] Amikor elkezdtük használni ezeket az energiahordozókat, el sem tudtuk képzelni, hogy valaha kifogyhatunk belőlük, vagy hogy milyen károsak a környezetre. Ám ha csökkentjük ezek arányát, akkor maga a gazdaság is zsugorodik, hisz a megújuló energia üzemanyag híján annyival kevesebb forgalmat jelent. Ez azt jelenti, hogy a GDP valójában a hatékonyság reciproka. Már azt is tudjuk, hogy a fejlett országok esetében az átlagjövedelem és a jólét között nincs semmiféle kapcsolat.[25] Nem nehéz belátni, hogy a gazdasági növekedés valójában nem cél, csupán egy túlértékelt eszköz.
A társadalmi fenntarthatóság alapvetően azt jelenti, hogy minimalizáljuk a társadalmi elégedetlenséget, ami felkelésekhez, polgárháborúkhoz vezethetnek. Ezt elsősorban az egyenlőtlenség csökkentésével lehet elérni. Itt nem feltétlenül kell teljes vagyoni/jövedelmi egyenlőségre gondolni, hisz eleve nem mindenkinek ugyanazok az igényei. Inkább arra kell törekedni, hogy mindenki alapvető szükségleteit kielégítsük (étel, víz, ruházkodás, lakhatás), a termelékenység, a termék-élettartam, és a modularitás növelésével pedig egyre több jószág esetén biztosítsuk a szabad hozzáférést. A társadalmi fenntarthatóság, azaz a gazdasági egyenlőség mértékét tehát a GDP nem, inkább a jövedelmi egyenlőség mutatói tudják mérni (pl. Gini-együttható). Azonban a a mesterséges hiánykeltés, és az egyenlőtlenség növekedése a piacra termelés közvetlen következménye. Sőt, a piacgazdaság csak hiány mellett működőképes, így az soha sem fogja az emberek szükségleteit maradéktalanul kielégíteni, noha technikailag képesek volnánk erre. A nélkülözők tehát feleslegesen szenvednek.
Talán a fenntarthatóság környezeti aspektusa a legkomplexebb probléma. A gazdasági folyamatok nem elszigeteltek; azok melléktermékei a természet számára többnyire feldolgozhatatlan, sokszor mérgező anyagokat jelent. A természetben alapvetően nincs szemét; ami az egyik élőlény hulladéka (pl. szirmok, levelek, csontok), az egy másik tápláléka. Természetesen vannak ez alól kivételek, pl. a csigaház, ám az ökoszisztéma negatív visszacsatolásai révén még ez is hozzájárul a dinamikus egyensúly fenntartásához (megköti a széndioxidot). A rendszer öntudatlanul is abban a hőmérsékleti tartományban tartja a bolygó felszínét, ahol az élet legfontosabb alkotóelemei, a fehérjék, zsírsavak, stb. megmaradnak. Ez alapvetően egy öncélú rendszer, ám ne feledjük, az emberek léte is ettől függ. És most ezt veszélyeztetjük a szeméttel, és az élőhelyek pusztításával. Mindezt miért? Jellemzően költségcsökkentés céljából, ami a profitstruktúra következménye. A környezet, azaz az ökoszisztéma épségét alapvetően a létfenntartó rendszerek épségével tudjuk mérni, amit még csak napjainkban dolgoznak ki a kutatók. Ami a GDP-t illeti, a környezetszennyezés okozta problémák számos üzleti lehetőséget jelentenek (pl. a természetes vizek szennyezése kapcsán a palackozott vizek értékesítése). Ez azt jelenti, hogy a GDP növekedése sok esetben csak a környezetszennyezés árán lehetséges. Ez talán a piacgazdaság legsötétebb aspektusa.
Gazdasági fenntarthatóság
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy munkát nem csak pénzért szoktunk végezni; ilyen pl. az egy háztartáson belül végzett munka, vagy a társadalmi munka. Vegyünk egy példát: ha egy egyedülálló férfi házvezetőnőt tart, aki takarítja annak házát, amiről nyugtát ad, majd egymásba szeretnek, összeházasodnak, és az újdonsült feleség lényegében ugyanazt a munkát végzi el pénzátadás nélkül, hisz immár egy háztartásba tartoznak. A klasszikus közgazdaságtanra alapozott gazdasági mutatók számára ez a munka hirtelen láthatatlanná válik, mintha nem is létezne. Ám azt továbbra is elvégzik, sőt, kijelenthetjük, hogy a társadalmi munka nélkül nem is működhetne társadalmunk. Erre is lehet gazdaságot alapozni, csakúgy, mint régen az ősközösségekben.
Ez természetesen nem elég minden, napjainkban szükséges munka elvégzésére, ám azt tapasztaljuk, hogy egyre többen hajlandóak szabadidejüket olyan munka végzésére áldozni, ami mások (akár ismeretlenek) számára is hasznos. Ilyen pl. az önkéntesség, vagy nyílt forrású szoftverek írása és közzététele, sőt, már a nyílt forrású gépek és házak is megjelentek. Miért? Mert az embereknek kezd elege lenni abból, hogy a piacra termelés egyre inkább a profitszerzésről szól, mintsem az emberek igényeinek kielégítéséről. Ennek többek között a tőkekoncentráció, és így az oligopóliumok, helyi monopóliumok megjelenése, valamint a kartellezés az oka. Ezek a piacgazdaság természetes, megmásíthatatlan folyamatai - egy rendszer az, amit produkál, nem pedig az, amilyennek szeretnénk, hogy legyen. Így aztán egyre többen döntenek úgy, hogy szabadidejükben saját maguknak terveznek egy jól működő terméket, amit aztán másokkal is megosztanak. A szabadalmak ellenszerét az open source (nyílt forrású) platformok jelentik (pl. Creative Commons), amik olyan jogi hátteret biztosítanak egy-egy technikai megoldásnak (pl. egy találmánynak), ami alapján bárki szabadon felhasználhatja azt, viszont senki sem szabadalmaztathatja. Ezáltal nő a társadalmi munka volumene, és lévén egy összetartó közösségen belül nincs verseny, megengedhetik maguknak, hogy a költséghatékonyság helyett elsősorban a technikai hatékonyságra törekedjenek (pl. minél tartósabb anyagok, és modularitás, amik révén drasztikusan csökken a karbantartás költsége). A bruttó hazai termékhez hasonlóan a társadalmi munkák összértékét is meg lehet becsülni, de persze egyszerűen munkaórában is mérhetjük. Mindenesetre az, hogy ez egyáltalán bekerülne a köztudatba, perspektívát adna az emberek számára a mai, eredendően fenntarthatatlan gazdasági rendszeren túl.
Talán nem várható el egyetlen kormánytól vagy önkormányzattól sem, hogy aktívan előmozdítsa ennek a gazdaságszervezési módnak a kiteljesedését a piacgazdaság mellett, hisz ebből nem származik adóbevétele. Ám minden felelősségteljes újságírónak, közszereplőnek és aktivistának erkölcsi kötelessége felhívni erre a figyelmet, és tájékoztatni a közvéleményt a kínálkozó lehetőségekről, pl. a nyílt forrású szoftverekről, gépekről és házakról, a Közösségi Mezőgazdálkodásról, szerszám-tárakról, Time Banking-ről, stb.
Ami a nyersanyagokat illeti, először is szükség van arra, hogy számbavegyük a bolygó, és azon belül az összes régió nyersanyag-készleteit (beleértve az évszázadok során keletkezett hulladék-hegyeket is). Ez egyébként elszigetelten már működik egyes nagyvállalatok esetében, melyek nyilvántartják a rendelkezésükre álló nyersanyagokat, erőforrásokat. Magát a termelést pedig egyre inkább integrálhatjuk az IoT rendszerbe (Internet of Things), amely két lépés révén lehetőség nyílik arra, hogy a termelési folyamatokat a nyersanyagok rendelkezésre állása szerint alakítsuk, sőt, a legyártandó javak dizájnját is ennek megfelelően határozzuk meg. Így, tisztán látva a trendeket, proaktívan tudunk reagálni az egyes nyersanyagok fogyására, nem kell megvárni annak tényleges bekövetkezését, mint a piacon, ahol a kereslet-kínálat alakulása csak retroaktív módon befolyásolja a termelést az árak változása révén. Ez jelenleg egy rendkívül lassú folyamat, spekulációra ad lehetőséget, és rendkívül káros következményekkel járhat, főleg, ha élelmiszer-árakról van szó, vagy olyan erőforrásokról, melyek a magában a termelésben is meghatározóak (pl. olaj, szén). A jelenlegi számítástechnikai kapacitások mellett felelőtlenség még mindig az árra hagyatkozni, hisz a nyersanyagok közelgő kimerülését nem jelzi előre, tehát teljesen alkalmatlan a fenntarthatóság biztosítására, és a krízisek elkerülésére.
A gazdasági fenntarthatóság, és a társadalmi munka előretörésének kulcsa, hogy minél inkább lokalizálódjon a gazdaság. Technikailag semmi akadálya, hogy minden város szélén legyenek farmok (akár hagyományos, akár akvapónikus), erőművek, ipartelep, újrahasznosító-üzem, stb. Az átmenet feltehetően inkább organikus lesz (pl. önellátásra törekvő kisközösségek, melyek Közösségi Mezőgazdálkodásra alapozva később meghonosítják városukban az ipari termelést, és folyamatosan bővítik az energiatermelést az igényeknek megfelelően), de elképzelhető, hogy egy merészebb kormány, vagy egy közösségi finanszírozású projekt minden fentebbi funkcióval rendelkező fenntartható okosvárosokat épít - úgymond a nulláról (pl. Masdar, Qetema projekt stb.).
Társadalmi fenntarthatóság
A társadalmi elégedettséget megpróbálhatjuk szubjektíven mérni, pl. különböző kérdőívekkel, ám így sokszor fontos trendek rejtve maradnak. Ezért sokkal célszerűbb azokat a számszerűsíthető aspektusokat mérni, amiket a szociológusok már évtizedek óta használnak. Ezek a közegészségügyi mutatók. A teljesség igénye nélkül: születéskor várható élettartam, csecsemőhalálozás, iskolát elhagyók aránya, függőségek előfordulási aránya, mentális betegségek aránya, bűnözési ráta, bebörtönzöttek aránya, valamint a tanulmányi teljesítmény, és az általános bizalmi szint. Ezeket össze lehet vonni, hogy összehasonlíthassunk különböző országokat, vagy akár vizsgálhatjuk a gazdasági egyenlőség mutatóit (minthogy már tudjuk, erősen korrelálnak).[26] Ám az egyes mutatókat nyilván célszerű külön is vizsgálni, hogy felfedezhessük a negatív tendenciákat, és az okokat kiderítve időben reagálni tudjunk a káros társadalmi folyamatokra (semmi sem történik ok nélkül). Amennyiben megtörténik az elmozdulás a piac-alapú termeléstől a közösségi termelés felé, és így eltűnik a verseny, valamint a profitstruktúra, az egyes közösségek, ill. azok hálózata egyre inkább figyelembe veheti a közegészségügyi mutatókat a fontos döntések meghozatalakor (pl. az oktatás, vagy akár egy-egy gyár megtervezése kapcsán).
Környezeti fenntarthatóság
Az egyes emberek, vagy emberi közösségek környezeti hatásának mérésére a legelterjedtebb, és legkomplexebb módja az ökológiai lábnyom. Ez azt mutatja, hogy a vizsgált közösség adott életmódja, és termelési folyamatainak adott hatékonysága mellett mennyi földterületre volna szüksége. Ez magába foglalja a legfontosabb környezeti hatásokat, mint pl. a nyersanyag-kitermelés, gyártási folyamatok, szeméttermelés, szennyezés, mezőgazdaság, közlekedés, fűtés, főzés, stb. terület-igényét. Ez az egész emberiségre vonatkoztatva egy rendkívül egyszerű mutató, ugyanis ha az emberiség teljes ökológiai lábnyoma nagyobb, mint „1 Föld” (azaz a földfelszín), akkor ökológiai deficitben vagyunk, ha pedig kisebb, akkor mindent összevetve fenntarthatóak vagyunk. Érdemes megjegyezni, hogy mivel ez egy soktényezős átlag, ezt is érdemes külön-külön is megvizsgálni, ugyanis könnyen lehet, hogy csak azért kisebb az összevont érték, mint egy, mert bár valamely erőforrást túlterheltük, egy másikat nem használunk ki teljesen. Ezért lehet az, hogy a dél-amerikai országok ökológiai lábnyoma kisebb, mint Dél-Amerika területe,[27] ám nyilvánvaló, hogy az erdőhasználat terén nem fenntarthatóak, egész egyszerűen azért, mert több fát vágnak ki, mint amennyit ültetnek.[28]

Természetesen a telepített erdők hosszú évtizedekig, évszázadokig meg sem közelítik azt a biodiverzitást, amit egy érintetlen őserdő jelent, tehát ilyen esetekben a takarékoskodás sokkal előrébbvaló, mint az újratelepítés. Ez technikailag megoldható, ugyanis a vertikális akvapónikus farmok nagyságrendekkel kevesebb helyet igényelnek, mint a hagyományos mezőgazdálodás, amit sokszor az erre egyébként korlátozottan alkalmas, hamar kimerülő esőerdei talajon végeznek, miután az őshonos esőerdőt kiirtották. Arról nem is beszélve, hogy az ott termesztett növények java része eleve kiválthatók mezőgazdasági tevékenységre alkalmas talajon termeszthető növényekkel. Ilyen pl. a pálmaolaj, ami sok esetben helyettesíthető pl. repceolajjal, így elkerülhetnénk, hogy óránként 300 futballpályányi trópusi őserdőt irtsanak ki csak azért, hogy a területen olajpálmát termeszthessenek.[29]
A hagyományos gazdasági mutatók alkalmatlansága
Jelenleg a piacgazdaság alapvető mechanizmusai, és a pénzteremtés magánkézbe adása miatt növekedéskényszer jellemzi a gazdaságunkat. Ez azt eredményezte, hogy a politikusok legfontosabb célja, és a médiában talán leggyakrabban hallott gazdasági koncepció a gazdasági növekedés. Ez az alfa és ómega, ennek fényében szervezik a makrogazdaságot, és alapvetően minden egyéb megfontolást ennek rendelnek alá. Az emberek össze vannak zavarodva, mert úgy tudják, a gazdasági növekedés növeli a jólétet, ám ez sokszor a környezet, így közvetve a jólét kárára történik. Emellett persze azt látjuk, hogy a gazdasági növekedés, azaz a többlet-jövedelmek 95%-a a leggazdagabb 1% zsebébe vándorol, miközben a reálbérek stagnálnak, vagy éppen csökkennek.[30] Az emberek kezdenek ráébredni, hogy a GDP nem sokat árul el egy társadalom jólétéről. Mégis, elmondható, hogy a legtöbbek előtt nincs perspektíva; nem tudják, hogy emellett milyen tényezőket kellene figyelembe venni ahhoz, hogy megállapítsuk, általában milyen jól élnek az emberek, és hogy hogyan lehetne ezeket hosszútávon javítani. Az emberek jóléte, valamint a fenntarthatóság közötti kapcsolatot pedig alapvetően nem látják; nincs benne a köztudatban, hogy a társadalmi, gazdasági, és környezeti fenntarthatóság valamint a jólét korrelál egymással, mivel az emberek – jobb híján – a jólétet még mindig pénzben próbálják mérni. A GDP alapvetően inkompatibilis a fenntarthatóság mutatóival, mert a fenntarthatóság a természethez, valamint egymáshoz való viszonyunkat mutatja meg, ezeket viszont nem lehet pénzben kifejezni.
Új gazdasági paradigma
Ahhoz hogy megteremthessük a visszacsatolásokat társadalmi-gazdasági rendszerünkben annak érdekében, hogy megvalósulhasson a fenntarthatóság, és ezáltal nőjön a jólét, nem mást kell tennünk, mint megváltoztatnunk a gazdasági rendszert, és a hozzá kapcsolódó narratívát. Ha azt szeretnénk, hogy 15 év múlva is beszélhessünk még emberi civilizációról, mindenekelőtt át kell térnünk egy gazdasági, környezeti, és társadalmi szempontból is fenntartható rendszerre, ahol az egyéni érdek egybeesik a közérdekkel.
Hogyan eshet egybe az egyéni érdek a közérdekkel gazdasági szempontból? Nyilván csak úgy, hogy a termelés közösségi alapon zajlik. Az uralkodó kapitalista filozófia miatt a közösségek atomizálódtak, a legkisebb egysége a háztartás, ami sok esetben egy egyedülálló ember alkot (szingli). A háztartások szintjén az önellátásához (pl. ökofalvakban) föld, és sok munka kell, és még így is meglehetősen alacsony életszínvonalat tud csak biztosítani (élelmiszer, alapvető eszközök). Miért van ez? Alapvetően azért, mert egy-egy háztartás igen korlátozott erőforrásokkal, szakértelemmel, és idővel rendelkezik. Ezért aztán az önellátás szervezetlen formájában nem képes vetekedni a piacgazdaság nyújtotta lehetőségekkel (legtöbbünk nem vágyik arra, hogy indokolatlanul sokat dolgozzon, és nélkülözzön mindenféle modern kényelmet, mint pl. az angolvécé).
A termelési hatékonyság növekedése, és a termelési költségek csökkenése azonban magukat a termelőeszközöket is érintik. A termelőeszközök egyre olcsóbbá válásával (pl. CNC vágók, 3D nyomtatók), valamint az energiaköltségek csökkenésével (pl. megújuló energia) az ipari javak termelése is egyre többek számára válhat elérhetővé. Ezt a folyamatot úgy is szokták nevezni, hogy a termelés demokratizálódása. Ennek révén egyre kevésbé lesz igaz, hogy csak a leggazdagabb 1% rendelkezik termelőeszközökkel. Ezt a folyamatot naiv feltételezések alapján úgy is értelmezhetnénk, hogy a termelői oldalon az oligopóliumok és helyi monopóliumok mellett egyre több kistermelő jelenik meg a piacon. Ám ez csak akkor volna így, ha az emberek teljesen elszigetelt, önző lények volnának, ahogy azt a Közgazdaságtan feltételezi. Az ember azonban társas lény, és közösségekben érzi igazán jól magát. És mivel a kisebb közösségek (pl. falu, város) egyre inkább be tudják szerezni a modern élet kényelmeit is előállítani képes termelőeszközöket, így fokozatosan eltűnik a motiváció a termékek adás-vételére. Ez az újfajta, közösségi gazdaságszervezési forma egyre elterjedtebbé válik, persze csak ha az emberek egyáltalán ismerik a lehetőséget. Ez a közösség-alapú, olcsó termelőeszközöket, és elsősorban megújuló energiát (zéró marginális költség mellett) alkalmazó gazdaságszervezési rendszer már képes az emberek számára alternatívát nyújtani az eredendően fenntarthatatlan, könyörtelen piacgazdasággal szemben (pl. Közösségi Mezőgazdálkodás, nyílt forrású gépek, szerszám-tárak, Time Banking, stb. révén).
Ennek egy fejlettebb formája a Természeti Törvény-, és Erőforrás Alapú Gazdaság. Ennek a rendszernek három alappillére van; 1) erőforrások számbavételezése, 2) dinamikus egyensúlyra való törekvés, és 3) stratégiai dizájn. Funkcióit az IoT rendszer által tudja ellátni. Ebben a rendszerben a gyárakat közvetlenül összekötik a nyersanyagok szintjeit, és a társadalmi egészséget mérő projektek számítógépeivel, valamint a környezet épségét mérő szenzorokkal, a termelés során a dinamikus egyensúlyt pedig fenntarthatósági-, és hatékonysági protokollok révén tartja fenn a rendszer, szinte automatikusan. Ezek a protokollok a tudományos módszer termékei. Azt, hogy miből mennyit termeljen a rendszer, az egyének mondják meg, egyfajta webshop-on keresztül. Az egyes termékdizájnokat is az egyének hozzák létre open source platformokon, amiket a fenntarthatósági protokollok révén feltöltés után rögtön értékelni tud a rendszer. Így mindig javasolni tudja a leghatékonyabb, leginkább fenntartható terméket (persze lehet egy rosszabb dizájnt is választani, ha az valamiért jobban tetszik, csak az annyival jobban igénybeveszi az erőforrásokat). A rendszer a gyakran igényelt termékeket tömeggyártásban termeli, és közelségi alapon szervezett elosztóhelyekre küldi, a ritkán igényelt termékeket pedig flexibilis termelés révén tudja kielégíteni, és akár házhoz is szállíthatja azt (pl. drónokkal). Ez persze csupán két véglet, köztük számos egyéb megoldás is létezhet. Érdemes megjegyezni, hogy mindemellett az egyén maga is gyárthat termékeket, pl. a garázsában lévő 3D nyomtató, vagy CNC plazmavágó révén. Ha ez az otthoni termelőeszköz is része az IoT-nek, az erőforrás-felhasználás adatai azonnal megjelennek a rendszerben, egyéb esetben lassabb a visszacsatolás. Mivel a gazdaság a szükségletek (és vágyak) kielégítésére történő termelő-tevékenységet, és a megtermelt javak elosztását jelenti, a politika pedig elsősorban a gazdaság zavartalan működését hivatott elősegíteni, könnyen beláthatjuk, hogy a gazdaság decentralizálásával, növekvő automatizálásával, és a megfelelő visszacsatolások beiktatásával egyre kevésbé lesz releváns a politika, és egyre inkább a kisebb, helyi ügyekre fog korlátozódni.[31]
Összefoglalás
Elemzésünkből kiderült, hogy a piacgazdaság eredendően fenntarthatatlan. Mindig is az volt, csak a volumene az elmúlt évtizedekben érte el azt a szintet, ami már a Föld ökoszisztámáját, így magát a gazdaságot is veszélyezteti. Nyilvánvalóvá vált, hogy hiányoznak belőle azok a visszacsatolások, melyek biztosíthatnák, hogy a természet véges erőforrásait újratermelve hosszútávon működhessen. A trendelemzések alapján elmondható, hogy ha meg szeretnénk menteni a gazdaságot, a jelenleg használt, ellentétes érdekeket eredményező, túlontúl leegyszerűsített gazdasági modellről fokozatosan át kell térnünk egy harmóniára törekvő, stabil, tudományosan megalapozott, eredendően fenntartható modellre. Ez, csakúgy, mint az összes korábbi gazdasági forradalom - beleértve a Neolitikus Forradalmat, az Ipari Forradalmat, és a Zöld Forradalmat – az elit hatalomhoz való ragaszkodása miatt minden bizonnyal csak egy alulról szerveződő kezdeményezés fomájában tud kibontakozni, ahol kiemelkedő szerepet kap az emberek informálása, a tévitek eloszlatása, és az értékek formálása.
Források:
[3] Donella Meadows, Jorgen Randers, Dennis Meadows „Limits to Growth: The 30-Year Update” Chelsea Green Publishing, 2004.
[8] Peter Joseph, Ben Mcleish, Matt Berkowitz „The Zeitgeist Movement Defined: Relizing a New Train of Thought” CreateSpace Independent Publishing Platform, 2014. pp.184-190
[14] FAO Statistical Yearbook 2013 p.127
[15] Jim Sprinkle „Livestock Nutriton for Small Acreages” University of Arizona, 2010 p.11
[25] Richard G. Wilkinson and Kate Pickett „The Spirit Level: Why More Equal Societies Almost Always Do Better”, Bloomsbury Press, 2009.
[26] ibid.
[27] Kitzes et al., 2008 „Shrink and share: humanity's present and future Ecological Footprint” Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci. 363(1491):467-75.
[31] Peter Joseph, Ben Mcleish, Matt Berkowitz „The Zeitgeist Movement Defined: Relizing a New Train of Thought” CreateSpace Independent Publishing Platform, 2014.

Árvízvédelem Háromszéken keleti módszerrel

2015.09.04.

Kézdiszentléleken kőgáttal szabályozták a Kászon patakát. Iochom István archív felvétele

Készül a 2016–2021 közötti időszak árvízvédelmi stratégiája. A témában igen kisszámú érdeklődő jelenlétében tájékoztatót tartottak a megyeháza üléstermében. A Râmnicu Vâlcea-i székhelyű, az Olt völgyét és vízgyűjtő medencéit felügyelő hatóság képviselői szerint itt alkalmazhatatlanok az Európai Unió környezetbarát feltételei, nálunk a folyók másképp viselkednek, mint Nyugaton.
Mind­össze három polgármester és féltucatnyi önkormányzat képviselője vett részt a szerdai összejövetelen. Emilia Constantin, a hatóság árvízvédelmi osztályának munkatársa háromszor is említette a megyei tanács képviseletének hiányát, kevesellte a résztvevők számát, s félig-meddig tréfásan megjegyezte: a magyarokat komolyabb embereknek képzelte.
A tervekről igen nagy általánosságban esett szó. Például kiemelték az erdősítés fontosságát, ám annak költségeit igen nagy intervallumban, 250 ezer és 2,5 millió euró közötti összegre becsülték. Ami Háromszéket illeti, a Feketeügy folyó, a Kászon vize, a Fiság, a Kovászna vize és a Dobolló-patak szabályozását foglalták tervbe. Továbbá nagy eséllyel a Sepsibesenyő és Maksa közötti gát felújítását.
Emilia Constantin kifogásolta, hogy a Natura 2000 természetvédelmi program akadályokat gördít tevékenységük útjába, de főleg az EU követelményeit bírálta. Ugyanis kérik a beton és kő mellőzését és környezetbarát védőgátak létesítését. Szerinte a mi folyóink másképp viselkednek, mint a nyugatiak, itt nem lehet ugyanazokat a módszereket alkalmazni, nálunk a beton és a kő a megoldás, habár elismerte: lehet, hogy túlhaladott, ő már nem tud mentalitásán változtatni. 
Mutatta a Kézdivásárhely és Kézdiszentlélek védelmére a Kászon patakán végzett parterősítés eredményét: dróthálóval megkötött kőgátakkal védik a partot. Ugyanakkor jelezte, Szeben megyében még léteznek Mária Terézia (1740–1780 között uralkodott – szerk. megj.) korabeli, máig hasznos védőrendszerek. Elmondta, hogy az EU olyan megoldásokat támogat, mint a folyók védőgátjának kinnebb költöztetése, hogy a vízfolyás újra meandereket és szigeteket alakítson ki. Erre nincs lehetőség – tette hozzá. 
Vasile Maxim, Dobolló község polgármestere kifejtette, nem lehet az emberek földjét elvenni. Náluk már volt eset, hogy szükséges árvízvédelmi intézkedéseket csak csendőri erő biztosításával tudtak végrehajtani, mert kövekkel, csákánnyal támadtak az emberek az erőgépekre. Sándor László, a Kovászna Megyei Vízügyi Hivatal főmérnöke azt látná megoldásnak, hogy az ilyen esetekben elvett földért kártérítést fizessen az állam.
Szekeres Attila Háromszék

Nocsak, az osztrák kancellár megadja magát - Zöld utat kaphatnak a Hegyeshalom felé tartó migránsok

2015. szeptember 4. MTI
Az osztrák rendőrség és a Vöröskereszt felkészült a Magyarországról Ausztria irányába úton levő menekültek százainak fogadására, s elsősorban az emberek orvosi és a humanitárius ellátására koncentrálnak - közölte az osztrák belügyminisztérium péntek késő este.
A közlemény szerint mindegyikük benyújthat menekültkérelmet Ausztriában és erről a tárca tájékoztatni is fogja a migránsokat. Hangsúlyozták: minden kérelmet egyedi és objektív eljárási keretek között bírálnak majd el.
Ausztria megvizsgálja a menekülteljárás lefolytatásának körülményeit a Dublin III. rendelet értelmében, adott esetben az illetékes uniós országba küldhetik vissza a kérvényezőt - áll a közleményben. Amennyiben a menekült nem akar benyújtani kérelmet Ausztriában, úgy kényszerítő intézkedéseket csak az arányosság elve alapján alkalmaznak majd.
Az osztrák hatóságok számára most az a legfontosabb, hogy megakadályozzák az emberi tragédiákat, a végső cél pedig az, hogy fenntartsák a biztonságot és a rendet. A rendőrség együttműködik a segélyszervezetekkel is. A jelenlegi helyzet megoldása csak az európai szolidaritás szellemében valósulhat meg - áll a közleményben.
Az APA osztrák hírügynökség kérdésére, miszerint küldenek-e buszokat a határhoz, a minisztérium egyelőre nem közölte, hogy miképpen fogják a menekülteket átvezetni a határon.

Zöld utat kaphatnak az osztrák határhoz érkezett migránsok
Információink szerint Ausztria beadja a derekát, átengedik a magyar kormány által a hegyeshalmi határhoz buszoztatottmenekülteket. Bécsben sem kell ellenőrzésre számítaniuk, onnan már eddig is szabad volt az út számukra.
A VS.hu értesülései szerint Ausztria nem fogja megakadályozni, hogy a magyar kormány által felajánlott buszokkal Hegyeshalomba szállítandó menekültek belépjenek az országba. Sőt, mint megtudtuk, a valószínű forgatókönyv, amelyre az osztrákok már készülnek, hogy szervezett formában segítik a több ezer migráns eljutását Bécsbe.
Ezt támasztja alá az a mai hír is, mely szerint az osztrák belügyminisztérium már keresi a menekültek elhelyezésére alkalmas szállásokat, illetve táborok kiépítésére alkalmas telkeket, egy külön erre a célra fenntartott telefonvonalon várja a felajánlásokat az összes tartományból. A szállásoknál alapfeltétel, hogy a szobák legalább nyolc négyzetméteresek legyenek, egynél több lakó esetén minden személyre plusz négy négyzetméter jusson, illetve legyen konyha és mosási lehetőség. A belügy naponta és fejenként 19 eurót fizet a szállásadóknak. Az osztrák belügyminisztérium a segélyszervezetekkel együtt készül a menekültek érkezésére – közölték a Die Presse című lappal.
Faymann szövetségi kancellár sajtószóvivőjének nyilatkozata szintén arra utal, hogy a menekülteket nem fogják feltartóztatni a határon, eszerint „Ausztria nem hagyja magára a vészhelyzetbe került embereket", a következő lépéseket pedig Németországgal egyeztetve fogják kidolgozni – idézte az osztrák Kurier.
Gerald Pangl, a burgenlandi rendőrség szóvivője már csütörtökön arról beszélt, hogy összességében felkészültek a Magyarországról jövő, vonaton utazó menekültek fogadására, akár egy olyan helyzetre is, hogy a migránsok gyalog kelnek át a magyar-osztrák határon.
Ha pedig Bécsbe érnek, onnan regisztráció nélkül továbbengedik őket, az ellenőrzés legfeljebb szúrópróbaszerű – ezt szintén csütörtökön jelentette be a bécsi rendőrkapitány. Ha nem történik súlyos szabálysértés, és nem szükséges a rendőrség közbelépése, úgy miért is avatkoznának a helyzetbe – tette fel a költői kérdést Gerhard Pürstl, aki azzal indokolta az intézkedést, hogy nem tudják ellenőrizni az összes átutazót, nem képesek megállapítani személyazonosságukat, és őrizetbe venni sem tudják őket.

Drábik János: A svájci belföldi WIR mintára olcsóbb hazai második pénzt!

A WIR a német Wirtschaftsring-Genossenschaft (amely magyarul Gazdasági Gyűrű Szövetkezetet jelent) rövidítése. Ez a szövetkezet 1934-ben a svájci Zürichben jött létre, és immáron 77 éve sikeresen működik. Ma a központja Bázelban van, de hét svájci városban vannak kirendeltségei. A szövetkezet tagjai nemcsak magánszemélyek, de kis- és középnagyságú vállalatok is. A WIR hivatalos jelzése CHW, amely Svájc latin nyelvű ország jelzésének - Confœderatio Helvetica - és a WIR-nek az összekapcsolására utal. A CHW, mint pénzhelyettesítő, csak számlapénz formájában létezik. A Wirtschaftsring szövetkezet kezdetben kétféleképpen bocsátotta ki a pénzhelyettesítőt. Az egyik módozat az volt, hogy a szövetkezet tagjai svájci frankot fizettek be, és 5%-kal több pénzhelyettesítőt kaptak. A másik változat az volt, amikor a Wirtschaftsring kamatmentes pénzhelyettesítő hitelt nyújtott. Ez a fajta pénzhelyettesítő kibocsátási módszer ma is létezik.
A CHW-vel a szövetkezet tagjai egymásnak fizetnek. A CHW, illetve WIR iránti keresletet az tartja fenn, hogy az ebben a pénzhelyettesítőben kapott hiteleket a használók egymásnak visszafizethessék. A CHW-ben kapott hitelt az alpesi ország hivatalos pénzében, a svájci frankban is vissza lehet fizetni. A WIR elfogadása azonban további forgalmat is létrehoz, tehát serkenti a gazdasági és a kereskedelmi tevékenységet.
A Wirtschaftsring szövetkezet is hosszú és eredményes fejlődési folyamaton ment keresztül az évtizedek során. Működésének első éveiben nem volt eléggé óvatos a hitelek kihelyezésénél, és ezért többször is pénzügyi nehézségekkel kellett megküzdenie. Ezeket azonban a szövetkezet tagjainak a pótbefizetéseivel sikeresen megoldották. A WIR-rendszer 1936 óta a Svájci Bankfelügyelet ellenőrzése alatt működik. A Bankfelügyelet a WIRBankot ugyanúgy felügyeli, mint Svájc többi bankját és hitelintézetét. A különbség csak annyi, hogy a WIR állományára vonatkozóan azokat a likviditási követelményeket, amelyek a többi pénzintézetre kötelezőek, nem kell betartani. 2000-ig a Wirtschaftsring csak WIR-ben hitelezett, de az ezredforduló óta svájci frankban is folytat pénzügyi tevékenységet. A svájci pénzhelyettesítő hitelállománya már meghaladja az egymilliárd WIR-t, de svájci frankban lévő hitelállománya még ennél is több. Több mint hatvanezer tagja van, és banki tevékenysége mellett - elsősorban a tagjai számára - rendszeresen szervez továbbképzéseket, és olyan üzleti jellegű összejöveteleket, ahol a tagok egymást személyesen is megismerhetik, és üzleti kapcsolataikat ápolhatják.
A „Gazdasági Gyűrű Szövetkezet" bankja, vagyis a WIRBank tevékenysége hatékonyan segítette az alpesi országban a kis- és középvállalatok egymás közti együttműködését. Az így kooperáló gazdasági vállalkozások forgalmuk nagyobb részét svájci frankban számolják el, és csak annyi WIR-t fogadnak el egymástól, amennyit biztosan tovább tudnak adni. Ez az óvatos, de hatékony módszer biztosítja, hogy a WIR nem inflálódik gyorsabban, mint a svájci frank. Ugyanakkor a WIR forgási sebessége jelentősen meghaladja a svájci frankét.
A WIR-rendszer lényege, hogy a benne résztvevők alternatív elszámolási rendszert használnak. Ennek a rendszernek az a lényege, hogy az adott térségben a gazdaság szereplői 100%-os árufedezettel megfelelő mennyiségű és kamatmentes (vagy csak igen alacsony kamatozású) pénzhelyettesítő eszközt hoznak létre. Ezt a pénzként funkcionáló eszközt nem lehet átvinni más vidékekre, így az helyben látja el a gazdasági tevékenység közvetítését, és ily módon a helyi gazdaságot erősíti. Svájc ennek köszönheti többek között, hogy a 2008-ban kirobbant pénzügyi és gazdasági válság más országokhoz képest kevésbé hatott rá.
Nemcsak megvédte az alpesi ország társadalmát és gazdaságát a szélsőséges pénzügyi kilengésektől, de hozzájárult a svájci frank folyamatos erősödéséhez is. A belső elszámolási rendszerhez eddig hatvanötezer svájci cég és harmincezer egyéni vállalkozó csatlakozott. Ez már nagyon jelentős gazdasági erőt jelent. A WIR-rel közvetített reálgazdaság haszna túlnyomórészt helyben marad. Az is fontos szempont, hogy a WIR-rendszer olcsóbbá teszi a pénzt. Összehasonlításképpen megemlíthetjük, hogy a kereskedelmi bankok kamatai ma Magyarországon átlagosan 10 és 20% között mozognak, ezzel szemben a svájci franké mindössze 2%. A WIR pedig még ennél is kedvezőbb, nagyjából 1%-os kamattal működik. Könnyen beláthatjuk, hogy egy cég mennyivel olcsóbban juthat hitelhez, ha az 1%-os WIR-t használja, hiszen a banknak versenyeznie kell a helyi pénzhelyettesítővel. Svájcban a gazdasági élet szereplői, köztük az érték-előállító és a reálgazdaságban működő cégek részben WIR-ben kapnak kölcsönt. Ezt a tevékenységet az erre szakosodott és csak Svájc felségterületén működő WIRBank intézi.
De nemcsak Svájcban működik pénzhelyettesítő, hanem több mint ötezer ehhez hasonló rendszer működik az Egyesült Államoktól Európáig és Dél-Amerikától Skandináviáig. Brazília is figyelemreméltó gazdasági és pénzügyi sikereket ért el az elmúlt tizenöt évben, és ezt az ott működő közösségi pénzhelyettesítő eszközöknek is köszönheti. A siker másik fontos oka, hogy a bankok és a multik kötelesek Braziliában befektetni profitjukat és annak csak egy csekély részét vihetik ki az országból. A brazil központi bank pedig nemcsak a brazil kormánytól független, de a nemzetközi Pénzkartell univerzális hatáskörű pénzintézeteitől, az IMF-től, a Világbanktól, a bázeli BIS-től, a Wall Streettől, a washingtoni FED-től és a Citiy of London pénzhatalmasságaitól is független ma már.

Pénzhelyettesítő olcsóbb jel
A pénzhelyettesítő is jel, a gazdasági élet közvetítését segítő eszköz. Ennek a közvetítő közegnek az előállítása ingyen van, az összes többi pénzhez hasonlóan, ami nem a termelő szektorban, munkával keletkezik, hanem amit a Pénzkartell által tulajdonolt és irányított pénzrendszer a levegőből állít elő. A pénzhelyettesítő azonban lényegesen olcsóbb, mint a munkát végzők által teremtett fizetőeszközök, mert nem a gátlásokat nem ismerő és ellenőrzés nélküli Pénzkartell állapítja meg a használati díját irreálisan magas, uzsorakamatok formájában.. De olcsóságánál is fontosabb az a tulajdonsága a pénzhelyettesítőnek, hogy lehetővé teszi a globális pénzrendszertől való minél nagyobb függetlenséget. Ez a pénzrendszer, amely az államok feletti nemzetközi Pénzkartell működése nyomán globális méretű szerencsejáték kaszinóvá alakult át, ma már rendkívül ingatag és kiszámíthatatlan. A szélsőséges kilengések jellemzik. A közösségi pénzhelyettesítő viszont segíti az önellátásra való berendezkedést. Hozzájárul olyan biztonságos helyi közösségek létrejöttéhez és megerősödéséhez, amelyek már saját elszámoló eszközeikre támaszkodhatnak.
A globális pénzrendszerben a multinacionális világcégek mindig előnyben vannak a helyi, kisebb vállalatokkal szemben. A közösségi pénzhelyettesítők, ha széles körben elterjednek, képesek arra, hogy megfordítsák a helyzetet. A termelőszféra lokális résztvevői jutnak előnyökhöz a globális méretű multinacionális cégekkel szemben. Ez azért van, mert a helyi pénzt nem lehet kivenni az adott régió gazdaságának a rendszeréből. Így nem működhet a nemzetközi Pénzkartell által kiépített pénzszivattyú rendszer, amely profit és kamat formájában viszi el a pénzt az adott országból. Így például a Magyarországra ráerőszakolt magánpénzrendszer az évente megtermelt huszonhétezer milliárd forint nemzeti jövedelemből minden évben kivisz az országból hétezer milliárd forintot profit és kamat formájában.
A közösségi pénzhelyettesítő ezzel szemben a helyi termelőket, vállalkozásokat és szolgáltatókat látja el olcsó tőkével és anyagi eszközökkel. Ezért a pénzhelyettesítő rendszerek tanulmányozása és alkalmazása különösen fontossá vált egy olyan időszakban, amikor meggyengült a dolláralapú világkereskedelmi elszámolási rendszer, és már nem képes feladatai ellátásra. Ebben a beteg rendszerben már kisebb mértékű globális válság is pusztító hatású lehet a helyi gazdaságokra. A világ pénzrendszere ma magántulajdonban van, és olyan hitelpénzzel működik, amelyet a kamatmechanizmus mozgat. Ha pénzügyi csődök, netán globális pénzügyi összeomlás következik be, akkor a pénzrendszer tulajdonosai kivonják pénzüket a termelőszektorból, és nincs elég közvetítő jel a termelő szektor számára. Közvetítő közeg hiányában az élethez szükséges javakat előállító termelés lelassul, sőt leáll. Ezért van nagy jelentőssége annak, hogy helyi pénzből lehessen a gazdaság működését elősegítő tőkét létrehozni. Ez védettséget biztosít a ciklikus világválságok és a gátlástalan spekulációk ellen is. A helyi pénzek esetében azért nem tudnak a pénzügyi szektort a kizárólagos ellenőrzésük alatt tartó és magukat „piacnak" becéző befektető pénzemberek hatékonyan spekulálni, mert ez a fajta pénzeszköz a termelőtevékenység közvetítő közege, és a termelőszektort erősíti.
Sikeres kezdeményezés Sopronban
A közösségi pénzeket az esetek többségében kamatmentesen lehet kölcsönkérni az azt kibocsátó közösségtől. Ezt a kamatmentes hitelt a közösség által előállított termékekkel, szolgáltatásokkal és munkával lehet visszafizetni. Természetesen pénzt is lehet erre a célra használni. De ha nem áll rendelkezésre pénz, akkor a kölcsönt munkával is lehet törleszteni. A saját termékért, szolgáltatásért kapott pénzhelyettesítőkért cserébe viszont a közösségen belül bármire el lehet költeni, amivel mások számára is munkát és jövedelemszerzést lehet biztosítani. A helyi- és közösségi pénzek, illetve pénzhelyettesítők előnye, hogy akinek van ilyen, az nagyobb valószínűséggel költi el a pénzt használó közösségen belül, mint másutt.
A Győr-Moson-Sopron megyei Cégbíróság 2009. december 18-án jegyezte be Ha-Mi-Összefogunk Európai Szövetkezetet, amelynek a tagjai felvállalták a Kékfrank helyi pénzként való kibocsátását és használatát. 2010. február 5-én pedig Perkovátz Tamás, a szövetkezet elnöke, már arról számolhatott be, hogy sikerült élénkíteni a Kékfrank utalvány használatával Sopron és a határokon átnyúló összefüggő járások gazdasági tevékenységét. A hatósági bejegyeztetés sem volt egyszerű, mert a Cégbíróság a szokásosnál alaposabban vizsgálta a kérelmet. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől is kért állásfoglalást. Eszerint a Kékfrank működtetése nincs engedélyhez kötve. Magyarországnak jelenleg nincsenek a pénzhelyettesítőkre vonatkozó szabályai, rendelkezései, csupán kerettörvények vannak. Ez azért van így, mert hazánkban eddig senki nem akart ilyen jellegű helyi pénzt bevezetni. Ezért a szövetkezet folyamatosan egyeztet a pénzügyi apparátus szakembereivel, amikor szabályzatokat készít, illetve szerződéseket köt. Közben folyamatosan bővült, és egyre hatékonyabbá vált a Kékfrank használók hálózata.
A Kékfrank hat címletben jelent meg, és azokon Sopron és környéke híres személyiségei láthatók. Az 500-as Kékfrankon Esterházy Pál portréja és fraknó képe látható. A 10000-es Kékfrank Joseph Haydn előtt tiszteleg, aki Fertődön 30 éven át volt főzeneigazgató. A legnagyobb címletű Kékfrankon, a 20000-esen a Domborjában született Liszt Ferenc, a magát rendületlenül magyarnak valló zongora-virtuóz és zeneszerző látható.
A Kékfrank tanul a WIR-től
A Ha-Mi-Összefogunk Európai Szövetkezet alapítóinak a figyelmét nem kerülte el a svájci Wirtschaftsring-Genossenschaft sikere, mivel az a válság idején hatékonyan tudta védeni nehéz helyzetbe került ügyfeleit. Az alapítása óta szövetkezeti formában működő bank pénzét Svájc második valutájának tartják. A svájci pénzügyi szakemberek szerint azért maradhatott meg a WIR, ez a helyi pénz, a nagy pénzügyi óriások mellett, mert a WIR-rendszerben lévő tagok között a bankon átmenő WIR-forgalom elenyésző a WIRBank 1,6 milliárdos forgalmához képest. Ezen kívül a vállalkozásösztönző hatása is igen erős. A WIRBank vezetői pénzügyi műveleteiben természetesen nem egyeztetnek más bankokkal is, kizárólag a Svájci Nemzeti Bank felügyeli őket.
Amikor a Ha-Mi Szövetkezet tizenöt-tagú küldöttsége ellátogatott Bázelba, elsősorban azt szerette volna megtudni, hogy melyek azok a WIR-tapasztalatok, amelyeket ők is tudnának hasznosítani. A találkozó színhelye egy olyan épület volt, amelyet WIR-hitelből építettek. Ez egy kiüresedett és lerobbant üzemcsarnok, amelynek a felújítására létrejött egy vállalkozókból álló szövetség. Ennek a tagjai átépítve a régi csarnokot, azt új, működő vállalkozásokkal kívánják működtetni. Az építtetőktől a kereskedelmi bank visszavonta a hitelt, ezért a WIRBanktól próbálták beszerezni a hiányzó összeget. Sikerrel jártak, mert nemcsak a kölcsönt kapták meg, de lényegesen jobb feltételekkel is, mint az előző banknál. Az építési vállalkozó kényszernek érzi ily módon a WIR használatát, mert a nagy szállítók csaknem mind svájci frankban gondolkodnak. Ugyanakkor a WIR-nek komoly előnyei vannak. A hitel sokkal kedvezőbb, mint más pénznemekben, ráadásul a biztosítékok is kisebbek. A vállalkozók kétféle módon reagálnak a WIR-fizetésre. Ha például egy vállalkozó venni akar egy gépet, akkor először az árra alkuszik, és csak azután kérdezi meg, hogy a vételár hány százalékát fizetheti WIR-ben. Ha viszont valamilyen munkára hirdetnek versenytárgyalást, akkor az a vállalkozó jut megbízáshoz, aki a fizetség fejében minél nagyobb mértékben fogad el WIR-t. Ebben az esetben a számlapénz elfogadása előnyt jelent.
A WIR hátránya, hogy külön tervezni kell a WIR-forgalmat, és csak annyit szabad belőle elfogadni, amennyi nem zavarja a vállalkozás pénzügyi egyensúlyát, azaz amennyit tovább lehet adni. Nagy előnye a WIR-nek, hogy élénkíti a vállalkozásokat, és többletforgalmat hoz létre. Ehhez járul az, hogy a banki kondíciók és költségek is jóval kedvezőbbek, mint a normál kereskedelmi bankoknál vagy más valuta esetén. Figyelemreméltó az is, hogy a WIR-szövetkezet a WIR-hálózat tagjainak vállalkozási tanácsokat is ad. De még eladósodni is előnyösebb WIR-ben, mint svájci frankban.
A WIRBank egyik igazgatója elmondta, hogy a WIRBank még a válságokat is másképp kezeli. 1929-ben a nagy világgazdasági válság idején nem egy bankvezér kiugrott az ablakon. Ma viszont sorban állnak az állami banktámogató, konszolidációs segélyekért. Az elmúlt 77 év tapasztalata bizonyítja, hogy a WIR-t nem fenyegeti a válság. Ellenkezőleg. Pénzügyi válság idején megnő a WIR forgalma. Ez azért van, mert a helyi pénz jó eszköz arra, hogy elhatárolódjanak a szociális kötelezettségeket és a társadalmi igazságosságot nem vállaló multiktól és a globalizmus erőltetésétől .
Már említettük, hogy a WIR-rendszerben hatvanezer kis- és közepes vállalkozás található, valamint harmincezer magánszemély. De magának a WIR-szövetkezetnek csak 2200 tagja van, és a WIRBankot ez a szövetkezet működteti. A WIR-rendszer tagjai helyi szinten személyesen ismerik egymást, és saját körükön belül vállalnak munkát, vagy adnak megbízásokat, rendelnek árut vagy szolgáltatást, illetve nyújtanak szolgáltatást. A rendszer, noha zártan működik, valójában mégis nyitott, mert bárki csatlakozhat hozzá, ha beszerzi a megfelelő ajánlásokat.
A csatlakozásnak két feltétele van. Az illető fogadja el, hogy használni fogja a WIR-t, mint pénzhelyettesítőt, továbbá legyen megbízható személy. Amikor hitelfelvételre kerül sor, a hiteligénylő maga dönti el, milyen legyen ez a hitel, konkrétan mennyi legyen benne a svájci frank és a WIR aránya. A hitel WIR-ben felvett részét WIR-ben kell visszafizetni, csupán a kamatokat svájci frankban. A WIR nem ölt papírformát, vagyis nem papírpénzként használatos, csupán számlapénzként. De a WIRBank is lépést tart a modernizációval és bevezette a kártyarendszert, valamint az elektronikus számlavezetést is.
Miért nincs Magyarországon duális pénzrendszer?
2011. októberében és novemberében tanúi lehettünk annak, hogy milyen hátrányokkal jár Magyarország számára, hogy nincs duális pénzrendszere. Csak külföldről ideérkező, kamattal terhelt devizával finanszírozza magát. Ez a magántulajdonban lévő hitelpénz, amelyhez csak uzsorakamat fizetése ellenében juthat hozzá Magyarország, megalázó függőséget tart fenn. A magyar gazdaság azért van mértéktelenül eladósodva, és azért deficites a költségvetés, mert a profit- és kamatszivattyúk - mint már utaltunk rá - kiviszik a magyar gazdaság teljes hozamát, és még hitelt is fel kell venni a többletkivonás pótlásához. Ha ezt a pénzkivonást a helyi közhatalom, amelyet demokratikusan választanak meg, és amely politikai felelősséggel tartozik a társadalomnak, akárcsak részben is mérsékelni próbálja, akkor a hitelminősítő intézetek és a Nemzetközi Valutaalap elkezd fenyegetni, leminősíteni, és ha mindez nem elég, büntetni. Ami 2011. novemberében történt, az mesterségesen szított hisztéria volt. Magyarországnak nagy kereskedelmi aktívuma miatt erősödő forinttal kellene rendelkeznie. A nemzetközi pénzkartell azonban kihasználva a rendelkezésére álló pénzügyi technikákat, történelmi mélypontra lökte a magyar fizetőeszközt. A gátlástalan spekulációs támadás leállítása miatt volt szükség a globális végrehajtó szerepét betöltő Nemzetközi Valutaalappal való egyezkedésre. Ez azért szomorú, mert az elmúlt években kivétel nélkül megbuktak azok a kormányok, amelyek elfogadták az IMF álszent és megtévesztő módon segítségnek álcázott diktátumát.
Egyelőre olyan pénzügyi és vagyoni fölénnyel rendelkezik a nemzetközi Pénzkartell, hogy a 'piacnak' becézett spekulánsok képesek összehangoltan és módszeresen csődbe vinni egész országokat. Ezért nagyon fontos, hogy mielőbb gyakorlati lépéseket tegyünk Magyarországon a közösségi pénzhelyettesítők bevezetésére. Ezeknek jótékony szerepük lenne a magyar államadósság csökkentésében is, mert ha létrejönne egy országos lefedettségű alternatív fizetőeszköz, azzal nagyrészt finanszírozható lenne az exporttermelés jelentős része is.
A Kékfrank még fiatal, de meggyőzően életképes. Még nincs kiaknázva minden lehetőség, például a WIR sikerében oly fontos szerepet betöltő helyi szintű hitelezés. Ugyanakkor sikerei nyomán készülődik a Rábaközi Tallér és a Mosoni Korona, valamint Fejér megye négy kistérsége is, ahol huszonnyolc önkormányzati szövetkezet tervezi 2012. januárjától helyi pénz bevezetését. Ezek a tervek mutatják, hogy a magyar társadalom egy része már érti és rokonszenvvel fogadja a pénzhelyettesítőket, és aktívan támogatja ilyeneknek a bevezetését. A sikerhez azonban elkerülhetetlen az erkölcsi értékrend megszilárdítása a magyar társadalomban, mert a helyi pénzek és pénzhelyettesítők sikerének legfőbb biztosítéka az, ha az emberek megbízzanak egymásban. Itt találkozunk azzal, hogy az erkölcs nemcsak spirituális-lelki tényező, hanem rendkívül fontos életmegtartó erőforrás, amely nélkül életképes társadalom és sikeres gazdaság elképzelhetetlen.
Mit tehet az állam és mit tehet az egyén?
A közhatalom is kibocsáthatna országos pénzhelyettesítőt, mert ennek megvan az európai uniós és a magyarországi jogi háttere. Kézenfekvő lenne Síklaky István javaslatának megfelelően a meglévő forint érintetlenül hagyásával az ún. fehérpénz bevezetése. Ennek a pénzhelyettesítőnek a kibocsátásával rövid időn belül 20%-kal meg lehetne emelni valamennyi közalkalmazottnak és nyugdíjasnak a fizetését, illetve járadékát. Ezt a pénzt havonta le kellene vásárolni a Magyar Áruk Boltjában, amely önkéntes alapon, erre a célra jönne létre. Az el nem költött fehérpénz a következő hónapban már elveszíti értékét. A Magyar Áruk Boltjában magyar élelmiszert, zöldséget, gyümölcsöt, baromfit, tejterméket, tojást és ehhez hasonlókat lehetne elsősorban vásárolni. Magyar árunak az számít, amelyben legalább 80% a magyar munka aránya. A magyar áruk hálózatához azonos feltétellel, akár a nagy, külföldi tulajdonban lévő áruházláncok is csatlakozhatnak. A Magyar Áruk Bolthálózatában azonban a jelenlegi körülmények között nem lenne elég magyar áru. Ezért fontos, hogy ez a bolthálózat kiegészüljön olyan elszámoló-klíring házakkal, amelyek a fehérpénz forgalmát nyilvántartanák és elszámolnák. Az elszámoló házak hitelt is nyújtanának 1%-os kamattal ebből a fehérpénzből azoknak a magyar vállalkozóknak (illetve mindenkinek, aki az EU-s szabályok alapján felvállalja az azonos feltételek teljesítését), akik hajlandóak magyar termékeket előállítani a magyar bolthálózat számára.
Azok a fehérpénzzel rendelkezők, akik nagyobb értékű árut akarnak vásárolni, például egy magyar gyártásban készült kisgépet, és ehhez szeretnék összegyűjteni a fehérpénzüket, azok ezt átadhatják az elszámoló háznak, amely azt kikölcsönzi a fehérpénz hitelezés keretében. Ilyen esetben a fehérpénz nem veszíti el értékét, és így lehetővé válik nagyobb értékű magyar termék megvásárlása is. A fehérpénz alapján vállalkozók ilyen pénzzel fizethetnék az adóikat is. A magyar állam tehát nem adósodna el, nem vállalna újabb kamatterheket, mégis egy jelentős lökést tudna adni a magyar szükségletekre termelő magyar gazdaságnak. Ezzel fizetőképes magyar keresletet lehetne létrehozni a magyar áruk számára. Ha sikeres egy ilyen kezdeményezés, akkor a következő években is lehet fehérpénzzel kiegészíteni a közalkalmazottak bérét és a nyugdíjasok nyugdíját. A fehérpénz rendszer bevezetésének és működésének a részleteit már ehhez értők szakemberek részletesen kidolgozták. Bevezetéséhez valójában csak a gyors és bátor kormányzati döntés hiányzik. A nemzetközi Pénzkartell természetesen mindent elkövetne ennek a kezdeményezésnek az elfojtására, de mégse tudná a fehérpénz bevezetését megakadályozni, ha ebben a kérdésben a nemzeti kormány és a magyar társadalom egymásra találna.
Ha a fehérpénz bevezetésére most mégse tud különböző okokból vállalkozni, akkor is megvan a lehetőség a duális pénzrendszer bevezetésére Magyarországon állampolgári kezdeményezésre. E sorok írója ezért kezdeményezte a „Drábik János Új Pénz Alapítvány" létrehozását, mert megvan arról győződve, hogy a svájci WIR-hez hasonló rendszert Magyarországon is be lehetne vezetni. Nem hiúságból viseli ez az alapítvány a nevét, hanem azért, mert már megtapasztalhatta, hogy neve bizonyos értelemben útjelzővé vált a közvéleményben, és segíti a magyar emberek eligazodását. A bejegyzés alatt álló alapítvány célja a jelenlegi pénzrendszerek fejlesztésével kapcsolatos kutatási, ismeretterjesztő és nevelési feladatok ellátása, szervezése. Ide sorolhatók az e célhoz kapcsolódó művek létrehozásának, kiadásának és termesztésének a támogatása. Az alapítvány arra törekszik, hogy tanfolyamokat rendezzen a duális pénzrendszer működéséről vállalkozók és a nagyközönség részére. E tanfolyamok célja, hogy segítse a magyar társadalmat megérteni, miként működnek a helyi pénzek és a pénzhelyettesítők. E cél érdekében az alapítvány tervezi nemzetközi konferenciák, szimpóziumok szervezését külföldi és magyar szakemberek bevonásával. Különösen kiemelt célja a hitelkárosultak kellő információkkal történő támogatása. Célja még az alapítványnak, hogy a főáramlatú tömegtájékoztatásból teljesen kizárt Drábik János műveit széles körben megismertesse, illetve életművét gondozza. Az alapítványnak kiváló szakember, Vezér-Szörényi László az elnöke, és Drábik János csak az öttagú kuratórium egyik tagja.
Az alapítvány finanszírozása fogas kérdés, de már eddig is a rokonszenv annyi megnyilvánulásával találkoztak a szervezők, hogy a beindulásához szükséges minimális pénzeszközök előteremtése reálisnak tűnik. Minden rokonszenvező honfitársunk segítségét, ötleteit és egyéb támogatását előre is hálásan köszönjük.
A WIR-hez hasonló pénzhelyettesítő bevezetését Magyarországon nem lehet egyszerűen azzal lesöpörni, hogy megvalósíthatatlan utópia. Ha a svájciak ezt be tudták vezetni, és 77 év óta sikeresen tudják működtetni, akkor ezt mi, magyarok is megtehetjük saját túlélésünk érdekében.

Magyar-román - Se gól, se futball

Népszava|2015. szept 4. 
FOTÓ: Tóth Gergő

Zsinórban az ötödik Európa-bajnoki selejtezőjén nem kapott gólt a magyar és a román fociválogatott, ez pedig azt jelenti, hogy Románia elérte a célját, és ponttal távozott Budapestről. Bernd Storck, a debütáló német kapitány együttese óriási lehetőséget hagyott kihasználatlanul, ugyanis a vendégek szinte semmit sem mutattak…
Hiába mondogatta boldog, boldogtalan, hogy az év meccsét vívja egymással a magyar és a román válogatott, a pályán lévőket túlságosan nem hatotta meg az össznépi felbuzdulás. Másként: a két csapat péntek este a Ferencváros stadionjában igazolta a hírét. Tisztában voltunk vele, hogy védekezni mindketten jobban tudnak, mint ahogy támadni, aligha véletlen, hogy a magyarok és a románok sem kaptak gólt a selejtezősorozat legutóbbi négy játéknapján. Kiderült az is, a kapitányként bemutatkozó Storck szemet hunyt afelett, hogy egyesek egyáltalán nem játszanak a klubjukban, a középpályára azt a Steibert és Tőzsért állította, akinek ez volt az évadbeli első tétmeccse. A támadósorba is „padozó” futballista került, ehhez képest az eseménytelen (élesebben szólva: már-már nézhetetlen) első félidő legszebb jelenete Szalai nevéhez fűződik. A német Hoffenheim mellőzöttje gyönyörű lövést küldött kapura a 36. percben, ám Tatarusanu vendégkapus nem véletlenül védi a Fiorentina hálóját, ugyancsak szép mozdulattal hárított.
Az első felvonás láttán bólinthattunk arra a megállapításra, hogy ez a román együttes az utóbbi egy-két évtized leggyengébbje, ennek tükrében kissé érthetetlen, miként vezetheti az F-jelű hatost. Juhász korai sérülésével megbomlott a hazai védelem, ám egyrészt a helyére érkező Guzmics jól szállt be a meccsbe, másrészt Románia a folytatásban is csak nagy ritkán tesztelte a magyar hátsó alakzatot. Dzsudzsák ugyanakkor emelt kicsit a fordulatszámon, többször is csak lerántani, vagy felrúgni tudták, fájdalom, a csapattársaitól minimális segítséget kapott. A meccs hajrájához közeledve már csak az utóbbi idők tendenciájában bízhattunk, hogy a slusszpoén a magyar csapaté lesz – de nem lett, talán, mert ahhoz a „mágiához” kellett Dárdai Pál is.
Az edző már nincs, akárcsak magyar győzelem Románia ellen – ahogy azt az elmúlt 34 évben megszokhattuk.
Eb-selejtező
F-csoport, 7. forduló
MAGYARORSZÁG–ROMÁNIA 0-0
Üllői út, 23 ezer néző. V.: Brych (német)
MAGYARORSZÁG: Király – Fiola, Juhász (Guzmics, 25.), Kádár, Leandro – Stieber Z. (Priskin, 88.), Tőzsér, Elek Á., Dzsudzsák – Szalai Á., Nikolics (Németh K., 70.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
ROMÁNIA: Tatarusanu – Papp, Chiriches, Grigore, Rat – Prepelita, Hoban – Popa (Chipciu, 69.), Sanmartean (Budescu, 78.), Torje (Maxim, 90.) – Keserü. Szövetségi kapitány: Anghel Iordanescu
Feröer-szigetek–Észak-Írország 1–3
Görögország–Finnország 0–1
Az állás: 1. Észak-Írország 16 pont, 2. Románia 15, 3. Magyarország 12, 4. Finnország 7, 5. Feröer-szigetek 6, 6. Görögország 2
További mérkőzések
Grúzia–Skócia 1–0
Dánia–Albánia 0–0
Gibraltár–Írország 0–4
Németország–Lengyelország 3–1
Szerbia–Örményország 2–0

2015. szeptember 4., péntek

A román kormánypárt elnöke is kiment a Keletibe

2015. szeptember 04.,Szerző: MTI
Aggodalommal nyilatkozott az illegális bevándorlók befogadásáról és az uniós kvótákról Liviu Dragnea, a Romániában kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) ideiglenes elnöke pénteken, miután felkereste a budapesti Keleti pályaudvart.
A PSD vezetője a magyar-román labdarúgó Eb-selejtező mérkőzésre érkezett Budapestre, ahol személyesen akart tájékozódni a migránsok helyzetéről. A román Hotnews.ro hírportál beszámolója szerint a politikus kijelentette: "Látni akartam a bevándorlókat, mert a román állam nagyon derűsen ajánlkozik, hogy mi is befogadjuk őket, holott azt sem tudjuk, fel vagyunk-e erre készülve vagy sem". 
Dragnea úgy vélekedett, hogy vannak a bevándorlók között szánalomra méltó, elesett emberek, ugyanakkor furcsának tartotta, hogy a többség fiatal férfiakból áll, akik nagyon jól szervezetteknek tűnnek, elrejtik arcukat, amikor filmezik őket. 
Minden csoportnak megvan a vezetője, és egyetlen céljuk van, hogy eljussanak Németországba - mondta a Keleti pályaudvarnál szerzett tapasztalatait alapján a román szociáldemokrata politikus.
Közölte: hétfőre behívja Bogdan Aurescu külügyminisztert a koalíció értekezletére, hogy tájékoztatást kérjen az Európai Bizottság legújabb kvótajavaslatairól. 
A román hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, képesek-e annyi menekültet befogadni, amennyit Brüsszel elvár Romániától - mondta Budapesten a román kormánypárt ideiglenes elnöke.

Illegális bevándorlás Az osztrák belügyminisztérium közleményben figyelmeztette a menekültkonvoj résztvevőit

2015.09.04 MTI
Az osztrák belügyminisztérium pénteken kiadott közleményében arra figyelmeztetett, hogy büntethető az a személy, aki részt vesz a menekültek Budapestről Ausztriába történő átszállítását célzó kezdeményezésben.
Az osztrák tárca hangsúlyozta, hogy a rendőrség eltanácsolt mindenkit az akcióban való részvételtől, mivel az büntethető. A Budapest Bécs konvoj - vonatpótló a menekülteknek (Konvoi Budapest Wien - Schienenersatzverkehr für Flüchtlinge) elnevezésű akciót a Facebookon hirdették meg az osztrák média csütörtöki beszámolója szerint. A kezdeményezés azért jött létre, hogy a migránsokat magánautókkal és buszokkal Budapestről Ausztriába, majd Németországba szállítsák. A szervezők szerint ezzel az akcióval akarják az embereket biztonságba helyezni. A tervek szerint az első autók a bécsi Prater stadion parkolójából indulnak vasárnap délelőtt tizenegy órakor. 
Az osztrák szövetségi bűnügyi hivatal (BK) péntek délután kiadott közleményében kiemelte, hogy az A4-es autópályán múlt héten Pándorfalu (Parndorf) közelében történt, 71 halálos áldozattal járó tragédiához hasonló esetek megakadályozása érdekében a rendőrség jelenleg "szigorúan fellép" a csempészek ellen a fő közlekedési útvonalakon és a határokon.
A belügyi tárca közleményében hangsúlyozta, hogy Magyarországon már vettek őrizetbe osztrákokat a menekültek szállításával összefüggésben. Ausztriában is lehetnek ennek jelentős következményei: a feljelentéstől az őrizetbe vételig - figyelmeztetett az osztrák belügyminisztérium.

Elege van a BMW-nek - lemondanak a dízelről

2015. szeptember 4.Napi.hu
Feladja az EU károsanyag-kibocsátási követelményeinek teljesítéséért vívott harcot a BMW, tíz éven belül gyakorlatilag átállnak az elektromos meghajtás különböző formáira. A legnépszerűbb típus sem ússza meg az átállást, amelyet egyéb technológiai átalakítások is kísérnek.
A BMW azt fontolgatja, hogy tíz éven belül teljesen átállítja járműkínálatát elektromos meghajtásra. Ez alatt nem elsősorban villanyautókat kell érteni, hanem hibrideket, amelyeknél az elektromos meghajtást hagyományos motor egészítik ki. Ezzel menet közben is lehet tölteni az akkumulátorokat, ami meghosszabbítja az autók hatótávját.
Az RTTNews.com értesülése szerint még a legnagyobb példányszámban értékesített 3-as sorozatú autókat is konnektorból is tölthető hibridekké alakítanák át. A cég egyszerűen belefáradt abba, hogy az EU még az észak-amerikai elvárásoknál is keményebb károsanyag-kibocsátási normákkal áll elő. A mostani szabályok 2021-ig maradnak érvényben és 2025-től várhatóan még alacsonyabbra szabják az elfogadott szén-dioxid-kibocsátást.
A kiszivárogtatott információk szerint a teljes átalakítást egybe akarják kötni az autók súlyának brutális csökkentésével, hogy ellensúlyozzák a jókora akkumulátorpakkok súlyát, és mérsékelni akarják az autók légellenállását is. A gyártást is korszerűsítenék, így az új szlogen úgy szólhat, hogy környezetbarát autók készülnek környezetbarát módon termelő üzemekben.
A BMW eurómilliárdokat fektetett Poject i néven futó villanyautó-fejlesztésbe, amelynek első termékei az i3 és a i8 tavaly debütáltak. Az előbbi a negyedik legjobban fogyó BMW-termék az USA-ban. Tavaly a világon összesen 17 793 i3-ast adtak el.
Megszabadul a Suzuki a VW-től
A Suzuki vissza óhajtja vásárolni a Volkswagentől azt a 19,9 százléknyi részvényét, amelyet még 2010 januárjában vásárolt meg a német autógyártó 1,7 milliárd euróért - jelentette a Reuters. A pakk a felek 2009-ben kötött együttműködési megállapodásának keretében került a VW kezében, ám 2011 végén összevesztek, mert a japán vállalat vezetése attól tartott, hogy a Volkswagen többséget akar szerezni a Suzukiban. Az ügy választott bíróság elé került, amely most kötelezte a VW-t a csomag eladására. Az időhúzás megérte a németeknek, mivel a részvényeket a múlt pénteki záróáron, 3,8 milliárd dolláron (3,4 milliárd euró), tehát dupla áron vehetik vissza japánok, akik kasszájában közel 1000 milliárd jen (8,25 milliárd dollár) lapult március végén.

Lázár: elviszik a menekülteket Hegyeshalomig, a többi az osztrákokon múlik

2015. 9. 4.
Az Index úgy értesült, hogy a kormány a menekültválság miatt rendkívüli operatív törzset hívott össze. A portál szerint nyolc órakor már össze is ül a testület. Azóta a Miniszterelnökség sajtóirodája az MTI-nek is megerősítette: igaz a hír, valóban összeült az operatív törzs.
Lázár János rendkívüli sajtótájékoztatót hirdetett. A miniszter bejelentette: az éjszaka folyamán folyamatosan ülésezik az operatív törzs.
A helyzet nem csak Németországon múlik, az EU alkalmatlan ebben a formában arra, hogy Magyarország számára segítséget nyújtson - mondta a miniszter. Sem az EU-ra, sem Németországra, sem Ausztriára nem tudunk várni, ezért az operatív törzs döntéseket hozott. A kormány az M1-es autópályához és a Keleti pályaudvarhoz buszokat vezényel, és felajánlja a bevándorlóknak, hogy még az éjjel a hegyeshalmi határátkelőkhöz szállítják őket. Ez nem jelent automatikusan kiléptetést, várják az osztrák jelzést arról, hogy mi a jogi véleményük a helyzetről.
A labda innentől az osztrákok oldalán pattog - Lázár mindvégig igyekezett rájuk tolni át a felelősséget, miután ők nem reagáltak. A miniszter elmondta: tájékoztatták az osztrák kormányt arról, hogy 1200 bevándorló tart Ausztria határai felé. Este hét óra körül jegyzékkel fordultak az osztrák kormányhoz, hogy megismerjék az álláspontjukat, eddig nem kaptak választ, az osztrák kancellár pedig azt üzente, hogy holnap délelőtt kilenckor tudja fogadni Orbán Viktor telefonját - közölte a Lázár.
A parlamentben ma délután szavazták meg azt a törvényjavaslatot, amely alapján a kormány tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet hirdethet ki.
Szerző: VG Online

Állami érdemrenddel tüntették ki az aradi születésű Nobel-díjas tudóst

(Fotó: presidency.ro)  (onlinejelen) 2015. szeptember 04., 
Klaus Iohannis román államfő a legmagasabb állami kitüntetést, a Románia Csillaga Érdemrend Nagykeresztjét adományozta pénteken Stefan Hell aradi születésű, Németországban élő tudósnak, aki tavaly – két amerikai tudóssal megosztva – kémiai Nobel-díjat kapott a nanoszkópia terén bevezetett újításaiért.
A román elnöki hivatalban lezajlott ceremónián, románul mondott beszédében Stefan Hell bevallotta: amikor 1978-ban, 15 évesen kivándorolt Romániából, nem tudta volna elképzelni, hogy egyszer majd egy „szabadon választott, és németül folyékonyan beszélő” román államfőtől fog átvenni egy ilyen rangos kitüntetést.
Stefan Hell a Román Akadémián zajló ROMOPTO tudományos konferenciára érkezett Romániába. A rendezvényen tartott előadása után, a közönség soraiból érkezett kérdésre válaszolva elmondta: tudományos karrierjében, a pályaválasztás szintjén meghatározó szerepet játszottak romániai diákévei, de azt is nyíltan elmondta: nem érhette volna el ezt a tudományos szintet, ha nem vándorol ki.
A román állami elismerést tudományos munkásságáért és Románia nemzetközi megítélésének javításáért ítélték oda a tudósnak. Pénteken az 1947-ben lemondatott Mihály király nevében a (Hohenzollern-Sigmaringen dinasztia részét képező) román királyi ház is kitüntette a Romániában tartózkodó Stefan Hellt.
A göttingeni Max Planck Biofizikai Kémiai Kutatóintézet jelenlegi igazgatója 1962-ben született, gyermekkorát a magyar–román határtól mintegy 15 kilométerre fekvő Szentannán töltötte, ahol általános iskolai tanulmányait végezte. Gimnáziumi tanulmányait a temesvári Nicolaus Lenau német tannyelvű iskolában kezdte. 1978-ban, 15 éves korában szüleivel Németországba költözött.
Stefan Hell a németajkú romániai sváb közösség – és a temesvári „Lenauschule” – második képviselője, akit Nobel-díjjal tüntetnek ki. 2009-ben az irodalmi Nobel-díjat ítélték Herta Müller bánsági származású írónak. Ő 1987-ben, 34 éves korában települt át Romániából Németországba. (MTI)

Igazándiból gondolták a sinek közzé való fekvést?


Nyolcvanan mentek önként a pályaudvarról a bicskei menekülttáborba

2015.09.04 MTI
Körülbelül nyolcvanan mentek péntek délután önként a bicskei vasútállomásról a város menekülttáborába.
Délután fél hat körül 51 ember, köztük sok nő és kisgyerek - szállt fel az őket a táborba szállító buszra. A csoportnak rohamfelszerelésbe öltözött rendőrök álltak sorfalat. Egy órával korábban egy másik, körülbelül harminctagú csoport indult a táborba a pályaudvarról.

Meghalt egy menekült Bicskén

FERENCI PÉTER - 2015. SZEPTEMBER 4. 
Nem sikerült megmenteni annak az 50 éves férfinak az életét, aki a síneken elesve beverte a fejét.
A pakisztáni férfi az után esett el, hogy leszállt az egy napja Bicskénél veszteglő vonatról, és többedmagával gyalog indult el a határ felé – írja az index.hu.
A mentők intubálták a férfit és megkezdték az újraélesztést, azonban már nem tudták életben tartani.

Juncker szóvivője bejelentette, amit Orbán tegnap még blöffnek nevezett

2015. 9. 4.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke azt fogja javasolni jövő szerdán, hogy az EU-országok 160 ezer menekült befogadását vállalják át a három legnagyobb migrációs nyomásnak kitett tagállamtól, Olaszországtól, Görögországtól és Magyarországtól.
Jean-Claude Juncker , az Európai Bizottság elnöke azt fogja javasolni jövő szerdán, hogy az EU-országok 160 ezer menekült befogadását vállalják át Olaszországtól, Görögországtól és Magyarországtól - közölte Natasha Bertaud, az uniós javaslattevő-végrehajtó intézmény szóvivője.
A 160 ezer főbe beleértendő az a 40 ezer ember is, akiknek az átköltöztetését májusban indítványozta a brüsszeli bizottság Olaszországból és Görögországból. Ezt egészítené ki az a további 120 ezer fő, akiket az előbbi két országtól, valamint Magyarországtól kellene átvállalniuk a többieknek.
A szóvivő hozzátette: a 120 ezer fő tekintetében még egyeztetés tárgya, hogy a három említett országtól egyenként hány menekültet kellene átvállalnia a többi tagállamnak.
A sajtótájékoztatón több kérdés hangzott el arról, mit szólna a brüsszeli bizottság ahhoz, ha Magyarország - mint ennek az eshetőségét Orbán Viktor miniszterelnök megemlítette csütörtöki brüsszeli sajtóértekezletén - kerítést húzna fel a magyar-horvát határon is.
Natasha Bertaud egyfelől felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar-horvát határ jelenleg a schengeni övezet külső határának számít, és az övezethez tartozó országok saját belátásuk szerint döntenek arról, hogy miként védelmezik az övezet külső határát.
Másfelől azonban Horvátország a schengeni övezet tagjelöltje. A brüsszeli bizottság már korábban is helytelenítette a határkerítések létrehozását - mondta. A szóvivő szerint ilyen kerítés felhúzása a magyar-horvát határon "legalábbis nem kívánatos lenne".
Szerző: MTI

Tranzitzónák jönnek létre a határon, módosul a Btk.

2015.09.04.
Tranzitzónákat alakíthatnak ki a határon, létrejön egy új jogi kategória, a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet és módosul a büntető törvénykönyv (Btk.) – egyebek mellett ezt tartalmazza a tömeges bevándorlás kezelését célzó kormányzati törvénycsomag, amelyet pénteken fogadott el az Országgyűlés kivételes eljárásban.
Pintér Sándor belügyminiszter tíz jogszabályt módosító – összegző módosító javaslattal kiegészített – előterjesztését fideszes, KDNP-s és jobbikos képviselők 140 igen szavazatával, 33 MSZP-s, LMP-s, DK-s, Együttes, illetve PM-es nem ellenében hagytak jóvá a Házban.
A törvény bevezeti a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet fogalmát, ezt az érintett megyei vagy fővárosi rendőrfőkapitány és a menekültügyi hatóság vezetőjének kezdeményezésére, miniszteri javaslatra a kormány rendelheti el legfeljebb fél évre, ám utána meghosszabbíthatják. Az ilyen válsághelyzet kezeléséhez – kártalanítás ellenében – ideiglenesen igénybe lehet venni az állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő ingó- és ingatlanvagyont.
Az államhatártörvény módosításával azokon a határszakaszokon, amelyeket a leginkább érint a tömeges bevándorlás, úgynevezett tranzitzónákat alakíthatnak ki, ahol a nagy számban érkező migránsokat mindaddig elhelyezhetik, amíg lefolytatják a menekültügyi eljárásukat. A kormányoldal képviselői többször is jelezték, hogy a déli határon a tranzitzónák csak Szerbia felé lesznek nyitottak. E zónák miatt 60 méteresre bővítik azt a határ menti sávot, amelyen belül az ingatlanok közérdekű használati joggal terhelhetők, amiért pedig kártalanítás jár.
A sok kérelem megfelelő kezelése érdekében speciális, még a tranzitzónában tartózkodás alatt lefolytatható eljárást is bevezetnek, amivel összefüggésben változtattak a polgári perrendtartási törvényen is. A speciális eljárásban a menekültügyi hatóságnak soron kívül, de legkésőbb a kérelem benyújtásától számított nyolc napon belül kell döntenie a kérelem elfogadhatóságáról. Fontos szabály, hogy a határon lefolytatott eljárás szabályai nem alkalmazhatók a különleges bánásmódot igénylőkkel szemben.
Változás továbbá, hogy a menekültügyi eljárásban a bíróság a szakhatóság döntését nem változtathatja meg, de a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és új eljárást írhat elő.
Az útdíjtörvény módosításával biztosították, hogy a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezelésébe bevont – 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó, ezáltal útdíjköteles – járművek feladatuk ellátása során mentesüljenek a díjfizetés alól.
Jelentős tétel a törvénycsomagban a Btk., a büntetőeljárási és a büntetések végrehajtásáról szóló törvény módosítása. Ezek alapján önálló büntetőjogi tényállás lesz a Btk.-ban a határzár tiltott átlépése, megrongálása és a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása. Ezek elkövetése esetén a szabadságvesztés mellett – bizonyos esetekben halasztó hatállyal – a kiutasítás büntetését is mindenképpen ki kell szabni. Tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben ezekben az ügyekben minden mást megelőzően kell majd a büntetőeljárást lefolytatni.
Szigorodik az embercsempészet büntetése is, amiért akár húsz év is kiszabható lesz. Tíztől húsz évig terjedő szabadságvesztéssel az embercsempészés szervezőit, irányítóit lehet majd büntetni. Az embercsempésztől a bűncselekmény elkövetésének ideje alatt szerzett vagyont el kell kobozni.
Ezeken felül változik a termőföld-, a környezetvédelmi és az építésügyi törvény is, utóbbi kiterjeszti az egyedi szabályozási lehetőséget válsághelyzet esetén a nemzetbiztonsági célú építmények létesítésére. Így például ilyen válsághelyzetben építési tilalom alá eső területen is lehet nemzetbiztonsági célú építményt létesíteni. Szintén ez a jogszabály mondja ki, hogy tömeges bevándorlási válsághelyzetben a kormány rendeletben meghatározhatja a területfelhasználás és -beépítés feltételeit.
A törvénycsomag rendelkezései a kihirdetést követő napon, illetve szeptember 15-én lépnek hatályba.
A parlament előtt fekszik egy másik, szintén a tömeges bevándorlás kezelését célzó törvényjavaslat, amelyet a Fidesz-KDNP képviselői terjesztettek be egyebek mellett azzal a céllal, hogy új feladatokat adjanak a honvédségnek a migrációs válsághelyzet idejére. Ezt az előterjesztést azonban pénteken csak megtárgyalja a Ház, a zárószavazását később tartják, mert a kormánypártok házszabálytól eltérésre tett javaslata – jelesül, hogy erről az indítványról is már pénteken döntsenek – nem kapta meg a szükséges négyötödös többséget az előző nap.

Így dobálták, rúgdosták le a bicskei peronról az átadott ásványvizet

A bicskei állomás ahol az alábbi történet lejátszódott
A migránsokat sokan sajnálják mások pedig letelepitenék. Az alább közreadott videó azonban bemutatja, hogy nem olyanokról lenne szó, akikre ezt a fajta álláspontot kellene erőltetni... Amint a videóból is kiderül aránylag jó erőnlétről és öntudat hiányról egyszerre lehetne szólni.
Nem számít, hogy létezik egy schengeni-egyezmény, amit a migránsok vidáman vagy csak röhögve semmire tartanak és az sem hogy esetleg a gyermekek kivánják a jobb bánásmódott. 
Ők a németek földjére szeretnének eljutni és amit akár igy, akár úgy viselkedve el akarnak érni... Kulturák közti különbség vagy csak mindenre elszánt tömeg akarja a célját elérni. 
Meglehet, hogy e tömegbe a szemtelenség, kulturahiány mellett több olyan egyén is is van, akikben felfedezhetjük a mindenre elszántságot is, olyanokat akik a saját életüket semmibe véve ártatlan emberek százai között meghúzzák a gyújtózsinort és felrobbantják a testükre kötött robbanószert. Ebbe a tömegbe belefér úgy a kegyetlen apa mint a csőcselék katonaviseltek is, akik dacból a gyereküktől is megvonnák a magyar kenyeret, mert nem értik vagy csak nem akarják érteni, hogy a Törvényt mindenkinek be kell tartania. S ha a Magyarország területére nem az érvénybe levő törvények betartásával lépett be attól még rá is vonatkoznak a törvénycikkejei. 
Félrevezették őket - meglehet, de amint a videóból is kiderülhet ezek nem "félrevezetettek"! 
Szinte azt irtuk hogy "öntudatosak", de nem ezek egy fanatikus közösség tagjai, akik a keményen betartatják a Irás szövegét és ebből a gyermekek sem kivételek. 
A cipóért nyújtott kiskezet kemény kezű apa vagy a cipókért futott kilányokat a csőcselék katonaviseltek zavarják el a rendőrnőtől, nehogy könyöradományt kapjanak vegyenek el ...
Annak ellenére, hogy egy idegen ország területén vannak még ők szidalmazzák azokat akik csak teszik a kötelességüket...
Meglehet, hogy az "apa" nem is apa és az is látható a sok migráns között akadnak olyanok, akik a "szervezői" szerepet játszák el, s az "apa", ha valóban a gyermekek apja nagyon félhet ettől az egyéntől, mert egyből hangosabb lesz tilttakozása vagy csak "ráhangolódik" a hátulról érkezőnek a cselekedeteire és még a kezét sem tudja gyorsan visszahúzni annyira erőszakos a "szervező"...
A köszönetszó helyett csak szitokszavak hallatszanak,pedig azok a vizesüvegek és a kenyér is sokba pénzbe került, amely a magyar adófizetőktől beszedett adóalapokból lett kifizetve! 
Borzalmas világ elé nézünk, (Zöld Sára Erdélyi Polgár) 

2015.09.04. Video
Így dobálták, rúgdosták le a bicskei peronról az átadott ásványvizet! Hivatalos rendőrségi videó

Háromszázan kitörtek a röszkei táborból

2015.09.04. 
Mintegy háromszázan kitörtek a röszkei befogadóállomásról, mert túl lassúnak ítélték kérelmük elbírálását – hangzott el az M1 aktuális csatorna pénteki műsorában.
A csatorna információi szerint a táborból kitörők szószólója azt mondta: kétórás határidőt adnak arra, hogy elbírálják menekültügyi kérelmüket. Ha annak elmúltával sem gyorsul fel az ügyintézés, arra fogják biztatni táborban maradt társaikat, hogy ők is törjenek ki a táborból – tették hozzá.

Több száz migráns elindult a Keleti pályaudvarról

2015.09.04.
Péntek délután több száz migráns gyalog elindult a budapesti Keleti pályaudvartól, elmondásuk szerint Németországba – jelentette az MTI helyszínen lévő tudósítója.
A menekültek a Rákóczi úton haladnak, hol a járdán, hol az úttesten, szemben a forgalommal a Blaha Lujza tér irányába.
A gyerekek apjuk nyakában, sokaknál Angela Merkelt ábrázoló kép van, azokat emelik a magasba.
Az MTI tudósítója egyelőre nem látott rendőrt a környéken.

A gazdaságos energetika fóruma A biomassza megoldás lehet a klímaváltozásra

A biomassza megoldás lehet a klímaváltozásra

Gál Zoltán2015. szeptember 03.,

Csütörtökön került sor a Kereskedelmi, Mezőgazdasági és Iparkamara (CCIA), valamint a Forest and Biomass Services Romania S.A. közösen rendezett konferenciájára. A fő téma a biomassza felhasználási területei, előállítása és hatékonysága voltak. Az eseményen jelen volt a kamara elnöke, Ghorghe Seculici, a fentebb említett vállalatot Ferdinand Terlinden és Richard Boomer menedzserek képviselték.
Richard Boomer szerint ez megoldás lehet a klímaváltozásra, vagy legalábbis a légszennyezéssel kapcsolatos problémákra. A támogatásokból és partnerségekből befolyt összegeket azért fektetik be nálunk, mert úgy látják, hogy mifelénk ideális a terep és a környezet az ő vállalkozásukhoz.
„A Temesvár és Arad körüli zóna termékeny talaja és gazdasági potenciálja ideális befektetési területté teszi ezt számunkra. Mi megvesszük a földeket, amelyen termeljük a biomassza alapanyagát, majd elő is állítjuk a terméket. Ráadásul a biomasszát helyben kell felhasználni, mivel szállítása nehézkes és költséges, sokat veszít értékéből. Nekünk megéri itt helyben terjeszkedni, mert ennek mindenhol van jövője.” – nyilatkozta Ferdinand Terlinden.
Bemutatkozott a SE-GES is: a vállalat részéről Adrian Ghiță fejlesztési menedzser érkezett a kamarához, aki ismertette a cég fontosabb adatait. A vállalatot 2004-ben alapították, és azóta a piac egyik legjobb energetikai szolgáltatójává nőtte ki magát. A legjobb alapanyagokból dolgoznak, és a legújabb technológiát használják.
A biomassza előállításához nem kell kivágni az egészséges fákat, elég a surjákat, gazokat stb. felhasználni, tehát lényegében az erdő tisztításakor már az alapanyag nagy része meglesz. Ráadásul a bútornak nem elég jó fákat is fel lehet használni. A „learatott” területek öt év alatt termelik vissza a szükséges alapanyagot, tehát teljességgel fenntartható a gazdálkodás. Ferdinand Terlinden azt is elmondta, hogy céljuk jelenleg 100 000 száraz tonna, azaz már feldolgozott és végső stádiumban lévő biomassza. Ezt a mennyiséget körülbelül 15 000 hektáron elő tudják állítani, melynek fele erdő, fele mezőgazdasági terület. A biomasszát aztán fel lehet használni melegvíz, fűtés és áram előállítására is

2015. szeptember 2., szerda

Szakértő: az Iszlám Állam érdeke a bevándorlási káosz

2015.09.02
Forrás: nemzetiarcvonal.net

Már rég itt vannak, és elsődleges feladatuk a hálózatépítés, a kapcsolatok kialakítása, az itt élő másod-, harmadgenerációs bevándorlók beszervezése – mondta a titkosszolgálati szakértő az M1 reggeli műsorában.
Elemzések szerint az Európába – például hazánkon keresztül is – érkező muzulmánok között a múltjukat eltitkoló terroristák is vannak, akik miatt indokolt volna a menekültek hátterének sokkal alaposabb vizsgálata. Az EU határőrizeti szervének 2015-ös jelentése elismeri: nem tudják kiszűrni sem a migránsok közé rejtőzött terroristákat, sem a szíriai-iraki műveletekből a nyugati országokba visszatérőket.
Ami most folyik, például a Keleti pályaudvarnál, már egyfajta „terroreljárás”, hiszen egy tömeg terrorizálja a normális, nyugodt életet azzal, hogy törvénytelenül gyülekezik, és próbál ott cirkuszt csinálni – jelentette ki Földi László titkosszolgálati szakértő az M1 reggeli műsorában. A közvélemény elsősorban nem is ettől fél, hanem attól, hogy olyanok érkeznek, akik terrorcselekményt hajtanak végre, ezen azonban már régen túl vagyunk, ilyen emberek már rég úton vannak, vagy már ide is érkeztek – jelentette ki a szakember. Ezeknek a terroristáknak az elsődleges feladatuk nem robbantások elkövetése, hanem a hálózatépítés, a kapcsolatok kialakítása, az itt élő másod-, harmadgenerációs bevándorlók beszervezése – tette hozzá.
Kiszűrni őket pedig nagyon nehéz, hiszen egyelőre a meglévő törvényeinknek, szabályainknak sem tudunk érvényt szerezni, a kerítéssel jelzett országhatáron vígan átlépő migránsokat a rendőr egyszerűen felsegíti a buszra, és Brüsszeltől is csak teszetosza megoldásokat látunk, miközben a hozzánk érkezők, úgy tűnik, bármire rávehetők, és nincsenek számukra sem törvények, sem szokásjogok Európában – jellemezte a helyzetet a titkosszolgálati szakértő a Ma reggelben.
hirado.hu / M1, Ma reggel

2015. szeptember 1., kedd

A kétféle igazság

2015.09.01.
Forrás: alapinfo.hu

1920. június 4-én az első világháborúban győztes hatalmak Magyarországgal aláírattak egy olyan okiratot, mely területének kétharmadát, lakosságának pedig több mint a felét elszakította. Minderre pedig úgy került sor, hogy a magyar küldöttség részt sem vehetett az új határokat rögzítő tárgyalásokon, és csupán a béketervezet véglegesítése után, s csak a látszat fenntartása érdekében ismertethette álláspontját, melynek eredményére így már semmiféle hatása sem lehetett. Ezt az okmányt a megfogalmazói és haszonélvezői, köztük Románia, békeszerződésnek hívják, mi, magyarok pedig békediktátumnak. A szerződés ugyanis két fél önakaratából kötött és önszántából aláírt megállapodás, ezt viszont a meghallgatásunk és bele­egyezésünk nélkül állították össze, és rákényszerítettek az aláírására.
1940. augusztus 30-án került kihirdetésre a magyar–román területvitát rendező és lezáró II. bécsi döntés, melynek értelmében Észak–Erdély és Székelyföld visszakerült Magyarországhoz. Ez a Szörénytornyán, vagyis Turnu Severinben augusztus 16. és 24. között a békés határmódosítás érdekében lezajlott, de végül sikertelen magyar–román tárgyalások következményeként, a mindkét fél által elfogadott német–olasz bíráskodás eredményét képezte, és a két ország között kirobbanó háború megelőzését szolgálta. Ennek ellenére Románia a mai napig bécsi diktátumként emlegeti.
A felsorolt két eset kirívó ugyan, de sajnos nem egyedüli példája a kétféle mércével történő román mérlegelésnek és a kétféle igazságot feltételező román politikusi magatartásnak, melyek közül mindig a nekik megfelelőt alkalmazzák. Erre vezethető vissza többek között a székelyföldi románok sorsáért való, úgymond, aggodalom is, melynek egyetlen célja van, az elnyomásunk fenntartása és fokozása. Hiszen miközben a 78%-ban magyarok által lakott Székelyföldön a biztos és jól fizetett állami munkahelyek és vezetői állások 85%-át ők foglalják el, aligha beszélhetünk a román anyanyelvű lakosság jogainak tiprásáról, a miénkről viszont annál is inkább. Ha pedig azt is számításba vesszük, hogy a katonaság, a rendőrség, valamint a csendőrség keretén belül bizonyos tisztségeket csak románok tölthetnek be, de még az állomány 90%-a is belőlük áll, mi több, veszélyeztetési pótlékot, vagyis plusz pénzt kapnak azért, hogy a Székelyföldön teljesítenek szolgálatot, azonnal kiderül, ki az elnyomó, és ki az elnyomott.
A titkosszolgálatokat szándékosan nem soroltam az általuk uralt intézmények közé, ugyanis ezek minden tőlük telhetőt elkövetnek a székelyföldi és általában az erdélyi magyarság jogfosztottságának fenntartása érdekében, így a kötelékükben lenni nemzetárulás. Ráadásul az országot külső ellenségtől megvédeni hivatott katonaság, de a biztonságunkat megőrizni köteles rendőrség és csendőrség is megszálló erőként viselkedik velünk. Egy ilyen állapot pedig számunkra nemcsak megalázó, hanem veszélyes is, hiszen a létünkre tör, ezért, ha élni akarunk, és magyarként akarunk élni, minden rendelkezésünkre álló eszközzel küzdeni kell a megváltoztatásáért, beleértve akár a polgári engedetlenséget is.
Bedő Zoltán  Székely Hírmondó

Újabb Polgári Találkozó Tusnádfürdőn, Augusztus 31.

A Hargita megyei szervezet meghívására Maros, Kovászna és Brassó képviselői is jelen voltak.