Új nóta

Néha jól esik szembemenni az árral: miközben mindenki a recesszióról, s az ezzel járó kényszerű karcsúsító intézkedésekről beszél, mi örömmel jelenthetjük be: az ötéves Polgári Élet megújult, húsz oldalasra bővült, új köntöst kapott. Az olvasóbarátabb formátum új tartalmakkal, új rovatokkal gazdagodott, ugyanakkor megőriztük azt, ami a miénk: a jobboldaliságot, a nemzeti elkötelezettséget, a polgáriságot. Öt év után kellett ez a vérfrissítés, amellyel ugyanakkor azt is jelezni akarjuk: itt vagyunk, kérem szépen, s már nemcsak kopogtatunk, hanem döngetünk is – ha úgy szükség –, mondván, mint Virág elvtárs: Ha mi egyszer kinyitjuk a szánkat… Szükség van erre a pofázásra, mert társadalmunk még mindig tele van félelemmel. Hozzánk is begyűrűzött magyarságunk vállalásának szégyene, a véleménynyilvánítástól való rettegés, a bólogatójánoskodás. Ne féljetek! – üzenjük hát eme külcsínileg megújult Polgári Élettel is, azt remélve, hogy példánk, létezésünk erőt ad a székelyföldi polgároknak. Ugyanakkor nem akarunk abba a hibába esni, hogy túlbecsüljük erőnket, szerepünket. Gyönge fegyver a szózat és igazság, mondhatnánk, Jónás prófétát parafrazálva, mint ahogy azzal is tisztában vagyunk, hogy a nyomtatott sajtó szerepe csökkenőben van. De úgy látjuk, az erdélyi magyar társadalom még nem „beérkezett”, megállapodott társadalom, még vajúdó korszakában van. Amíg e vajúdás tart, nekünk mindenképp itt kell lenni, s dolgozni maximális erőbedobással. Mert nem mindegy, hogy milyen lesz ama nagy gyerek, s mi lesz a neve. Nem mindegy, hová, s mivé leszünk… Zsidó Ferenc (megjelent a Polgári Élet - ben)