Mivel újfent előtérbe kerülőben van a regiósítás közreadjuk a nemzetiek elnőkének a nyiltlevelét, anélkül, hogy kommentálnánk, de még visszatérünk erre is. (EP)
2015. 11. 14.
Tisztelt Dacian Cioloş úr!
Gratulálunk a kijelöléséhez, és reméljük, hogy a Parlament bizalmat fog Önnek és új kormányának szavazni, elindítva ezáltal egy mélyreható változást a román társadalomban.
Feladata egyáltalán nem könnyű. Az utóbbi idők tapasztalata felszínre hozott egy sor olyan negatív elemet, amelyek azt mutatják, hogy a romániai politikai és társadalmi rendszer hibásan lett felépítve, és csak egy mélyreható, alapoktól induló változás tudná az országot egy modern európai útra helyezni, biztosítva egy tartós társadalmi-politikai fejlődést. Ehhez viszont az szükséges, hogy az Ön által kidolgozandó kormányprogram és a kiválasztandó csapat, amely azt gyakorlatba ültesse, bátorságot mutasson mély szerkezeti reformok – melyek közül egyeseket 25 éve halogatnak – elkezdéséhez.
Az Erdélyi Magyar Néppárt nevében szeretnék ezen levélen keresztül néhány javaslatot a figyelmébe ajánlani.
Meglátásunk szerint, a politikai rendszer megváltoztatása csak egy átfogó strukturális reform útján valósulhat meg, mely elsődlegesen Románia regionalizációját jelentené, s mely szervesen illeszkedne az európai regionalizmus gyakorlatába. Meggyőződésünk, hogy hosszútávon csak egy ilyen új területi-adminisztratív reform biztosíthatja Románia fejlődését, és csak a regionalizmus szabhat gátat az egyre nagyobb méreteket öltő korrupciónak.
A különböző régiók szerepe Európában egyre inkább felértékelődik. Ezeknek a régióknak történelmi, kulturális és gazdasági hagyományaik és sajátosságaik vannak, s e területeken tűnik a leginkább megvalósíthatónak néhány alapvető európai elv gyakorlatba ültetése, melyek úgy a regionális közösségeknek, mint a kisebbségeknek egyaránt fontosak:
szubszidiaritás: a döntések a közösségekhez a lehető legközelebb szülessenek meg, melyekre közvetlenül kihatásuk is van
decentralizáció: a mindennapi adminisztratív problémák helyi szinten kerüljenek megoldásra
önigazgatás: a különböző problémákat a közösség által megválasztott vezetők kezeljék
Az Erdélyi Magyar Néppárt régióalakítási javaslatai
A három történelmi országrészt (Erdély, Havasalföld és Moldova nagyrégiókat) a történelmi régiók alapján kell újraszervezni. EszerintRománia 15 közigazgatási régióra oszlana: Moldvában három, Havasalföldön négy, és Erdélyben öt régió, illetve országrészenként egy-egy metropolisz övezetre (Bukarest, Galaţi-Brăila és Brassó).
Erdély
Bánság: erős regionális identitással bír, Temesvár az ország egyik nagy-regionális központja. Térszerkezeti okok miatt Arad és vonzáskörzete is természetesen tartozik ide.
Partium az éledező regionalizmus területe. Nagyvárad regionális szerepköre és alkalmassága megkérdőjelezhetetlen, Szilágy és Szatmár megye hagyományos kistájait is integrálni képes.
Székelyföld: Vonzásközpontja Marosvásárhely. A székely székek több évszázados rendtartó hagyománya által meghatározott európai régió. A székelyek identitástudata erős, a közakarat markánsan fogalmazódik meg változatos formákban. Székelyföldet magyar többsége és évszázados önrendelkezési hagyományai alapján sajátos jogállás – autonómia – illeti meg.
Észak-Erdély: Kolozsvár Erdély történelmi központja, egyértelműen polarizálja a történelmi országrész középső-északi részét.
Dél-Erdély: Hagyományai vannak a regionális autonómiának. Természetes központja ma is, akárcsak a múltban Nagyszeben. Természetes ellenpólusa Brassó, mely népességileg és gazdasági szempontból is jelentős, ez az ország második számú közlekedési csomópontja, egyaránt kiindulópont Erdély, Havasalföld és Moldva irányába. Mivel ez a regionális jelentőségű város egyben Románia legnagyobb valós agglomerációja, Brassó és közvetlen vonzáskörzete önállóan fejlesztendő – egy régió közigazgatási jogállásával azonos metropolisz lehet.
Havasalföld
Olténia: Integrált nagyrégióként Craiova egyértelmű hátországa. Történelmi, identitásbeli, térszerkezeti viszonyai szerencsésen egybeesnek.
Felső-Munténia: A közös tájjelleg mellett Argeş, Dâmboviţa, Prahova kis történelmi kereskedő városai alapozzák meg a munténiai identitástudatot. Regionális jelentőségű városa, az ország harmadik legnagyobb közlekedési csomópontja Ploieşti.
Alsó-Munténia, egyveretű régió, természetes vonzásközpontja a főváros, Bukarest, melyet a jelenlegi viszonyoknak megfelelően kiemelt metropolisz-régió.
Dobrudzsa: Markáns térszerkezeti választóvonalak által határolt történelmi régió. Hagyományos központja Konstanca, Románia fő kikötővárosa.
Moldova
Bukovina: A keleti országrész karakteres történelmi régiója, mely 1920-ig szintén rendelkezett sajátos jogállással és önkormányzattal. A jelenlegi Szucsáva megyét fedi le nagyobbrészt.
Moldova: A tulajdonképpeni Moldovát a két nagy regionális jelentőségű városból induló erővonalak mentén, továbbá a völgyrendszerek és a hozzájuk igazodó infrastruktúra, alapján két részre: Alsó- és Felső-Moldovára kell elkülöníteni. Moldova déli részén található Románia egyik legfontosabb gazdasági és közlekedési csomópontja, ahol két regionális jelentőségű város központja – Galaţi és Brăila – alig 20 km-es távolságban fekszik. Ezek integrációja hozza létre az ország második legnépesebb metropoliszát.
A félreértések elkerülése végett, engedje meg, hogy meghatározzuk, miként is értjük az autonómia fogalmát: az autonómia olyan törvény által szavatolt kollektív jog, amely lehetőséget teremt, hogy egy régió vagy egy közösség a törvényes hatáskörébe tartozó ügyekben legjobb tudása szerint saját maga döntsön, a központi hatalom beleszólása nélkül. Az autonómia nem egy elvont fogalom, hanem hatékony közigazgatási eszköz.
A központi közigazgatás kihelyezett hivatalai kerüljenek kettős – állami és regionális – felügyelet alá. A központ csak a szakmai felügyelet keretét szabja meg, a hivatalvezetők kinevezésének joga legyen a választott regionális döntéshozóknál!
A pénzügyek területén javasoljuk, hogy a régiók globálisan fizethessék be a központi költségvetésbe a központ és a régió által előre, normatív alapon megállapított összhozzájárulást, ne a központ ossza vissza központosító logika szerint egy régió részesedését. Ugyanakkor, a régiók vezető testületei maguk dönthessék el, hogy az adókat kitől, hogyan és milyen összetételben, azaz milyen térségi adópolitikával gyűjtik össze.
A régióban keletkezett személyi jövedelem-, profit-, forgalmi-, luxus és vagyonadó jelentős, továbbá az egyéb helyi illetékek minden részének felhasználásáról ne a központ, hanem a saját választott regionális (közösségi) szerveink döntsenek a régió és polgárainak igényei és szükségletei alapján.
A régióban bejegyzett és tevékenykedő nagyvállalatok adója ne Bukarestbe menjen, hanem maradjon helyben. Ugyanúgy, az altalajkincs-adó összegyűjtése és felhasználása is legyen a regionális hatóságok feladata. Továbbá, a régióknak legyen joga saját adókat bevezetni.
Az állam által finanszírozott infrastrukturális fejlesztésekre elköltött adólejeinkből az épüljön, amire ténylegesen szükség van. Az állam feladata és kötelessége infrastrukturális befektetésekre forrást biztosítani, viszont a prioritásokat a régió illetékesei határozzák meg.
A közbeszerzési eljárásokat a helyi döntéshozók, a köz javára és megelégedésére, szigorú ellenőrzés mellett folytassák le!
A regionális erősségeket kihasználó foglalkoztatáspolitikát kell folytatni. Ha a regionális hatóságok szabad kezet kapnak a régiófejlesztésben, előnyös gazdasági feltételeket ajánlva és a szomszédos országokban levő partnerek által alkotott gazdasági hidat kihasználva, bukaresti kitérő nélkül érkezhetnének hozzánk a befektetők, akár több ezer új munkahelyet teremtve.
Az egészségügy terén figyelembe kell venni a regionális sajátosságokat. A saját egészségügyi rendszerek működtetése a regionális lehetőségek és a kisközösségek érdekei szerint kellene történjen – következésképpen a regionális hatóságokra kellene bízni.
Nem csak országos, hanem inkább erős regionális agrár-, ipari és kereskedelmi kamarákra van szükség egy-egy régió és annak gazda-vállalkozói sajátos érdekeinek érvényesítésére Bukarestben vagy akár külföldön is.
A családi alapú adózás bevezetését szorgalmazzuk, amelynek lényege, hogy az adó megállapításánál az egyéni kereset mellett figyelembe veszik a családi körülményeket is. Nem az egyén, hanem a háztartás válik az adózás alanyává, ezzel ösztönözve a gyermekvállalási kedvet is.
Romániában a társadalmi béke egyik feltétele, hogy az ország lakosságát alkotó nemzeti közösségek tagjai anyanyelvüket nem csak a családban, hanem az élet minden területén használhassák. Ez azt jelenti, hogy egy nemzeti közösség által jelentős számban lakott régióban bármilyen ügyintézés érdekében az állampolgárok természetes módon anyanyelvükön fordulhassanak – szóban és írásban – az önkormányzathoz, a rendőrség és az igazságszolgáltatás illetékeseihez és egyéb állami hivatalokhoz. Tehát a törvényeknek szavatolniuk kell legalább az alábbiakat:
• teljes körű anyanyelv-használati jog az igazságszolgáltatás terén mind az ügyfelek, mind az intézmények szintjén;
• az igazságszolgáltatási intézményekben az alkalmazottak összetétele szerkezetének meg kell felelnie a lakosság nemzetiségi megoszlásának, nyelvi arányainak;
• a hivatalos dokumentumok, indoklások, szerződések jelenjenek meg és legyenek érvényesek a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek anyanyelvén is – a bírók, ügyvédek, ügyészek, közjegyzők ismerjék és használják ezt a nyelvet;
• a nyelvhasználati jogérvényesítésnek fontos tartozéka az ítéletek és indoklások többnyelvűségének biztosítása;
• a rendőrségben dolgozók a kisebbségi közösség számarányának megfelelően ismerjék az illető kisebbségi nyelvet – mindenki, anyanyelvén élhessen panasztevési jogával;
• a perrendtartás az ügyfél anyanyelvén történjen.
Az oktatást decentralizálni kell. Regionális (közösségi) oktatási testületek határozzák meg, hogy mit és milyen tankönyvből tanuljanak gyerekeink, hogyan működjenek iskoláink:
• A sokszínűség ismerete toleranciához vezet,
a sokszínűség ismerete nem veszélyt, hanem előnyt jelent, ezért javasoljuk, hogy a Székelyföld, Partium, Bánság, Bukovina vagy Dobrudzsa történetét leíró tankönyvek és tantárgyak megszokott és jól működő gyakorlatok legyenek iskoláinkban;
• Legyenek egyenlő esélyeink a román nyelv elsajátítására,
mindannyiunk érdeke, hogy a román nyelv minél jobb elsajátítása. A nem román anyanyelvű diákok esetében a román nyelv oktatása ne legyen nyelvpolitikai csaták tárgya és eszköze; ellenkezőleg, a többség nyelvének az idegen nyelvek módszertana szerint való oktatása lenne a természetes;
• A helyi igényekhez igazodó oktatás,
a szakoktatás megszervezése legyen a regionális (közösségi) oktatási szaktestület feladata; így nem csak a helyi igényekhez igazodhat, hanem saját társadalmi értékrend-alakítási célokat is szolgálhat.
Azokban a régiókban és helységekben, ahol őshonos kisebbségek élnek, a nemzeti- vagy regionális zászlók szabad használatát biztosítani kell a közintézményeken is. Legyen magától értetődő minden nemzeti vagy regionális közösség számára identitásának és régiója történelmét hirdető jelképeinek használata, hétköznapokon és ünnepeken egyaránt.
Tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen széles körű átalakítás és politikai szemléletváltás nem megy egyik napról a másikra. Bízunk benne, hogy azokból az európai példákból kiindulva, melyeket ön is megismerhetett munkássága során, lehetősége lesz arra, hogy lefektesse az alapjait egy széles körű mentalitás-váltásnak.
Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy az általunk javasoltak végrehajtásához elengedhetetlen néhány jelenleg hatályos törvény megváltoztatása, illetve új törvények elfogadása – beleértve egy új alkotmány elfogadását is. Egy elhatározott és kompetens csapattal, valamint egy következetes és elvszerű magatartással képes lehet kidolgozni a megfelelő törvényeket és azok elfogadására a törvényhozókat is meggyőzni.
Az Ön irányába megfogalmazott leghatározottabb kérésünk, mely teljesítése természetéből adódóan nem tűr halasztást, hogy a Romániában hatályos törtvényeket minden körülmények között tartassa be. Egy jogállamban ezek életbe lépése nem függhet politikai- vagy pártérdekektől.
Ide vágóan felhívjuk a figyelmét a oktatási törvény romániai be nem tartására, különösen a román nyelv kisebbségek számára történő oktatására, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyére.
Tisztelt kijelölt miniszterelnök úr!
Kormánya, melyet vezetni fog, egy átfogó európai válsággal kell szembenézzen. A migráció okozta válsághelyzet bebizonyította, hogy kizárólag destabilizálni képes az európai országokat, valamint a teljes Uniót, közép- és hosszútávon pedig beláthatatlan következményekkel számolhatunk.
Hisszük, hogy a kötelező kvótarendszer semmit nem old meg, sőt, elmélyíti a válsághelyzetet, hiszen azt az üzenetet hordozzák, hogy az EU tagországainak van bármiféle kötelezettsége arra nézve, hogy egy jelentős számú migráns közösséget fogadjon be. Mindezt akár a migránsok felé tett meghívónak is tekinthetjük.
A kötelező kvótarendszert európai szinten kell visszautasítanunk. A közép-kelet-európai szolidaritásvállalás ebben segítségünkre lehet.
A határok lezárására adott tagállami válaszok bebizonyították, hogy a technikai határzár megoldást jelenthet. Magyarország után számos más ország is ezt a megoldást választotta: Ausztria, Szlovénia, Svédország. Figyelembe véve, hogy az embercsempészek Szerbián keresztül új útvonalak után néznek, és Románia ezáltal komoly veszélynek van kitéve, továbbra is kérjük az ország államhatárvédelmének felülvizsgálatát, valamint a Szerbiával közös határszakasz kerítéssel való mihamarabbi lezárását. (Mindez, természetesen, nem befolyásolná a legális határátlépők szabad közlekedését a kijelölt határátkelőkön.)
Bízva abban, hogy e levélben megfogalmazott javaslatok beépíthetők lesznek a készülő kormányzati programjába, sok sikert kívánunk munkájához!
Megkülönböztetett tisztelettel,
Szilágyi Zsolt,
az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke
Nagyvárad, 2015. november 14.
Fotó: Twitter
