:2013. január 10., Árus Zsolt
Jó öt héttel korábban nyílt levelet intéztem Kelemen Hunorhoz, az RMDSZ elnökéhez, s arra kértem, foglaljon állást égy példátlan ügyben, nevezetesen hogy a párt országos vezetõségének egyik tagja korlátozni próbált abban, hogy anyanyelvemet használjam a közigazgatásban, majd miután felszólításának nem tettem eleget, feljelentett egy bukaresti hatóságnal, amelyik a feljelentése alapján pénzbírsággal sújtott. Volt tehát bõven idõ mérlegelni, meghallgatni a másik felet is, majd válaszolni, ennek ellenére mindmáig nem kaptam választ a levélre. Teljes tehát a csend, de sokatmondó is, ugyanis hallgatásával Kelemen Hunor cinkosává vált a visszaélés elkövetõjének. Az eset még visszatetszõbb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az õszi választási kampányban az RMDSZ egyik kedvenc témája volt az, hogy legyen a magyar is hivatalos nyelv ott, ahol a magyarság jelentõs létszámban él. Az elvárás teljes mértékben jogos, épp csak nem tekinthetõ õszintének egy olyan szervezet részérõl, amelyiknek magas rangú tisztségviselõje azért jelent fel valakit, mert élni mert a már most is létezõ jogával, miszerint Hargita megye önkormányzatához szóban és írásban egyaránt fordulhat magyarul. Pontosabban fogalmazva: egy üres kampány-fogással van dolgunk, melyet maguk a kezdeményezõk sem vesznek komolyan.
A hazai magyar közvéleményt hónapok óta foglalkoztatja és joggal háborítja fel az, ami a Székely Mikó kollégium esetében történik. Egy jogállamban megengedhetetlen, hogy bíróság elé citáljanak, s netán megbüntessenek valakit, aki nem tett mást, mint a dolgát végezte, az érvényben levõ törvényes elõírásoknak megfelelõen. Teljes mértékben rendjén van tehát az, hogy az RMDSZ kiáll azon tisztségviselõje mellett, akit ilyen jogsértés ér. A felületes szemlélõ azt is gondolhatja, hogy lám, ez egy magyar érdekvédelmi szervezet, amelyik kiáll egy magyar ügy (a Mikó ügye) és két ártatlanul meghurcolt magyar ember mellett.
Igen ám, de – megõrizve az arányokat – valami hasonló történt akkor is, amikor én éltem a törvény adta jogommal, s az állam egy tisztségviselõje megpróbált ebben engem korlátozni, majd feljelentése nyomán magas (2000 lejes) pénzbírságot róttak ki rám. A nagy különbség az, hogy itt az RMDSZ egyik országos vezetõje volt az, aki felszólított, hogy használjam a román nyelvet ott, ahol jogom van az anyanyelvemet használni, majd pedig feljelentett. Az RMDSZ pedig nem áll ki mellettem, nem ítéli el a jogsértõt, az országos elnök hallgat.
Összefoglalva: Ha az RMDSZ magyar nemzetiségû tisztségviselõjét jogsérelem éri, akkor az RMDSZ kiáll mellette, ha pedig az RMDSZ magas rangú tisztségviselõje megsérti egy másik magyar ember jogait, akkor az RMDSZ kiáll eme tisztségviselõ mellett. Az RMDSZ tehát nem a magyar érdeket védi, hanem a saját érdekeit. Ismét csak megõrizve az arányokat olyan, mint egy erdélyi Cosa Nostra, ahol létezik összetartás és lovagiasság is, de szigorúan csak a szervezeten belül. Jó példa erre az is, hogy mikor nemrég a Mikó ügyben meghurcolt tisztségviselõ a kormány megbízásából az ENSZ elõtt Románia álláspontját védte a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság (tehát a magyar érdek) ellenében, akkor pártjának vezetõi nem határolódtak el tõle, nem ítélték el eme cselekedetéért. Sõt, nem csak elnézték azt neki, de most elõ is léptették, s képviselõi mandátumhoz juttatták, hogy – jó román szokás szerint – mentsék a bõrét, segítsenek neki megszabadulni az igazságszolgáltatástól.
Ne legyenek tehát senkinek illúziói, ne reménykedjen, hogy ha magyarságáért valamiféle sérelem éri, akkor kiáll mellette a “magyar érdekvédelmi szervezet”. Nem fog kiállni. Sõt, ha van olyan botor, hogy megbántja valamelyik RMDSZ-korifeust, akkor számítson rá, hogy az RMDSZ hozza a nyakára a rendõrséget, ügyészséget, az állam teljes elnyomó gépezetét. Azok pedig kaján vigyorral fogják szekálni, megbüntetni, bezárni.
Ennyit az RMDSZ-rõl és a magyar érdekvédelemrõl.
