Sikerül-e megőriznie, esetleg megerősítenie önkormányzati jelenlétét az erdélyi magyarságnak? – ez volt számunkra a 2008-as helyhatósági választások tétje. Hogy ez a képviselet milyen arányban RMDSZ-es, és milyen arányban MPP-s? Ez ilyen vonatkozásban másodlagos szempont kellene hogy legyen.
Sajnos mégsem az. Meglehet, Székelyföldön szinte mindegy, hogy a Hargita megyei tanácsot, Borboly Csaba vagy Szász Jenő vezeti. Interetnikus környezetben azonban az RMDSZ-MPP konkurencia akkor is kockázatos 2008-ban, ha sokan úgy érezzük: az erdélyi magyarság megérett a pluralizmusra, minden olyan szervezet, amelyik alternatívát tud felmutatni a jobb sorsra érdemesült magyarság érdekeinek képviseletére, legitim.
A kampány során a legnagyobb kérdést mindvégig az jelentette, hogy a „választás lehetősége”, a Magyar Polgári Párt megjelenése milyen mobilizáló hatással van a szavazókra. Az MPP álláspontja szerint már az EP-választások alkalmával is bebizonyosodott: a verseny, a független jelölt megjelenése jótékony hatással volt a magyar közösségre, hiszen a számok arról tanúskodnak, hogy novemberben olyanok is elmentek szavazni, akik különben otthon maradtak volna. Joggal várható tehát, hogy Székelyföldön, ahol nincs meg az a veszély, hogy a helyi önkormányzatokban csökken a magyar képviselet, az MPP sikeresen mozgósítja szavazótáborát, és fontos pozíciókat szerez meg. Székelyföldön gondot elsősorban a román pártok példátlan összefogása jelent, amely okozhat még meglepetéseket, ez viszont független az MPP jelenlététől. Sajnos megalapozottak azok az aggodalmak is, miszerint ott, ahol a magyarság nincs számbeli fölényben, és ahol létfontosságú bármilyen kis számú önkormányzati jelenlét, az RMDSZ-MPP versengés, a magyarok szétszavazása végleg kioltja ezt.
Novemberben úgy lehetett megbüntetni az RMDSZ-t a Tőkés Lászlóra való átszavazással, hogy annak különösebb következményei nem voltak. Most azonban a tét más: sokan elsősorban azt nézik, hogy személy szerint kik kerülnek a helyi tanácsba, polgármesteri hivatalba, ahol a kisemberek nagy ügyei dőlnek el. Nem egy olyan település akad, ahol a magyar polgármester-jelölt helyett az esélyes románra szavaznak a magyarok, hogy „ne menjen kárba a szavazat”. Nem is az RMDSZ-re, nem is az MPP-re, hanem a demokratákra, liberálisokra, szociáldemokratákra. A jelek szerint ez a helyzet Kolozsváron is: László Attila RMDSZ-es polgármesterjelölt és a helyi, illetve a megyei listára leadott szavazatok közti különbség is elsősorban azzal magyarázható: sok kolozsvári magyar nem etnikai, érzelmi szempontokat figyelembe véve, hanem sokkal pragmatikusabb okokat mérlegelve ütötte a pecsétet nem is elsősorban Emil Bocra, hanem a mindenkori győztesre. Kolozsváron ugyanis ez az első olyan alkalom, amikor nem a „leváltani Funart!” hívószó kényszere alatt voksolt a város magyarsága, hanem elsősorban azt fontolgatva, hogy melyik az a jelölt, aki a legnagyobbat lendíthet a városon. (Különös tekintettel arra, hogy az őszi parlamenti választásokat követően a PD-L-nek jó esélye van kormányt alakítani.)
Ezért volt ábránd az MPP részéről azt remélni, azt hangoztatni, hogy nem az RMDSZ-szavazatokat kívánják elhódítani, hanem elsősorban azokat a voksokat seprik majd be, amelyeket az RMDSZ-ben csalódottak különben román jelöltekre fecsérelnének el. Az a polgár viszont, aki valamiért elfordult a szövetségtől, inkább nem megy el szavazni, semhogy román pártokra voksolna. Azokra pedig, akik román jelöltekre szavaznak, az MPP-retorika szinte biztosan nem hat. Sokkal inkább hatásos lehet az otthon maradókra, ezeknek is a valóban csalódott részére, nem pedig azokra, akik kényelemből, tudatlanságból hosszú évek óta nem élnek szavazati jogukkal. (Az erdélyi magyarság nagy fehér foltja! – Molnos copyright). Ábránd, illúzió volt az is, hogy a Tőkés Lászlóra novemberben leadott szavazatok egy az egyben átszállnak az MPP-re. Hogy ebből hány százalék igaz, az a végleges adatokból derül majd ki. A későn alakult, s ezért is lépéshátrányban levő MPP-nek egyedül ott kínálkozott esélye eredményeket elérni, ahol a helyi viszályokat kihasználva lehetőséget teremtett arra, hogy a komák közti, gyakran személyes jellegű harc politikai síkra terelődjön.
A szavazás megvolt, következhet a számolások, leszámolások időszaka. Az viszont csak rontana az RMDSZ megítélésén, ha valamennyi kudarcát az MPP-re hárítja. Halkan mondjuk a példákat: egy vérszegény RMDSZ-es polgármesteri vagy megyei tanácselnöki kampány, egy kevésbé hiteles jelölt indítása, rossz kommunikációs stratégia csakis a szövetség mulasztása, amihez semmi köze az MPP-nek. Az esetleges RMDSZ-es térvesztés a tömbmagyarság körében pedig sokkal inkább szól arról, hogy a szövetség – ha levonjuk az interetnikus környezetben élő magyarok veszélyérzetén alapuló lojalitását, egységtudatát – sok helyen már nem elég arra, hogy puszta jelenlétével megtartsa szavazóit, nemhogy a lemorzsolódottakat visszaédesgesse. Arra viszont az MPP máris felkészülhet lelkileg, hogy ha esik egy-két városi vagy megyei tanácsi tisztség, teszem azt Kolozsváron, és a megyében, vagy – Isten őrizz! – Tőkés András indítása miatt elúszik az RMDSZ-es Lokodi Emőke Maros megyei tanácselnöki tisztsége, a balhét Szász Jenő és csapata viszi el.
A lapzártakor rendelkezésünkre álló adatokból aligha lehet messzemenő következtetéseket levonni a tegnapi megmérettetés során nyújtott RMDSZ- és MPP-teljesítményről. De bárhogy is alakuljanak a hivatalos eredmények, egy dolgot meg kellene szívlelnie mindkét szervezetnek. Mégpedig Schlett István politológus bölcs intését valamennyi párthoz, amely valahogy így hangzik: „Ne utálkozzatok oly nagyon. Előfordulhat, hogy szeretnetek kell egymást.” Minden jel arra vall ugyanis, hogy a hiányzó szavazatok nem elsősorban a másiknál, hanem a román pártok magabiztos jelöltjeinél keresendők. Székely Kriszta (Szabadság)
Megjegyzés. Nem-nem, még nem kell szavazni menni, még ha úgy néz ki, hogy előrehozott választások is lehetnek az idén. Meglepődve olvastuk újra ezt a cikket. Egyrészt mert az egyik szövetségi képviselőjelölt blogjában fedeztük fel, másrészt az aktualitása miatt. Székely Kriszta cikjében ott találjuk a kolozsvári szövetségiek összes olyan problémáit, amiért írtóznak az MPP felé közelíteni. Tudott dolog, hogy helyi szinten a pártok - nagyjából - a "szabadkéz" politikájának adnak teret a megyei szervezetek vezetőinek, hiszen sokszor a személyes kapcsolatok fontos probléma megoldásokat eredményeznek. Igy, hogy ha a központi szinten nincs is egyezség, azért a helyi szinten megvan az a minimális kapcsolat (emberi vagy szervezeti), ami a mindenkori hid-szerepét is betöltheti. Mára már ismert az a tény, hogy továbbra is elmaradnak olyan magyarajkú szavazók, akiknek a hozzájárulása nélkül egyik fél sem tudja majd elérni a küszöbértéket. A cikkíró által felvetett veszély, hogy interetnikus környezetben veszélyes lehet az MPP és a szövetségiek számára pedig csak az utóbbi számára az, mert lefelé csak az fog csúszni... Igy az aki, veszíthet kellene meg tegye az első lépést, kinyújtva a jobbját. Meg kell tanulni az együttélés stratégiáját. Konkrét lépések ezután komoly politikai tőkét hozhatnak, hiszen az eddigi tapasztalat már sok esetben megmutatta, csak az marad meg, aki elfogadja a másik embert létezését is. Az is elhangzik, "hogy minden jel arra vall ugyanis, hogy a hiányzó szavazatok nem elsősorban a másiknál, hanem a román pártok magabiztos jelöltjeinél keresendők"
Jelzés értékű lehet az ami a cikk végén elhangzott. Schlett István politológus bölcs intése: „Ne utálkozzatok oly nagyon. Előfordulhat, hogy szeretnetek kell egymást.”
Ide tartozna az a gondolatmenet is, hogy az EMEF helyi szinteken is alakuljon meg.
Az viszont hibás elképzelés, hogy a magyarajkúak feje felett is el lehet majd intézni a népközösségünk sorsát. A magyarajkúak vezetői számára viszont nem mindegy, hogy meghallgatják vagy csak elhallgattatják. Egy népközösség számára a legfontosabb a fennmaradás, a szellemiség továbbadása. Nem jó és főleg nem hasznos az "éljünk fel mindent, ha lehet még ma!"elv. Erdélyi sorsunk ugyan nehéz, de az egyenes út, a szókimondóság nem elég ahhoz, hogy a sorsunkat jobbá tehessük.
A politikai vezetőknek a megújulást kell keresniük, mert a tevékenységek kiszélesítésével a reprezentálhatóság is bővül. Másképpen az egész elér egy nívót, és utánna ellaposodik.
A másik fél "besározás"-ával, csak egy ideig lehet fennmaradni. A pozitiv sajátpélda az, ami meggyőzi majd a választóinkat.
Ide tartozna az a gondolatmenet is, hogy az EMEF helyi szinteken is alakuljon meg.
Az viszont hibás elképzelés, hogy a magyarajkúak feje felett is el lehet majd intézni a népközösségünk sorsát. A magyarajkúak vezetői számára viszont nem mindegy, hogy meghallgatják vagy csak elhallgattatják. Egy népközösség számára a legfontosabb a fennmaradás, a szellemiség továbbadása. Nem jó és főleg nem hasznos az "éljünk fel mindent, ha lehet még ma!"elv. Erdélyi sorsunk ugyan nehéz, de az egyenes út, a szókimondóság nem elég ahhoz, hogy a sorsunkat jobbá tehessük.
A politikai vezetőknek a megújulást kell keresniük, mert a tevékenységek kiszélesítésével a reprezentálhatóság is bővül. Másképpen az egész elér egy nívót, és utánna ellaposodik.
A másik fél "besározás"-ával, csak egy ideig lehet fennmaradni. A pozitiv sajátpélda az, ami meggyőzi majd a választóinkat.
Az MPP-nek van egy nagy előnye, éspedig az alternativa választhatósága. A választók "választhatnak"!
Az ilyen lehetőség, fontos lehet a többi alternativa számára is, hiszen a választó mérlegelheti, hogyan vállik majd jobbra a sorsa. Azt tapasztalható, hogy választók szempontjából mindegy, hogy milyen ideológia mentén lesz neki jobb sorsa, csak ne legyen rosszabb. Arra viszont figyelnie kell, hogy az lesz, akit választot! Legalábbis négy évig.
Ez persze nem a legjobb, de sajnos a hazai viszonyok nem engedik meg a "visszahívás"-t, - ha nem tette meg a választott azt, amit elvállalt, vagy ha nem azt teszi, ami a köznek is jó, akkor idő lejárta előtt vissza kellene hívni és mást választani helyette. Igy előfordul, hogy 4 évig ott "csücsűl" a parlamentbe vagy a helyi testületbe, anélkül, hogy valami hasznosat is tenne. Mondván erre neki joga(?!?) van mert lette azt a pénzt, ami a törvényes keretekben foglaltatik... A választók sorsa kell - mindenképpen - fontos legyen és nem fordítva! (HZ)
Az ilyen lehetőség, fontos lehet a többi alternativa számára is, hiszen a választó mérlegelheti, hogyan vállik majd jobbra a sorsa. Azt tapasztalható, hogy választók szempontjából mindegy, hogy milyen ideológia mentén lesz neki jobb sorsa, csak ne legyen rosszabb. Arra viszont figyelnie kell, hogy az lesz, akit választot! Legalábbis négy évig.
Ez persze nem a legjobb, de sajnos a hazai viszonyok nem engedik meg a "visszahívás"-t, - ha nem tette meg a választott azt, amit elvállalt, vagy ha nem azt teszi, ami a köznek is jó, akkor idő lejárta előtt vissza kellene hívni és mást választani helyette. Igy előfordul, hogy 4 évig ott "csücsűl" a parlamentbe vagy a helyi testületbe, anélkül, hogy valami hasznosat is tenne. Mondván erre neki joga(?!?) van mert lette azt a pénzt, ami a törvényes keretekben foglaltatik... A választók sorsa kell - mindenképpen - fontos legyen és nem fordítva! (HZ)
