2012.09.27.
A kormányfő és a szakminiszter múlt heti vásárhelyi látogatásával sokadik fejezetéhez ért a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről szóló szappanopera, de nevezhetnénk bátran akár tragikomédiának is. A hatalom éppen soros illetékeseit elkísérték a találkozóra az RMDSZ labanc lelkületű politikusai is, akik bizonyos megfontolásokból nyíltan azon munkálkodnak, hogy a posztkommunista PSD-hez kapcsolják alakulatuk szekerét. A találkozó, amint az egyébként borítékolható volt, a megfoghatatlan ígéreteken kívül, nem hozott semmi konkrét, kézzelfogható eredményt.
„Áprilisban majd meglátjuk…” Találóbb lett volna, ha azt mondják: május 40-ben.
A felsőoktatás, az önálló magyar tannyelvű állami egyetem, a MOGYE magyar tagozata, ha jól emlékszünk, a 89-es gengszterváltás pillanatától kezdődően az erdélyi magyarság stratégiai fontosságú követelései közé tartozik. A másik az autonómia, de erről most nem kívánunk szólni… Mi van meg ezek közül a közösségi fennmaradásunk szempontjából létfontosságúnak mondott célok közül? Semmi. Talán megkockáztatható a kijelentés: ahogyan telik az idő, úgy ritkulnak a lehetőségek, úgy fogy az esély a felsorolt célok bármelyikének is az elérésére. A román hatalom, a mindenkori kormányzat nem tesz mást, mint amit eddig: mereven elzárkózik követeléseink elől, csak arra tesz ígéretet, ami elől nemzetközi kötelezettség-vállalásai, vagy az éppen aktuális koalíciós kényszer miatt nem térhet ki, aztán húzza-halasztja azok beváltását… Román ember soha nem lehet olyan szegény, hogy ígérni ne tudjon – jut eszembe ilyenkor egykori munkatársam kaján megjegyzése. Hát eszerint jár el a kormányzat most is… Igér fűt-fát, hogy végül semmit ne tartson be belőlük. És mi, balga magyarok, beérjük ennyivel, azaz az ígéretekkel…
Ami az új tanügyi törvény – ez mondja ki, hogy a multikulturálisnak nevezett egyetemeken (ezek közé sorolják a Babes-Bolyait, a vásárhelyi művészeti egyetemet, valamint a MOGYE-t) magyar „departamentumokat” kell felállítani – életbe léptetése óta az orvosin történik, az nem más mint időhúzás. Korábban a törvényt kidolgozó Boc-kabinet bukására vártak, aztán a helyhatósági választások lejártára, aztán Basescu leváltására, most pedig a decemberi parlamenti választásokra vár az egyetem sovénnacionalista román vezetése – természetesen abban a reményben, hogy talán nem kell betartaniuk a törvényt. És eme reményeiket – titkon vagy egészen nyíltan – a mindenkori hatalmi és kormánykörök is táplálták, táplálják.Abban, hogy idáig fajultak a dolgok, be kell ismernünk, komoly felelősség terheli az egyetem magyar oktatóit is. Különösen azokat, aki benne voltak, vannak az intézmény vezetőségében is. Nem én mondom, egyetemi tanárok állítják: rendre olyan oktatókat választottak be az intézmény vezetőségébe, akikben nyilvánvaló volt a megfelelési kényszer, akik karriervágyból és egyéb természetű meggondolásokból soha nem mondtak ellent a román többség akaratának, akik nem viselték szívükön a magyar nyelvű oktatás sorsát. Karakteresebb kiállással talán megakadályozható lett volna a magyar nyelvű orvosképzés leépülése.
A MOGYE-ügy kapcsán a legnagyobb magyart kell idéznem: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges.”
Gondoljátok meg, emberek! Szentgyörgyi László, Központ
Hozzászólások
Firtos írta (2012.09.28. 08:37:16)Nagyon jó, tárgyilagos és lényegre törő írás! Annyit hozzátennék - és remélem, sokan olvassák majd - hogy az UDMR-re ALTERNATÍVA KELL. Vegyük már észre, mert a mi sorsunkról, a gyerekeink sorsáról van szó!
