2010. január 16., szombat

Csupa csapás az élet – Kapaszkodnak ezek a Markó Béláék, de nehez...


 Megjelent az Erdélyi Ma [ 2010. január 11., 10:46]

Bákóban annyira mentünk volt, hogy meg kellett alakuljon a felsőfokú iskola es. S a tanyittókiképző. Közben tavasszal majdnem készen volt, hogy az ősszel induljon. Nyár közepén csak azt kezdék sunyolni (sugdosni), hogy országot országban nem lehet építeni, s akkor evvel a jelszóval többet nem volt, amit csinálni.
Hanem az ötvenes években s az ötvenegyesben, amikor én Bákóban voltam, annyira voltunk mi, csángók, hogy május elsején felvonultunk, s lozinkáink (jelszavas tábláink) voltak három-négy, hogy éljen május elseje, s mások.
Na most eljött ez az új világ, ez a nyolcvankilenc után való. Most a magyarság egy kicsit esent (ismét) megindult, de a nép elrományosodott. Met Ceausescu idejében a fiatalság felfutott a városokra, s akkor rományul kezdtek beszélleni, a kicsiket kezdték tanyíttani rományul, és mikor a falura visszajőnek, az, amelyik innét kiment, még beszél magyarul, de amelyik ott maradt, az rományul beszél, mert a szomszédja es így szól hezza
Akkor erősödjünk meg. A Magyar Népi Szövetség, na, hogy híjják most? Udemere. (RMDSZ) Többet úgy nem ment. Nem értük el azt a fokot, amit én elértem 1951-ben. Úgyhogy most ezek a vezetőségek irigyebbek. A rományok. Nem es tudunk haladni eléfelé. A tegnapelőtt este hallottam, még azt es hangsúlyozták, amikor az egyik felkőt (felállt) ott a parlamentben, hogy a csángó gyermekeknek mennyit fizet Magyarország, hogy az országot magyarosítsák el? Még oda es felért ez a hangsúly, hogy csángó gyermekek es vannak magyar iskolákban. S akkor láttam meg, hogy az irigység megvan.
Kapaszkodnak ezek a Markó Béláék, de nehez. Nehez, hogy bár odaérjünk, ahol voltunk ötvenkettőben.
Ez lett volna az első esetem, amelyiket játszottam politikai téren, mert ez politika.
Na, a mostani időszakról beszéljek egy keveset. Az iskolák hogy mennek? Az iskolák azóta, hogy a Magyar Népi Szövetség megszűnt volt ötvennégyben, Lészpeden, mert ez volt az utolsó. Többet aztán nem alakult. De közben aztán nyolcvankilenc után esent (ismét) akartak magyar iskolát. Kezdték adni a gyermekeket Csíkszeredába. Négy-öt gyermeket minden évben s leánykákat. Hogy ott járják a hetet s a nyolcat. Közben aztán vannak, akik elébb léptek...    Sylvester Lajos
.
Szerk megj. A fenti cikk szerzője egy "csángó" szájába adta ugyan mondanivalóját, de ez a lényeget nem változtatja: A mostani szövetségi vezetők munkájával nem lehet egyetérteni, sok esetben "a jó politikus húzások" csak magán-, mint inkább közösségiérdeket szolgálnak. Sok eseteben ezek mentén haladnak és a közösséginek nevezett érdek csak lepel. A magánérdek sok esetben fontosabbnak tűnik... A cikkíró megállítja a csángó eszmefuttatását az iskolaproblémánál... Nem éppen érdektelen meggondolásból: A nehéz anyagi helyzet palástja alatt a kormányonlevők,- így a szövetségiek is - most akarják bevezetettni az "iskolatömbösitést"... Megvalósítani a már rég dédelgetett "szorványiskola-projektet"... Azért, hogy "rentábilis"(?!?) legyen az oktatás több faluból egyhelyre kell összpontosítani(?!?) a tanítást... 15.000 közalkamazottal kell csökkenteni a oktatásban résztvevők számát.
Ennyivel kellene leépíteni a tanszemélyzetet!!! Erre kitalálták (ejsze  gyurcsányiaktól vették kölcsön...) a fejkóta-rendszert. 
Ahhoz, hogy egy iskola megmaradhasson minimun 400 tanulója kellene legyen. Igaz a magyariskolák esetében ez a szám csak 300, de akkor is a tanári állások tömkelegét szűnteti majd meg. Arról nem is beszélve, hogy a vidéken élők zöme, már azon gondolkodik, hogy nem adja iskolába gyerekét, mert még pénze sem lesz...
A kormányon levőknek jó, de Nekünk is jó? No és a gyerekeknek jó lesz -e?
Kinek kedvez kocsikáztatni télen-nyáron a tanulmányi eredményekben amúgy is lemaradó vidéki kisiskolásokat? Vidéki oktatás nívóját hogyan növeli meg az ilyen szeretlen,- minden didaktikai előirást nélkülöző - megoldás? Vajon a kormányon levő szövetségiek felmérték-e hogy hány magyarajkú tanár-tanító kell majd otthagyja az állását ?
Magyarországon az ez a fajta "megoldás" olyan sok problémát okozott, hogy az újra felkerülő Fidesz-es kormányalakítók komolyan gondolkoznak egy teljesen más típusú rendszer felállításán. 
Az már előre látható, hogy mennyibe fog kerül a "Szorvány"-nak ezen intézkedések bevezetése. Sokan "átadták" eddig is a többségiek osztályába a gyerekeket, egyrészt mert akkor nagyobb az érvényesülési lehetőség, vagy mert az élet nehézségei, anyagiak hiánya erre kényszeritették!
Ezután viszont olyan nagy méretű lesz az "átállás", hogy még a szövetségiek is nyugodtan elbúcsúzhatnak majd a következő parlamenti jelenléttől!
Erdélyi szinten valószínüleg tartható az iskoláknak a felekezetekhez való "átcsoportosítása", hiszen a kisiskolások zömét a faluban levő hittan-termekben is lehet tanítani. Ezek költségét a falu maga is ki tudja állni, ha az adók - arányosan - helyben maradnának.
Ez egy lehetőség, amelyen Mindenki el kellene gondolkoznia! (Erdélyi Polgár)