A "kellemetlen" polgár barátunk újabb visszásságokra hívta fel figyelmünket! Köszönet érte, de lássuk miről is van szó:
2012. szeptember 26.
Béreljünk helységeket és hozzunk létre kihelyezett polgármesteri hivatalokat! – határozták el a városi tanácsban csaknem négy évvel ezelőtt, annak ellenére, hogy egyesek figyelmeztettek: előbb tudni kellene, hogy milyen tevékenységet szeretne kihelyezni a hivatal, mekkora létszámot és mekkora felületet igényel az ott folytatandó tevékenység. A bérleti szerződésekben ugyanaz az ár (19 euro/négyzetméter) és ugyanazok a feltételek szerepeltek: a bérlő vállalja, hogy saját költségén végeztet el minden javítási munkát, szerződésbontási szándékát hat hónappal előrejelezi és negyedévente újratárgyalható a bérleti díj. A város vezetői a bérlés mellett kardoskodtak, azt hangoztatva, hogy ez a lakosság érdekét szolgálja.
A kihelyezett hivatalok megnyitása után egyre többen kezdtek számolgatni és mérlegelni: kinek az érdekét szolgálja az, hogy havi húszezer eurót fizessen béreként a város? Egy év elteltével már a határozat egykori támogatói közt is akad, aki belátta, hogy rossz döntés volt és szorgalmazta a bérleti szerződések felmondását. Erre 2010 szeptemberében került sor; ekkor szembesültek azzal, hogy a szerződésben foglaltak szerint még fél évig fizetni kell a bért.
Mindez az egyházaktól bérelt iskolaépületek kapcsán jut eszembe. Amikor már nem terhelte a várost a kihelyezett hivatalokért fizetendő bér, akkor nem jutott pénz az iskolák bérleti díjának a kifizetésére. Vagy nem volt rá hajlandóság. Pedig a szóban forgó iskolák bármelyikében egyetlen nap alatt több személy fordult meg, mint ahányan egy hónap alatt a kihelyezett polgármesteri hivatalokban!
A Bolyai Farkas líceumnak otthont adó ingatlan első bérbeadási kísérlete azért hiúsult meg, mert a polgármester nem volt hajlandó elfogadni azt az árat, amelyet nem a tulajdonos, hanem kormányrendelet szabott meg: ez Marosvásárhely esetében havi 7 lejt írt elő négyzetméterenként a beépített területre, illetve 2,5 lejt a telekre, de ezt is sokallta a szűkös költségvetésre hivatkozó elöljáró.
Az egyházi tulajdonban lévő iskolaépületeket bérlő helyi közigazgatás most újabb szerződéskötés előtt áll. A helyzet annyiban új, hogy az ingatlanok visszaszolgáltatásától számítva öt évig volt kötelező helyet adni az iskoláknak, mégpedig a már említett kormányrendelet által megszabott bér fejében. Ez az öt év lejárt. Az alapos felújításokra szoruló ingatlanok esetében a bérleti díj nagyságánál is kényesebb kérdés, hogy kire hárul az ingatlan javításának, karbantartásának kötelezettsége.
Nagyenyeden megtalálták a mindkét fél számára előnyös megoldást: tulajdonos és bérlő összefogása nyomán uniós pénzeket pályáztak, ebből újítják fel a Bethlen-kollégiumot. Az önkormányzatnak nem kell bért fizetnie, csak segít megszerezni a felújításhoz szükséges pénzt.
Ez lenne a követendő példa Marosvásárhelyen is,– ha volna rá hajlandóság. Ez kétségtelenül a lakosság érdekét szolgálná.
